Majdnem kurva

vagy is Majdnem szűz… ez a film címe… igen gyenge, amolyan magyar álmos film, ami igen jó témát dolgoz fel igen unalmasan… -ezt nézem már egy ideje, de minek? nemtom. csak nézem, igaz melette mást is csinálok, pl beszélgetek ezzel-azzal, csetelek… pedig már jó volna go to bed, mert fáradt vagyok.. . megfáradtam a hosszú hétvégébe, no meg a mai nagyfalusi kirándulásba, mert ott volt a táncháztalálkozó és néhány éves szünet után újra érezhettem a népzene csodálatosan bizsergető vibrálását… -basszus, nagy akció: az egyik pasit a csajszi lefújta zöld festék spray-vel. miközben a pasi éppen súlyt emelt, fekve és kvázi nem bírt védekezni mekkora baromság… mindeki elment aludni… még bírom, kicsit. szeretek sikertörténetekről hallani, olyan pozitívan töltött életkisérletekről… és mint állandó optimista, reménykedem is, hogy sikerül nekik… akkor költözz el. ez van. menj ahova akarsz -ez lesz, most szakítanak… nem is szeretik egymást. vagy talán csak nem tudják kimutatni. pedig beszélni és kimutatni kell… szerintem én féltékeny vagyok-azért nem akarok senkit magam mellé, mert féltékeny vagyok és ez fáj… ha már közöm van hozzá, birtokolni akarom. s tök jó hogy semmi közöm hozzá. – ma a táncháztalálkozóban jutott az agyamba, hogy milyen jó, nincs állandó nőm s legalább nem kell vásárfiát vennem senkinek sem.. gondoskodni sem kell -pedig mikor este hazaértem, igen egyedül éreztem magam… ilyenkor nem jó. aztán elfoglaltam magam egy kis angolházifeladattal… .. .

Lányommal boldogan

Lelkemben minden rendben van, mikor szomorúságos pillanatok nélkül, úgy jövök el a lányomtól, hogy vidámak vagyunk és nem úgy éli meg a pillanatot, mintha örökre mennék el. Hülyülünk és jókat nevetünk, valami apróságon. Most például kitalálta, hogy sok-sok puszit ad, egymás után gyorsan-gyorsan. Ezt én viszonzom, de én rendkívül gyorsan tudok puszikat osztogatni, mint egy gépfegyver Erre ő nagyokat kacag, tetszik neki és megpróbálja utánozni, de sosem sikerül. Este mikor eljövök, ezt a játékot játszuk s ilyenkor látom rajta, hogy nem az elválás szomorúsága uralkodik kis lelkén, hanem a közös játék öröme és tudja, hogy holnap úgy is találkozunk ismét. Ilyenkor nyugalom van az én lelkemben is.

Oh Holy Night

O HOLLY NIGHT

“O Holy Night” By David Phelps

Celine Dion-Oh Holy night

Szeretlek benneteket!

Hé! Ti akik ide írtok és olvastok!

Szeretlek benneteket!

Bajnokokligája, sörhegyek és a Barátság

Tegnap a barátomnál aludtam, mert ismét összejöttünk meccset nézni és oly sok sör fogyott, hogy képtelen lettem volna haza jönni. Bajnokok Ligája volt… most el kellett gondolkondom kik játszottak… igen, a Mencseszter volt a Vijjareál ellen és bele-bele néztünk a Bájernmünkhen-Szteauabukarest meccsbe is… nem is tudom mi lett az eredmény, de nem is különösebben érdekel, mert nekem nem fontos, egyik csapat sem a kedvencem. Nekem az együttlét volt fontos, együtt lenni a régi jó és szeretett barátaimmal, velük tölteni az időt ez volt a fontos. Jókat dumáltunk, felelevenítettük megint a régiszépidőket… és persze a barátaimról is megtudtam egy sor olyan részletet, amikről nem volt ismeretem, hisz az utóbbi években úgy alakult az életem, hogy eltávolodtam tőlük, sajnos. After that, azt meg is fogadtam, ott este magamnak, hogy olyan, hogy eltávolodom a barátaimtól, soha nem lesz. Senkinek és semminek a kedvéért nem fogom hanyagolni a barátaimat. Mert a barátok rendkívül fontosak… ismernek, szeretnek, tolerálnak, ha kell segítenek, az  idő velük sokkal szebben telik, tartalmasan, szeretetben. És ha az ember közelében érez másokat, akik a barátai, akkor soha sem érzi magát egyedül, magányosnak…

Olyan finom és puha 2

Igen nagyon puha és nagyon finom volt ma is… mindenhol, mindene… melle nem fér el a tenyeremben hamvas és pihe puha lágyság… oly odaadó és heves, ahogy csókol (szopogatja a nyelvem közben)… bőre mint egy kisbabáé, fehér és selymes (csókomra termett)… és igen puha… s mikor hagyja, tegyek vele amit akarok, lehunyja szemét és átadja magát az élvezetnek…

Kislányommal boldogan 10

Alszik.
Teljesen le van harcolva.
A hétvégére rettenetesen kipurcan az isiben. Legfőképpen agyilag van elfáradva és ilyenkor sokat sirdogál… de fizikai sérülései is vannak. Elesett az udvaron és lenyúzta a térdét, melege volt, levetette a zokniját és úgy húzta fel az edzőcipőt, ami aztán feltörte mindkét sarkát. Sebes mindenhol. És aggódik a feladatok miatt is. Vajon a hétvégi írásgyakorlást szépen meg tudja e csinálni, vajon a könyve meg lesz e amit a Réka véletlenül haza vitt? És hétfő reggel be tud e menni egyedül az iskolába, mert a szülő akkor már nem kísérhetik be a gyerekeket az osztályba… olyan kis lelkiismeretes és úgy aggódik, hogy minden rendben legyen… olyan édes!
De nagyon szereti az iskolát, bár már mondja, hogy nehéz feladatok vannak, nem könnyű tanulni, pláne, hogy az ember ilyen sokat tanul… szóval esténként úgy alszik el, hogy az oviról álmodozik…

Este jó, este jó, este mindig jó…

Alszik. Már tegnap érezni lehetett, hogy fárad. Iskolában töltött első hét kimerítette. Érzékeli már, hogy mi a különbség az ovi és az isi között. A játék itt csak kikapcsolódás és nem a fő tevékenység immár. Elfáradt, igaz elvittem este még moziba is, a Mamma Mia-t néztük meg. Féltem kicsit, hogy túlságosan felnőttes lesz neki, de azért egész jól vette az akadályt. Igaz, folyton beszélt, kérdezett, mindent pontosított, hogy jól érti-e, meg ilyesmi. Szerintem idegeire mentünk a szomszédoknak, de sebaj, ő ilyen a moziban. Mindent megtárgyal. Mindent meg kell tárgyalnia… mondta is a tanárnéni, hogy szeret csacsogni. És én ennek örülök.
Most alszik. Simogattam a buksiját miközben nézte a barbis mesét és úgy aludt el. Szeretem, mikor ilyen meghitt esténk van. Nagyon szeretem őt.

Kislányom kisiskolás, elsős

Megvolt a tanévnyitó. Minden úgy alakult, ahogy képzeltem. Kincsem csinos volt az ünnepi szerkóban, s a felkészítésünknek megfelelően szépen viselkedett, bár hoszzú volt a mise meg miegymás, szépen bírta türelemmel. A végén hozzám szaladt s a nyakamba borúlt, megpuszilgattam s a fülébe súgtam a gratulációmat s a dícséretemet. Aztán oda jött az ex is és a másik oldalról ölelte meg, ő pedig csak kapaszkodott mindkettőnkbe… Úgy jöttünk ki a templomból mint egy gyönyörűen normális család. Kislányom középen s fogta mindkettőnk kezét. Így sétáltunk át a mekibe is, mert a kincs már nagyon éhes volt…

Eltűnt a kislányom! – Segítség!

Eltűnt a kislányom.
Megkértem menjen el vásárolni, de nem jött vissza. Biztosan eltévedt szegény. Nem is tudom hogy gondoltam ezt, hogy ő a kicsi, ilyen komoly bevásárlást eltud végezni… elment, egy szóval sem ellenkezett, hogy nem megy, mindig örül neki ha felnőtt módon kezelem…  sokáig nem jött vissza. Keresésére indultam, illetve mindenki aki élt és mozgott. Volt három üzlet is a környéken ami szóba jöhetett, de csak arra tudtam gondolni, hogy juthatott eszembe őt küldeni a boltba! Önszidalmazásba kezdtem, bár azt is tudtam, ezzel nem segítek az ügynek. Nem találtuk meg. Sokáig semmi… Szörnyű volt az érzés, a hiánya. Olyan feszültség volt ez, és olyan halálosan szenvedtem, hogy végre felébredtem. És nagyon boldog voltam, mikor konstatáltam, hogy csupán álom az egész, egy szörnyűséges álom… Megkönnyebbülve szunyókáltam még egy keveset.
Milyen érdekes, tegnap este hamarabb lefeküdtem, mert nagyot szerettem volna aludni. De amennyivel előbb lefeküdtem, annyival korábban ébredtem… ez van. A szervezetem beállt a napi hat óra alvásra, nem sikerül többet…

Galaxisomban táncolok

Olyan könnyű megérinteni a lelkem… egy kis kedvesség, mosoly, szép szó még ha levélben érkezik is, vagy csak egy szembe nézés… és már nekem annyi, a szeretet által vagyok megbabonázva… és madarat lehet velem fogatni, felturbózom magam és nem létezik lehetetlen… aztán mint a róka, várom, tűkön ülve várom az újabb jelet… amely megszelídít.

Sehonnani Galaxis

Ilyenkor örvénylik a lelkem, kavarog bennem mindenféle érzelem, illat, hang, szavak, mozdulat, múlt és jelen, jövőbeni képek… sokszor a valóság és képzelet elválaszthatatlanná válik. Élvezem ezt a helyzetet. Szeretem, mert olyan mintha egy láthatatlan kéz folyton puhán, ránehezedne a jobb válamra és barátként ott van mindenhol velem, részese az életemnek és nem érzem magam oly egyedül… néha beszélek is hozzá és ő válaszolni is képes.
Puhán, alig érezhetően ér hozzám. Vidám, sokat mosolyog, már nem olyan  szomorú mint azelőtt, mert van már neki egy váll, ahol megpihenhet, nehéz hétköznapok furcsa zaklatottságát feledtető váll. Kapcsolat. Érintés. Szavak, szavak, szavak…  A léleknek nincs távolság…
Könnyű neki, majd ráveszem, hogy kémkedjen és hozzon némi érintést, illatot, hangfoszlányt nekem. Tőle.

Kislányommal boldogan 4

Tegnap hatalmasan nagyot bringáztunk, meglátogattuk a barátainkat és természetesen abba az iskolaudvarba akart menni, ahol én voltam kisgyerek… általános iskolás. Minden bringázáskor utunk oda vezet. Nagy beton udvara van, mindig nyitva… ott kerekezünk és ugrálóst játszunk… -mint kisiskolás koromban… ugyan ott, ugyan úgy.

Egész nap a termálban volt az anyjával… oly sokat lubickolt, hogy teljesen felázott a lábán a bőr s ahogy a medencében közlekedett, le is kopott rendesen az ujjairól és a talpáról. Szenvedett és olyan siralmas hangon beszélt velem a telefonon, hogy nem bírtam ki és felugrottam hozzá. Megpuszilgattam a sebeket, mondván az apai puszinak gyógyító ereje van. Sokat is gyógyult, bár ez inkább a Voltaren gélnek köszönhető, amivel lefekvéskor az anyja bekente a sebeket.

Mekiben vacsoráztunk. Happy menüt kért mint mindig s azt kérdezte, hogy milyen nap van ma. Kedd. Akkor még kettőt kell aludni, hogy péntek legyen. Igen, még kettőt. Aztán elfogyott a majonéz. Majd ő hoz. Adtam neki pénzt és beállt a sorba. Várakozott türelmesen, percenként nézett felém. Biztatólag intettem neki, csak bátran kicsim. Olyan édes volt ahogy ott állt a sorban, felnőttesen, komolyan. Rendelt és tálcán hozta a cuccot… első alkalom volt, hogy egyedül, nyilvánosan intézkedett, vásárolt okosan. Nagyon büszke voltam rá és tapssal tüntetve gratuláltam neki, hogy ő milyen ügyes… Boldog volt, miként én is… nagyon.

Péntek van!

S ez a nap nagyon más mint a többi.
Ilyenkor izgalommal várom az estét, mert a kislányom velem lesz, nálam alszik és együtt élünk egy napig.
Boldogan készülök e napra, fáradtságot nem kímélve. S igyekszem tartalmas napot szervezni az én gyönyörűségemnek.
Ő is nagyon várja, még nem igazán tudja melyik nap mikor van és hogyan van az hogy holnap után, de folyton azt kérdezi az anyjától, hányat kell még aludni, hogy péntek legyen?
Takarítottam is. Porszívóztam és felmostam.

A pénteki, fokozott izgalmamra is megkaptam a lecseszést N-től anno.. “minek örülsz? érdekes nekem nem örülsz ennyire… csak pénteken lehet mosolyogni?” – ekkor lelkiismeretfurdalásom támadt és sikeresen lelohasztotta bennem a péntek iránti örömöt.
Nos, most immár szabadon örülhetek és ettől könnyűnek érzem magam és boldog vagyok.

Apa vagyok 3

Egy apa, már idős ember elveszítette a lányát. Egy látogató azt mondta, milyen szép a lánya szobája, amelyhez az apa a lánya elvesztése óta nem nyúlt. Igen, valóban szép, itt minden arra emlékeztet, hogy soha sem voltam vele. És sorban mutogatja a tárgyakat: ezt a tizenhat éves szülinapi partijára adtam neki, nem voltam vele, ezt a ballagására kapta tőlem, akkor sem voltam vele… élete összes nagy pillanatáról lemaradtam. És lehetetlen pótolni… semmit sem lehet pótolni ami elmúlt…

Nos ez velem nem fordul elő. Mindenkor és mindenhol ott leszek, ahol a lányom számára és számomra fontos hogy együtt legyünk, még akkor is ha nem élünk együtt. Azon legyek és vagyok, hogy az együtt töltött idő maximálisan annyi legyen amennyit csak lehet és hogy minden fontos alkalmat együtt éljünk át közösek legyenek az élmények.

Kislányommal boldogan

Boldogság van. Kislányommal töltött nap fantasztikus volt. Nem csináltunk nagy dolgokat, csak ahogy én szeretem, együtt voltunk. Sokat beszélgettünk, játszottunk, filmet néztünk.
Tegnap este ő mesélt nekem, mert szerinte én az álmosságtól már össze-vissza beszéltem.
Aztán ma délután elmentünk Cirkuszba is, ahol fantasztikusan éreztük magunkat, mert olyan érdekes dolgokat látott, amit még sohasem. Például, voltak oroszlánok is, igaz láttunk már oroszlánt az állatkertben, de olyat, hogy az idomár az oroszlán szájába teszi a fejét, még sosem. És nagyon szórakoztató volt a bohóc páros.

Ami nekem élményszámba ment, hogy mikor a kislányom összerajzolt filccel, vagy amikor rálépett a cipőmre, nem kellett attól tartanom, juj, mi lesz ha N. meglátja! A múltban ilyenkor mindig összeszorult a gyomrom. Most teljes nyugalomban tudtam élvezni kislányom társaságát és rengeteg gyengédséget és szeretetet tudtam adni neki, úgy érzem. Most nyugodt vagyok és felszabadultan nagy boldogság vele lenni.

Feldolgozhatatlan

Tegnap felhívtam a kislányom. Nem akart szóba állni velem, csak sírt.
Akkor felmentem hozzá, máris jó kedvre derült, és jókat játszottunk, nevettünk. Bújócskáztunk is. Egy alkalommal úgy elbújtam, hogy feladta, leült a tévé elé, mert nem talált. Előjöttem és oda álltam a folyosóra, ahol már sokszor elment… s jött újra… meglátott, sikoltozott. Meg is ijedt és nagyon örült is hogy megvagyok. Aztán nagyot kacagtunk… Olyan édes volt. Megbabusgattam, puszilgattam.

Nem tudom feldolgozni, azt hogy nem élhetek vele.
Ő sem.
Mikor eljöttem, megint azt kérdezte, mint általában,
hogy miért kell neked mindig elmenni,
miért nem maradhatsz?…

Aztán tettem egy ajánlatot az exnek.
Csak egy szavába kerül és vissza megyek. Nem kell nekem semmilyen jog, pénz nem érdekel.
Csak magamat viszem és a kislányommal szeretnék lenni hátralevő életemben.

A lányommal voltam 2

Tegnap este, mint már említettem, kislányommal lehettem. Játszottunk postást, igen, én írtam a leveleket, ő pedig kézbesítette a szobafenyőnek, a kerékpárnak…aztán fürödtünk, fogat mostunk. Persze ezek a dolgok nem csak úgy történnek ám ilyenkor, hanem közben sokat beszélgetünk mindenféléről… nem áll be a szája sosem… mindenhez van véleménye, mindenről van kérdése… aztán néztünk egy filmet, no nem sokáig és aztán mesét olvastam. Amíg olvastam a verseket, szorosan hozzám bújt, volt hogy rám mászott… a hasamon feküdtem úgy olvastam és ő felmászott a hátamra és a vállam fölött nézte a mesekönyvet… azt hiszem ez volt az a pillanat, mikor igazán megérezhettem azt, hogy igen is közel vagyunk egymáshoz a körülményekhez képest is…
Boldog vagyok e miatt most nagyon.

Az Ítélet napja

Az hiszem a mai nap előlép nagyon fontos dátummá, bár ilyen fajta dátumokat a legkevésbé sem szoktam megjegyezni. De lehet, hogy ezt a mait érdemes lenne.
Végleg tisztázódott az L- ügy. Vége. Más van már… neki van új pasija, s mivel van, arra következtethetek, hogy több vasat tartott a tűzben… a kis ártatlan vidéki szöszi… no mindegy valamivel könnyebb a lelkem, úgy sem tudtam volna jól érezni magam vele, mert legbelül tudom, hogy csak kihasználtam volna… nem szeretem… ez van…
Mást szeretek, aki viszont, hogy a névnapján nem voltam vele, úgy besértődött, hogy talán egy mondatra való írás érkezett tőle levélgyanánt, nem több… amire olyan nagyon vártam reggel… érdemes volt? nem mondanám…
Viszont elkészítettem egy képegyveleget neki az ő régi titkos képeit is belekeverve a közös múltunk képeivel… összesen harminc képet használtam fel… egész jó lett… s hogy mi a célom vele… nem tudom, de azt igen hogy ha felfedezi a rég es régi titkos képeit, hogy hozzájutottam… kiborúl, s talán többet nem is áll szóba velem… és akkor végleg minden csak múlt lesz… remény nélkül…

Reggeli értekezés

Nyúzottan keltem. Alig bírtam magamhoz térni, jöttek esemesek és azt gondoltam, hogy az L ír… de nem. Nem válaszolt az éjszakai esemesemre. Ez egyértelmű elutasításként értékelem. De nem különösen vagyok letörve miatta, mert nem érzek többet iránta, mint kívánom, erős sexuális vonzalmat érzek… nagy mellei vannak.. ennyi. Persze egy ilyen érzéssel is kezdődhet egy kapcsolat, kifejlődhet belőle valami… de aztán az is eszembe jut, hogy megint a nyakamba vegyek egy gondot? Nincs nekem elég?
Közben emilt írtam N.-nek… úgy határoztam, hogy nem fogom kirekeszteni az életemből, nem lépek ki az életéből, mintha mi sem történt volna, írok neki és tartom vele a kapcsolatot, hisz nem haragszom rá… miért is haragudnék? Van olyan, hogy két ember végtelenül szereti egymást és még sem teljesülhet be véglegesen szerelmük… van ilyen…

Nagyon fáj 2

- Apa, mostanában olyan szörnyű dolgok történnek velem! – fordult hozzám ma a kislányom.
- És mik azok a szörnyűségek kicsim?
- Hát, például majdnem minden este sírok, mert annyira hiányzol…
- …