After pause…

.

..

… megint volt egy kis szünetem.no nem azért mert lenne valami bajom, csak úgy.. élek… élem az életem, kerek.mint a csokitorta és ilyenkor kevés lelkesedés van bennem az írásra… s ez jó vagyon így azt gondolom… ennek a blognak úgy is amolyan pszichológiai szerepet szántam, mikor nem volt talaj a lábam alatt, akkor kellett ennek az írománynak rendbe tenni ill. általal rendbe tennem a lelkem… most jól vagyok, boldog és kerek a világ mint a csokitorta

…

..

.

Új világ van, vagy csak mindig ilyennek kellett volna lennie és sosem másnak?

Kerek és boldog. Szerelmem olyan álomszerű. Fiatal, csinos, piszok jó alakja van, okos és hatalmasan nagyon szeret. Jó vele bármit is csinálunk, sétálni, beszélgetni, dugni, kirándulni, aludni, malackodni… ez a jó szex alapja  Mindene megvan és oda van értem. Elfogadja a helyzetem, vele él, bele éli magát, sőt, úgy ahogy azt kell még segít és akarja hogy jó legyen nekem…
Itt tartunk ma és most. Panaszra semmi okom, hózsanákat zengedezni arról, hogy mennyire boldog vagyok, pedig nincs kedvem, pedig tehetném… de valahogy akkor van kedvem írni, mikor depis vagyok. Tudom nem helyes ez a hozzáállás, hisz akkor kapok korrekt képet e világi életemről és lelkemről, ha a pozitív életérzésemből is lejegyzek egy s mást. Hát majd igyexem… asszem.

Manapság a puszi…

Szép mellek - Gyönyörű cicik

manapság a puszi is esemesben érkezik..  cup-cup -arc nélkül, érintés és nyál nélkül- ilyen világ ez…jó
pedig nagyon megropogtattam volna, markolva fenekét s melleihez dörgölőzködve szívtam volna be illatát.-hát erről ma lemaradtam…
és az a hajnali esemes, hogy menjek kávézni! basszuskulcs, még jó hogy nem vettem észre és későn olvastam ahhoz hogy odaérjek. ennek igazán örültem. no nem mintha menekülnék, de mindenképp kerülöm egy kicsit, hogy a távolságot megtarthassam.. nagyon nem kell a bonyodalom nekem, nehezen viselem… s most és ma olyan kurvajó kedvem van!!! folyton vigyorgok mindenen, mint a süketdisznó a búzában…
reggeli értekezleten arcizomtornát végeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül, mert arra gondoltam, milyen pofákat vághatok … feltünt ez másoknak is, de nem értették a dolgot és neheztelően néztek rám, hogy én ilyen komoly dolgok közben mi a fasznak vigyorgok…

mondtam már hogy útálom a komoly embereket? – nagyon útálom őket. fájdalmasan unalmasak és lehangolóak tudnak lenni…-névnapom lévén nem köszöntött meg ma senki sem személyesen… ez is jelent valamit.. vagy nem? de.nem? DE!

nem érdekel, csak punci legyen, elérhető punci kell, no meg cici..
 a cicit igen szeretem.. szerintem anyám engem korán leválasztott, mert mindennél jobban szeretek cicizni…
no lehet hogy ide belinkelek egy cicis képet, olyan ciciről amilyen nekem nagyon tetszik, hisz elvégre ma van névnapom vagy mi a szar van…

szóval ezzel a cicivel elbabrálnék egy darabig…

ismét Pé :-)

Ma találkoztam másodszor Pé-vel.
Miközben vártam a soromra, jól végig mértem. Megnéztem mindent rajta, amit csak látni engedett. Hosszú barna haját a hat hosszú ősz hajszállal… hány éves lehet? nem igazán tudtam megállapítani. Talán a harmincat kerülte el nem rég… talán, de mindenképp közelebb van a harminchoz, mint a harmincöthöz, szerintem. Megnéztem mekkora melle van, a kezét s a köpeny alatt próbáltam szememmel kikutatni milyen a csípője, feneke, combja, lába…
Kezdetben kissé mogorva vagy talán csak hivatalos volt amikor az előttem lévőt számolta, aztán sorra kerültem és mindjárt sikerült is megnevettetnem. Egyszerre kérdeztük egymástól: hogy van? Ez mint kiderült jó indítás volt, magával hozta a derűs folytatást. Beszélgettünk pár mondatot, de nem bonyolódtam bele túlságosan, mert a mögöttem álló család, -mindketten ismertük őket- bekapcsolódott és immár hármasban fűztük a szót. A legjobban az tetszett, hogy vidám és pozitív hangulatban tudtam elköszönni tőle, tőlük. Visszanéztem, még sokáig mosolygott… lelkemben én is
Örülök neki, hogy jó kedvre deríthettem, mert csuda kellemes látvány amikor mosolyog… Először megijedtem, hogy nincs jó kedve, s a múltkori, csak nagyon ritka pillanatok egyike volt, de nem. Most is olyan jó volt vele beszélgetni. Azt mondta, igen jól érzi magát a helyzetében… és mosolygott. Erre elsütöttem kedvenc poénom, hogy amikor megkérdezik tőlem, hogy vagyok, mindig azt válaszolom, élet és halál között vagyok, de nagyon jó!

Egy hálás bejegyzés

Ahogy ma reggel belekortyoltam a kávémba, végtelen hálát éreztem.
Hogy, nekem ilyen finom és meleg kávém lehet. S a laptop előtt ülve szürcsölgethetem. A kávé, amit én főztem magamnak. Kávé. Fekete, forró és édes. És van hova leülnöm, meleg is van és dolgaim is vannak amiket nagyon szeretek. Vannak barátaim helyben és a virtuális térben is, akik néha kíváncsiak rám. Van munkám és van egy csodaszám lányom. És hogy, egyáltalán vagyok itt és most. Hálás vagyok ezért.
Csak azt nem tudom kinek, kit illet e mély hála amit most itt, ebben a pillanatban érzek…

L. a Story seven

még néhány esemesben gyenge próbálkozás… hogy nem vontam be a döntésbe, egyedül tettem… csak most esett le neki… meg hogy szokja a tudatot… az új felállást…
hát szokja…

Pizza

Nos megadtam a kegyelem döfést a gyümölcsnapomnak… olyan pizzát rendeltem, hogy csak na!
Szalonna, hagyma, sajt és tejföl… ezek voltak rajta. Hatalmasan belaktam. És nem sanyargatom magam többé ilyen hülyeségekkel, mint az egészséges életmód! -ugyan!

Halmazállapotjelentés kettő

A régi önmagammal most depiben ülnék s azon keseregnék, hogy élek.
De azok az idők elmúltak, most már a pozitív oldaláról tudom szemlélni a dolgokat és nem keserít el semmi sem. Örülök az életemnek, nagyon jól érzem magam, van várnom kire, szeretnek és a dolgaim a legjobban alakulnak.
Hogy megvágnak a rendőrök nem igazán bánom, jókor jött figyelmeztetés, mert néha tényleg, csak élvezetből vigéckedtem, rongyoltam az utakon. Igaz, most volt rá indokom, de akkor is! Kellett ez a jel, mert még sokat kell élnem, sok dolgom van itt.
Az életművem sincs befejezve, sőt most érzem csak igazán, hogy jó úton haladok, igazán jó amit mostanában csinálok, melyben benne van eddigi stílusirányzataim, munkáim, ötleteim összes lelkemből fakadó pozitívuma… mindaz amitől nekem az a mű ami. Igaz azt is nagyon jól tudom, az út elején járok. De annyira érzem és tudom, lelki szemeimmel látom, hogy mit kell csinálnom, hogy kell csinálnom! S ez olyan jó. Nagyon tudom merre kell mennem, merre van az én utam és semmi sem tántoríthat el, vezethet félre, téríthet le a saját utamról… Tökéletes magabiztossággal és megállíthatatlanul haladok előre.

L. pedig egy csoda. Minden nap láthatom, de szeretnem ritkábban szabad. Ettől aztán még kívánatosabb. Már pusztán a látványától beindulok. Olyan finom és selymes mindene, mint a tejszínhab. Úgy látszik a kicsit teltebb -de tényleg csak nagyon kicsit- lányok mind olyan finoman puhák, hogy az ember gyereke legszívesebben naphosszat csak harapdálná mindenét és hallgatná, ahogy kéjesen sóhajtozik emiatt a fülébe…

Szép reggelt Vivaldi!

Repeszt a nap ezerrel, kellemes dallamok és már magamnál vagyok!
Mert szép nap ez a mai , hisz vele ébredtem, vele tértem nyugovóra.
És mosolyog… minden olyan mosolygós és látom hallgatnak Vivaldit.
Kávét is sikerült melegítenem…  s hogy miért akadt vizespohár a kezembe kávés csésze helyett…?

Reggeli helyett 5

Hollandiával ébredtem, egymást váltva tolakodtak agyamban. (NL)
És mindketten csupa jóérzésből. N a letámadós stílusával, L épp ellenkezőleg, csendes és halk visszafogottsággal. Aztán vissza aludtam, majd jóval később, megelőzve az ébresztőt, újra… tök jó volt.

Hírek. Az oroszok kivonják csapataikat Grúziából, csak a békefenntartók maradnak ott… azt mondja a békefenntartók… hogy lehetnek ők a békefenntartók, mikor a háború egyik résztvevője Oroszország?
Szóval csupán a béke fenntartása végett voltak itt negyven évig… ne hogy önmagunknak ugorjunk, vigyáztak ránk. Értem.

Ma reggel is szépen süt a napocska. Gyönyörűséges nap elé nézek, velem lesz a kislányom, és egyáltalán minden oly szép mostanában s beteljesül aminek be kell teljesülnie (most nagyon vigyorgok) igaz, még várni kell kicsit, de a várakozás teszi széppé az ilyen perceket.
És a Vivaldiról most nem is beszéltem…

Gyanútlanul szép napok

A mai napom is világbajnok volt.
Egyszerűen csak nagyszerű. Délután folyamán gondoltam is rá, milyen kár hogy minden nap olyan hamar véget ér és este lesz. Úgy szeretném ha sok-sok órával tovább tartana, mert nagyon jól érzem magam mostanában és most azt sem érzem, hogy gyanúsan jók lennének a napjaim. Egyszerűen csak olyan napokat akarok magamnak, amelyekben én jól érezzem magam, és akik velem kapcsolatba kerülnek, ők is jól érezzék magukat és érezzék, hogy jó velem, miközben én is érzem, hogy jó velük lenni, mert akikkel a napokban összehoz az élet, mind pozitívan és előre gondolkodnak…
Ez a napom is ilyen volt, mint mostanában, harmonikus, felszabadult és kellemesen laza, társas és romantikus… Sokat nevettünk, sütött a nap is és a munka is megvolt… semmi nem volt tehemre, minden úgy alakult, hogy a dolgok menetében kellemesen érezzem magam.

Anyám jól megetetett… valami sajtos, húsos rakott makarónival…
nagyon finom volt, ettem is belőle rendesen, most viszont nem bírok annyit inni, amennyi elég volna.

Gusztus husz

Zajlik a tűzijáték… táncosok táncolnak… szikra lobban…
milyen kibaszás a táncosokkal, ők nem láthatják a tűzijátékot, mert táncolniuk kell…
a bemondónéni azt mondta az állam alapítás történetét meséli el a tűzijáték… dögöljek meg ha bármilyen koncepciót is fel lehet fedezni az össze-vissza durrogás és ropogásban…
főleg, ha az ember tévében nézi… az egymásba vágott képek miatt azt sem lehet látni ill. tudni, melyik rakéta hol robban és az egymáshoz való viszonyuk, hogy melyik a kicsi pukk és melyik a nagy durr…
szeretem a nagy durrt, amelyiknek nagyon mély hangja van, amolyan superbass durr…
legalább a csajok szépek… nagyon édesek abban a korhű ruciban, valahogy széppé teszi az arcukat… persze, mert semmijük sem látszik ki a ruha alól…
nem úgy mint a mai lányok divatja… az az érdekes ha valami el van takarva… mert nem mondom, férfi szemnek öröm, mikor minden látszik, de amikor már minden látszik, sokkal érdekesebb ami nem…

reklám

Tök jó volt a mai napom is. Mostanában minden napom tök jó.
Volt minden, mint a búcsúban…
alkottam is délelőtt a kenyérszentelésen, no meg ettem az új kenyérből, mit ettem, zabáltam, mert nem reggeliztem, és már nagyon éhes voltam… kétszer vettem…
hatalmasan nagy pizzát ettem ebédre, bár nem bírtam vele, no meg nem is nagyon akartam…
aztán aludtam is délután egy órát…
s meglátogatott a kislányom az anyukájával, beszélgettünk az iskolakezdésről, játszottunk is kicsit, és főztem kávét… no nem tudtam complettát, tejet szervírozni a kávéhoz, tejszínhabról nem is beszélve… azé finom volt…. szerintem.
aztán tanultam, angoloztam…
majd elmentem bringázni fel a hegyekbe… olyan ügyesen eltévedtem, hogy csak néztem, mint a süket disznó a búzában… nem igazán tudtam hol vagyok, s közben besötétedett…

És Póta Georgina milyen jó csajszi!
szép és a teste is rendben van… ja és jól pingpongozik… szép, de kiesett…
hiába nem lehet mindenki tökéletes…
Ennyit az Olimpiáról.

Nem indokolatlan jókedv

Ma mindenen nevettem, de ha nem volt min nevetni, akkor magam gyártottam poént mindenből. Például, ebédeltünk egy étteremben s nagy kivetítőn közvetítették az olimpiát. Épp egy magyar asztali teniszező küzdött a bent maradásért. Fényévekkel vezetett a francia. Azon dödörögtünk, mi segíthet a versenyzőnkön. És eszembe jutott a reszkessetekbetörőkegyből a két fazon, mikor gyakorlatilag már lealázta őket a kisgyerek, majd elbújt, ezek meg keresték: -hol van az a kis pondro? -erre a magasabbik: biztos öngyilkos lett.
- a francia megbánja, hogy eljött, leteszi az ütőt és feladja…

De nem, mert a magyar srác fordított és hatalmas hajrában nyert!
Mindig mondom, csak pozitívan, csak pozitívan.

Reggel a boltban Mariann lesi, ma milyen hangulatom van.
Megbeszéljük, mikor milyen és miért. És mindig megnézem az ipari kamerában a fejem tetejét… olyan szép. Amikor vásárolok, csak az látszik benne… az ember feje teteje. Aztán a Mariann mondott valamit, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák. Erre én:
- képzeld el, mi lenne veled ha úgy néznél ki mint én?

Aztán eszembe jutott egy régi bikini szám, “indokolatlan jó kedv” a címe:

jaj de széles jó kedvem van nem férek a bőrömbe,
szűk ez a város kettőnknek nyihaha nyihaha
jaj de széles jó kedvem van sírás lesz a vége,
gondolj erről amit akarsz, nyihaha, nyihaha…

ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a bikinit,
ha letolta ha nem tolta nyihaha, nyihaha

KurvajólérzemmagamNA!

Dekurvajólérzemmagam! NA!
ez itt 3x
…

Kislányommal boldogan 6

Boldog napot töltöttünk együtt. Fantasztikusan éreztük magunkat, oly felszabadultan és nyugalomban voltunk, hogy többször is megálltam egy pillanatra, hogy rögzítsem emlékezetemben…

Voltunk moziban, a Kung fu Panda című filmet néztük meg… mikor kislányom megkérdezte, apa mit fogunk csinálni? -mert hát már jól tudja, apával mindig sok kaland vár rá… -feldobtam a lehetőséget, hogy mehetnénk moziba is akár, majd kiugrott a bőréből örömében, mert hogy ő már látta a reklámját a dagadt Pandának és hát nagyon szeretné ha megnéznénk… így aztán a Pláza mozi fele vettük tegnap este az irányt. Magam is jól szórakoztam, sok vicces jelenet is volt benne…

Mozi után meglátogattuk a Dödit. Ez azért volt nagy dolog, mert mostanában nem igazán volt időnk lovagolni, sem arra, hogy csak úgy meglátogassuk kislányom kedvenc lovait… s ott tudtuk meg, hogy idő közben elment angyalnak a Moha… Moha beteg volt… közben a házinéni elment hátra a pajta mögé, még furcsáltam is hogy csak úgy ott hagy bennünket szó nélkül, de rájöttem, nem akarta, hogy sírni lássuk… Moha gyönyörű deres volt, arab mén… játékos, mozgékony, szinte táncolva lovagolt s a Dödi nagy szerelme is volt egyben…

Este rendeltünk pizzát vacsora gyanánt, olyat amelyiknek egyik fele kukoricás-sonkás volt a másik fele meg tejfölös hagymás, mert ezt én szeretem… de az én kislányom alig eszik amikor velem van… mondtam is neki, – kicsim miért nem eszel rendesen? pár perc múlva pedig azon kapod magad, hogy majd össze esel az éhségtől… – az izgalomtól, apa.- válaszolta, -mikor veled vagyok akkor mindig izgatott vagyok…

Ma pedig sokat lustiztunk, Hupikék törpikéket néztünk, majd a mamához sétáltunk ebédelni. (ismét alig evett) Ebéd után játszottunk az inrerneten egy kicsit és elsétáltunk a skanzenba csacsit símogatni. Kislányom elkérte tőlem a fényképezőgépet, mert ő híres fotós akar lenni-mondta, és mindent le kell fotóznia. Készített kb. kétszáz képet, de még az úton lévő kavicsokat is lefotózta…
Skanzenből ölben cipeltem hazáig, mert annyira elfáradt… imádom ölbe cipelni és tudom, hogy ő is nagyon szereti… olyankor nagyon bújik… s ezt szeretem…

Aztán hazavittem. Búcsúzni nem szeret. Ilyenkor elfoglalja magát valamilyen játékával, de nem szereti azt a pillanatot, amikor elmegyek…