Lelkem terhes…

Lelkem terhes-.csend van. kordinációm instabil. köcsög Palik meg újabb kísérletet tesz arra, hogy megértse a formaegy lényegét… tök esélytelen a faszi. egyszerűen nincs agya hozzá, nem tehet róla. ilyenkor monják valakire, hogy tehetségtelen… főztem kávét.-elmosogattam        …meg porszívóztam is- basszus … elfogyott az unicum tegnap este, miközben a magyar válogatott hatalmas sikert ért el! egy nullra megverte albániát!!!!!! igen, a magyar legények egyszerűen fenomenálisak, élmény volt nézni, ahogy küzdöttek, hogy elkerüljék a vereséget… kikapcsoltam kicsit jó volt.- de nem feledtem egy percre sem, hogy megérkezett a MÉL… jó hosszú, és a lényege az, hogy legyek szíves hagyjam hogy szeressen. és ő mindent megtesz értem, mert ő szeretni akar engem, csak engem… neki nem jó így, nem látja rajtam az igyekezetet. olyan vagyok néha mint egy idegen. tényleg. olyan. -most elmegyek dolgozni kicsit.nem kicsit.nagyot. -aztán este  ha lesz erőm válaszolok a mélre…

Reggeli helyett 6

Olyan Vivaldis.
Szeretem mikor tiszták a viszonyok (nem csak a légkörire gondolok). Akkor mindig könnyebb a lelkem és felszabadultnak érzem magam. Ilyenkor közelebb vagyok Vivaldihoz is. Persze ha úgy veszem (hétköznapi emberek gondolkodásával), akkor nem sokkal jobb így, de legalább nem gyötröm magam.
Eldöntöttem és eztán ehhez tartom magam. Nem lazítok többé, teszem a dolgom, azt ami érdekel s úgy vélem fontos. A többivel pedig nem terhelem a lelkem s a gondolataim.
Vivaldi közeli állapotban szeretnék lebegni, mert ilyenkor öröm az élet, szárnyalok. S ami érdekes, nem kell sok ehhez, csak tiszta viszonyokra, pozitív gondolatokra… a többi csak fizikai létünk megtestesítői. Na azokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, eddig sem foglalkoztam, sosem volt oly fontos, hogy miattuk gyötörtem volna magam.
Ma olyan Vivaldis napot csinálok magamnak…

Hideg van s poFÁZOM

mindenki beteg, szüttyög… fázom, igaz a fűtést még nem izzítottam be, nem is akarom még… de kurva szar ilyen hidegben zuhanyozni… nem is szeretek de muszáj… bár a kosz egy ideig rakódik aztán kopik… nem írt, nem válaszolt, de talán nem is írtam neki … de nem írt az biztos, a csaj meg feldugta… teljesen… hiányzik, nagyon… próbálkoztam nála, mi lenne ha? de azt mondta, nem tudja megoldani… szép csupasz punci… zuhizni kellene már nagyon, de még megiszom a kis borocskámat és megyek… ronda segge van basszus… fekete… nem szeretem a feketéket… ma is próbálok korábban go to bed… elő vettem a téli pizsimet mert nem akarok megfagyni… hideg van… fázom és hiányzik L… jó vele… szereti mindenemet s ez jó… érdekes, mindig van aki szeret… akad itt-ott… ezért aztán nem is csüggedek sosem… atyagatya mélytorkosborz… nem semmi… finom ez a bor… osztrák… pár kortyot ittam csak, de érzem máris… erős és finom… szép melle van L.-nek… szeretem ahogy kihámozom a cicifixből… hatalmas és kicsi édes mellbimbókkal… jó összeállítás… minden megvan… jó lett volna ha ma feltud jönni… agyon szeretgettem volna… szereti ha szeretem… én is… no megyek tisztálkodni, no meg go to bed…

Helyzetjelentés – after the long day

Fáradt vagyok.
Lefeküdtem kicsit, hogy beszélgessek önmagammal s belealudtam. Igaz ez máskor is előfordult már, de nem este nyolc órakor. Beszélgettünk, a lehetőségeket diskuráltuk meg, a kapcsolatrendszeremben rejlő lehetőségeket és azon is morfondíroztunk kicsit, hogy mi az amit szeretnék, mire kell koncentrálnom, mi az ami fontos. Jót tesz lelkemnek ha kicsit rendszerezem gondolataim. Segítek magamnak eligazodni szövevényes, kusza életemben, megérteni és átlátni bizonyos folyamatokat.
Belealudtam, mert sokat melóztam a hétvégén, hidegre is fordult az idő s ettől is lefáradtam. Igazából az volt a baj, hogy sok volt az idegi feszültség, a necces dolog ami miatt sokat kellett stresszelnem. Végül minden megoldódott, de hát ráment az idegi nyugalmam. Aztán arra gondoltam, hogy ma lightos napot tartok, rápihenek a hétvégére, erre még ebédelni sem volt időm, annyit rohangáltam.

Kicsit megsértettem L.-t. Semmi extra, csak enyhe kifejezésbeli problémám akadt, ami kissé félreérthetőre sikerült… természetesen félreértette…

Este pedig még lenyomtam két kemény angol órát… ma döbbentem rá, hogy az angol tanárnő rettenetesen kemény tempót diktál. Szinte megállás nélkül dolgozunk, dolgoztat bennünket és természetesen végére teljesen kidőlök.

Angol óra után pedig még a kislányommal elmentünk pizzázni. Hatalmasan nagyokat dumálunk ilyenkor. Szinte minden nap együtt vagyunk egy kicsit, de annyira bírom, hogy ilyenkor oly sok mondanivalója van számomra. És oly sok megbeszélni valója is akad. Szóval nagyon jó vele, és így befejezni a napot, végül is azt mondom, pozitív volt na!

Csak vagyok, mert én így akarom

Azzal jöttem haza, hogy ma nem csinálok semmit. Nem bringázom, nem látogatom meg a kislányom és nem sétálok, nem megyek fel anyámhoz sem. A ma este rólam fog szólni, kicsit blogolok, levelezek és olvasok… ténfergek és egyszerűen semmi komolyat és tartalmasat nem csinálni. Csak leszek mint a befőtt a stelázsi polcon. Az is lehet, hogy megnézek egy filmet… mostanában sok filmet töltöttem le, de megnézni egyiket sem volt időm és hangulatom. De ma megnézem valamelyiket…
Most downtempo-zok kicsit, (ittam egy kis vörös bort is), lefekszem és meditálok… . Erre vágyom a legjobban és a mostani életem legnagyobb pozitívuma, hogy azt csinálok amit akarok és akkor amikor csak akarom. Szabadnak érzem magam ilyenkor…

Hétfő reggel

Telefonhívás ébresztett. Aludtam volna még, hisz már fél három is volt mikor lefeküdtem.
Dolgoztam. Igaz, szabadságon vagyok és vasárnap is volt… ennek ellenére dolgoztam. És örülök, hogy csinálhatom, csinálom. Mert szeretem a munkám, nagyon. És sokszor olyan  mintha nem is dolgoznék annyira élvezem, csak szórakozom. (nem is tudom néha mitől fáradok el)

Mától két hétig együtt leszek a kislányommal! Nyári szabadság. Két hét!
Tele vagyok tervekkel, nyaralni is megyünk. Tartalmas programokat találtam ki, még magam is nagyon várom őket… remélem ő is jól fogja érezni magát és emlékezetes lesz neki az apával töltött nyaralás. Ennek érdekében mindent megteszek, de azt is tudom, hogy ezzel csak némileg csillapítani tudom a különéléssel járó folyamatos hiányérzetét…