Reggeli halálra váltan

Lassan erősödik a fény…
hajnal van… aludtam kb négy órát és azon ébredtem, hogy N. boldogan repked, kapaszkodik az új pasijában és a haja száll a szélben, ahogy szaladnak kéz a kézben a napfényes tóparton… erős képek voltak ezek, olyan erősek, hogy egyszerűen nem bírtam tovább aludni, sőt a szemem sem bírtam csukva tartani…
vajon gondol-e még rám? és én meddig fogok emlékeitől halni vagyis -ből élni? meddig lesz az hogy emléke tönkre tesz bennem minden lehetőséget? miért? mert mindent és mindenkit hozzá mérek, bennem él minden percben és ha nem gondolok rá akkor is rá gondolok…
szeretnék már szabadulni tőle, lezárni és nem elfelejteni de belőle építkezve tovább lépni… nagyon szeretnék, mert amíg ez nem történik meg, akaratlanul is megbántok mindenkit aki nyílt szívvel fordul felém és én már-már szinte elfogadom, de mielőtt teljes szívvel viszonoznám, N. emléke visszahúz…
és ugyan ott vagyok mint hónapokkal azelőtt, toporgok magamban, kínlódva, erőlködve helyben járok…

Pedig nem kellene, hogy így legyen, hisz eleve elképzelhetetlen volt az élet vele, ezt tudom jól, olyan alapvető problémáink voltak, amelyeken nem tudtunk, képtelenek voltunk úgy túl jutni, hogy mindketten élhettük volna közös családi életünket harmonikusan, hatalmas nagy szerelemben …

Lelkiállapotjelentésemjaj

Erősen bűntudatom van
Nem vagyok jól
Szenvedek
Tisztázatlan a fejemben minden a szívemről ne is beszéljünk
Képtelen voltam viszonozni amit kaptam
Ő nagyon adott, csupa szívből
Féltett is
Nem mondtam nemet semmire sem, nem lett volna igaz
Nem mondtam igent mert nem lett volna teljes
Jó volna tudni mit akarok
Szerintem képtelen vagyok szeretni már
Elmúltam és nem fogom fel elmúlásom
Elfogadni kellene valahogy
Megérteni is
Befogadni
Felfogni igen felfogni
Megérteni mindenképp
Felfogni
Lehet, hogy nem tudok igazán szeretni már

A Nagy Takarítás

Kinyaltam a nem Táncsics börtönt s közben downtempos zenéimet hallgattam, még soha ilyen hangosan.
Törölgettem, porszívóztam, felmostam… az összes helyiséget. Mosogattam is.
Nagy takarítás kívül s belül… igen, közben arra gondoltam, milyen jó volna ha a lelkekben is ilyen egyszerűen és gyorsan menne a takarítás… pár perc egy lélekporszívóval s oda minden apró kis szösz és mösz, ami csak-csak zavarja a lélek gondtalan tovalibbenését… de nem megy. Hetek, hónapok a ki tudja még mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember rendesen kisuvickolja a lelkét a immár tisztán nézhetne előre. Talán egy futótűz kellene… egy földcsúszamlás, tornádó vagy valami armageddon szerűség…

A napokban depresszió kerülgetett, és annak az oka többek között az volt, hogy nem bírok tisztulni. Lassan megy, pedig vár az élet, előttem az reményteli szerelem, barátság, szeretet… ég a lelkem mikor kicsit is elfogadok, mert olyan jól esik, de nem bírok oly odaadó lenni, mint szeretnék, mert nincs még mindig rendben a lelkem…
olyan gúzsba kötöttnek érzem magam, semmiről sem tehetek, csak elszenvedem az állapot fájdalmát.
Nagyon szar ügy ez.

Igen hallhatok rá és megfogadom tanácsát:
“Aki el kell érkezzen hozzád, el fog jönni, amikor már nem leszel görcsös, amikor a többi mást már el tudtad engedni. Lehet, hogy én leszek, lehet, hogy más. De én mindig a barátod leszek…” nem görcsölök…  csak reménykedem, hogy megmarad nekem, lesz türelme hozzám…

Agonizálok megint

Már nagyon várom, hogy túl legyek ezen a krízisen…
Fáj a veszteség, folyton azon jár az agyam, hogy mennyire mélyen gyökerezik ő bennem s hogy e miatt fáj piszkosul… és ahogy ő nem törődik velem…
Igen ő mindig is céltudatosan élt. Ha beállította az agyát valami cél érdekében akkor az biztosan úgy is lett… még az érzelmeit is képes volt irányítani… biztos nem agonizál már úgy mint én itt és most…
abba is hagyom…

Tegnap panasz volt az oviban a kislányomra és még két barátnőjére…
Remegett az óvónő, mikor mesélte az ex-nek, hogy délelőttös kolléganő rettenetesen fel volt háborodva, de majd részleteket majd ő meséli el ma reggel, aki átélte velük a rettenetet…
Valami szankciót ígértem be a lányomnak, ha tisztázódik a dolog és kimutatható, hogy nem viselkedett úgy, ahogy illene és tudna már viselkedni…
Őrülök, hogy az én kislányom nem olyan, aki ül egy sarokban, és csak noszogatásra mozdul meg…