Gyanútlanul szép napok
Augusztus 21st, 2008 § Hoszzászólás
A mai napom is világbajnok volt. 
Egyszerűen csak nagyszerű. Délután folyamán gondoltam is rá, milyen kár hogy minden nap olyan hamar véget ér és este lesz. Úgy szeretném ha sok-sok órával tovább tartana, mert nagyon jól érzem magam mostanában és most azt sem érzem, hogy gyanúsan jók lennének a napjaim. Egyszerűen csak olyan napokat akarok magamnak, amelyekben én jól érezzem magam, és akik velem kapcsolatba kerülnek, ők is jól érezzék magukat és érezzék, hogy jó velem, miközben én is érzem, hogy jó velük lenni, mert akikkel a napokban összehoz az élet, mind pozitívan és előre gondolkodnak…
Ez a napom is ilyen volt, mint mostanában, harmonikus, felszabadult és kellemesen laza, társas és romantikus… Sokat nevettünk, sütött a nap is és a munka is megvolt… semmi nem volt tehemre, minden úgy alakult, hogy a dolgok menetében kellemesen érezzem magam.
Anyám jól megetetett… valami sajtos, húsos rakott makarónival…
nagyon finom volt, ettem is belőle rendesen, most viszont nem bírok annyit inni, amennyi elég volna.
Nem indokolatlan jókedv
Augusztus 19th, 2008 § Hoszzászólás
Ma mindenen nevettem, de ha nem volt min nevetni, akkor magam gyártottam poént mindenből. Például, ebédeltünk egy étteremben s nagy kivetítőn közvetítették az olimpiát. Épp egy magyar asztali teniszező küzdött a bent maradásért. Fényévekkel vezetett a francia. Azon dödörögtünk, mi segíthet a versenyzőnkön. És eszembe jutott a reszkessetekbetörőkegyből a két fazon, mikor gyakorlatilag már lealázta őket a kisgyerek, majd elbújt, ezek meg keresték: -hol van az a kis pondro? -erre a magasabbik: biztos öngyilkos lett.
- a francia megbánja, hogy eljött, leteszi az ütőt és feladja…
De nem, mert a magyar srác fordított és hatalmas hajrában nyert!
Mindig mondom, csak pozitívan, csak pozitívan.
Reggel a boltban Mariann lesi, ma milyen hangulatom van.
Megbeszéljük, mikor milyen és miért. És mindig megnézem az ipari kamerában a fejem tetejét… olyan szép. Amikor vásárolok, csak az látszik benne… az ember feje teteje. Aztán a Mariann mondott valamit, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák. Erre én:
- képzeld el, mi lenne veled ha úgy néznél ki mint én?
Aztán eszembe jutott egy régi bikini szám, “indokolatlan jó kedv” a címe:
jaj de széles jó kedvem van nem férek a bőrömbe,
szűk ez a város kettőnknek nyihaha nyihaha
jaj de széles jó kedvem van sírás lesz a vége,
gondolj erről amit akarsz, nyihaha, nyihaha…
ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a bikinit,
ha letolta ha nem tolta nyihaha, nyihaha
Szeret és a minden jót
Augusztus 17th, 2008 § Hoszzászólás
Szeret. Én is szeretem őt. Ez Szerelem. ..
Másra nem vagyok hajlandó gondolni, csak arra ami jó ebben az egészben. Szeret. S magában hordozza mindazt amit szeretnék. És amit szeretnék, az éppen őbenne van meg. A többivel nem vagyok hajlandó foglalkozni.
Ami jó az kell nekem. Minden kell nekem ami jó.
Ő jó. Kell nekem.
Reggeli helyett 3 – beszámoló tegnapról
Július 3rd, 2008 § Hoszzászólás
Sokáig aludtam, fél tízig…
Nem volt még olyan reggelem, mikor nem az N. volt első gondolatom.
Ez az első, hogy nem ő az első.
Ez is valami.
Azt hiszem megmaradok…
Tegnap a Nagyfaluban jártam nem hivatalos látogatáson. Onnan lehetett tudni, hogy nem hivatalos, hogy nem várt senki, sem az állomáson (Keleti) sem a Hősök terén, sem a Citadellánál és még a várban sem.
Szenvedés volt.
Szenvedtem a melegtől, szenvedtem a folyton parkolási problémák miatt, feltörte a cipő a talpam, (mindkettőt), folyton szomjas voltam és néha éhes is.
MEGJÖTT A CUCC!!!!! épp most telefonáltak, megjött az erősítő és a hangfalpáros!!!
most ezért is örülök, meg minden másért, hogy nem haltam meg és hogy van nekem új életem!
Szenvedtem a melegtől, idegeskedtem, hogy jó helyen hagyom-e a kocsit, nem lesz-e valami baja, nem büntetnek-e meg. Azt hiszem sokat vállaltam, mármint sok helyszint. Egy nap ennyi helyet végig járni, ráadásul nem ismerem a várost annyira, hogy ne tévedjek el. Sikerült is rendesen. Szégyenlem leírni a legnagyobb eltévedésem… nem, nem.. örök homály fedi általam.
Találkoztam Kurvapecér blogger társammal is.
Ott volt a Hősök terén, épp jött velem szemben, kezében aktatáska, jól vasalt öltöny, vékony keretes szemüveg… nem nézett rám.
Később összefutottam vele a Halász bástyánál is, a lépcsőn üldögélt, világos kék ingben, nyakkendő, telefonját babrálva nézett rám de ekkor sem ismert meg.
A Citadellánál nem volt egyedül, hozzá nem illő csajszival beszélgetett, barna vászon nadrág, világos szívű vasalt ing, a csajszi mini farmerszoknyában, mélyen kivágott sárga felsőben volt… P. rám nézett… olyan furcsán mindketten sokáig néztek, már-már bámultak… gondoltam most már biztosan úgy nézek ki mint a mosott szar, azért néznek ennyire…
Aztán még benéztem hazafelé a Kikába és vásároltam a kislányomnak egy forgószéket, mert iskolás lesz és szüksége lesz rá a tanuláskor…
Ha nem öl meg…
Június 18th, 2008 § 16 hozzászólás
Minden rendben. Jól vagyok.
Bepróbálkoztam nála (N), és lepattantam… (mert érthetetlen pánikhangulat fogott el)
De gyorsan regenerálódok, mert a győzelme hiteltelenné vált s egyoldalú. Az ő szemszögéből igaz, szerintem pedig tele hamis állításokkal, csak az igaza legyen bizonyítva és a felelőség elhárítása: te basztad el… nevetséges.
Nagy veszteség, talán a remény halála nagyobb… Mindegy… De ezzel nem törődöm, mert tudom, hogy nem akartam igazán, nem akarhattam hisz oly sok minden történt köztünk, hogy lelkem mélyén ne akarjam úgy igazán az újrakezdést.
Fájdalmat okozott s különösen az hogy szinte két hét sem telt el és már van valakije… milyen szerelem volt ez, amit így át lehet lépni?… még azt mondta, hogy haláláig szeretni fog, szerelme csak a halálával múlik el… aztán eltelik két hét… nos ezért nem töröm a szívem miatta… fáj, de nem fogok belehalni… semmikép nem… és érzem a segítsége sem kell… ugyan…ugyan…
Könnyűvé vált a lelkem.
Vastag nap ez is
Május 17th, 2008 § Hoszzászólás
Pedig még nincs vége.
Dolgoztam is, de összekötöttem a kellemest a hasznossal, és magammal vittem a kislányomat is. Élvezte a dolgot, mert egy nagy fesztivál van a városban, rengeteg programmal. Dodzsemeztünk is… végül már ő vezetett, és pedig szorítottam magamhoz, mint egy biztonsági öv, hogy az ütközéseknél ne legyen sérülése.
Népi mesterségekkel ismerkedtünk meg, szövéssel, kovácsolással, asztalossággal ..,
Volt ugrálóház is és egy gigantikus csúszda. Mindent kipróbáltunk.
Aztán pihentünk egy keveset és elmentünk bringázni. Kettőtől ötig tekertünk. Fantasztikusan éreztem magam és a kislányom is kielégülve mondta az anykának: de jó sokat apáztam!!!
És a mai napnak még nincs vége!
Úgy örülök!
