Nehéz ébredés…

Nehéz ébredésen vagyok túl.percekig csak szédölögtem a lakásban, hol valami ruhát keresve, hol a micro és a vécé között próbáltam kitalálni tulajdonképpen miért is keltem fel? és hol is vagyok és legjobb lenne vissza feküdni a jó meleg kényelmetlen ágyikómba.de ez kivitelezhetetlen, mert rengeteg feladatom van ma.-sokan számítanak rám és nem okozhatok nekik csalódást mert szeretem őket.és ha az ember szeret valakit akkor az helyből más helyzet, mint amikor csak szükséges.-szerintem engem nem szeret senki, mert nem hagyok nekik lehetőséget, hogy szeressenek.mert aki szeret az akar is valamit, telán hogy viszont szeressem, vagy kedvességet esetleg figyelmet.nem én nem és … ah teljesen befordultam talán vagy mi a szösz van?-nem is tudok felemlíteni példákat, ki az akit tudnék úgy szeretni.féltem a szabadságom.csak néha esténként hiányzik egy érintés.reggel meg egy útbaindító puszi…

Magányos Exhumáció

Ha tegnap reggel arról nyafogtam, hogy kételyeim vannak a nap pozitív kimenetelét illetően, akkor ma sírnom kellene…
Voltak nálam a sírásók és ők exhumáltak… ébredés gyanánt… szép napot nekem!

Hétfő reggeli helyett…

Keresem a hétfő varázsát. Keresem azt az optimizmust, ami minden hét kezdetén, minden nap reggelén elhatalmasodik rajtam. S most nem találom. Egyszerűen nem érzem. Mint egy gép. Felkeltem, kávéztam, blogoltam és megyek. Semmi extra. Hétfő reggel van. És?

Mátrix és a Nyomott reggel

Nyomott a reggel. Valaki talán ül a fejemen. Látni sem látok valami jól. Zöld folyásom van a szemem előtt. Számok és zónák peregnek csak, no meg Jackie Chan. (de hogy jön ő ide?)
Tegnap este, fejembe vettem, hogy megnézem a Mátrixokat. Annak idején mély benyomást tett rám az első és egyetlen film. Aztán megjelent a második, a Reloaded és a harmadik, nemtom mi a címe. Ezeket már nem láttam. Letöltöttem mind a hármat és gondoltam zsinórban megnézem őket. Nem sikerült. Már nem volt energiám nekilátni a harmadiknak, hajnali háromkor.

Várom már, nagyon várom

Reggelenként azzal az izgalommal nyitom ki az ablakkom, hog y végre megjött, igen, itt van, minden hó fehér… Esett a hó!
De nem. Nem esett, csak a lucskos, szürke, ködös reggel van. Szomorú és reménytelen.

Sírásókat ide!

Reggel olyan nehezen tértem magamhoz, hogy már azon gondolkodtam, sírásókat hívok, hogy exhumáljanak…
Ma mindenképp korábban lefexem… kettő előtt mindenképp… egy körül legalább… vagy talán már éjfélkor…

Reggeli helyett 6

Olyan Vivaldis.
Szeretem mikor tiszták a viszonyok (nem csak a légkörire gondolok). Akkor mindig könnyebb a lelkem és felszabadultnak érzem magam. Ilyenkor közelebb vagyok Vivaldihoz is. Persze ha úgy veszem (hétköznapi emberek gondolkodásával), akkor nem sokkal jobb így, de legalább nem gyötröm magam.
Eldöntöttem és eztán ehhez tartom magam. Nem lazítok többé, teszem a dolgom, azt ami érdekel s úgy vélem fontos. A többivel pedig nem terhelem a lelkem s a gondolataim.
Vivaldi közeli állapotban szeretnék lebegni, mert ilyenkor öröm az élet, szárnyalok. S ami érdekes, nem kell sok ehhez, csak tiszta viszonyokra, pozitív gondolatokra… a többi csak fizikai létünk megtestesítői. Na azokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, eddig sem foglalkoztam, sosem volt oly fontos, hogy miattuk gyötörtem volna magam.
Ma olyan Vivaldis napot csinálok magamnak…

Reggeli helyett nyomottan

dupla takaró… ájulás… no tévé no music… kemotoxos bogár ébredése… hol vagyok? az ébresztő telómat is kibaszom a francba… jaj… hol vagyok ilyen nyomott? kávé cukorral, talán segít… kávé cukorral.. kellene egy kis napfény… kávé cukorral… emerkettőpetőfi…

Szép reggelt Vivaldi!

Repeszt a nap ezerrel, kellemes dallamok és már magamnál vagyok!
Mert szép nap ez a mai , hisz vele ébredtem, vele tértem nyugovóra.
És mosolyog… minden olyan mosolygós és látom hallgatnak Vivaldit.
Kávét is sikerült melegítenem…  s hogy miért akadt vizespohár a kezembe kávés csésze helyett…?