Az a bajom, hogy

nem tudom megbeszélni a dolgokat, problémákat… ezáltal az életem sem tudom rendbe tenni… ez a baj…
pedig, ha képes lennék megbeszélni a minden nemű apró problémámat a csajommal, akkor jobb lehetne a közös élet.. de ha pedig igazán őszintén elmondanám neki a nincs terveim vele kapcsolatban, akkor még időben tovább állhatna és kezdhetne új életet… mert nincsen semmiféle tervem vele kapcsolatban, nem akarok új életet kezdeni, új családot meg ilyesmi.. már nincs ehhez egy cseppnyi türelmem sem…
azt hiszem, hamarosan elengedem
menjen, szaladnon ki belőlem fesztelen, legyen neki olyan élete amilyet igazán szeretne és amilyet én nem tudok, nem vagyok képes megadni…

menjen el szabadon fesztelen a világba reményekkel teli

L. a Story six

Láttam, menekülne. Hát elengedtem.
Nem akartam tovább kényelmetlen helyzetbe hozni, azt sem akartam, hogy tovább őrlődjön, görcsöljön, ezért elmondtam neki milyen céljaim vannak az életben. Mert Ő megkérdezte. Természetesen igyekeztem olyan célokat megfogalmazni amelyekhez távolról sem lehet semmi köze. Aztán megkértem, mondja el nekem, mi az ő célja? az életben. Rövid hallgatás után bevallotta, hogy hát semmi olyan ami egy kicsit is kapcsolódna az én céljaimhoz… nyilvánvaló, hogy jobb így. Elengedem s ne bánkódjon, leszek én a barátja de sokkal nyugodtabb az élete ha tisztán lát és nem kell a lelki terhek alatt roskadoznia.
Természetesen én is jobban érzem magam.
Nem várok senkitől semmit.
Megvagyok, köszönöm szépen.

Hétfő reggel – kicsit másképp

Újra a fedélzeten. Érdekes, ha az ember egy kicsit kiteszi a lábát, milyen felszabadult tud lenni, szinte érezni a hétköznapok súlyának elvesztését. Lebegés… Aztán amikor visszajön a megszokott környezetébe, még felocsudni sincs ideje, már határidők, számlák, telefonok, kötelezettségek hada lepik el.
- Úristen, ez az én Életem?
- Igen, a tiéd… Te tetted magadnak ilyenné. Lásd be, nem tudsz élni. Sodródsz a megfelelésekkel széjjel és a saját életed pedig lassan fel sem ismered. Tudom, észrevétlen lett ilyen. Csak még egy kicsit, ott is engedj egy picit, aztán már nem is az aminek szántad, vagy szerettél volna.
- Mit tehetek, mit tehetünk?
- Könnyű lenne tanácsokat adni, hogy mit kell tenni, azt magad is nagyon jól tudod. A kérdés inkább az: erőd van e hozzá, megfelelő elszántság és kitartás?
Remény remélhetőleg reménykedhet.

Halmazállapotjelentés

Nagyon fáj a seg… fenekem. Feltörte talán a nyereg. Kemény az az ülés és oly sokat bringáztam ma… úgy látszik, ehhez is hozzá kell szoknia a testemnek… mert izom lázam meg ilyesmi nincs… csak a fenekem fáj.

Érdekes, ha van némi remény valamiféle kapcsolatra, mindjárt más az ember lelkivilága… sokkal pozitívabban lát mindent… reményteljes, verőfényes… aztán ha e remény szertefoszlik, akkor meg nagyon elveszett tud lenni a lélek… olyan kis gyámoltalan és védtelennek érzi magát…