Reggeli kávé mellé gondolom – Szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

hogy kissé sivárrá sikerült életem kicsit felkavarom
ill. befejezem azáltal, hogy felkavarom
és örök optimizmusomnak köszönhetően (!) megpróbálom ÚJRA
feltételekkel avagy anélkül (de inkább megbeszélve a feltételeket) kezdem el vele újra az életet
életünk
mert hiányzik
mert hiányzom – zunk
mert tulajdonképpen jó vele és asszem bepánikoltam
mert igaza van, van ő aki feltételek nélkül szeret – tulajdonképpen én is szeretem – és boldoggá akar tenni
tegyen
mindenkinek ez a jó
és nem akarok lerokkant magányos vén öreg ember lenni
nem akarok s hogy mit akarok?
állandó puncit magam mellett, édeset
finom cicit a kezembe minden éjjel -megint a farkam vezet – de nem csak most, nem csak ő – én is akarom, úgy hogy a kettő akarat most egyesül és politikusan, okosan újra építem az életünk… lehet keménykedve megdögölni, de én nem vagyok az a fajta… nem vagyok hős
szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

Nő nélküli élet VI. – Sex kötöttség nélkül

(persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás)
és tovább, De jól el vagyok én így, köszönöm szépen!
Nagyon nem kívánok közelebbi kapcsolatot egy akármilyen nővel sem… és ami érdekes nem azt nem szeretném amit nyújtani tud, hanem igazából abból van elegem, hogy nem akarok “megbeszélni” semmilyen randit, mikor – hol – egyáltalán semmit…  a KÖTÖTTSÉG az ami taszít, ami mindenféle kapcsolat alapja, hisz ha már az ember gyerekének van valakije, akkor igazodnia kell hozzá akármilyen mértékben és én nem akarok igazodni, megbeszélni, alkalmazkodni senkihez sem, semmilyen mértékben… most nem! mostanában nem!… persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás és tovább, de úgy-hogy akkor aztán járunk és hova mész és miért nem vagyunk inkább együtt stb .. nos ez nem kell nekem – EZ AZ AMI NEM KELL!!!

Nő nélküli élet IV. – Házimunkázom III.

Szóval egy órája vasalok.
Amikor a nők otthon töltött idejükre és a házimunkára gondolunk, hajlamosak vagyunk mi férfiak bagatelizálni a dolgot… ne tegyük. Egy hétig kell csinálni aztán rájöbünk, hogy nem kevés munka és már utána elvárjuk, hogy szexuálisan is toppon legyen és vágyainkat is elégítse ki…

Mosatlan edény halom a konyhában.
Teszek veszek, de hát dolgozni is kell… aztán egy kicsit ezt is azt is, de mit is? hisz nagyon sok mindenre nincs időm…

Jó volna kitakarítani a fürdőszobát.
Nincs kosz, csak igényem van a tiszta és rendes fürdőszobára… mikor tudok nekiesni?

Éjjel fél háromkor ment el…

sokáig pakolt, magam is elcsodálkoztam, azon, mennyi cucca van… precizen felmérte a lakás minden zúgát, saját holmi után kutatva, néha folytott hangon oda lökött nekem némi kommentet… “hogy a rajongóimnak milyen jó lesz” … vajon kivel beszéltem ezt meg… elégtételt éreznek majd A-ék… aztán sorra vette elő a nylon szatyrokat, egyiket a másik után és mind megtelt… mondtam, segítenék, de az olyan perverz dolog volna tőlem, erre ő: nyugodtan, előbb végzek…
szóval fél három volt mikor bezártam mögötte az ajtót, egy darabig ácsorogtam a szoba közepén a lakáskulcsával… hol van ennek a helye? aztán bedobtam egy mindenes dobozba és kitöltöttem egy deci fehér bort…
most, reggel nagyon üresnek éreztem a lakást, tudom, fájni fog, de azt is nagyon jól tudom, hogy helyesen cselekedtem, később, évek múltán, mikor már nem fáj neki annyira, ő is belátja, és talán még hálás is lesz, hogy megtettem, hogy ezt most és itt meg kellett lépni… becsapni a másikat, csupán kényelmi szempontok miatt és ráadásul, hosszútávon nem igazán tisztességes dolog. bár tudom, sokan így élik az életüket, nem szeretik a párjukat, sok közük nincs egymáshoz, csak már olyan jól megszokták… és változtatni, nehéz és körülményes…
furcsán csendes most a lakás, csak a gép zúgása az ami hallatszik…
sajnáltam nagyon mikor utoljára lépett ki az ajtón, sírt, hogy miért kell ezt megtennie, mikor ő annyira szeret… most hideg fejjel tudtam állni, mert józan ésszel gondoltam át, ez a lépés a helyes és egyetlen lépés amit tehetek… egyszer már léptem és dícstelen csúszás mászás lett a vége, mert gyenge voltam, és az eredmény ugyan az.. megint egyedül vagyok…
megint egyedül vagyok..
megint egyedül..

“a lelkemmel nem tudok mit kezdeni”

Tanulj a tegnapból, élj a mában és reménykedj a holnapban…
ezt írta egyik spanyol barátom a blogjában.bejelöltem, hogy ez tetszik nekem.aztán arra gondoltam, mindenki így él.így kell hogy éljen..az egészséges lélek ez elvek alapján éli meg az életét.-a különbség abban van, hogy nem egyformán értjük meg a múlt üzeneteit, s a holnap miatti félelmünkben nem tudjuk lazán megélni a mát…
-volt egy csajszi anno.mellére tette a mindkét kezem.mintegy jelezne.dugjam meg… nem tettem, mert én hűséges férj akartam lenni. -most van tiszta lelkem és minusz élményem. és az az élmény most segítene… a lelkemmel nem tudok mit kezdeni…

Nehéz ébredés…

Nehéz ébredésen vagyok túl.percekig csak szédölögtem a lakásban, hol valami ruhát keresve, hol a micro és a vécé között próbáltam kitalálni tulajdonképpen miért is keltem fel? és hol is vagyok és legjobb lenne vissza feküdni a jó meleg kényelmetlen ágyikómba.de ez kivitelezhetetlen, mert rengeteg feladatom van ma.-sokan számítanak rám és nem okozhatok nekik csalódást mert szeretem őket.és ha az ember szeret valakit akkor az helyből más helyzet, mint amikor csak szükséges.-szerintem engem nem szeret senki, mert nem hagyok nekik lehetőséget, hogy szeressenek.mert aki szeret az akar is valamit, telán hogy viszont szeressem, vagy kedvességet esetleg figyelmet.nem én nem és … ah teljesen befordultam talán vagy mi a szösz van?-nem is tudok felemlíteni példákat, ki az akit tudnék úgy szeretni.féltem a szabadságom.csak néha esténként hiányzik egy érintés.reggel meg egy útbaindító puszi…

Kötetlenségem guzsba köt

Szar kedvem van.
Nyomott vagyok. Enyhén depis hangulatomban tömmedek. .. Csak tépelődöm és semmi pozitívra nem tudok gondolni. Pedig volna minek örülni, csak nem tudok. Gondolataim szertefoszlottak, ha voltak egyáltalán.
Pedig most az van amit akartam, kihoztam a helyzetemből a maximumot. Azt hiszem.
Azt csinálok amit akarok és akkor amikor akarom. Független és szabad vagyok… bár ezt kétlem, hogy lennék szabad mikor képtelen vagyok a szabadulni állandó nyavajgásaimtól? Kötve vagyok magamhoz. Nem tudok más lenni és nem is tudom miért akarok más lenni. Nem is akarok más lenni. De ha jól meggondolom nem is tudnék más lenni. Vagyok aki vagyok. Csak unom már, hogy folyton saját magammal kell harcolnom. Miért nem mennek a dolgok magától értetődően? Semmit sem tudok. Kötetlenségem guzsba köt. És nem szárnyalok. Teszem a dolgom, amihez csak kedvem van, kényeztetem magam meg ilyesmi és még sem szárnyalok. Sőt! Igaza van Terikának, amikor azt mondja, mindig kell egy társ. Ezt ő is mondta, anno. Nincs az életben semmi olyan jó, amit társ nélkül jó lenne megélni.
Az a bajom, hogy sok mindentől akarok szabadulni. S mikor szabadulok, előttem nincs semmi. Nincs perspektíva, cél. Illetve célok azok vannak, de hát kit érdekel.
Semmi sem érdekel.
A fasz ki van az egésszel…

Magánytól való félelmemben

Ellenségemnek sem kívánok olyan napot, mint amilyen az enyém volt ma.
Munka, munka, munka, miközben megpróbáltam elszakadni L-től, halálra váltan szenvedtem s nem is amiatt, hogy elveszítem, sokkal inkább attól, hogy baromira egyedül maradok. Szerintem az emberek szörnyen félnek a magánytól s ezért aztán képesek a világ legszarabb kapcsolatában is tűrve élni, csak ne maradjanak egyedül… én is félek. Nem szeretek egyedül lenni hosszú távon. L jelentett valami kis reményt, hogy talán sikerül összehozni vele egy közös életet, bár nem tudom milyen lenne az, de most hogy lassan bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba, már előtörtek rajtam a magánytól való félelmem jelei. (egyébként a valakivel való közös élettért sem vagyok igazán oda… bár L rendkívül töleráns ember)
Régebben azt gondoltam, nem vagyok magányos, csak egyedül élek, mert olyan sok ember vesz körül… aztán (after that) rá kellett jönnöm, hogy nem vesz körül olyan sok ember, illetve akik körül vesznek azok mind immár a saját életükkel vannak elfoglalva. Senkit nem érdekelne, ha eltünnék hirtelen, mint erőben a vadnyom…

Csend van és…

hulla szag.
Csend van a távolból egy zörej sem hallik, napok óta semmi nem mozdul.
Mobilom néma, váratlan esemesek sem zaklatnak, vártak meg pláne nem… teljesen elhagyatott vagyok. Egy levél sem rezdül. Nem neszez semmi itt.
Csend van. Tulajdonképpen az van amire vágytam. Most megkaptam. Itt vagyok, ők meg valahol. Nem tudom hol, de itt nincsenek az biztos. Talán nyaralnak. Vagy csak elmentek, el innen s én maradtam. Nincs jel és semmi szándék. Senki és semmi.
Csend van és hulla szag…

Nagyon hiányzik

Reggel felhívtam N-t és csak annyit mondtam neki: nagyon hiányzik.
Aztán elköszöntem nem hagyva lehetőséget neki, hogy míg vonalban vagyok magához térjen.
Nem tudom jól tettem-e…
Most jól felkavartam és megzavartam. Hangján hallottam jól van. Az én hangomon szerintem az érződött, hogy szarul vagyok. Mindegy, jó volt hallani őt.