Go to Roma

Nagy kalandozásom újabb állomásához érkeztem. Go to Roma… és nem egyedül, mint anno Londonban. Tulajdonképpen nem igazán volt-van kedvem egyedül tekeregni a világban. pedig az eredeti tervem az volt, kóborgok mindenfelé mint a süket disznó a búzában. De hamar kiderült, semmi kedvem ehhez és így nem is mentem sehova… csak kisebb kalandozásokat tettem az országon belül. De most ismét irány a nagyvilág! Go to Roma… szállás, repjegy rendben… most szervezem a helyi közlekedést

The London – part four

Olyan méltatlannak és egyben perverznek éreztem Erzsébet királynő arcképével díszített  papír tíz fontost zsebembe gyűrni közvetlen a farkam mellé!

Bámészkodtam az Earls Court Road-on, figyeltem a jövés menést, a hazafelé igyekvő embereket. Olyan sokfélék! Például, kerékpározik egy polós, rövidnadrágos srác, mellette sétál egy öltönyös úriember kigombolt zakóval, majd egy nagykabátos hölgy igyekszik az egyenruhás kislányával, aztán bőröndös néger hölgy csapat húz el mellettem. Változatos emberkavalkád és mindenki oly természetes…
S váratlanul megszólított egy fehér fiatal ember: “verizdö ándergrand sztéisön?” – Természetesen útba igazítottam…

iPod-ot hallgatnak a hajléktalanok!
és épp olyan (Nike) hátiputtija van az egyiknek, mint nekem…

Az élelmiszer üzletek éjjel 11-ig vannak nyitva… amiből rengeteg van, mint ahogy az éttermekből is… olyan mintha itt senki sem vacsorázna otthon. Kilenc után minden tele van emberekkel. Láttam egy cselzi szurkolói kocsmát dugig tele emberekkel, sőt az útcán is rengetegen áldogáltak, sörrel a kezükben s csoportokban verődve beszélgettek.

The London – part three

Jó dolog ha az embernek vannak tervei.
Jó dolog megtervezni egy ilyen utazást, legalább is az utazás kötelező részét, ami fix. El kell jutni a célállomásig és onnan haza is kell jönni.
Megterveztem én is a Londoni villámlátogatásomat. Szinte percre pontosan kicentiztem mindent, térképem is volt és leírásom, mikor, merre kell mennem, hogy oda találjak a szállásra. Óramű pontosan történt minden odafelé.

Aztán a back to home már nem volt olyan sima.
Mert kiderült, Londonban két órával korábban be kell csekkolni, mint ahogy indul a gép. Ez jelentősen átszabta a tervem, mert az is kiderült, hogy a 9.50-es induláshoz a reptéren kell lenni 7.50-kor. S figyelembe véve, hogy a busz a Victoria Station-től fél óránként közlekedik a Stansted repülőtérre, de a menetidő valamivel kevesebb, mint másfél óra, fél hétkor már az állomáson kell lenni. Igen ám, de nem volt metró hajnali hatkor. Taxit kellett rendelnem és azzal menni a Victoria Station-re. És természetesen ugrott a reggeli…
A taxissal kellemesen elbeszélgettem, a munkájáról, majd kérésemre pontosan oda vitt, ahonnan a Terravision busz indult. A repülőtéren majdnem mindenről lemaradtam, mert hiába ültem ott már fél nyolckor abban a tudatban, hogy két órával korábban kell ott lenni, és én már vagyok, de addig be is kell csekkolni… a két órás időhatárig. (ezt sem mondta senki)

Miután túl voltam mindenféle procedúrán, megvizsgálták még a fogkrémemet is kisétáltam a 48. Gate-hez. Ott kiderült hogy késik a gép egy órát. Aztán többet. S annál is többet. Végül is két és fél órás késéssel sikerült felszállnunk. A pilóta megígérte, hogy igyekezni fog és a késésből lefarag egy kicsit. Hát ezen elgondolkodtam, hogy tud egy repülő mondjuk húsz percet behozni a késéséből… talán a pilóta tud a kertek alatt egy rövidebb utat?…

Hát úgy tud, hogy magasabban közlekedik, mint a megszokott… ennek mondjuk nagyon örültem, mert oly csoda volt a látvány!!!  egyszerűen nem bírtam levenni a szemem az alattunk elterülő felhős földről…
a másik trükk, hogy a leszállást később kezdi meg s így rövidebb a leszállás, gyorsabban veszítünk a magasságunkból… nos ennek már nem örültem annyira, mert majd szétszakadt a dobhártyám. Megfájdult a fejem is, dobhártyáim még éjjel is zúgtak, sajogtak…

The London – part two

Nem tájékozódtam eléggé és sajnos senki nem mondta, hogy milyen rendszabályok, szigorú előírások vannak a reptéren…
Például, hogy a szuszogó szappan mérete nem lehet nagyobb 100 ml-nél, ezért aztán a frissen vásárolt oldszpájszomat kiszúrta a vámos s mondta, nem vihetem fel a gépre, adjam oda a rokonságnak, vagy dobjam el, ott a szemetes. Eldobtam.
Ez semmi, mert elfelejtettem magammal vinni tusfürdőt, ezért Londonban vásároltam egy jó illatú nem tudom milyen nevűt s hazafelé azt is el kellett dobnom, nem is vártam meg, hogy szóljanak…
Cipő, nadrágszíj, dzseki le, minden táskát ki… ez van.

Persze a fényképezőgépem kiverte a biztosítékot.
- Kapcsolja be, legyen szíves!
- Nem lehet, ezt nem lehet bekapcsolni.
- Hogy-hogy?
- Nincs benne elem, még kapcsolója sincs…
- Akkor ez milyen fényképezőgép?
- Analóg, filmes… ennek nem kell áram.
- Nyissa ki a hátulját…
- Kérem azt ne, tönkre megy a film ami éppen benne van…
Még sokáig nézegette, aztán… ez mi? -fénymérő… akkor azt kapcsolja be! -tessék… s megnyugodott.
Érdekes, hogy visszafelé, Londonban ugyan ez a kamera simán, kérdés nélkül ment át az ellenőrzésen.

See You soon!

Azt hiszem mindennel megvagyok.
Összepakoltam amire minimal stílusban szükségem lehet. Azt hiszem.
Most már nem tudok mit csinálni, elindulok.
Bye-bye…

Go to London – part three

Össze állt a kép, mikor mit és hol fogok csinálni. Ez a kötelező program, az igazi az szerdán lesz, mikor kedvemre fogok sétálni, mondjuk a Buckingham palota környékén. És ülök egy pubban, sört iszom, vagy éppen kiflit eszem a Királyok útján és minden szembe jövő embertől megkérdezem, do you speak English?

Go to London on Tuesday
13.35 Fly to London – from Sármellék
15.00 Arrival in London Stansted Airport
15.30 by bus Terravision Bus to Victoria London
16.45 Arrival Victoria London
on foot to Mowray Court Hotel, 28-32 Penywern Road
about 30-45 minutes
Arrival 18.00 Chek in

Freetime all Wendesday

Go to Home on Thursday
6.30 Get up – have breakfast – chek out
7.00 on foot to Victoria London
8.00 by bus Terravision Bus to Stansted Airport
9.15 Arrival Stansted Airport
9.50 Fly to Balaton – from London
13.15 Arrival in Sármellék

Go to London – part two

Holnap megyek Londonba. Már nagyon készülök. Minimális cuccal (egy kis hátiputti, semmi több). Az internet segítségével megterveztem a közlekedést. Könnyű ott, ahol monden pontosan működik. Időjárásjelentés szerint esni fog… minden a legjobban alakul…

Go to London

Nem sokat vacakoltam.
Bementem az IBUSZ irodába és kértem őket, foglaljanak nekem szállást Londonban két éjszakára.
- Mikorra? – Mondom augusztus 26-28ig.
- Rendben. -s mivel megy?
- Mivel szeretném érezni London levegőjét, szeretnék kiflit enni a Baker streeten és egyáltalán csak úgy. Repülővel.
- S van már gépe?
- Igen, megnéztem az interneten, kedden megy, csütörtökön jön.
- megvette a jegyet is? csak azért kérdezem, mert nincs mód visszamondani a szállást amennyiben nincs gép.
- Kérek egy jegyet Londonba, oda-vissza…
- Ryanair gépekkel nem foglalkozunk, de ha átmegy a szemközti utazási irodába, ott lehet jegyet rendelni.
- Jó napot, egy jegyet szeretnék Londonba, augusztus 26 oda, és 28 vissza.
- Rendben, illetékekkel együtt ötvenöt ezer.
- Sok. Én harmincért néztem…
- Az attól függ mikor megy az ember és milyen szerencséje van. Várjon nézek egy másik időpontot… Igen, szeptember 23-25, mindennel együtt 35 ezer.
- Ez jó lesz.
Átszóltam az utazási irodába, hogy mehet a szálloda foglalása szeptember 23-25, két éjszaka, reggelivel. Mire vissza sétáltam csak fizetnem kellett…

MEGYEK LONDONBA!!!
El sem hiszem… Két napot töltök ott, mindenféle terv nélkül, csak lődörgök kicsit, sokat sétálok és több járókelőtől megkérdezem majd, hogy dojuszpíkinglis? )
Nézelődöm, elüldögélek egy padon, meg ilyesmi. Egyik kolléga kérdezte, és mit akarsz látni? Majd ha meglátom felismerem. Nincs tervem, csak sétálni akarok és ha valamibe belebotlom akkor megnézem, de nem fogok rohangálni ebben a két napban, csak hogy minél több mindent láthassak. Semmi értelme. A hangulatra vagyok kíváncsi és remélem esik majd az eső…  (ezen kijelentésemre az utazási irodában mindenkinek elkerekedett a szemem…)