Reggeli kávé mellé gondolom – Szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

hogy kissé sivárrá sikerült életem kicsit felkavarom
ill. befejezem azáltal, hogy felkavarom
és örök optimizmusomnak köszönhetően (!) megpróbálom ÚJRA
feltételekkel avagy anélkül (de inkább megbeszélve a feltételeket) kezdem el vele újra az életet
életünk
mert hiányzik
mert hiányzom – zunk
mert tulajdonképpen jó vele és asszem bepánikoltam
mert igaza van, van ő aki feltételek nélkül szeret – tulajdonképpen én is szeretem – és boldoggá akar tenni
tegyen
mindenkinek ez a jó
és nem akarok lerokkant magányos vén öreg ember lenni
nem akarok s hogy mit akarok?
állandó puncit magam mellett, édeset
finom cicit a kezembe minden éjjel -megint a farkam vezet – de nem csak most, nem csak ő – én is akarom, úgy hogy a kettő akarat most egyesül és politikusan, okosan újra építem az életünk… lehet keménykedve megdögölni, de én nem vagyok az a fajta… nem vagyok hős
szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

Most csetelés van

De mindenképpen némi kommunikáció.
És természetesen azonnal besértődik ha nem közeledni érez – és folyton oda lyukad ki, hogy miért vagyunk így?
Vékony mezsgye ez. Nem egyszerű.
Néha hajlok a megegyezésre.
De csak néha.
Amikor hiányzik a punci-cici páros akkor nagyon tudnék kiegyezni Emléxem, egyszer olyan felháborodva kérdezte:
- Remélem nem csak a sex miatt vagyunk együtt!? – akkor azt feleltem, NEM…
Pedig akkor is tudtam és éreztem nagy összetartó erő a jó sex… de maholnap nem tudok.. akkor mi tart majd össze bennünket? ha már most sem az a mélyszeretet… engem nem..
NÉHA OLYAN NAGYON BALFASZ TUDOK LENNI -

Levél Neked

A szomorúságommal kezdődött. Minden azzal kezdődött, hogy olvastam egy írást, sőt több őszinte vallomást melyek az én írásomhoz hasonlatosak. Őszinték, nyiltak és titkosak. S ezektől az írásoktól lettem végtelenül szomorú… mert amit olvashattam, az nagyon mélyen érintett, fájt, eleven húsomba mart. Lelkem padlót fogott és döbbenetttől napokig nem tértem magamhoz, szomorúságom végtelennek tünt. Sajnáltam a helyzetet, az életet, sajnáltam, hogy így kellett lennie, szerencsétlen csillagzat alatt kellett mindennek történnie… Oly mérhetetlen fájdalom lett urrá lelkemen s a döbbenet guzsba kötött… hé hát ilyen lehetséges? van ilyen? s tudom, hogy van s volt… tudom, hogy minden szó igaz s én napokig szóhoz sem jutottam… csendben ültem és vártam, hogy feldolgozzam az olvasottakat…
Aztán elszégyeltem magam, mert óhatatlanul is összehasonlítottam életem problémáját a tiéddel s csak a kellemetlen érzés maradt bennem, mely nem engedett írni…  mit is írhatnék? ezek után milyen alapon írok én itt bármit is…  aztán arra gondoltam ez az én életem, nekem ezek a problémáim, amelyek nevetéségesen eltörpülnek a tiéid mellett, de nekem akkor is ezek a problémáim, én élek velük és nekem ezek a legnagyobb problémák, melyekkel nem könnyű együtt élnem s a te problémád bármennyire is megérint, nekem virtuális…
Ezért tovább írok.
De erőt merítek a TE erődből, csodállak és minden elismerésem a tiéd, mert TE aki felálltál és bejártad azt a nem kis utat, végig csináltad hatalmas akarattal és hittel… az utat, melynek végét még nem is látni, de tovább értél mint sok embertárs akik nagyobb előnnyel indultak s most hol kullognak? úristen hol kullognak…
érdekes volna személyesen is ismerni téged
bizonyára szerencsés akinek köze lehet hozzád
és a gyermekeid is szerencsések, hogy egy ilyen erős és fantasztikus anyjuk van…

Nem fogtam meg a mellét

pedig mikor benéztem a dekoltázsába és megállapítottam, hogy szépek
azt modta:
- fogd meg!
- nem lesz ebből baj? – kérdtem
aztán nem fogtam meg mégsem, pedig arra gondoltam, később meg fogom bánni, hogy ha nem tetszem meg… de nem volt szívem kihasználni, mert tudtam s tudom, hogy mi már soha nem jövünk össze és csak azért húzom az időt, magyarázva a lehetetlent, hogy talán ahogy távolodunk egymástól, könyebb lesz neki… csak miatta… ezért nem fogtam meg a mellét, pedig kedvem lett volna a blúza alá nyúlni és megfogni ahogy szoktam… sokat beszélgettünk, két órán keresztül, ő most is győzködött, hogy nekünk egymásé kell lennünk, én arról győzködtem, hogy nem megy, mert már minden más és megváltoztak az érzéseim iránta, nem úgy van ahogy régen…
sokat sírt.. nem bántam, sírjon ahogy jólesik neki, talán az is könnyít a lelkén… megöleltem.. és lopott egy puszit, vagy csók volt talán.. puszi a szájra…
de nem hitegettem, egyszer sem mondtam olyasmit, hogy majd meglátjuk stb, kérdeze is hogy most akkor mi van? amikor már búcsúzkodtam, mit beszéljünk meg?
- semmit – feleltem
nem kell megbeszélni semmit, épp ebből van elegem, hogy megbeszéltek szerint… nem, nem és nem!
úgy hagytam ott a bizonytalanságban, hogy reménykedhet, az jó ha az ember reménykedhet…

Fészbúkos posztokból tudom

hogy bulizik valahol koncerten van és valszeg jól érzi magát…
ennek nagyon örülök, végre kimozdult és megmutatja magát a világnak s hogy kivel s mivel van, nem tudom, de igazán nem is érdekel, pedig ma olyan hiánya tört rám! de olyan!!! s belegondoltam, most nagyon akarna menni bulizni, nekem meg egyáltalán nincs kedvem egy csepp sem… megint egy konflikt. jobb így. fiatal ott a helye nem mellettem házvezetősködni…
lassan engedem el…

Alszanak mindketten

az egyik a fáradtságtól alszik, a másik a dühtól letaszítottan, megalázva…
mindkettő nő
fiatal és még fiatalabb
ez van

Majdnem kurva

vagy is Majdnem szűz… ez a film címe… igen gyenge, amolyan magyar álmos film, ami igen jó témát dolgoz fel igen unalmasan… -ezt nézem már egy ideje, de minek? nemtom. csak nézem, igaz melette mást is csinálok, pl beszélgetek ezzel-azzal, csetelek… pedig már jó volna go to bed, mert fáradt vagyok.. . megfáradtam a hosszú hétvégébe, no meg a mai nagyfalusi kirándulásba, mert ott volt a táncháztalálkozó és néhány éves szünet után újra érezhettem a népzene csodálatosan bizsergető vibrálását… -basszus, nagy akció: az egyik pasit a csajszi lefújta zöld festék spray-vel. miközben a pasi éppen súlyt emelt, fekve és kvázi nem bírt védekezni mekkora baromság… mindeki elment aludni… még bírom, kicsit. szeretek sikertörténetekről hallani, olyan pozitívan töltött életkisérletekről… és mint állandó optimista, reménykedem is, hogy sikerül nekik… akkor költözz el. ez van. menj ahova akarsz -ez lesz, most szakítanak… nem is szeretik egymást. vagy talán csak nem tudják kimutatni. pedig beszélni és kimutatni kell… szerintem én féltékeny vagyok-azért nem akarok senkit magam mellé, mert féltékeny vagyok és ez fáj… ha már közöm van hozzá, birtokolni akarom. s tök jó hogy semmi közöm hozzá. – ma a táncháztalálkozóban jutott az agyamba, hogy milyen jó, nincs állandó nőm s legalább nem kell vásárfiát vennem senkinek sem.. gondoskodni sem kell -pedig mikor este hazaértem, igen egyedül éreztem magam… ilyenkor nem jó. aztán elfoglaltam magam egy kis angolházifeladattal… .. .

Lányommal boldogan

Lelkemben minden rendben van, mikor szomorúságos pillanatok nélkül, úgy jövök el a lányomtól, hogy vidámak vagyunk és nem úgy éli meg a pillanatot, mintha örökre mennék el. Hülyülünk és jókat nevetünk, valami apróságon. Most például kitalálta, hogy sok-sok puszit ad, egymás után gyorsan-gyorsan. Ezt én viszonzom, de én rendkívül gyorsan tudok puszikat osztogatni, mint egy gépfegyver Erre ő nagyokat kacag, tetszik neki és megpróbálja utánozni, de sosem sikerül. Este mikor eljövök, ezt a játékot játszuk s ilyenkor látom rajta, hogy nem az elválás szomorúsága uralkodik kis lelkén, hanem a közös játék öröme és tudja, hogy holnap úgy is találkozunk ismét. Ilyenkor nyugalom van az én lelkemben is.

Oh Holy Night

O HOLLY NIGHT

“O Holy Night” By David Phelps

Celine Dion-Oh Holy night

Szeretlek benneteket!

Hé! Ti akik ide írtok és olvastok!

Szeretlek benneteket!

Bajnokokligája, sörhegyek és a Barátság

Tegnap a barátomnál aludtam, mert ismét összejöttünk meccset nézni és oly sok sör fogyott, hogy képtelen lettem volna haza jönni. Bajnokok Ligája volt… most el kellett gondolkondom kik játszottak… igen, a Mencseszter volt a Vijjareál ellen és bele-bele néztünk a Bájernmünkhen-Szteauabukarest meccsbe is… nem is tudom mi lett az eredmény, de nem is különösebben érdekel, mert nekem nem fontos, egyik csapat sem a kedvencem. Nekem az együttlét volt fontos, együtt lenni a régi jó és szeretett barátaimmal, velük tölteni az időt ez volt a fontos. Jókat dumáltunk, felelevenítettük megint a régiszépidőket… és persze a barátaimról is megtudtam egy sor olyan részletet, amikről nem volt ismeretem, hisz az utóbbi években úgy alakult az életem, hogy eltávolodtam tőlük, sajnos. After that, azt meg is fogadtam, ott este magamnak, hogy olyan, hogy eltávolodom a barátaimtól, soha nem lesz. Senkinek és semminek a kedvéért nem fogom hanyagolni a barátaimat. Mert a barátok rendkívül fontosak… ismernek, szeretnek, tolerálnak, ha kell segítenek, az  idő velük sokkal szebben telik, tartalmasan, szeretetben. És ha az ember közelében érez másokat, akik a barátai, akkor soha sem érzi magát egyedül, magányosnak…

Olyan finom és puha 2

Igen nagyon puha és nagyon finom volt ma is… mindenhol, mindene… melle nem fér el a tenyeremben hamvas és pihe puha lágyság… oly odaadó és heves, ahogy csókol (szopogatja a nyelvem közben)… bőre mint egy kisbabáé, fehér és selymes (csókomra termett)… és igen puha… s mikor hagyja, tegyek vele amit akarok, lehunyja szemét és átadja magát az élvezetnek…

Kislányommal boldogan 10

Alszik.
Teljesen le van harcolva.
A hétvégére rettenetesen kipurcan az isiben. Legfőképpen agyilag van elfáradva és ilyenkor sokat sirdogál… de fizikai sérülései is vannak. Elesett az udvaron és lenyúzta a térdét, melege volt, levetette a zokniját és úgy húzta fel az edzőcipőt, ami aztán feltörte mindkét sarkát. Sebes mindenhol. És aggódik a feladatok miatt is. Vajon a hétvégi írásgyakorlást szépen meg tudja e csinálni, vajon a könyve meg lesz e amit a Réka véletlenül haza vitt? És hétfő reggel be tud e menni egyedül az iskolába, mert a szülő akkor már nem kísérhetik be a gyerekeket az osztályba… olyan kis lelkiismeretes és úgy aggódik, hogy minden rendben legyen… olyan édes!
De nagyon szereti az iskolát, bár már mondja, hogy nehéz feladatok vannak, nem könnyű tanulni, pláne, hogy az ember ilyen sokat tanul… szóval esténként úgy alszik el, hogy az oviról álmodozik…

Este jó, este jó, este mindig jó…

Alszik. Már tegnap érezni lehetett, hogy fárad. Iskolában töltött első hét kimerítette. Érzékeli már, hogy mi a különbség az ovi és az isi között. A játék itt csak kikapcsolódás és nem a fő tevékenység immár. Elfáradt, igaz elvittem este még moziba is, a Mamma Mia-t néztük meg. Féltem kicsit, hogy túlságosan felnőttes lesz neki, de azért egész jól vette az akadályt. Igaz, folyton beszélt, kérdezett, mindent pontosított, hogy jól érti-e, meg ilyesmi. Szerintem idegeire mentünk a szomszédoknak, de sebaj, ő ilyen a moziban. Mindent megtárgyal. Mindent meg kell tárgyalnia… mondta is a tanárnéni, hogy szeret csacsogni. És én ennek örülök.
Most alszik. Simogattam a buksiját miközben nézte a barbis mesét és úgy aludt el. Szeretem, mikor ilyen meghitt esténk van. Nagyon szeretem őt.

Kislányom kisiskolás, elsős

Megvolt a tanévnyitó. Minden úgy alakult, ahogy képzeltem. Kincsem csinos volt az ünnepi szerkóban, s a felkészítésünknek megfelelően szépen viselkedett, bár hoszzú volt a mise meg miegymás, szépen bírta türelemmel. A végén hozzám szaladt s a nyakamba borúlt, megpuszilgattam s a fülébe súgtam a gratulációmat s a dícséretemet. Aztán oda jött az ex is és a másik oldalról ölelte meg, ő pedig csak kapaszkodott mindkettőnkbe… Úgy jöttünk ki a templomból mint egy gyönyörűen normális család. Kislányom középen s fogta mindkettőnk kezét. Így sétáltunk át a mekibe is, mert a kincs már nagyon éhes volt…

Eltűnt a kislányom! – Segítség!

Eltűnt a kislányom.
Megkértem menjen el vásárolni, de nem jött vissza. Biztosan eltévedt szegény. Nem is tudom hogy gondoltam ezt, hogy ő a kicsi, ilyen komoly bevásárlást eltud végezni… elment, egy szóval sem ellenkezett, hogy nem megy, mindig örül neki ha felnőtt módon kezelem…  sokáig nem jött vissza. Keresésére indultam, illetve mindenki aki élt és mozgott. Volt három üzlet is a környéken ami szóba jöhetett, de csak arra tudtam gondolni, hogy juthatott eszembe őt küldeni a boltba! Önszidalmazásba kezdtem, bár azt is tudtam, ezzel nem segítek az ügynek. Nem találtuk meg. Sokáig semmi… Szörnyű volt az érzés, a hiánya. Olyan feszültség volt ez, és olyan halálosan szenvedtem, hogy végre felébredtem. És nagyon boldog voltam, mikor konstatáltam, hogy csupán álom az egész, egy szörnyűséges álom… Megkönnyebbülve szunyókáltam még egy keveset.
Milyen érdekes, tegnap este hamarabb lefeküdtem, mert nagyot szerettem volna aludni. De amennyivel előbb lefeküdtem, annyival korábban ébredtem… ez van. A szervezetem beállt a napi hat óra alvásra, nem sikerül többet…

Galaxisomban táncolok

Olyan könnyű megérinteni a lelkem… egy kis kedvesség, mosoly, szép szó még ha levélben érkezik is, vagy csak egy szembe nézés… és már nekem annyi, a szeretet által vagyok megbabonázva… és madarat lehet velem fogatni, felturbózom magam és nem létezik lehetetlen… aztán mint a róka, várom, tűkön ülve várom az újabb jelet… amely megszelídít.

Sehonnani Galaxis

Ilyenkor örvénylik a lelkem, kavarog bennem mindenféle érzelem, illat, hang, szavak, mozdulat, múlt és jelen, jövőbeni képek… sokszor a valóság és képzelet elválaszthatatlanná válik. Élvezem ezt a helyzetet. Szeretem, mert olyan mintha egy láthatatlan kéz folyton puhán, ránehezedne a jobb válamra és barátként ott van mindenhol velem, részese az életemnek és nem érzem magam oly egyedül… néha beszélek is hozzá és ő válaszolni is képes.
Puhán, alig érezhetően ér hozzám. Vidám, sokat mosolyog, már nem olyan  szomorú mint azelőtt, mert van már neki egy váll, ahol megpihenhet, nehéz hétköznapok furcsa zaklatottságát feledtető váll. Kapcsolat. Érintés. Szavak, szavak, szavak…  A léleknek nincs távolság…
Könnyű neki, majd ráveszem, hogy kémkedjen és hozzon némi érintést, illatot, hangfoszlányt nekem. Tőle.

Kislányommal boldogan 4

Tegnap hatalmasan nagyot bringáztunk, meglátogattuk a barátainkat és természetesen abba az iskolaudvarba akart menni, ahol én voltam kisgyerek… általános iskolás. Minden bringázáskor utunk oda vezet. Nagy beton udvara van, mindig nyitva… ott kerekezünk és ugrálóst játszunk… -mint kisiskolás koromban… ugyan ott, ugyan úgy.

Egész nap a termálban volt az anyjával… oly sokat lubickolt, hogy teljesen felázott a lábán a bőr s ahogy a medencében közlekedett, le is kopott rendesen az ujjairól és a talpáról. Szenvedett és olyan siralmas hangon beszélt velem a telefonon, hogy nem bírtam ki és felugrottam hozzá. Megpuszilgattam a sebeket, mondván az apai puszinak gyógyító ereje van. Sokat is gyógyult, bár ez inkább a Voltaren gélnek köszönhető, amivel lefekvéskor az anyja bekente a sebeket.

Mekiben vacsoráztunk. Happy menüt kért mint mindig s azt kérdezte, hogy milyen nap van ma. Kedd. Akkor még kettőt kell aludni, hogy péntek legyen. Igen, még kettőt. Aztán elfogyott a majonéz. Majd ő hoz. Adtam neki pénzt és beállt a sorba. Várakozott türelmesen, percenként nézett felém. Biztatólag intettem neki, csak bátran kicsim. Olyan édes volt ahogy ott állt a sorban, felnőttesen, komolyan. Rendelt és tálcán hozta a cuccot… első alkalom volt, hogy egyedül, nyilvánosan intézkedett, vásárolt okosan. Nagyon büszke voltam rá és tapssal tüntetve gratuláltam neki, hogy ő milyen ügyes… Boldog volt, miként én is… nagyon.

Péntek van!

S ez a nap nagyon más mint a többi.
Ilyenkor izgalommal várom az estét, mert a kislányom velem lesz, nálam alszik és együtt élünk egy napig.
Boldogan készülök e napra, fáradtságot nem kímélve. S igyekszem tartalmas napot szervezni az én gyönyörűségemnek.
Ő is nagyon várja, még nem igazán tudja melyik nap mikor van és hogyan van az hogy holnap után, de folyton azt kérdezi az anyjától, hányat kell még aludni, hogy péntek legyen?
Takarítottam is. Porszívóztam és felmostam.

A pénteki, fokozott izgalmamra is megkaptam a lecseszést N-től anno.. “minek örülsz? érdekes nekem nem örülsz ennyire… csak pénteken lehet mosolyogni?” – ekkor lelkiismeretfurdalásom támadt és sikeresen lelohasztotta bennem a péntek iránti örömöt.
Nos, most immár szabadon örülhetek és ettől könnyűnek érzem magam és boldog vagyok.

Apa vagyok 3

Egy apa, már idős ember elveszítette a lányát. Egy látogató azt mondta, milyen szép a lánya szobája, amelyhez az apa a lánya elvesztése óta nem nyúlt. Igen, valóban szép, itt minden arra emlékeztet, hogy soha sem voltam vele. És sorban mutogatja a tárgyakat: ezt a tizenhat éves szülinapi partijára adtam neki, nem voltam vele, ezt a ballagására kapta tőlem, akkor sem voltam vele… élete összes nagy pillanatáról lemaradtam. És lehetetlen pótolni… semmit sem lehet pótolni ami elmúlt…

Nos ez velem nem fordul elő. Mindenkor és mindenhol ott leszek, ahol a lányom számára és számomra fontos hogy együtt legyünk, még akkor is ha nem élünk együtt. Azon legyek és vagyok, hogy az együtt töltött idő maximálisan annyi legyen amennyit csak lehet és hogy minden fontos alkalmat együtt éljünk át közösek legyenek az élmények.