I love you

Meeting you was my fate, becoming your friend was my choice, but falling in love with you was without my control… I love you…

She wrote to me yesterday by sms…

Puncidomb

Az volna a jó, ha szeretkezés közben halnék meg. Mondjuk épp a puncidombon, amikor nagyon élvezek s csak ráhanyatlok a csajomra és kész.
Aztán azon is elgondolkodtam, hogy lesz nekem sírom a puncidombon?

Vajon mi a helyes gondolat?

most a nyomott agyammal azon morfondírozom, szabad-e a múltban (mikor még én nem voltam) történtek miatt büntetnem bárkit is? – szabad-e neheztelni olyan tettekért ami ismeretlenül történtek és csak őszintesége miatt szereztem tudomást róla… milyen módon hat ki a múltban történt eset a mára? -érzem e hatását?
a választ önmagamban kell keresnem…
történt valami a nem is oly múltban, mikor még én nem voltam, olyan cselekedet, amit én erkölcsileg nem tudok elfogadni. tulajdonképpen semmi közöm hozzá. de tudok róla… persze, mindenképpen minősíti őt a múltbéli cselekedete! csak hogy nem így ismertem, meg… idegen tőle az ilyesmi, legalább is én így érzem.. ő nagyon szépen feldolgozta, különválasztja azt, mit miért tett… csak ennyi?
igen, azt hiszem helyesen teszi, csak ennyi… a jelen érzései a fontosak, az a fontos ami most van… s hogy mi volt mikor én még nem voltam? nem baj ha tudok róla, mindannyan változunk és életünk során teszünk olyan dolgokat is, amelyekre nem igazán vagyunk büszkék a későbbiekben…
s most ítéljem el e miatt? vessem meg? nem, hiszem hogy helyes lenne, bár még azt sem tudom, hogy mi a helyes cselekedet, gondolat ebben az esetben…

Új világ van, vagy csak mindig ilyennek kellett volna lennie és sosem másnak?

Kerek és boldog. Szerelmem olyan álomszerű. Fiatal, csinos, piszok jó alakja van, okos és hatalmasan nagyon szeret. Jó vele bármit is csinálunk, sétálni, beszélgetni, dugni, kirándulni, aludni, malackodni… ez a jó szex alapja  Mindene megvan és oda van értem. Elfogadja a helyzetem, vele él, bele éli magát, sőt, úgy ahogy azt kell még segít és akarja hogy jó legyen nekem…
Itt tartunk ma és most. Panaszra semmi okom, hózsanákat zengedezni arról, hogy mennyire boldog vagyok, pedig nincs kedvem, pedig tehetném… de valahogy akkor van kedvem írni, mikor depis vagyok. Tudom nem helyes ez a hozzáállás, hisz akkor kapok korrekt képet e világi életemről és lelkemről, ha a pozitív életérzésemből is lejegyzek egy s mást. Hát majd igyexem… asszem.

Pause kettő

.

.

.

Már nagyon hiányzik az írás.
S oly sokat kell – kellene – már írnom.
Csodaszámba megy az életem, magam sem hiszem néha.
Gyanus.
S milyen hülyeség, gyanakszom, fel-fel bukkan a kisördög, mikor végre nyugodtan élvezhetném boldogságom.
Ez van. Kibaszottfasza az életem, kerek és boldogságos.

.

.

.

A boldogság és Ő

A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem

Amíg nem kerültem el hozzád

A boldogság és én az vadonatúj szerelem

Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam

Bölcs nyugalom árnyékában

Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán

Most, hogy itt vagy már velem

Most van mit féltenem

Mert a boldogság és én az te meg én

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam

Bölcs nyugalom árnyékában

Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán

Most, hogy itt vagy már velem

Most van mit féltenem

Mert a boldogság és én az te meg én

Oooh,

Mert a boldogság és én az te meg én

A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem
Amíg nem kerültem el hozzád
A boldogság és én az vadonatúj szerelem
Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én
Oooh,
Mert a boldogság és én az te meg én

Ezt a verset, vagy dalszöveget kaptam ma Monicatól vallomás gyanánt…
s azt a használati utasítást mellékelte hozzá, hogy úgy érzi, minden sora igaz, róla szól, mintha ő írta volna… nekem…
szeret… egyre jobban… s már érzem, felelős vagyok miatta, mert teljesen megszelidítettem…

Csík Zenekar – Most múlik pontosan

Igen, szemét vagyok…

Igen, szemét vagyok, legalább is én azt gondolnám magamról kívülállóként s milyen jól érzem magam. milyen jó, ha a dolgok úgy alakulnak ahogy én akarom, nekem tetszik. és nem agonizálok, görcsölök, mint tettem mikor eL volt az érzelmeim tárgya. most más a tárgy és agonizálás nélkül, mert nincs érzelem sem, csak tárgy van s ez jó. -bassza meg! milyen köcsög vagyok és milyen jó köcsögnek lenni. bár nem bántom, nem akarom bántani és nem is ígértem semmit, nem hitegettem sem. tudta, nekem csak ennyi kell s bele ment a játékba. most meg hogy többet szeretne, akar… én viszont nem akarom. mi lesz ebből?. nem tudom, de annyira nem is tud érdekelni…-lefoglalnak a bunkó emberek görcsei. munkahelyem bunkói mindent visznek mostanában.lelkem az övék, nem tudok tőlük szabadulni, mert nem is lehet. rámtelepednek és azt akarják forduljak ki. felettem a bunkó és én nem tudok jobban fordulni, mert ő van letapadva ezer évvel. atyagatya mekkora faszkalapok vannak vezető pozícióban. és pofázik olyan dolgokba amihez halvány fingja nincs. nos én elkészültem immár. nem tudom mit gondoljak és mit tegyek, mi legyen a stratégia. kivárok még. aztán majd meglátjuk… a bunkótól ments meg Uram minket!

Eve kontra eM

“Kedves Mici, ma nem volt jó napom… semmi sem jött össze úgy ahogy szerettem volna… ilyenkor természetesen megpróbálok pozitívan gondolkodni és bízni abban, hogy jobb lesz és a dolgok történése jobb sorban rendeződik… de ma nem, sehogy sem akart az irány megváltozni s ahogy haladt előre a nap, úgy csüggedtem egyre csak csüggedtem. Bizonyára voltál már így Te is, amikor a dolgok egyszerűen és megmagyarázhatatlanul mintegy ellened szövetkezve úgy történnek, hogy neked nagyon nem jó. Így volt ez ma velem is, és csak egyet remélhettem, hogy este, vagy éjjel válthatok veled néhány szót s akkor helyre billen a világom egyensúlya, aminek akaratlanul is a része lettél. Lassan és észrevétlenül belopózott csodálatos lelked a szívembe… s e messzeségből is érzem lelked sugárzását, angyalként szárnyalsz köröttem s hogy mindez pár nappal karácsony előtt történik? Hm.. fel nem foghatom.. egyszerűen és egyértelműen része lettél lelkemnek, veled kerek a világ s nélküled szegényebb, szürke és élettelen immár… ez van, semmi célom nincs e levéllel, csak kiírom magamból ami bennem van és eztán könnyebb lesz s tiszta szívvel reménykedem hogy ezután neked sem lesz nehezebb… (Óriás)”

Érzelmi kettőségben élem az életem. Miközben e levéllel adtam tudtára mit is érzek Eve iránt, a személyes találkozásunk előtt, aközben elutasító esemest kültdem eM-nek, aki ma is még próbálkozott, hogy velem tudja elképzelni azt amit szeretne, és egészen biztos, hogy mindketten ugyan azt akarjuk. Megírtam neki, hogy nem tudom miből gondolja, hogy mindketten ugyan azt akarjuk, mikor nekem fogalmam sincs, mit akarok… Eve más! Őt még csak képen láttam, lelkét annál jobban ismerem már és teljesen bele vagyok zúgva. Fantasztikus lelkével, hangjával és okos humorával, emberségével levett a lábamról, szerintem akarva, és akaratlan tette. Ilyen. Ő ilyen, számomra tele szikrával. Még nem is érintettem, nem is találkoztam vele de már most oda vagyok a vágytól, hogy vele lehessek… mert benne megvan a szikra amire vágyom, hogy fellobbantson. A többi meg nem érdekel. Eve van és ez nekem elég.

De miért is ilyen velem az élet? Miért van az, hogy egyidőben van nekem ez a két lány, az egyik engem akar és a kisujjam sem kellene mozdítanom s megkaphatnám, de nem kell, semmit sem érzek vele kapcsolatban és teljesen halott ügy, a másik pedig még ki sem bontakozott, talán nem is fog tovább fejlődni, de én epekedve várom minden pillanatban azt aprócska lehetőséget, hogy beszéljek vele, írjak neki, vagy csak úgy érezzem valamilyen formában a létezését. Szerintem ez a felállás kegyetlenség az élettől… persze tudom, a dolgok nem azért vannak, hogy rendkívüli egyszerűségükkel segítsék az ember életét, nem… lényegük, hogy kihívásokat fogalmazzanak meg az embernek, amelyekre folyton válaszonlni kell és mintegy permanens készenlétben tartja az elmét és szívet. Ez van.

Eyerer & Chopstick Feat. Zdar – “Make My Day (Haunting)”

Mostanában ez is a kedvencem… meg természetesen sok más…

L. a Story five

Tegnap itt volt ismét s egy varázslatos másfél órát töltöttünk együtt. Eleinte visszafogott volt, kissé talán szényenlős aztán később bevállalós és belemenős. Tetszett nagyon. Mindene rendben van, rég nem volt dolgom ilyen csodálatos nagy mellekkel. Valahogy mindig szép, de kismellű csajaim voltak, de eL! Nem fér el a tenyeremben s finom mellbimbóval a tetején! Totál beindultam tőlük.
S olyan finom a bőre, mint a legfinomabb bársony. Kérdeztem is tőle, használ e testápolót? ritkán, mondta. Akkor szerencsés, no meg fiatal…

Olyan finom és puha

Olyan finom és puha… lágy puszikkal köszöntöttem… mindene puha és mindene finom… a szája engedelmes… jutott mindenhova a puszikból és ahogy ujjaival végig szántotta a hátam, most is beleborzongok… puncijában akart érezni már, türelmetlenül… ragaszkodón szorított magához… szinte kapaszkodott, mint életéért az elhagyott…

Svédek, Desperados no meg a magyar himnusz

Már akkor elveszítettük a meccset, mikor hallgattuk a himnuszokat…
Játékosaink a balsorstól megátkozva küzdöttek az első félidőben, aztán pikk-pakk-ra kaptunk két gólt…
Vért izzadva, de sikerült a mieinknek egy amolyan becsületbeli gólt összekaparni a végére, de semmi több…
a sorsunkban van megírva… semmi esély…
Okosan hagyta a svéd válogatott, hogy erőlködjünk az elején, gondolván, biztosan kipurcan a magyar mind mentálisan, mint fizikailag..(mint általában) s valóban… csak az egy félidőre kalibrált nemzeti tizenegy vesszőfutásának újabb állomását nem volt jó nézni…
Mindennek a Himnusz az oka…  mondom már régóta, hogy ez a gyász zene csak ellenünk van, nem hogy lelkesítené a magyar érzelmeket, nem… letöri még azt is ami véletlenül az emberrel együtt jött a világra…

Ui: Ez van. Ami jó volt az egészben, hogy kedvenc barátaimmal Desperados és Delirium mellett néztük a meccset s egymást. Jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk, röhögtünk mindenféle régi történeteinken. Egy bizonyos kor felett az ember már jókat tud szórakozni a régen volt történetein, emlékezünk meg ilyesmi de jó is, hogy volt!

-reggel kell tennem ezt a kiegészítést, mert este, a sok piától már nem volt erő tovább írni ezt a postom-

Honeyroot – Where I belong

Most ez a dal a legmegfelelőbb hangulat lelkemnek, no és természetessen Vivaldi.

L. a Story four

The love is going on. She loves me and I love her.

SMS érkezett

“Már csak egy nap “

Teljesen beindultam erre az esemesre… nagyon várom már, hogy újra velem legyen!

Sweet Harmony

Szorosan összefonódott testünk pörgött-forgott, mint két színes szalag a szélben… és a láthatatlan erő magasba emelt bennünket, univerzumi magasságokba, hol már csak a végtelen csend az úr… csak repültünk, szálltunk a végtelenben… valami elképzelhetetlen puha energia szárnyain száguldottunk tovább, mint varázsszőnyeg, olyan csendben és lágyan ringatózva… harmónia, édes harmónia… sweet harmony…
jövőnk beteljesedett, nem létező harmónia lengte be minden napjainkat…
sweet harmony…

L. a Story three

Tudom nem lehet az enyém. Azaz enyém már minden téren és lesz is, de nem végleg. Végleg már másé, ez eldöntetett, engem szeret és kaland vagyok. Élvezi a velem töltött perceket, szereti ahogy szeretem. S én boldogan vállalom a kalandor szerepét, kihozom belőle amit csak lehet, élvezkedem minden kötelezettség nélkül, aztán ebből a titkos szerelemből feltöltődve majdan gyakorlom az elengedés művészetét, amely már egyébként is oly jól megy nekem…

Halmazállapotjelentés kettő

A régi önmagammal most depiben ülnék s azon keseregnék, hogy élek.
De azok az idők elmúltak, most már a pozitív oldaláról tudom szemlélni a dolgokat és nem keserít el semmi sem. Örülök az életemnek, nagyon jól érzem magam, van várnom kire, szeretnek és a dolgaim a legjobban alakulnak.
Hogy megvágnak a rendőrök nem igazán bánom, jókor jött figyelmeztetés, mert néha tényleg, csak élvezetből vigéckedtem, rongyoltam az utakon. Igaz, most volt rá indokom, de akkor is! Kellett ez a jel, mert még sokat kell élnem, sok dolgom van itt.
Az életművem sincs befejezve, sőt most érzem csak igazán, hogy jó úton haladok, igazán jó amit mostanában csinálok, melyben benne van eddigi stílusirányzataim, munkáim, ötleteim összes lelkemből fakadó pozitívuma… mindaz amitől nekem az a mű ami. Igaz azt is nagyon jól tudom, az út elején járok. De annyira érzem és tudom, lelki szemeimmel látom, hogy mit kell csinálnom, hogy kell csinálnom! S ez olyan jó. Nagyon tudom merre kell mennem, merre van az én utam és semmi sem tántoríthat el, vezethet félre, téríthet le a saját utamról… Tökéletes magabiztossággal és megállíthatatlanul haladok előre.

L. pedig egy csoda. Minden nap láthatom, de szeretnem ritkábban szabad. Ettől aztán még kívánatosabb. Már pusztán a látványától beindulok. Olyan finom és selymes mindene, mint a tejszínhab. Úgy látszik a kicsit teltebb -de tényleg csak nagyon kicsit- lányok mind olyan finoman puhák, hogy az ember gyereke legszívesebben naphosszat csak harapdálná mindenét és hallgatná, ahogy kéjesen sóhajtozik emiatt a fülébe…

SMS Love three

” Szia, most mit csinálsz? “

“szeretlek “

“most nagyon jó volna, ha hozzám bújnál…”

“szeretnélek még nagyon én is!”

“Boldog vagyok miattad nagyon. Kitöltötted bennem az űrt.”

“minden veled töltött pillanatot nagyon élveztem”