Mostanában…

Mostanában olyan fáradt vagyok-hogy a nap bármely szakában egy pillanat alatt eltudnék aludni.mint amikor az ember lekapcsolja a villanyt. -katt és seképsehang…
Tegnap vettem egy palmolive tusfürdőt, épp olyat amilyet anno eN használt-(unk)-mint mazohista, azzal zuhiztam.mit mondjak.igen magas a léc…
Hamarosan három napot is együtt töltök a lányommal.fogunk kirándulni is és sokat lustizni is fogunk no meg majálisozunk is és bringázás is lesz a programban.valami végtelen nyugalom költözik a lelkembe, mikor vele vagyok.s ez olyan jó.valahogy így szeretnék, ebben a nyugalomban szeretnék elpusztulni…

Készülődik a csűrhe… M15.

Készülődik a csűrhe, ünnep lesz. megint. ünnep lesz… már nem vagyok hajlandó kitűzni a kokárdát. mert megszégyenítették. tavaly sem és előtte sem tűztem ki. belül élem meg, mint amikor táncolok a himnuszra… Pelikán elvtárs aggódik, mert fokozódik a nemzetközi helyzet… micsoda helyzet, fokozódik. menni amerikába cipő nélkül? basszus, micsoda probléma. mezitláb menni amerikába, mint a hercegek. kalap és a dinnyehordók… szerintem egyszerű embereknek a legjobb a világon, egyszerű halál a szép életben, félelemmel töltődve. -megtanultam vele együtt a verset, akarta, ő akarta tanulni, s vele együtt megtanultam én is. nem bonyolult… mondta és megtanulta. jön a tavasz megy a tél, kicsi medve üldögél. kibújak vagy bebújak. ez a gondom óriás. ha kibújok jót eszem. ha bebújok éhezem… még sem tanultam meg. nem sikerült. de nem is nekem kell megtanulni… még szerencse. – lassan és biztosan egyenesedem fel poraimból mint a tavaszi hajtás úgy születek újra. szeretem ezt az állapotot. voltam lent és fent. is. most pedig új hajtásként zöldelek. olyan harsány zöld leveleim vannak és a tisztakék ég felé török rendületlenül, hogy aztán a madarak pihenjenek meg nekem… -sokáig hallgattam a füttykoncertet. az illatot is éreztem már tegnap este, igen a tavasz illatát s ha azt megérzem így tavasz kezdetén akkor már biztosan az lesz, visszafordíthatatlanul tavasz lesz és március tizenötödike…

Síelni megyünk

Mindent előkészítettem, megszerveztem. Vasárnap sielés lesz. Nem megyünk messze, csak egy közeli osztrák síparadicsomba, úgy hogy reggel megyünk és este jövünk haza. De nem vagyok happy mégsem, mert a Biztosítás.hu oldalon épp a kettőnk biztosításán munkálkodtam, mikor feltett a program egy kérdést: az utasok adatai, pl lányom személyi igazolvány száma… az nincs, akkor az útlevelének a száma… van?… nem tudom… 
Nem tudom, hogy a lányom rendelkezik-e útlevéllel, vagy sem… Persze van egy spurim, hogy nincs… igaz tavaly voltunk Ausztriában, de akkor valahogy fel sem merült ez a kérdés… s ha pozitívan gondolkodom, akkor miért ne lenne, nem tudhatok mindent… most nem fogok tudni aludni, mind addig, amíg ki nem derül. És ha nincs? Akkor, hogy fogom megmondani neki, ne haragudj, de te nem jöhetsz velünk… ajjaj jaj…

Lányommal boldogan

Lelkemben minden rendben van, mikor szomorúságos pillanatok nélkül, úgy jövök el a lányomtól, hogy vidámak vagyunk és nem úgy éli meg a pillanatot, mintha örökre mennék el. Hülyülünk és jókat nevetünk, valami apróságon. Most például kitalálta, hogy sok-sok puszit ad, egymás után gyorsan-gyorsan. Ezt én viszonzom, de én rendkívül gyorsan tudok puszikat osztogatni, mint egy gépfegyver Erre ő nagyokat kacag, tetszik neki és megpróbálja utánozni, de sosem sikerül. Este mikor eljövök, ezt a játékot játszuk s ilyenkor látom rajta, hogy nem az elválás szomorúsága uralkodik kis lelkén, hanem a közös játék öröme és tudja, hogy holnap úgy is találkozunk ismét. Ilyenkor nyugalom van az én lelkemben is.

Lányom mondta…

Azért jó, hogy esik a hó, mert ilyenkor nem hallani ha az ember csoszog.

Dicséretesen iskolás

Nagyon megdicsérték. Hogy lelkes, aktív, igyekszik, sokat jelentkezik. Segítőkész és önzetlen. Ügyesen számolgat, szépen ír, okos és széles látókörű. Már nem csicsereg annyit, mint az iskola elején.
A fogadó órán ilyen értékelést kaptunk a lányunk iskolai tevékenységéről.
Büszkeséggel tölt el.
Természetesen megünnepeltük a dicséretet. Sütiztünk az egyik cukrázdában. Sok csokis tortát ettünk. (Morgen kapitány tortája… a legcsokisabb torta a világon) Aztán haza felé majdnem elütötte egy teherautó, mert mint egy kis birka, hirtelen és meggondolatlanul átszaladt az úton… Kisebb szívinfarktus után kértem, többet ne csináljon ilyet, mert apa szörnyen összeomlik ha valami baja lesz. Erre sírdogált egy keveset. Rendesen a lelkére beszéltem s ennek az lett az eredménye, hogy a hátralevő utat úgy tettük meg, hogy kékre szorította a kezem.
Szent a béke… így váltunk el egymástól.
Imádom.

Kislányommal boldogan 13

A múlt héten már három beírása volt.
Egy azért mert forgolódik és beszélgetésével zavarta az órát.
Egy azért mert az ebédlőben rendetlenkedett.
Egy azért mert indokolatlanul rugdosta a társát testnevelés órán.
Meg kérdeztem tőle, hogy mégis miért rugdosta meg a társát? azt válaszolta: nem tudom.
Tényleg indokolatlanul rugdosódott…

Aztán megígértettem vele, hogy egy hétig nem lesz beírás… ügyelni fog rá és mindig eszébe jut, hogy apának mit ígért. Ez a múlt héten történt szerdán. Ma kedd van, egy nap kellett volna, hogy leteljen a hét…
de itt az új beírás!
“Kedves Szülők, kislányuk a ceruzával játszott a pad alatt és beszélgetett is, ezzel zavarta az órai munkát.”
Anyja kilátásba helyezte, egy hétig zérótévé ha nem kapja össze magát…
Én toleránsabb vagyok. Egy hónapja jár iskolába. Rendkívül mozgékony, energiával, képzelettel és ötletekkel teli teremtés, akinek szerintem hatalmas feladat a padban megmaradni órákon át…
Magam is tapasztaltam: a hétvégén házi feladaton dolgoztunk (köröket rajzoltunk), de öt perc után elkalandozott és eszébe jutott egy játék… aztán megint dolgozott öt percig és újra volt egy ötlete, mit kellene játszani.. nem erőltettem, hagytam, hogy lazítson egy kicsit… aztán vett egy mély lélegzetet és egy szuszra megcsinált annyi munkát mint előtte fél órán keresztül… szóval nem sima ügy a kislányomnak kemény munkát végezni.
Édes feladat volt ez nekem, hogy vasárnap délután elkészítsük együtt a házi feladatot.
Ma meg elfelejtettem megkérdezni, volt e sikere a köreinknek…

Kislányommal boldogan 12

Ma együtt csináltuk a házi feladatát.
Basszus harmadik hete iskolás, elsős és van házi… igaz rajzolni kellett csak, de hát akkor is! nos mindegy ha már van, komolyan vettük, mégis csak az első házi feladat!
Többször felmondtuk közösen a Török és a tehenek című Móricz mű elsősöknek való kivonatát, miközben rajzoltunk… azt a jelenetet kellett lerajzolni, amelyik a kislányomnak a legszimpatikusabb. Ő azt választotta, mikor a török számolja a teheneket. (mert neki a matematika a kedvenc tantárgya “azért apa, mert lehet játszani a kék számolós dobozommal).
Rajzolt három tehenet, egy apukát, anyukát és egy kis tehenet. Kiszínezte őket én pedig megrajzoltam a törököt.
Aztán megfürdettem, bár nem kellett sokat segítenem, mert mindent szépen egyedül csinál a fürdőben. Fogat is mosott, meg minden…
Végül érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Büszke vagyok rá, mert olyan szeretni valóan kész egyéniség, tökéletesen tudja mit akar, azt ki is fejezi, sokszor ellentmondást nem tűrően… elnéztem a fűrdőben, olyan magas már és oly szép… és olyan kis huncut még, meg ahogy próbál felnőttesen viselkedni, komolykodni… minden mozdulatát szeretem.

Életemben nem találkoztam még ilyen kedves, klassz csajszival mint ő.

Kislányommal boldogan 11

Egy szarvasról meséltem neki, akit hurokkal elfogtak az orvvadászok. Beleakadt a szarva a hurokba és nem tudott tovább menni a többiekkel:
- és ott maradt egyedül, szomorúan, pedig nagyon ment volna találkozni a lányokkal…
- hogyan találkozni a lányokkal, apa?
- ősszel van a szarvasbőgés, ilyenkor a szarvasfiúk találkoznak a szarvaslányokkal és megszeretgetik egymást, hogy legyenek kis szarvasok- mondtam
- ez olyan mint az anyák napja?
- olyasmi…

Kislányommal boldogan 10

Alszik.
Teljesen le van harcolva.
A hétvégére rettenetesen kipurcan az isiben. Legfőképpen agyilag van elfáradva és ilyenkor sokat sirdogál… de fizikai sérülései is vannak. Elesett az udvaron és lenyúzta a térdét, melege volt, levetette a zokniját és úgy húzta fel az edzőcipőt, ami aztán feltörte mindkét sarkát. Sebes mindenhol. És aggódik a feladatok miatt is. Vajon a hétvégi írásgyakorlást szépen meg tudja e csinálni, vajon a könyve meg lesz e amit a Réka véletlenül haza vitt? És hétfő reggel be tud e menni egyedül az iskolába, mert a szülő akkor már nem kísérhetik be a gyerekeket az osztályba… olyan kis lelkiismeretes és úgy aggódik, hogy minden rendben legyen… olyan édes!
De nagyon szereti az iskolát, bár már mondja, hogy nehéz feladatok vannak, nem könnyű tanulni, pláne, hogy az ember ilyen sokat tanul… szóval esténként úgy alszik el, hogy az oviról álmodozik…

Kislányommal boldogan 9

Miután megettem a vacsorájának a maradékát az ölemben ült és sokat mesélt az iskoláról. Elmesélte, hogy fogkihúzó délutánt rendeztek, mert ő is (mutatta) kihúzta az egyik alsó kis fogát, mert már annyira mozgott, aztán a Réka is kihúzott egyet… ez volt a napköziben. És hogy ő nem tudott beadni egy könyvet, mert neki nem volt és a többieknek meg igen… csak mikor az anyja jött, derült ki, hogy ő nem is kapott olyan könyvet, mert az osztályba két darabbal kevesebb érkezett s épp az én lányomnak nem jutott…
Aztán ültünk a tévé előtt és a Verdák című rajzfilmet néztük. Szorosan hozzám bújt és a film minden részletét meg kellett beszülnünk és természetesen azokat a jeleneteket amelyeket nem értett, különösen… közben a kezem mindig valahova magára tette… hol a combját simogassam, aztán a karját fogjam, vagy csak úgy a kezét fogjam, de mindenképp fizikai kapcsolatban legyünk, érintsem, simogassam vagy csak úgy legyen valahol a testén a kezem… ez nagyon jól esett nekem.. s elképzeltem, ha otthon laknék, minden este ez volna a természetes, összekucorodva nézzük a tévét és beszélgetünk… minden este…

Suli: A Harmadik napon

Lassan az újdonság varázsát veszti az iskola. Ma már nem volt olyan sok mesélni valója, gondolom néhányszor rászóltak s ez kedvét szeghette kicsit, mert szeret beszélgetni, csak még meg kell szoknia, mikor lehet és mikor nem… a tanárnéni kérdésünkre azt emelte ki, hogy hát igen, szeret csacsogni a lány
Ja és már öt darab szívecskéje van… mind matematikából. És iskola után sokáig nézte a kardozó és tőröző lányokat, mert a város vívás szakosztálya az iskolában edz nap mint nap…

Suli: Az Első napon

Azt a boldogságot látni a kislányom arcán, ahogy reggel a csípős hidegben mentünk az iskolába!
S folyton azt kérdezgette, apa, ugye ma már tanulunk? Tele
izgalommal, várakozással, nyíltsággal, fogékonyan az új iránt,
csordultig tele tanulási vággyal… én édes kis Manóm milyen boldogan
cipelte a méretes iskolatáskáját… s mikor az osztályban már minden a
helyére került, azt kérdezgette, mikor mentek? menjetek már… – mert
azt is tudta, amíg a szülők ott vannak, biztosan nincs tanulás…

Legyen szerencséje és soha ne csalódjon az iskolában, tanulásban,
mindig legyen ereje és lelkesedése a fejlődésre… és olyan emberekkel
találkozzon az évek során, akik pozitív hatással lesznek kis lelkére. ezt szeretném…

Ezért érdemes élni, ezekért a percekért… érdemes volt szenvedni, görcsölni, tűrni és zokogni.

Kislányom kisiskolás, elsős

Megvolt a tanévnyitó. Minden úgy alakult, ahogy képzeltem. Kincsem csinos volt az ünnepi szerkóban, s a felkészítésünknek megfelelően szépen viselkedett, bár hoszzú volt a mise meg miegymás, szépen bírta türelemmel. A végén hozzám szaladt s a nyakamba borúlt, megpuszilgattam s a fülébe súgtam a gratulációmat s a dícséretemet. Aztán oda jött az ex is és a másik oldalról ölelte meg, ő pedig csak kapaszkodott mindkettőnkbe… Úgy jöttünk ki a templomból mint egy gyönyörűen normális család. Kislányom középen s fogta mindkettőnk kezét. Így sétáltunk át a mekibe is, mert a kincs már nagyon éhes volt…

Mindenféle este tartalommal

Korábban megpattantam a munkahelyemről, csak azért, hogy nyugodt körülmények között végezhessek egy kis műhely munkát… ami rám fér, hisz ha nem lenne immár oly erős bennem a pozitív gondolkodásra való hajlam, akkor olyan depis lennék, mint a süket disznó a búzában…

Majd nagyot kerekeztünk a kislányommal, sütiztünk is. Megint többet kívánt, mint amennyivel elbírt, bár amit ott hagyott, az nem is volt olyan finom, úgy hogy nem sajnáltam. Aztán találkoztunk egyik ismerősömmel, ő is biciklizett a mkisfiával, jót dumáltunk, miközben elkísértük őket hazáig. Közben aluljárón is át kellett haladnunk, kislányom pedig kicsit aggódott, mert ő még ilyenen soha nem haladt keresztül. Nem is gondoltam, hogy az útvonalunkból mindig kimaradt az aluljáró… kicsit félt mert sötét volt benne, de élmény volt neki mindenképpen.

Angoloztam is immár itthon, de már nem Táncsics Börtön a neve.
Még nincs konkrét ötletem, neki sincs, bár ő azt mondta, kezdetnek az is megteszi, ha otthonnak nevezem, azt a helyet, ahol lakom… ám legyen… de erősen gondolkodom valami jó néven, amiben benne van ő is.
Napközben eszembe jutott valami, de mivel nem írtam fel, elfelejtettem.

Kislányommal boldogan 8

Boldog voltam, mikor az ex megkért, menjek el a kislányunkért az oviba négy órakor, mert ő iskolában van s csak fél hét tájban végez. De már reggel lehetett látni, nem leszek ma nyugodt, mert több munka is adódott éppen négy órakor! Sorra jöttek a halaszthatatlan kérések… Milyen érdekes, morfondíroztam magamban, tegnap és tegnap előtt semmi munka nem vol egész délután. De mikor végre elmehetek a kislányomért az oviba, tehát magánéleti programom van, akkor természetesen rengeteg teendő lesz hirtelen. Végül sikerült mindent lerendezni, nagy rohanással és némi késéssel, de odaértem és látom ám, hogy az én kincsem nagy búslakodva ül az óvonénivel a hintában… már befele menet egy apuka mondta, hogy a kislányom el van keseredve, hogy őérte sosem jön az apa… Végtelenül fontos neki és hatalmasan nagy doldognak tartja, hogy “ma az APA jön ám értem!“

A plázában töltöttük el az időnket. Kapott forró csokit és Barbis újságot. Aztán sétáltunk egy kört, vacsiztunk a kínaiban, bár kislányomnak nem igazán izlett… és sokáig olvasgattunk a könyvesboltban.
Volt ott egy könyv ami olyan nagyon tetszett a kislányomnak, hogy minden alkalommal mikor ott jártunk, csak azt olvasta. Már a múltkor kérte, hogy vegyem meg neki, “Nem veszem meg kicsim, mert szerintem ez dedósoknak való, Te pedig már iskolás vagy… “ (tényleg olyan nagyon gyerekes rajzokkal volt tele) aztán a boltvezető, aki régi ismerősöm felvilágosított, hogy ez a könyv több okból is miért jó ha megveszem neki, akkor beadtam a derekam. Elhoztuk a könyvet. Azt a boldogságot! Ő cipelte hazáig, ki nem adta volna a kezéből… csacsogott és csak a könyv tartalmának elemzése foglalkoztatta. Majd leültünk egy padra és az első részt fel is kellett neki olvasnom, még haza érkezés előtt, ott a városban…

Hétfő reggel

Telefonhívás ébresztett. Aludtam volna még, hisz már fél három is volt mikor lefeküdtem.
Dolgoztam. Igaz, szabadságon vagyok és vasárnap is volt… ennek ellenére dolgoztam. És örülök, hogy csinálhatom, csinálom. Mert szeretem a munkám, nagyon. És sokszor olyan  mintha nem is dolgoznék annyira élvezem, csak szórakozom. (nem is tudom néha mitől fáradok el)

Mától két hétig együtt leszek a kislányommal! Nyári szabadság. Két hét!
Tele vagyok tervekkel, nyaralni is megyünk. Tartalmas programokat találtam ki, még magam is nagyon várom őket… remélem ő is jól fogja érezni magát és emlékezetes lesz neki az apával töltött nyaralás. Ennek érdekében mindent megteszek, de azt is tudom, hogy ezzel csak némileg csillapítani tudom a különéléssel járó folyamatos hiányérzetét…

Kislányommal boldogan 6

Boldog napot töltöttünk együtt. Fantasztikusan éreztük magunkat, oly felszabadultan és nyugalomban voltunk, hogy többször is megálltam egy pillanatra, hogy rögzítsem emlékezetemben…

Voltunk moziban, a Kung fu Panda című filmet néztük meg… mikor kislányom megkérdezte, apa mit fogunk csinálni? -mert hát már jól tudja, apával mindig sok kaland vár rá… -feldobtam a lehetőséget, hogy mehetnénk moziba is akár, majd kiugrott a bőréből örömében, mert hogy ő már látta a reklámját a dagadt Pandának és hát nagyon szeretné ha megnéznénk… így aztán a Pláza mozi fele vettük tegnap este az irányt. Magam is jól szórakoztam, sok vicces jelenet is volt benne…

Mozi után meglátogattuk a Dödit. Ez azért volt nagy dolog, mert mostanában nem igazán volt időnk lovagolni, sem arra, hogy csak úgy meglátogassuk kislányom kedvenc lovait… s ott tudtuk meg, hogy idő közben elment angyalnak a Moha… Moha beteg volt… közben a házinéni elment hátra a pajta mögé, még furcsáltam is hogy csak úgy ott hagy bennünket szó nélkül, de rájöttem, nem akarta, hogy sírni lássuk… Moha gyönyörű deres volt, arab mén… játékos, mozgékony, szinte táncolva lovagolt s a Dödi nagy szerelme is volt egyben…

Este rendeltünk pizzát vacsora gyanánt, olyat amelyiknek egyik fele kukoricás-sonkás volt a másik fele meg tejfölös hagymás, mert ezt én szeretem… de az én kislányom alig eszik amikor velem van… mondtam is neki, – kicsim miért nem eszel rendesen? pár perc múlva pedig azon kapod magad, hogy majd össze esel az éhségtől… – az izgalomtól, apa.- válaszolta, -mikor veled vagyok akkor mindig izgatott vagyok…

Ma pedig sokat lustiztunk, Hupikék törpikéket néztünk, majd a mamához sétáltunk ebédelni. (ismét alig evett) Ebéd után játszottunk az inrerneten egy kicsit és elsétáltunk a skanzenba csacsit símogatni. Kislányom elkérte tőlem a fényképezőgépet, mert ő híres fotós akar lenni-mondta, és mindent le kell fotóznia. Készített kb. kétszáz képet, de még az úton lévő kavicsokat is lefotózta…
Skanzenből ölben cipeltem hazáig, mert annyira elfáradt… imádom ölbe cipelni és tudom, hogy ő is nagyon szereti… olyankor nagyon bújik… s ezt szeretem…

Aztán hazavittem. Búcsúzni nem szeret. Ilyenkor elfoglalja magát valamilyen játékával, de nem szereti azt a pillanatot, amikor elmegyek…

Kislányommal boldogan 5

Be sem állt a szája. Folyton beszélt, mindenféléről kérdezett…

például: ha éjszaka van a háború, akkor igaz, hogy csak gyertyával lehet világítani? és a cowboyok mikor éltek? és hol vannak most?        A régi kardok hol voltak eddig, ha most a múzeumban vannak?
Kincsemmel bringáztunk az este. Szokásos nagy kört tettük meg, közben pizzáztunk is. Vicceket meséltetett magának és jókat kacagott… aztán megkérdezte most mi az amin nevetni kell? De azért Apa mond el újra azt hogy két ember lovagol a sivatagban…
Elkerekeztünk Csaba királyfi mellszobra mellett.. apa ő mikor élt, nagyon régen? akkor még én sem voltam és anya sem volt még akkor? Aztán a járdán lévő víztócsákból nyolcasokat kerekeztünk. Ezt legalább fél órán keresztül műveltük. Elfáradt. Nem baj jobban tudsz aludni, mondtam neki és nagyot visszaköszönt az emeletről, mikor felért-hazaért. Jó éjszakát.

Kislányommal boldogan 4

Tegnap hatalmasan nagyot bringáztunk, meglátogattuk a barátainkat és természetesen abba az iskolaudvarba akart menni, ahol én voltam kisgyerek… általános iskolás. Minden bringázáskor utunk oda vezet. Nagy beton udvara van, mindig nyitva… ott kerekezünk és ugrálóst játszunk… -mint kisiskolás koromban… ugyan ott, ugyan úgy.

Egész nap a termálban volt az anyjával… oly sokat lubickolt, hogy teljesen felázott a lábán a bőr s ahogy a medencében közlekedett, le is kopott rendesen az ujjairól és a talpáról. Szenvedett és olyan siralmas hangon beszélt velem a telefonon, hogy nem bírtam ki és felugrottam hozzá. Megpuszilgattam a sebeket, mondván az apai puszinak gyógyító ereje van. Sokat is gyógyult, bár ez inkább a Voltaren gélnek köszönhető, amivel lefekvéskor az anyja bekente a sebeket.

Mekiben vacsoráztunk. Happy menüt kért mint mindig s azt kérdezte, hogy milyen nap van ma. Kedd. Akkor még kettőt kell aludni, hogy péntek legyen. Igen, még kettőt. Aztán elfogyott a majonéz. Majd ő hoz. Adtam neki pénzt és beállt a sorba. Várakozott türelmesen, percenként nézett felém. Biztatólag intettem neki, csak bátran kicsim. Olyan édes volt ahogy ott állt a sorban, felnőttesen, komolyan. Rendelt és tálcán hozta a cuccot… első alkalom volt, hogy egyedül, nyilvánosan intézkedett, vásárolt okosan. Nagyon büszke voltam rá és tapssal tüntetve gratuláltam neki, hogy ő milyen ügyes… Boldog volt, miként én is… nagyon.