A hülye ember

hülyesége leszívta az agyam. no meg a sok munka. sok volt ma, nagyon… már önmagában elég lett volna, hogy a sok munkában elfáradok, de nem, még a hülye emberek hülyeségével is foglalkoznom kell, magyarázkodni a hülyeségre. de minek is foglalkozom vele? olyanyira lepattantam, hogy este megittam egy pohár sört aztán majdnem bele aludtam a vidi meccsbe… igaz egy kicsit azért sikerült.
Szóval azok a nagyon gyenge osztrák csapat is kemény dió a magyar bajnoknak… ennyit tudunk. Talán a paks túljutott az andorrai ellenfelén                   talán…

Mostanában…

Mostanában olyan fáradt vagyok-hogy a nap bármely szakában egy pillanat alatt eltudnék aludni.mint amikor az ember lekapcsolja a villanyt. -katt és seképsehang…
Tegnap vettem egy palmolive tusfürdőt, épp olyat amilyet anno eN használt-(unk)-mint mazohista, azzal zuhiztam.mit mondjak.igen magas a léc…
Hamarosan három napot is együtt töltök a lányommal.fogunk kirándulni is és sokat lustizni is fogunk no meg majálisozunk is és bringázás is lesz a programban.valami végtelen nyugalom költözik a lelkembe, mikor vele vagyok.s ez olyan jó.valahogy így szeretnék, ebben a nyugalomban szeretnék elpusztulni…

Amikor a gyilkos megdöbben…

Amikor a gyilkos megdöbben, hogy áldozatának ugyan olyan érzései vannak mint neki. család, szeretet. símogass meg mindenkit helyettem, mondja az áldozat. és emberibb mint valaha… a gyilkos? hiszi, hinnie kell igazában, jogosságának a kivégzésnek. és ott azok az emberek, akik belehulltak a vízbe, immár halott testként… ők is szerettek, szerették őket és valaki várta őket haza. ha van haza… s ha nincs haza… fantázia panaszlakat. a fantázia megvéd, engem mindenképp megvéd. hiszem hát képzelem… -széthajszolt lelkemmel alig vagyok. sok volt ma mindenből, épp elég… kicsicsillagom ma fényesen ragyogott, fényesebben mint valaha. sokáig álltam az interspár parkolójában s néztem őt. hatalmas volt és ragyogott. nem is tudom. levenni szemem nem bírtam hát csak bámultam, bámultam, bámultam… hideg és beletörődő, formális. Aldo Moro levele a pápához. ilyen lett. feltételek nélkül.. nehéz világ ez. már mindenen túl van ez a társadalom, lezüllött erkölcsileg, morálisan… jaj de nagyon fáradt vagyok… ringass el ó halál. senki se jő. senki se vár, ringass el ó halál… -érdekes, ha fáradt vagyok, folyton a világvége hangulat uralkodik el rajtam. mintha mennék. el mennék és imádkozhatnék, de nem teszem, mert nem tudok és nem is akarok. minden nemű ima helyett könyörög az ember eleget észrevétlenül, csak úgy…

Helyzetjelentés – after the long day

Fáradt vagyok.
Lefeküdtem kicsit, hogy beszélgessek önmagammal s belealudtam. Igaz ez máskor is előfordult már, de nem este nyolc órakor. Beszélgettünk, a lehetőségeket diskuráltuk meg, a kapcsolatrendszeremben rejlő lehetőségeket és azon is morfondíroztunk kicsit, hogy mi az amit szeretnék, mire kell koncentrálnom, mi az ami fontos. Jót tesz lelkemnek ha kicsit rendszerezem gondolataim. Segítek magamnak eligazodni szövevényes, kusza életemben, megérteni és átlátni bizonyos folyamatokat.
Belealudtam, mert sokat melóztam a hétvégén, hidegre is fordult az idő s ettől is lefáradtam. Igazából az volt a baj, hogy sok volt az idegi feszültség, a necces dolog ami miatt sokat kellett stresszelnem. Végül minden megoldódott, de hát ráment az idegi nyugalmam. Aztán arra gondoltam, hogy ma lightos napot tartok, rápihenek a hétvégére, erre még ebédelni sem volt időm, annyit rohangáltam.

Kicsit megsértettem L.-t. Semmi extra, csak enyhe kifejezésbeli problémám akadt, ami kissé félreérthetőre sikerült… természetesen félreértette…

Este pedig még lenyomtam két kemény angol órát… ma döbbentem rá, hogy az angol tanárnő rettenetesen kemény tempót diktál. Szinte megállás nélkül dolgozunk, dolgoztat bennünket és természetesen végére teljesen kidőlök.

Angol óra után pedig még a kislányommal elmentünk pizzázni. Hatalmasan nagyokat dumálunk ilyenkor. Szinte minden nap együtt vagyunk egy kicsit, de annyira bírom, hogy ilyenkor oly sok mondanivalója van számomra. És oly sok megbeszélni valója is akad. Szóval nagyon jó vele, és így befejezni a napot, végül is azt mondom, pozitív volt na!

Fáradt vagyok – az agyam van oda

Sok volt ma a munkából, meg meleg is volt… elfáradttam. Agyilag lemerült bennem az elem. Némi nyomás nehezedik a fejemre, mintha szűk sapka lenne a buksimon. Szemem is oda van, ma már egyszer könnyezett, de nem is egyszer… két alkalommal, igen, kétszer. Nincs is kedvem nem is tudom milyen tévéműsort nézni, filmet vagy akármit, mert nem lenne figyelmem hozzá… csak a downtempos zenéimet hallgatom… azok ilyenkor csodákra képesek. Semmi sincs, de még is kikapcsolnak… lüktet és egy kis feszültséggel teljes monotonitás… ez jó. Szeretem. Zsongok és az agyam lassan lekapcsol…

Hétvégi vasárnap

Munkával telt ez a hétvége is. Négyből három. Ez az arány.
Kicsit keseregtem is, közel a depihez no nem a hétvégi munka miatt, hisz húsz éve csinálom, úgy hogy ez már nem fáj. Megpróbáltam feldolgozni a traffis ügyet. Arra jutottam, hiába kesergek és görcsölök, meg kell várnom a hivatalos iratokat, csekk vagy feljelentés. Aztán ehhez képest teszem meg a következő lépést. A munkahelyem támogat, lesz fellebbezés meg miegymás.
Emberek közé vágytam este és nagyon hiányzott a kislányom, ezért felmentem hozzá s játszottunk minden félét még táncoltunk is. Aztán rajzoltunk, hogy legyen egy szép rajz a TB bejárati ajtaján. Felüdülés volt a kicsivel lenni. Szükségem volt rá nagyon. Sokkal könnyebb lélekkel érkeztem haza… haza?…

Megfáradt reggel

Kissé befáradtam.
Még írni sem bírok, alig találom a megfelelő betűt…
Kavarog bennem mindenféle dolog… a most mosódik bele a múltba, a jelen azonosul a jövővel… miközben csak jár az agyam, jár…  basszus ennyit agonizálni!
Komolyan mondom, így nem lehet élni! Annyit gyötröm magam, filózok, görcsölök, hogy már nem is tudom mikor volt bennem egy tiszta gondolat. Olyan is van, mikor le kell, hogy álljak, mert érzem a fejem csordultig van és képtelen vagyok lépni. Arra nincs energiám, hogy menjek az utcán… lépést tartsak.
Vajon mindenki ennyit agonizál? mindenen? és mindenkor?
Nem hiszem. S nekem sem kellene.
A legjobban alakul minden, az élet ajándékoz rendesen s én elfogadom örömmel…

Még ilyet! álmos vagyok…

0.35
Egyszerúen leragadnak a szemeim, iszonyú fáradtság vett rajtam erőt… alig vonszolom magam, pedig még le kell zuhanyoznom is… jaj. és hideg van, és rettenesen fogok fázni és mondanivalóm is lenne, de nem bírok már magammal. Másodpercenként esek ájulásos álmosságom karjaiba…