Hol a sztori?

Hol a sztori?-kell a sztori.a sztori. -mindig kell valami sztori. az embernek sztori kell.lételem.az hatodik elem… -nincs sztori- másfél órás telefonbeszélgetés volt. némi mosolygós poénos mondat után számonkérés.düh és szitkozódás -holnap feljössz kávéra? -nem… sírás.nyafogás, követelőzés.meg a bezzeg és hogy akkor egyáltalán minek? miért én? engem? -becsaptál és környéke -holnap feljössz kávéra? -nem… felelősségáthárításezerrelés lelkiismeretfurdaláskésztetés.. hallgat ok -szóval nem? -nem… szia, szia………… ….. ….. .. .
százbolhaszázbolha egyszer jó
a telefonbeszélgetés óta nem láttam, nem hallottam felőle. nem is hiányzik, hisz akkor sem kellett igazán, mikor volt. mert volt csak volt próbaképpen, csak dugásra volt. meg bujálkodásra jó volt. beszélgetni sem akartam vele igazán soha. nem az én sílusom nem tetszett soha. nem akartam tőle semmi egyebet tőle soha. csak teszteltem magam, milyen az érzelem nélküli sex, tud e működni egy kapcsolat csak a néhasexre építve és no program és terv. próba volt és lám. bebukott. ennyi. semmit nem bánok és sajnálok. megtörtént és nem én követtem el- nem történt meg, holott én követtem el…
Hol a sztori? -kellene egy kis sztori. -magam vagyok és vágyom a sztorira.bár munkám van elég…

Síelni megyünk 2

Holnap reggel megyünk sielni. Illetve ma reggel. Mindent előkészítettem, már nem mondom le. Bevállalom a kockázatot, hogy ha lebukunk, megbüntetnek. Persze lehet hogy nem. Hisz lebukni csak akkor van esély ha valamilyen rendőrségi ellenőrzésbe futunk bele. Ha nem, akkor csak sielés lesz. Minden esetre pozitívan gondolkodom. Szeretném ha simán menne, annyira rákészültünk már erre a sielésre! Persze jobban is felkészülhettem volna, például ellenőrzöm az okmányokat meg ilyesmi. Csak az emberben annyira benne van, hogy EU tagállamban élünk és nem kell útlevél, hogy nem is gondolkodik felőle. Évek óta nem törődtem az okmány dologgal, hisz akár ahova mentem, sehova sem kellett ilyesmi. No mindegy.

Vonzások és Viszonyok

eL. folyton csak az alkalmat keresi, hogy némileg belém rúgjon. Bunkózik. S ez nem esik jól nekem, mert nem csináltam vele semmi rosszat. Nem bántottam s ezt ma meg is mondtam neki, semmi oka, hogy így viselkedjen velem. Persze ő nem is stb… Pedig tényleg nem ártottam neki, csak elhagytam Simán és rezzenéstelen arccal mondtam le róla, mert nem láttam benne perspektívát. Illetve ő nem látott bennünk, de kimondani nem volt ereje. Megtettem azt a lépést amit vágyott. S most még is én vagyok szemében a fekete bárány. Hülye picsa.

Pé nincs. Legalább is ma nem találtam. Kerestem, de hamar kiderült, hogy ma este nem dolgozott. Tervem nem volt arra az esetre, ha találkozom vele. Gondoltam majd improvizálok. Aztán nem kellett semmit sem tennem. Beszéltem a Mikulással és hazajöttem angolozni.

eM. mosolyog. Napok óta mosolyog és ma is közölte velem, mennyire ürül, hogy lát. Én meg mondtam neki mennyire örülök, hogy ő ennyire örül nekem. Pedig egyáltalán nem az esetem. Nagyon nem.

Változás szele lengedez

Cica mica nem dorombol…
Kurvapecér nincs többé, kedvenc virtuális fiatal barátaim arról szondáztatják a nagyérdeműt, hogy abba hagyják e a blogolást vagy sem… mindenki változik, változnak a helyzetek, életek, gondolatok. Emberek mennek s jönnek, blogok szűnnek meg s születnek újak. Ez a rend. Körforgásban vagyunk. Ez a rend s ez jó rend. Nem California és szeretem, hogy nem az. Ez itt a viruális világ makróközössége. Mindenkinek része van s hiányzik az aki elmegy. Nagyon tudok elfogadni… ez a lényegem. S nem is fáj…

Félelemmel töltve

Egy nő és a pasija (sötétek voltak mint az éjszaka) sokáig szöszmötölt az ótépé automatánál. Gyerek erőlködött a babakocsiban, az önműködő ajtóval szórakozott. A harmadik, egy férfi, fél lépéssel mögöttük, mintegy testével fedezte a műveletet végzőket. Fél szemmel láttam, 24 000 forintot akartak felvenni, de a kártyán limit volt s nem sikerült nekik. Sokszor próbálkoztak, a nő annyira süket volt, semmit sem értett abból amit az automata kommunikált nekik, folyton csak azt mondogatta: “mosmicsinnyállak?”. A pasija próbálta fordítani, kevés sikerrel, csak böszmén nézett a távolba, mintha neki ehhez semmi köze sem lenne. Aztán sokadszorra is újra próbálkoztak. Már vagy hatan várakoztunk türelemmel. Két srác feladta. Bennem volt az önkéntelen kérdés, talán segíthetek? Mi a probléma?
De nem mertem szólni hozzájuk. Szemem előtt lefutott a film, ahogy ezek kicsinálnak, mi a fasznak pofázok bele az ő dolgukba, meg aztán menjek a kurva anyámba…
Láthatóan többen a sorban is erre gondoltak, mert senki sem sürgette meg őket, ha nem megy, húzzanak a francba innen… Negyed óra félelem volt az ótépé automata fülkében…
(megfigyeltem, ezek úgy állnak, hogy szinte csak a sarkuk ér a földre s a feneküket összehúzzák, mintha folyamatosan seggbe lennének kúrva)