Lassítani kell…

mert oly sokat beszélgettünk, cseteltünk az elmúlt napokban, hogy már teljesen olyan érzésem van, megint együtt vagyunk…  pedig nem. – és nem is akarom, hogy együtt legyünk, mert most, igaz, hogy hiányzik (legfőképp a puncija) de ha megint együtt lennénk akkor viszont azt érezném, teher ismét csak teher és nekem mostanában elég sok van az élettől, több nem kell, s ezeket sem könnyű kihordanom…  szóval lassítanom kell, mert teljesen beindúl, hogy már megint együtt vagyunk és nem szeretném benne fellázítani a reményt oly mértékben, hogy aztán nagyot koppanjon… megint.
Lassítani kell…

Levél Neked

A szomorúságommal kezdődött. Minden azzal kezdődött, hogy olvastam egy írást, sőt több őszinte vallomást melyek az én írásomhoz hasonlatosak. Őszinték, nyiltak és titkosak. S ezektől az írásoktól lettem végtelenül szomorú… mert amit olvashattam, az nagyon mélyen érintett, fájt, eleven húsomba mart. Lelkem padlót fogott és döbbenetttől napokig nem tértem magamhoz, szomorúságom végtelennek tünt. Sajnáltam a helyzetet, az életet, sajnáltam, hogy így kellett lennie, szerencsétlen csillagzat alatt kellett mindennek történnie… Oly mérhetetlen fájdalom lett urrá lelkemen s a döbbenet guzsba kötött… hé hát ilyen lehetséges? van ilyen? s tudom, hogy van s volt… tudom, hogy minden szó igaz s én napokig szóhoz sem jutottam… csendben ültem és vártam, hogy feldolgozzam az olvasottakat…
Aztán elszégyeltem magam, mert óhatatlanul is összehasonlítottam életem problémáját a tiéddel s csak a kellemetlen érzés maradt bennem, mely nem engedett írni…  mit is írhatnék? ezek után milyen alapon írok én itt bármit is…  aztán arra gondoltam ez az én életem, nekem ezek a problémáim, amelyek nevetéségesen eltörpülnek a tiéid mellett, de nekem akkor is ezek a problémáim, én élek velük és nekem ezek a legnagyobb problémák, melyekkel nem könnyű együtt élnem s a te problémád bármennyire is megérint, nekem virtuális…
Ezért tovább írok.
De erőt merítek a TE erődből, csodállak és minden elismerésem a tiéd, mert TE aki felálltál és bejártad azt a nem kis utat, végig csináltad hatalmas akarattal és hittel… az utat, melynek végét még nem is látni, de tovább értél mint sok embertárs akik nagyobb előnnyel indultak s most hol kullognak? úristen hol kullognak…
érdekes volna személyesen is ismerni téged
bizonyára szerencsés akinek köze lehet hozzád
és a gyermekeid is szerencsések, hogy egy ilyen erős és fantasztikus anyjuk van…

Sad – Sorgligt – Szomorú – Traurig – λυπημένος -

- Triste – Smutny – Sedih – 悲しい – Üzücü – दुख की बात है – Brónach – Tužan – სამწუხარო – сумны – Malungkot – Kurb – Trista – Hartseer – Drist – Cумний – տխուր – માઠું – 伤心 – тажни – Surulluninen – Bēdīgs – 슬픈 – బాధతో కూడిన – Kusikitisha…

Harminc nyelven írtam ide, hogy most mit érzek….
szóval van olyan, hogy az ember megrendül és nem talál szavakat, csak érzi a végtelen szomorúságot…
de majd összeszedem magam és később írok…

Kezdődik minden újra?

Reggel felhívott és rimánkodva kért, hogy folytassuk.
Mert, hogy ő borzasztóan szeret, velem tudja csak elképzelni az életét és engem akar pátyolgatni döglött öreg koromban és ne döntsek helyette, ő megbeszélte önmagával, hogy mire számíthat mellettem, s jó az neki, ezt akarja és soha nem akar mást – mástól… velem tud csak élni, minden úgy jó ahogy akarom, neki jó lesz és ne legyek hülye, ne dobjam el magamtól az odaadó szerelmet amit ő érez irántam, mert tudja nekem is jó lesz és semmi követelőzés, nem kell neki gyerek, nem kell neki semmi és senki csak én az életünkkel együtt…
most erre gombot varrok

fasz kivan
már lassan zárom le és berendezkedtem – jó persze, hogy hiányzik, nem tagadom- hisz hatalmasan jó vele sex és … és… mi is? hát hogy van.. beszélgetni vele, segít, kiegészít… társ is… és mi lesz döglött öreg koromban? hogy leszek magamban? talán ez az utolsó szekér.. talán ez az.. emiatt végtelen szomorúságot érzek, mert nincs kedvem egy újabb nőt betörni, megszokni stb…

tegnap megkérdeztem a lányom, hiányzik e neki? modta, néha gondol rá… de tudom, neki is kettős érzelmei vannak.. néha hiányzik neki, sokszor pedig élvezi, hogy kettesben vagyunk, várja, hogy kettesben menjünk nyaralni, tegnap előtt ő mosogatott el, egyedül, segít a mosásban, önkétn pedig kicsilány még…

fasz kivan- nem tudom mi legyen – kicsit hajlok arra, hogy még egy próbát megér – de aztán az elmúlt kudarc “N”-nel vissza lök a valóságba és akkor megigértem magamnak, hogy nő miatt nem borítom fel még egyszer az életem… és keresem- kutatom magamban, miért örültem annyira mikor elment? hm? mert már csak koloncnak éreztem a nyakamon azért, mert sexeltünk és akartam magamé lenni, ő meg azt akarta, hogy az övé legyek… teher lett, mivel már nem tudom úgy szeretni mint azelőtt…

Találkozunk wazze

mert találkozi kell
egyszerű véletlen folytán alakult úgy, hogy muszáj volt felvennem vele a kapcsolatot és megbeszélni egy találkozót
ez nagyon meglepte, gyakorlatilag elcsuklott a hangja, mikor beszéltünk s el is mondta, őszintén, hogy ő erre nem készült fel, pláne arra, hogy a háziorvosa nekem adja a fogamzásgátló tabletta receptjét, hogy hát adjam oda a páromnak… a doki nem volt képben s én nem világosítottam fel, minek most magyarázkodni…
szóval, hogy odaadjam neki a fogamzásgátló tabletta receptet…
enyhén szólva érdekes a szitu
tudom, hogy az ilyesmit folyton szedni kell, és ha az ember szakít a pasijával, attól még nem áll le a szervezete, a tablettát szedni kell, hogy a folytonosság meglegyen
de miért nem áll le?
mert bármikor szükség lehet a védelemre
és miért zavar ez engem?
bizsergek ott legbelül mikor rá gondolok
hogy találkozunk
esetleg … nem is tudom milyen taktitkát folytassak
vajon volt e már szüksége a védelemre? vagy csak kinéz valami, azért fontos azt rendelni és szedni?
szerintem nem…
mikor anno találkoztunk, akkor is védelem alatt állt és mint kiderült egy hónapos szakításban volt az előző hosszú kapcsolatából s közben azért már szükség volt a védelemre!
most is ez a helyzet… basszus mekkora duma van a hűségről és a tiszta mély érzelmekről és egyáltalán!
és ez megy, mindjárt? két héttel a szakítás után? szép
persze valszeg a bosszú is munkálkodik, hogy megmutassa azért ő jó nő és szüksége van rá más férfinek, ha már én dobtam… -így csinált az előtte lévő ex is… gyakorlatilag a szakítás után három hónappal férjhez ment… döbbenet, hogy most is hasonló a helyzet (egyébként mindenben hasonlóan alakult a helyzet)
utálom az egészet!

Levelem megírtam

mert már várja nagyon
bár azt gondolom, hogy titokban retteg a válasz miatt s jól érzi, hisz eddig sem mutattam nagy tanubizonyságát annak, hogy a folytatást reális dolognak tartom kettőnk között, annak ellenére, hogy azt mondtam ezidáig, kell nekem egy kis idő, hogy átgondoljam a dolgot… s minél többet gondolkodom, s minél távolabb kerülök az elköltözése pillanatától, annál kevésbbé érzem, hogy folytatni szeretném…
ez van.
levelem megírtam.
sajnálom őt nagyon, mert igennagyonkibaszottfasza élete volt mellettem!
de semmit sem hányok a szemére, élt mint egy királynő és most vége van. élvezte, tele van élményekkel és most van mire emlékeznie…
gondolom erre azt mondja: tökjó

Megyek tovább – Ő marad

ma megint felhívott és elmondta, mennyire szeret… nagyon nem tudtam vele beszélni, mert a munkahelyemen voltam éppen és zajlott körülöttem az élet… szóval ennek igazán örültem, mármint annak, hogy nem volt lehetséges lelkizni, s viszonylag könnyedén tudtam lerázni…
de sokáig már nem húzhatom, mert reménykedik s abban a tudatban él, hogy legyen türelmes, mindent ígéjen meg és akkor újrakezdődik a közös életünk, vissza áll az őrendje és kész.
no de a helyzet az, hogy én nem vagyok képes erre és nincs is szándékomban visszafogadni, s újra kezdeni mindent.
Kialakulóban van az élet nélküle, sajnálom, hogy ő otthon nincs otthon és nem találja a helyét. Nekem meg annyi munkám van, hogy agonizálni nincs időm, de szándékomban sem áll, mert jól vagyok, kiváncsian nézek az egyedüli életem elé…

Déja-Vu – again

Belenéztem a régi bejegyzéseimbe, mert úgy rémlik a mostani helyzet igen csak hasonlít az öt évvel ezelőtti szituációra.
Lelkiismeretemmel harcolok
Fáj a fejem
Probléma – az első
2008-as bejegyzések ezek. ÚRISTEN miket éltem át és próbálkoztam, küzdöttem, miközben már tisztán látszott, kapcsolatunk halálra van ítélve.

Persze ez most más szitu, valamivel enyhébb kivitelben, de az alapok ugyan azok.
Megint van az igérgetés a hatalmasan nagy szerelem bizonygatása.
Szóval nincs alku.
VÉGE – ENNYI – VOLT

Most már mindig így lesz?

hogy csak surlódunk, csiszolódunk és nem tudunk felszabadultak lenni mert egyikünknek sem az amit szeretne kapni az életétől, nem olyan, még nyomokban sem.
mondjuk nekem az van ami jár, jól van ez így és no problem
neki nagyon nem az, ezt meg is beszéltük (tényleg jó dumálni a dolgokról és olyankor nem finomkodni, mindent kimondani tényleg jó)
szóval lesz ami lesz
mintha megint a függetlenség volna nálam a vezérlő elv… mert oly teher a nehéz lelke, ahogy szenved, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart…
nem tudom meddig megy ez így… még várok egy kicsit és ha nem rendeződik akkor kimondom az

utolsó szót

Mellek meg a Cicik és ÉN

nem csak punci fügő vagyok
mellekért is oda vagyok nagyon
s ez olyan érdekes néha
számomra
míg neki természetesen van
én bolondulok érte és
csüngök rajta mint egy csecsemő
szopogatom, símogatom, bögyözöm
és néha összekocogtatom
neki egy testrésze természetesen
nekem az élet sava-borsa
napi szükséglet
s akinek nincs az keresi
folyton keresésben van, ezért is
a komoly látogatottság nálam
mert vannak ilyen postok
-HATALMAS FUNKCIÓ-

Súlyos probléma

lesz ebből, én tudtam, éreztem… és megint úgy kezdődik, hogy kicsit csak, aztán bátrabban balhézik… és aztán már olyanokat mond, hogy nem hajlandó elviselni és kompromisszumot kötni.

ezt már hallottam egyszer és akkor hittem, hogy működhet és megoldjuk… hát nem sikerült.

és most is adok egy esélyt, megbeszéljük című játékot játszuk mint Európai emberek, de asszem mindketten tudjuk nem fog ez működni…

tudom, lehet, hogy ő nem, de én igen… nem fogja tudni feldolgozni…

beledöglik kapcsolatunk.. pedig ez egy nagyon klassz erőpróba volna…

szóval nyüglődés van.

vége is lesz.

Hey! I’m here again! ;-)

Ami azt jelenti, hogy ha ide írok akkor a dolgaim nem mennek valami jól, illetve, kezdődnek a befeléfordulás napjai, hónapjai… remélem évei nem, mert azt nem várom meg. Tulajdonképpen már megint toleráns voltam, megint engedtem, pedig megfogadtam, hogy nem teszem, soha többé… de én egy hülye optimista faszkalap vagyok, aki remél és reménykedik, hogy majd egyszer minden jóra fordúl… de a történelmem bebizonyította, hogy nem… nem és nem. Soha semmi nem változik. És ez elég elkeserítő. Mos írnom kell megint és ez számomra egyet jelent a magányos korszakom felélesztésével… s élvezem, mert inkább nélküle, mint folytonos szomorúsággal szívemben vele.

bassza meg mi lesz még itt…

Amikor verset ír az ember, nem írni volna jó – írta József Attila

Néha én ís így vagyok ezzel a bloggal, meg aztán már az is nyomaszt, hogy nincs elég időm írni.

Szóval meg volt az első…
Nem volt oly dúrva, mint anno az N-nel, de mégis volt és ez már nagyon elszomorít… most kezdek magamhoz térni… pár nappal később, megint adtam egy esélyt, az elsőt és egyben az utolsót… akár hogy is állunk, és jó és fantasztikus, még egyszer nem csinálom végig a kapcsolat végérvényes pusztulását, hogy is írta Pilinszky?

nézem a világ örökös térdre roskadását…

nem fogom nézni, megélni pedig pláne nem, már az elején szakítani fogok, bármely nehéz is lesz aztán… -ezt megmondtam neki ma reggel… hogy messziről jöttem vissza, de itt vagyok és a szitu száz százalékosan hasonlatos az anno-hoz, és én még egyszer nem csinálom végig… tudnia kell. – keseregtem, igen, keseregtem három napig, mert csalódtam, nem kicsit…

és meg kell állapítanom, hogy nem fog másként működni sosem.. ezek a szituációk mindig lesznek csak reménykedni lehet benne, hogy kúlturáltan – igen, kúlturáltan fogom megkérni arra, legyen szíves pakolja össze a dolgait és távozzon az életemből… és nincs kedvem alkudozni, méricskélni…
helye nincs annak, mellettem, aki féltékenykedik a lányomra, az exre, és aki megpróbálja azt a igen jónak mondható kapcsolatom velük bármi módon megváltoztatni, befolyásolni, csorbítani… – annak vége van mint a botnak.

hát csak ezt akartam mondani és máris könnyebb kicsit… ilyenkor mindig megkönnyebbülök és ez jó…
sokszor hiányzik az írás…
nagyon

Kezdődik három

Mert nem esik neki jól, ha kettesben vagyok a lányommal.. mert szeret és nem akar kirekesztett lenni… ja és szereti a lányomat is… sírt is…
Aztán hosszas fejtegetésekbe kezdtem, hogy mennyire fontos a lányomnak, hogy kettesben legyen az apjával… sokat voltunk kettesben és annak egyedülálló milliője van és abba -bárhogy is szeretjük egymást – nem fér bele más mert az a lényege..  a kettesben levés…
Szomorú lettem kicsit, amit persze azonnal felfogott és hogy ő nem akar közénk állni, sőt.. de olyan rossz ilyenkor egyedül..  és akkor elmondtam neki a frankót, azt, hogy anno eN is így kezdte… kicsiben.. és azért vagyok szomorú, mert sajnálnám, ha úgy folytatódna, ahogy anno… de nem fog, mert én nem megyek bele…
És hogy a kislányom a legfontosabb és akkor tudok az lenni neki aki most vagyok, ha a kislányommal a kapcsolatom kiegyensúlyozott és boldog.. ahogy én illetve ő szeretné… és hogy minden más eztán következik … ő is.
S akkor jó minden, ha külön-külön jól vagyunk, én a lányommmal, illetve én vele… s ha mindez rendben van akkor a közös hármas is boldog és emelkedett lesz…
S azt is el kellett neki mondanom, hogy nincs jó helyzetben, mert én már megjártam ezügyben a poklot, ezért kicsit érzékenyebben reagálok minden efféle negatív megnyilvánulásra, és kemény is vagyok… nem engedem, hogy a probléma elhatalmasodjon… szemét módon, csírájában fogom elfolytani…

Amikor van kedvem…

Amikor van kedvem csinálni valamit, akkkor nincs időm. Amikor van időm, akkor pedig nincs kedvem semmihez sem. Nem jól van ez így s ha tudnám az okát, akkor biztosan odahatnék, hogy másként legyen. De nem. Nincs másként, régóta nincs. Pedig lenne mit csinálnom, és szeretném is csinálni, de nincs kedvem. Ebben az egyészben az a legjobb, hogy azt csinálok amihez kedvem van. No persze ez sem igaz. Nem is lehet az. Most például van kedvem az íráshoz de nincs semmi amit érdemesnek tartanék arra, hogy leírjam. Pedig az is valami, ha nincs semmi. Tudom. Fontos. Majszolom a vörösborom, vért adtam, kell az utánpótlás. Kicsit zsong a fejem tőle, de nem baj. Tanultam is, de hog y lehet hatékonyan tanulni este kilenckor egy átdolgozott nap után? Természetesen belealudtam. Jól esett. Most pedig megint az lesz, hogy hajnalig nézegetek, mint süket disznó a búzában. Ez sem baj, mert tapasztalat, hogy vannak érdekes dolgok a tévében, mondjuk hajnali kettő és három között. Láttam már olyat, bár tudom, nehéz elhinni. Magyar Televízió meg a tévékettő. Nevetséges mint a parlament… igen így kisbetűvel, parlament. Mert semmi nem indokolja, hogy nagybetűvel írjam. Olyan mint a spejz. Tele van köcsögökkel. Balkezes és jobbkezes köcsögökkel. Nem tudom mit vétettünk, hogy nekünk ilyen országgyűlés (kisbetűvel) dukál. Biztosan van valami vaj a fejünk felett és bünti van. Mindenesetre választani illetve válogatni, azt nem tudunk az biztos. Megérdemli az ország. Ez van. Ilyen hely ez. Szar. Milyen szar hely ez is egy olyan szar hely. De nem panaszképpen írom ám ezt itt, mert én jól vagyok és szarok rájuk. Nem érdekel egyiknek a csomagja sem. Kikapcsoltam őket s szerintem ez az ami nagyon fáj nekik. Csak a dolgaimra koncentrálok és jól van ez így. Elvégre nem foglalkozhatok mindennel. Nem érdekehet minden. Nem forgácsolódhatok szerteszét. A dolgaimra kell hogy koncentráljak és akkor béke van. Lelkem nyugodt. Harmónia és szeretet. Ez is egy nagy baromság. Szeretet. A múltkor láttam egy embert. Szeretetből volt kifordulva az egyik szeme. Úgy tűnt nem hiányzik neki. Nekem sem. Elvégre az ember meg van szeretet nélkül is. Vagy nem? Nem hát. Mindenkinek szüksége van némi pozitív visszajelzésre. Különben kérges lesz a lelke és nagyon gyűlöli majd a világot. Pedig ráfér. Megérdemli. Az idő is egy köcsög. Utolsó putrogány, szemét geci. Mit kezdünk ennyi köcsöggel? Népi iparművészek sem tudnak annyi mázt előállítani amennyivel átlehetne színezni őket. Mennyi baj van. Tele vagyunk problémával. Pedig én jól vagyok. Köszönöm szépen. Elvagyok. Nélkületek. is.

Magányos Exhumáció

Ha tegnap reggel arról nyafogtam, hogy kételyeim vannak a nap pozitív kimenetelét illetően, akkor ma sírnom kellene…
Voltak nálam a sírásók és ők exhumáltak… ébredés gyanánt… szép napot nekem!

Lost – once more Kurvapecér

Kurvapecér eltünt.
Sokat gondolkoztam ezen, miért? mi történhetett? hogy egy hatalmasan nagy energiával megépített, jól bevezetett blog tulajdonosa, egyik pillanatról a másikra eltűntet minden nyomot, ami valamilyen kapcsolatba hozható “munkásságával”.
Talán otthon lebukott?
Ahogy már csepegtette az infókat, otthon nem volt minden rendben…

Végül is arra jutottam, hogy a blog, “Egy Kurvapecér naplója” már nem az volt aminek szánta… nem az a közönség látogatta akiknek szánta, egyre több nőnemű olvasója volt, és persze egyre többen ítélték el azt a fajta erkölcsi normát, amit képviselt. Kitelt a becsülete, ellaposodott, sivár és sekélyessé vált, mint talán a létrehozójának lelke. S Qpec barátom látva ezt, elment a kedve az egésztől. S hogy megszüntette, mindenképp vereség. Nem volt benne elég elhivatottság, érzelem és lélek, hogy kitartson ama gondolatiság mellett, amely a “kurvázni jó” életvitelt hivatott népszerűsíteni -s megvédje azt- amelyért oly fenhangon szált síkra még a blog indítása kezdetén. Elbukott.
Ezzel együtt sajnálom.
Hiányzik.

Lost – Kurvapecér

Azt hiszem Qpec blogger barátom beszüntette tevékenységét,mert az “Egy Kurvapecér naplója” című blogja eltünt. Nem találom a szokott helyen. Igaz nagy erőket nem fektettem bele, hogy megtaláljam, arra gondolva, hogy talán másik szerverre költözött. Mint annak idején, mikor a Virág blogját kerestem… érdekes volt, rögtön megvolt, sőt egy csomó nyomot találtam még róla…
Épp a minap olvastam, ha egyszer az ember valamit csinál a világhálón, akkor annak örökre nyoma marad, és ha akarja az illető, ha nem de mindenképp fellelhető lesz, aki akarja, megtalálja.
De miért is kell eltünni? Váratlanul megsemmisülni?
Önmaga elől talán…

Szerencsétlen Vivaldi!

Segítség!!!
Mi történt? Mi van itt? Hova lett Vivaldi?
Reggel ez kérem szépen? Basszus, nem is tudom, hogy lehet elkezdeni egy napot ilyen körülmények közt. Olyan sötét van, mindtha este lenne, és esik az eső is… no meg kilenc fok van. Segítség!
Ma lightos napot fogok tartani… legalább is megpróbálom…

Valamilyen…

valamilyen lé folyik a szememből…