Reggeli kávé mellé gondolom – Szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

hogy kissé sivárrá sikerült életem kicsit felkavarom
ill. befejezem azáltal, hogy felkavarom
és örök optimizmusomnak köszönhetően (!) megpróbálom ÚJRA
feltételekkel avagy anélkül (de inkább megbeszélve a feltételeket) kezdem el vele újra az életet
életünk
mert hiányzik
mert hiányzom – zunk
mert tulajdonképpen jó vele és asszem bepánikoltam
mert igaza van, van ő aki feltételek nélkül szeret – tulajdonképpen én is szeretem – és boldoggá akar tenni
tegyen
mindenkinek ez a jó
és nem akarok lerokkant magányos vén öreg ember lenni
nem akarok s hogy mit akarok?
állandó puncit magam mellett, édeset
finom cicit a kezembe minden éjjel -megint a farkam vezet – de nem csak most, nem csak ő – én is akarom, úgy hogy a kettő akarat most egyesül és politikusan, okosan újra építem az életünk… lehet keménykedve megdögölni, de én nem vagyok az a fajta… nem vagyok hős
szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

Lassítani kell…

mert oly sokat beszélgettünk, cseteltünk az elmúlt napokban, hogy már teljesen olyan érzésem van, megint együtt vagyunk…  pedig nem. – és nem is akarom, hogy együtt legyünk, mert most, igaz, hogy hiányzik (legfőképp a puncija) de ha megint együtt lennénk akkor viszont azt érezném, teher ismét csak teher és nekem mostanában elég sok van az élettől, több nem kell, s ezeket sem könnyű kihordanom…  szóval lassítanom kell, mert teljesen beindúl, hogy már megint együtt vagyunk és nem szeretném benne fellázítani a reményt oly mértékben, hogy aztán nagyot koppanjon… megint.
Lassítani kell…

Most csetelés van

De mindenképpen némi kommunikáció.
És természetesen azonnal besértődik ha nem közeledni érez – és folyton oda lyukad ki, hogy miért vagyunk így?
Vékony mezsgye ez. Nem egyszerű.
Néha hajlok a megegyezésre.
De csak néha.
Amikor hiányzik a punci-cici páros akkor nagyon tudnék kiegyezni Emléxem, egyszer olyan felháborodva kérdezte:
- Remélem nem csak a sex miatt vagyunk együtt!? – akkor azt feleltem, NEM…
Pedig akkor is tudtam és éreztem nagy összetartó erő a jó sex… de maholnap nem tudok.. akkor mi tart majd össze bennünket? ha már most sem az a mélyszeretet… engem nem..
NÉHA OLYAN NAGYON BALFASZ TUDOK LENNI -

Sexeltünk egész éjjel

Ötször élvezett az éjszaka folyamán és egyet még reggel.
Elememben voltam, hol a nyelvemmel, hol a farkammal, hol ezzel is azzal is juttattam a csúcsra. Gyakorlatilag egész éjjel szeretkeztünk, szoptuk, nyaltuk, faltuk egymást.
És természetesen beszélgettünk két sex közben. Alig aludtunk valamit az éjszaka. Ő állítása, hogy semmit. Én azt hiszem igen.

Szóval beszélgettünk. Szeret és boldoggá akar tenni, mindent feladna értem. Én nem szeretem annyira már, hogy feladjam a szabadságom e kapcsoaltért. Kezdek belejönni, már nem vagyok annyira szomorú mint az elején. Féltem ettől a találkozástól, hogy újra nagyon nehéz lesz nemet mondani, de az éjszaka folyamán bebizonyosodott, hogy a rendkívüli sexek ellenére is kitartottam a nem mellett…. most végre nem a farkam vezérelte lépésem! s ennek nagyon örülök.
Bár ő azt modja, megbánom. Meg fogom bánni ezt a lépésem évek múltán. Lehet, de nem érezném jól magam ha igent mondanék… ez van.
Sex közben is éreztem, nem szeretem már úgy… szeretem, de nem úgy, hogy leélném hátralévő életem vele.. bár ki tudja, mennyi van vissza… de ez egy másik téma. Kibaszott fasza volt az éjszaka, annak ellenére, hogy nagyon elfáradtam, hisz alig aludtam valamit.
Fantasztikus a csaj. Meg kell hagyni igen jó csaj.

Aztán, valamikor hajnalban  azt mondta:
- Elég, nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között még egyszer élvezni!

Évforduló van… a harmadik

Találkozó lesz. De nem tudom mi lesz.
Izgat is meg épp ma döbbentem rá, hogy annyira nem is akarom. Talán elhúzom magam előtt a mézesmadzagot és annyi… fogom élvezni az biztos. De semmi több. Csalódott lesz. És valószínüleg ez lesz az utolsó együttlét. De ez nem baj. Valamikor le kell zárni, VÉGLEG!

Kemény leszek

mint reggeli merevedéskor a farkam
s nem hagyom magam elcsábítani, pedig nagy erőket mozgat meg és a kedvenc hadviselésemmel operál… amit érzek is rendesen, szüntelen…
DE AKKOR IS MEGVÉDEM A FÜGGETLENSÉGEM!
mert ez egy függetlenségi harc részemről immár… olyan szépeket mond, és olyan szépekkel csábít!
kedvenc témáim veszi elő, hogy feldobhatom a konyhapultra, a legváratlanabb helyzetekben veszi a szájába a farkam, mikor nem is számítok rá, szétvetett lábakkal fekszik a nagy melegben az ágyon, meg ilyesmi… sokat még… nehéz ellenállni… és minderről lemondani!
DE HARCOLOK!
erre mondja – kuka vagy.
erre mindom – tudom amit tudok, érzem amit érzek és nem tudok igent mondani, mert tudom, másnap megbánnám piszkosul…

Nem fogtam meg a mellét

pedig mikor benéztem a dekoltázsába és megállapítottam, hogy szépek
azt modta:
- fogd meg!
- nem lesz ebből baj? – kérdtem
aztán nem fogtam meg mégsem, pedig arra gondoltam, később meg fogom bánni, hogy ha nem tetszem meg… de nem volt szívem kihasználni, mert tudtam s tudom, hogy mi már soha nem jövünk össze és csak azért húzom az időt, magyarázva a lehetetlent, hogy talán ahogy távolodunk egymástól, könyebb lesz neki… csak miatta… ezért nem fogtam meg a mellét, pedig kedvem lett volna a blúza alá nyúlni és megfogni ahogy szoktam… sokat beszélgettünk, két órán keresztül, ő most is győzködött, hogy nekünk egymásé kell lennünk, én arról győzködtem, hogy nem megy, mert már minden más és megváltoztak az érzéseim iránta, nem úgy van ahogy régen…
sokat sírt.. nem bántam, sírjon ahogy jólesik neki, talán az is könnyít a lelkén… megöleltem.. és lopott egy puszit, vagy csók volt talán.. puszi a szájra…
de nem hitegettem, egyszer sem mondtam olyasmit, hogy majd meglátjuk stb, kérdeze is hogy most akkor mi van? amikor már búcsúzkodtam, mit beszéljünk meg?
- semmit – feleltem
nem kell megbeszélni semmit, épp ebből van elegem, hogy megbeszéltek szerint… nem, nem és nem!
úgy hagytam ott a bizonytalanságban, hogy reménykedhet, az jó ha az ember reménykedhet…

Kezd fárasztani a nyüglődés

s most már valami értelmessel kellene foglalkozni!
fasz kivan!

Kezdődik minden újra?

Reggel felhívott és rimánkodva kért, hogy folytassuk.
Mert, hogy ő borzasztóan szeret, velem tudja csak elképzelni az életét és engem akar pátyolgatni döglött öreg koromban és ne döntsek helyette, ő megbeszélte önmagával, hogy mire számíthat mellettem, s jó az neki, ezt akarja és soha nem akar mást – mástól… velem tud csak élni, minden úgy jó ahogy akarom, neki jó lesz és ne legyek hülye, ne dobjam el magamtól az odaadó szerelmet amit ő érez irántam, mert tudja nekem is jó lesz és semmi követelőzés, nem kell neki gyerek, nem kell neki semmi és senki csak én az életünkkel együtt…
most erre gombot varrok

fasz kivan
már lassan zárom le és berendezkedtem – jó persze, hogy hiányzik, nem tagadom- hisz hatalmasan jó vele sex és … és… mi is? hát hogy van.. beszélgetni vele, segít, kiegészít… társ is… és mi lesz döglött öreg koromban? hogy leszek magamban? talán ez az utolsó szekér.. talán ez az.. emiatt végtelen szomorúságot érzek, mert nincs kedvem egy újabb nőt betörni, megszokni stb…

tegnap megkérdeztem a lányom, hiányzik e neki? modta, néha gondol rá… de tudom, neki is kettős érzelmei vannak.. néha hiányzik neki, sokszor pedig élvezi, hogy kettesben vagyunk, várja, hogy kettesben menjünk nyaralni, tegnap előtt ő mosogatott el, egyedül, segít a mosásban, önkétn pedig kicsilány még…

fasz kivan- nem tudom mi legyen – kicsit hajlok arra, hogy még egy próbát megér – de aztán az elmúlt kudarc “N”-nel vissza lök a valóságba és akkor megigértem magamnak, hogy nő miatt nem borítom fel még egyszer az életem… és keresem- kutatom magamban, miért örültem annyira mikor elment? hm? mert már csak koloncnak éreztem a nyakamon azért, mert sexeltünk és akartam magamé lenni, ő meg azt akarta, hogy az övé legyek… teher lett, mivel már nem tudom úgy szeretni mint azelőtt…

Fészbúkos posztokból tudom

hogy bulizik valahol koncerten van és valszeg jól érzi magát…
ennek nagyon örülök, végre kimozdult és megmutatja magát a világnak s hogy kivel s mivel van, nem tudom, de igazán nem is érdekel, pedig ma olyan hiánya tört rám! de olyan!!! s belegondoltam, most nagyon akarna menni bulizni, nekem meg egyáltalán nincs kedvem egy csepp sem… megint egy konflikt. jobb így. fiatal ott a helye nem mellettem házvezetősködni…
lassan engedem el…

Levelem megírtam

mert már várja nagyon
bár azt gondolom, hogy titokban retteg a válasz miatt s jól érzi, hisz eddig sem mutattam nagy tanubizonyságát annak, hogy a folytatást reális dolognak tartom kettőnk között, annak ellenére, hogy azt mondtam ezidáig, kell nekem egy kis idő, hogy átgondoljam a dolgot… s minél többet gondolkodom, s minél távolabb kerülök az elköltözése pillanatától, annál kevésbbé érzem, hogy folytatni szeretném…
ez van.
levelem megírtam.
sajnálom őt nagyon, mert igennagyonkibaszottfasza élete volt mellettem!
de semmit sem hányok a szemére, élt mint egy királynő és most vége van. élvezte, tele van élményekkel és most van mire emlékeznie…
gondolom erre azt mondja: tökjó

Megyek tovább – Ő marad

ma megint felhívott és elmondta, mennyire szeret… nagyon nem tudtam vele beszélni, mert a munkahelyemen voltam éppen és zajlott körülöttem az élet… szóval ennek igazán örültem, mármint annak, hogy nem volt lehetséges lelkizni, s viszonylag könnyedén tudtam lerázni…
de sokáig már nem húzhatom, mert reménykedik s abban a tudatban él, hogy legyen türelmes, mindent ígéjen meg és akkor újrakezdődik a közös életünk, vissza áll az őrendje és kész.
no de a helyzet az, hogy én nem vagyok képes erre és nincs is szándékomban visszafogadni, s újra kezdeni mindent.
Kialakulóban van az élet nélküle, sajnálom, hogy ő otthon nincs otthon és nem találja a helyét. Nekem meg annyi munkám van, hogy agonizálni nincs időm, de szándékomban sem áll, mert jól vagyok, kiváncsian nézek az egyedüli életem elé…

Kaukázus – Tesco és én – mi ketten

Ez a dal anno nekem ill. rólam, az életemről íródott.

“Ha én parázok bemegyek a Tesco-ba
megnézem mennyi mindenem volna…”

Gondolom nem vagyok egyedül a tescoérzéssel :- Mióta hontalan vagyok a Tesco-ba járok kikapcsolódni, gondolkodni, a nagy döntések előtt egyenes út vezet oda. Mint egy kirándulás, sétálgatok, nézegetem mennyi mindenem volna, gondolkodom és sosem vásárolok. Pedig, amikor ott állok egy – mondjuk müszaki cikk előtt – és tudom akár meg is vehetném és hogy örülnék ha meglepném magam egy valamivel… de mégsem teszem. Ábrándozom kicsit még róla és tovább sétálok … mint az életben.

Mindíg tovább sétálok. Kegyetlen ember vagyok és nagyon önző. De miért ne lehetnék önző? Hontalan nem azért lettem, mert akartam! S ha már tönkre ment a kristálypalota engedtessék meg nekem, hogy nagyon köcsög legyek mindenki mással és szeressem magam… legalább én-önmagam!

Más a helyzet most, mikor valaki teljes odaadással szeret. Bár ezt azért vitatom, szerintem az életet szereti amit kínálok és nyújtok a vele járó javakkal és lehetőségekkel. Aztán az is lehet, hogy valóban teljesen csak engem szeret és ami velem jár. Mert mostanában már kevesebb a jó ami velem jár és több a nehézség. S ahogy mondja, velem akar megöregedni, akkor gondolom átgondolta a dolgot. Hisz tegnap is tudtára adtam mi az amit nem akarok, nagyon nem akarok és ezek a dolgok épp azok amit ő akar, legalább is nagyon szeretne, vita tárgya volt már elégszer…
Tegnap elmodntam neki és hazaküldtem. Gondolkodjon, ilyen feltételekkel is szeretné e a közös életet velem…
S álljon itt a videó, a dal ami elindította bennem a kényszert, hogy megírjam ezt a postot:

Váratlanul toppant be s köpni

nyelni sem tudtam, mert nem voltam felkészülve a látogatására s már abban a pillanatban mikor megláttam a bejárati ajtó kémlelő nyílásán keresztül, tudtam, hogy megint sírni fog az elutasításom követően…
beszélgettünk, vagyis hát ő sokat beszélt arról, hogy mennyire szeret s milyen odaadóan tudná boldoggá tenni az életem, életünk…
(sztem kevés csajszi mond ilyet a pasinak) – ezt ő is kihangsúlyozta, hogy ismerve önmagát, ez nem kispálya amit most művel – osztottam véleményét, de fel kellett hívnom a figyelmét arra a körülményre, hogy megzavart maszturbálás közben és bennem nincs nyoma ama hatalmasan nagyon odaadós szerelemnek, amilyet ő érez irántam és nekem is kellene éreznem, ha azt akarnám, hogy valóban olyan legyen eztán az életünk, mint volt…(olyan meg egyébként sem lesz már sohasem)
szeretem, de már nem úgy… és talán nem lenne fair tőlem, hogy elfogadom az odaadását és én pedig puszta kényelemből és önzésből kihasználnám kényszerhelyzetét… nagyon nem lenne fair tőlem és ez még nekem sem esne jól, ha mondjuk jól megdugnám minden nap, de különösebben nem érdekelne, mind párom. csak mint sexpartner…  szar ügy… nagyon nem volt jó, hogy ide jött… hatalmas sírások közepette ment haza, nem is nagyon akart hinni a fülének, mikor mondtam neki, hogy most szépen menjen haza, vigyázzon magára és majd beszélünk… mikor? nem tudom pár hét múlva… mennyi esélyem van? – kérdezte, negyven százalék – vagy azt kellett volna mondanom, SEMMI
de megdugni sem tudom nyugodt lelkiismerettel… szóval el van ez az egész cseszve és már nem tudom rendbe rakni a lelkemben. SAJNÁLOM
(olyan szép ez a betűtípus, ami ehhez a sablonhoz jár!)

Azt figyeltem meg, hogy

kerülöm azokat a dolgokat, amelyek hozzá vezethetnek… még véletlenül is esetleg összefutnék vele a neten… nem akarom. ezért lopva teszek olyan dolgokat, ahol csekkolhatja, hogy ott vagyok, mert nem akarok beszélgetni vele, sem csetelni sem csak semmit sem akarok… remélem az idő gyógyítja lelkét és talál magának elfoglaltságot ami kicsit kizökkenti a szakítás fájdalmából…

Éjjel fél háromkor ment el…

sokáig pakolt, magam is elcsodálkoztam, azon, mennyi cucca van… precizen felmérte a lakás minden zúgát, saját holmi után kutatva, néha folytott hangon oda lökött nekem némi kommentet… “hogy a rajongóimnak milyen jó lesz” … vajon kivel beszéltem ezt meg… elégtételt éreznek majd A-ék… aztán sorra vette elő a nylon szatyrokat, egyiket a másik után és mind megtelt… mondtam, segítenék, de az olyan perverz dolog volna tőlem, erre ő: nyugodtan, előbb végzek…
szóval fél három volt mikor bezártam mögötte az ajtót, egy darabig ácsorogtam a szoba közepén a lakáskulcsával… hol van ennek a helye? aztán bedobtam egy mindenes dobozba és kitöltöttem egy deci fehér bort…
most, reggel nagyon üresnek éreztem a lakást, tudom, fájni fog, de azt is nagyon jól tudom, hogy helyesen cselekedtem, később, évek múltán, mikor már nem fáj neki annyira, ő is belátja, és talán még hálás is lesz, hogy megtettem, hogy ezt most és itt meg kellett lépni… becsapni a másikat, csupán kényelmi szempontok miatt és ráadásul, hosszútávon nem igazán tisztességes dolog. bár tudom, sokan így élik az életüket, nem szeretik a párjukat, sok közük nincs egymáshoz, csak már olyan jól megszokták… és változtatni, nehéz és körülményes…
furcsán csendes most a lakás, csak a gép zúgása az ami hallatszik…
sajnáltam nagyon mikor utoljára lépett ki az ajtón, sírt, hogy miért kell ezt megtennie, mikor ő annyira szeret… most hideg fejjel tudtam állni, mert józan ésszel gondoltam át, ez a lépés a helyes és egyetlen lépés amit tehetek… egyszer már léptem és dícstelen csúszás mászás lett a vége, mert gyenge voltam, és az eredmény ugyan az.. megint egyedül vagyok…
megint egyedül vagyok..
megint egyedül..

Az a bajom, hogy

nem tudom megbeszélni a dolgokat, problémákat… ezáltal az életem sem tudom rendbe tenni… ez a baj…
pedig, ha képes lennék megbeszélni a minden nemű apró problémámat a csajommal, akkor jobb lehetne a közös élet.. de ha pedig igazán őszintén elmondanám neki a nincs terveim vele kapcsolatban, akkor még időben tovább állhatna és kezdhetne új életet… mert nincsen semmiféle tervem vele kapcsolatban, nem akarok új életet kezdeni, új családot meg ilyesmi.. már nincs ehhez egy cseppnyi türelmem sem…
azt hiszem, hamarosan elengedem
menjen, szaladnon ki belőlem fesztelen, legyen neki olyan élete amilyet igazán szeretne és amilyet én nem tudok, nem vagyok képes megadni…

menjen el szabadon fesztelen a világba reményekkel teli

Váratlanul bukkant fel…

Váratlanul bukkant fel.egy kamion mögött autózott.közvetlen közel jött mögötte s én pedig szemben velük száznegyvennel, majdnem lakott területen.. csak a periférikus látásommal vettem észre az autót és a rendszámtábláját azonnal felismertem.. ő volt. eN. akivel lassan egy éve már, hogy nem voltunk egymáshoz ilyen közel (gyakorlatilag egy méter sem) s milyen érdekes még mindig rááll a szemem, lelkem és felismerem akár kétkiló tempónál is… őt magát nem láttam, mert tükröződött a szélvédő.csak egy sötét folt volt az utastérben…-nem dobogott gyorsabban a szívem, nem kapkodtam a levegőt és még némi veríték sem ült ki a homlokomra.nem is ráncoltam össze.meg nem is bizseregtem-csak tudomásul vettem, ő volt, elment-nem gyűlölöm sőt kerestem az érzést, szeretem e még? de nem találtam semmit.semmit az ég világon, bár biztosan jelent még valamit, hisz egy egész postot szenteltem a vele való találkozásnak…

Utóirat: napközben soxor eszembe jutott a találkozás, elemezgettem magamban, vajon hogy lehetett s rájöttem, talán ő azért húzódott be a kamion mögé oly szorosan, mert nem akarta, hogy észre vegyem, hisz ő meg akarta előzni a teherautót s a kedvező alkalomra várt, kikémlelt s már messziről látta-láthatta, hogy én jövök szemben vele… megbújt talán kicsit…

Lelkem terhes…

Lelkem terhes-.csend van. kordinációm instabil. köcsög Palik meg újabb kísérletet tesz arra, hogy megértse a formaegy lényegét… tök esélytelen a faszi. egyszerűen nincs agya hozzá, nem tehet róla. ilyenkor monják valakire, hogy tehetségtelen… főztem kávét.-elmosogattam        …meg porszívóztam is- basszus … elfogyott az unicum tegnap este, miközben a magyar válogatott hatalmas sikert ért el! egy nullra megverte albániát!!!!!! igen, a magyar legények egyszerűen fenomenálisak, élmény volt nézni, ahogy küzdöttek, hogy elkerüljék a vereséget… kikapcsoltam kicsit jó volt.- de nem feledtem egy percre sem, hogy megérkezett a MÉL… jó hosszú, és a lényege az, hogy legyek szíves hagyjam hogy szeressen. és ő mindent megtesz értem, mert ő szeretni akar engem, csak engem… neki nem jó így, nem látja rajtam az igyekezetet. olyan vagyok néha mint egy idegen. tényleg. olyan. -most elmegyek dolgozni kicsit.nem kicsit.nagyot. -aztán este  ha lesz erőm válaszolok a mélre…

Megöleltem…

Megöleltem. alig értem át. olyan furcsa érzés kerített hatalmába… -nagyon azt éreztem, basszus de nem jó helyen vagyok! -el innen… pedig azért mentem, hogy kicsit kedves legyek. meg mert hívott kávézni. hideg volt a kávé, ő meg zavarban volt. meséltem neki mennyi munkám van és hogy este a barátaimmal meccset nézünk és valszeg befogunk nyomni, mert nem csak mi leszünk, hanem egy csomó unicum is lesz ott with many beer… nem állok jót magamért asszem. -éreztem, mondani akar valamit. aztán mégsem.. végül megöleltem és megpusziltam, erre nekem esett, miért vagyok olyan mint az öregek, puszi… távolság. puszi. hátveregetés.-minden jel arra mutat, nem közeledem, érezte ezt… aztán csak annyit kérdezett:
- Szerinted van értelme?
- Minek? -adtam az értetlent, pedig kurvára tudtam, mit jelent a kérdés… álltunk az ajtóban. minek? ismételtem meg a kérdést.. aztán eljöttem.
Pár perc múlva felhívott, küld egy mailt, legyek szíves mindenképp válaszoljak rá, ne úgy mint ahogy szoktam, hetekkel később.-jó. válaszolok.. most várom azt a mélt. de még nem jött… de nem is kell jönnie, tudom mi lesz benne és azt is tudom mit fogok válaszolni rá… egy szó lesz, könyörtelen…
tetszik ez az iméles megoldás.. legalább nem kell a szemébe néznem, hogy én milyen gané vagyok…