Váratlanul bukkant fel…

Váratlanul bukkant fel.egy kamion mögött autózott.közvetlen közel jött mögötte s én pedig szemben velük száznegyvennel, majdnem lakott területen.. csak a periférikus látásommal vettem észre az autót és a rendszámtábláját azonnal felismertem.. ő volt. eN. akivel lassan egy éve már, hogy nem voltunk egymáshoz ilyen közel (gyakorlatilag egy méter sem) s milyen érdekes még mindig rááll a szemem, lelkem és felismerem akár kétkiló tempónál is… őt magát nem láttam, mert tükröződött a szélvédő.csak egy sötét folt volt az utastérben…-nem dobogott gyorsabban a szívem, nem kapkodtam a levegőt és még némi veríték sem ült ki a homlokomra.nem is ráncoltam össze.meg nem is bizseregtem-csak tudomásul vettem, ő volt, elment-nem gyűlölöm sőt kerestem az érzést, szeretem e még? de nem találtam semmit.semmit az ég világon, bár biztosan jelent még valamit, hisz egy egész postot szenteltem a vele való találkozásnak…

Utóirat: napközben soxor eszembe jutott a találkozás, elemezgettem magamban, vajon hogy lehetett s rájöttem, talán ő azért húzódott be a kamion mögé oly szorosan, mert nem akarta, hogy észre vegyem, hisz ő meg akarta előzni a teherautót s a kedvező alkalomra várt, kikémlelt s már messziről látta-láthatta, hogy én jövök szemben vele… megbújt talán kicsit…

Lelkem terhes…

Lelkem terhes-.csend van. kordinációm instabil. köcsög Palik meg újabb kísérletet tesz arra, hogy megértse a formaegy lényegét… tök esélytelen a faszi. egyszerűen nincs agya hozzá, nem tehet róla. ilyenkor monják valakire, hogy tehetségtelen… főztem kávét.-elmosogattam        …meg porszívóztam is- basszus … elfogyott az unicum tegnap este, miközben a magyar válogatott hatalmas sikert ért el! egy nullra megverte albániát!!!!!! igen, a magyar legények egyszerűen fenomenálisak, élmény volt nézni, ahogy küzdöttek, hogy elkerüljék a vereséget… kikapcsoltam kicsit jó volt.- de nem feledtem egy percre sem, hogy megérkezett a MÉL… jó hosszú, és a lényege az, hogy legyek szíves hagyjam hogy szeressen. és ő mindent megtesz értem, mert ő szeretni akar engem, csak engem… neki nem jó így, nem látja rajtam az igyekezetet. olyan vagyok néha mint egy idegen. tényleg. olyan. -most elmegyek dolgozni kicsit.nem kicsit.nagyot. -aztán este  ha lesz erőm válaszolok a mélre…

Megöleltem…

Megöleltem. alig értem át. olyan furcsa érzés kerített hatalmába… -nagyon azt éreztem, basszus de nem jó helyen vagyok! -el innen… pedig azért mentem, hogy kicsit kedves legyek. meg mert hívott kávézni. hideg volt a kávé, ő meg zavarban volt. meséltem neki mennyi munkám van és hogy este a barátaimmal meccset nézünk és valszeg befogunk nyomni, mert nem csak mi leszünk, hanem egy csomó unicum is lesz ott with many beer… nem állok jót magamért asszem. -éreztem, mondani akar valamit. aztán mégsem.. végül megöleltem és megpusziltam, erre nekem esett, miért vagyok olyan mint az öregek, puszi… távolság. puszi. hátveregetés.-minden jel arra mutat, nem közeledem, érezte ezt… aztán csak annyit kérdezett:
- Szerinted van értelme?
- Minek? -adtam az értetlent, pedig kurvára tudtam, mit jelent a kérdés… álltunk az ajtóban. minek? ismételtem meg a kérdést.. aztán eljöttem.
Pár perc múlva felhívott, küld egy mailt, legyek szíves mindenképp válaszoljak rá, ne úgy mint ahogy szoktam, hetekkel később.-jó. válaszolok.. most várom azt a mélt. de még nem jött… de nem is kell jönnie, tudom mi lesz benne és azt is tudom mit fogok válaszolni rá… egy szó lesz, könyörtelen…
tetszik ez az iméles megoldás.. legalább nem kell a szemébe néznem, hogy én milyen gané vagyok…

Megcsókolt, váratlanul…

Megcsókolt. váratlanul tette, fel sem tudtam készülni rá… pedig kínosan ügyeltem, hogy ne is érjek hozzá, álltunk a boltban és én tartottam a távolságot rendesen. beszélgettünk mint két ismerős, kívülálló szemtanú fejében meg sem fordult volna, hogy hé, ezek dugnak ám! … szóval dumáltunk hétköznapi dolgokról, meg arról, hogy mi is történt velem azóta, amióta nem látott (három napja, micsoda idő!).. és már készültem el, mikor váratlanul adott egy puszit a számra… zavarban is volt a bátorsága és merészsége miatt, én meg csak annyit mondtam: örülök, hogy jó kedved van neked is… aztán kifordultam az üzletből… -itt nagy baj lesz és sírás rívás… látom rajta, szerelmes mint a nagyágyú! -bassza meg most mit csináljak? nem akarom bántani, nem volt szándékomban bántani és eztán sem akarom, de már szerelmes, bassza meg, hát belém szeretett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! a kúrva életbe !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 
és persze küldött egy esemest is az előbb: ‘” ma úgy megleptél, már nem számítottam rá, hogy bejössz, de olyan jó volt, mert már hiányoztál ám tudod… és annyira aranyos voltál, szeretem mikor ilyen jó a kedved, szép álmokat és pussz”  - és az sem zavarja, hogy ilyenkor nem válaszolok napokig… fel sem tűnik neki, sőt jön a következő majd reggel, a reggeli puszivan…  a fasz ki van most már vele… mit csináljak? van olyan hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad? vagy főzzem meg a káposztát és hajtsam el a kecskét?
most megint főhet a fejem, kellett ez nekem?

Miért akar annyira…

miért akar annyira eM? fasztudja én nem … semmi olyan nincs bennem amiért így kellene értem ragaszkodnia, meg aztán azt is megmondtam neki hogy én nem és senkibe sem, nem és nem… csak néha kell dugnom, nem akarok én folyton kefélni és egyébként is mindig újabb és újabb puncira vágyom… valahogy egy-két alkalom után már nem találom érdekesnek azt ami éppen van… meg félek is hogy gúzsba köt valamelyik és nem szabadulhatok, pedig a szabadságom mindenek feletti célt képvisel az életemben… szabad vagyok és nagyon élvezem a szabadságom. oly sok év hűségesben eltöltve. nem tudott elmúlni nyomtalanul. –kirepült a madárka nem akar menni kalitka…

szét fog rohadni a fejem.szerintem szét, mindenképpen… a bőr majd lassan mállik le arcomról, mindig egy kicsi, egy újabb réteg és aztán végképp elrohadok, egyértelműen.. láttam már embereket rohadtak ők is és még is jártak keltek mintha mi sem történt volna…- sajnáltam őket és magam is mert tudtam, hogy én is hasonlóképpen fogok elrohadni, miközben megyek az utcán…- a farkam is lerohad majd.. –miért akar annyira eM? fasztudja én nem …

Csak pozitívan 17

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”   (Veronica A. Shoffstall)

Most erre az idézetre nagyon szükségem van.
Mert nem úgy alakultak dolgaim, ahogy elképzeltem, ahogy szerettem volna. Persze van ilyen az életben, előfordul természetesen és nem is veszem úgy a dolgot, hogy katasztrófa volna. Nincs katasztrófa. Élet van ami megy tovább.
S ő pedig majd eldönti mit akar, és hogyan akarja. S abban a döntésben milyen szerepe van személyemnek. Van e szerepe? Mert most sem építettem rá sokat, kalandoztam és a kalandok már csak ilyenek. Nagy nyereséggel kecsegtetnek, de ellenkezőleg is történhetnek a dolgok és azt nem úgy kell tekinteni mint hatalmasan nagy veszteséget. Csak egy lehetőség volt. Lehetőségekkel pedig tele van az élet.

Mindenért én vagyok a felelős

Már mindenki felhívott.
És elplántálni próbálták bennem a lelkiismeretfurdalást. Hogy N. mindent megtett, és hogy már olyan jó volt… És csak rajtam múlt, hogy nem működhetett… a szakítás is az én bizniszem… csak miattam van, én vagyok a felelős, ő jó, mindent megtett, csak nekem élt…
Szóval egy utolsó putrogány vagyok. Tudom. Ez természetes.
N. hibáiból, az egy és legnagyobb, eredendő bűnéről senki nem beszél. Mintha soha sem létezett volna. Ja, és hogy emiatt én balhéztam… hát mindenhol vannak balhék… igen. De én képtelen vagyok folyamatos balhék közt élni. Nyugalomra vágyom. Felhőtlen és nyugodt kapcsolatra a kislányommal, amibe senki nem pancsol bele minden áldott hétvégén.