Dög fáradt vagyok…

Dög fáradt vagyok, fáradt vagyok mint a dög. mintha nem is élnék. szinte alszom azonnal, két gondolatom közt esek k………… és mintha mi sem történt volnavagy a múltkori az a melyik kllllllllllllllllllllkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk … mint amikor az embernke leesi k a feje. és azt hiszi semmi nem történt mert nem fáj és cask úgy simán kattanok  l . és menni kéne, menni kénel .milyen az illata. és táa  szóval tapintatosan csak azért is kicsit hívogatdl ezért oolyn kezdetleges.szép kazccsolat.llllllll megint bele – bele alszom és a lllllllllllllllllllllllllllllllllllll már megint egy óra van.. soha semmire nincs idő…. űvöltve hagyta el a termet– nos megyek aludni, lenne mit meésllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk jóéjszakát nekem

Pergős Post

Korai kelés, vigyek a lányomnak száraz ruhát, mert elesett az iskolában s a nagy hó miatt vizes mindene. 
Kolléga üzeni, ő nem tud bejönni a rendkívüli hóhelyzet miatt. Kettő kilométerről.
Egy másik kolléga harmincról is beér.
Egyedül látom el a napi feladatokat. Délután kettőkor négy munka, mindegyik más-más helyszínen.
Gondoltam, felfedem eddig titkolt képességem és osztódni fogok, hogy egy időben több helyen is dolgozhassak. De végül nem tettem.
Rohanás a suliba, mert az ex nem tud odaérni időben a gyerekért. Kiderül, az osztálytársnője apukája is megfeledkezett a lányáról. Így aztán két gyermek haza szállítása, két meló között. Rohanás tovább.
Elkészülök. Kész mind a négy munka. Hátra dőlök. Még egy órám van a következő akcióig.
Elmarad az angol óra az esti munka miatt.
Este indulnék a lányomhoz matekozni, telefon, vidéki, váratlan munka. Sürgős.
Hét óra. Matekozunk. De már olyan fáradt, hogy megint hiszti, sírás-rívás. De a házit meg kell csinálni. Megcsináljuk. Megnyugszik mindeki.
Kilenc óra. Meki. Vacsora gyanánt Cézár saláta.
Itthon számítógép, maradék munka befejezése.
Fél egy. Megyek aludni. 
Mit is akartam ma csinálni?

Helyzetjelentés – after the long day

Fáradt vagyok.
Lefeküdtem kicsit, hogy beszélgessek önmagammal s belealudtam. Igaz ez máskor is előfordult már, de nem este nyolc órakor. Beszélgettünk, a lehetőségeket diskuráltuk meg, a kapcsolatrendszeremben rejlő lehetőségeket és azon is morfondíroztunk kicsit, hogy mi az amit szeretnék, mire kell koncentrálnom, mi az ami fontos. Jót tesz lelkemnek ha kicsit rendszerezem gondolataim. Segítek magamnak eligazodni szövevényes, kusza életemben, megérteni és átlátni bizonyos folyamatokat.
Belealudtam, mert sokat melóztam a hétvégén, hidegre is fordult az idő s ettől is lefáradtam. Igazából az volt a baj, hogy sok volt az idegi feszültség, a necces dolog ami miatt sokat kellett stresszelnem. Végül minden megoldódott, de hát ráment az idegi nyugalmam. Aztán arra gondoltam, hogy ma lightos napot tartok, rápihenek a hétvégére, erre még ebédelni sem volt időm, annyit rohangáltam.

Kicsit megsértettem L.-t. Semmi extra, csak enyhe kifejezésbeli problémám akadt, ami kissé félreérthetőre sikerült… természetesen félreértette…

Este pedig még lenyomtam két kemény angol órát… ma döbbentem rá, hogy az angol tanárnő rettenetesen kemény tempót diktál. Szinte megállás nélkül dolgozunk, dolgoztat bennünket és természetesen végére teljesen kidőlök.

Angol óra után pedig még a kislányommal elmentünk pizzázni. Hatalmasan nagyokat dumálunk ilyenkor. Szinte minden nap együtt vagyunk egy kicsit, de annyira bírom, hogy ilyenkor oly sok mondanivalója van számomra. És oly sok megbeszélni valója is akad. Szóval nagyon jó vele, és így befejezni a napot, végül is azt mondom, pozitív volt na!

Fáradt vagyok – az agyam van oda

Sok volt ma a munkából, meg meleg is volt… elfáradttam. Agyilag lemerült bennem az elem. Némi nyomás nehezedik a fejemre, mintha szűk sapka lenne a buksimon. Szemem is oda van, ma már egyszer könnyezett, de nem is egyszer… két alkalommal, igen, kétszer. Nincs is kedvem nem is tudom milyen tévéműsort nézni, filmet vagy akármit, mert nem lenne figyelmem hozzá… csak a downtempos zenéimet hallgatom… azok ilyenkor csodákra képesek. Semmi sincs, de még is kikapcsolnak… lüktet és egy kis feszültséggel teljes monotonitás… ez jó. Szeretem. Zsongok és az agyam lassan lekapcsol…

Hétvégi vasárnap

Munkával telt ez a hétvége is. Négyből három. Ez az arány.
Kicsit keseregtem is, közel a depihez no nem a hétvégi munka miatt, hisz húsz éve csinálom, úgy hogy ez már nem fáj. Megpróbáltam feldolgozni a traffis ügyet. Arra jutottam, hiába kesergek és görcsölök, meg kell várnom a hivatalos iratokat, csekk vagy feljelentés. Aztán ehhez képest teszem meg a következő lépést. A munkahelyem támogat, lesz fellebbezés meg miegymás.
Emberek közé vágytam este és nagyon hiányzott a kislányom, ezért felmentem hozzá s játszottunk minden félét még táncoltunk is. Aztán rajzoltunk, hogy legyen egy szép rajz a TB bejárati ajtaján. Felüdülés volt a kicsivel lenni. Szükségem volt rá nagyon. Sokkal könnyebb lélekkel érkeztem haza… haza?…

Tizenkilenc óra munka

2.30
Ma ennyit sikerült dolgoznom. Tizenkilenc óra.
Tegnap mikor szerveztem a mai napom, kissé kétségbe voltam esve, hogy fogom-e bírni és ha igen, nem követek-e el olyan hibát munka közben, amely később problémát jelentene.
Nem vagyok annyira fáradt sem, mint amire számítottam. És álmos sem vagyok. Igaz, ittam két kávét és két energia italt is a nap folyamán… És nem is sírtam. Pedig ennyi munka után vagyis közben menetrendszerű, hogy sírok.

Napi leltár mert aludni is kell

• Nem sokat dolgoztam, de a sikerült túllendülnöm a hibám következményein…
  Ismét jól érzem magam. Itt is ott is.
• Angol órán bátran beszéltem, görcs csak egy pillanatra fordult meg a fejemben.
  Ez már nagy eredmény nálam. Lassan elmúlik a tavalyi kudarcélmény hatása.
• Kislányommal nagyot bringáztunk, voltunk az új játszótéren is.
• Rugólábnyuszi
• Este szerettem volna megmosni a hajam de nem volt hozzá hangulatom… mindegy, majd holnap, bár nagyon nem szeretek ápolatlanul kinézni.

Délutáni light

Vírusos torokgyulladás.
Ebben szenved most a kislányom… volt orvosnál, szigorú diéta, semmi édesség, sok folyadék…
S most fekszik, mert teljesen legyengült, enni nem tud… nincs étvágya… semmi.

Végül is kaptam mindkét nőtől válasz esemest…
Ennyi…
Érdekes, elég a tudat, hogy gondolnak rám és máris jobban érzem magam lelkileg…
Nagy pofával mondogatom, elvagyok egyedül is és csak a kis dolgaimnak élek és mégis szükségem van, legalább egy kis ingerre, jelzésre, hogy valaki gondol rám…

Elvagyok… elmaradt dolgaimat pótolom, hódolok a kedvteléseimnek, csendben megvagyok…
este még van egy munkám, aztán meglátogatom a miniManót… gondoltam viszek neki valamit, de nem lehet… kímélni kell a kis gyomrát. Nagyon fáj, ha nincs jól a kis kincsem…

Vastag nap ez is

Pedig még nincs vége.
Dolgoztam is, de összekötöttem a kellemest a hasznossal, és magammal vittem a kislányomat is. Élvezte a dolgot, mert egy nagy fesztivál van a városban, rengeteg programmal. Dodzsemeztünk is… végül már ő vezetett, és pedig szorítottam magamhoz, mint egy biztonsági öv, hogy az ütközéseknél ne legyen sérülése.
Népi mesterségekkel ismerkedtünk meg, szövéssel, kovácsolással, asztalossággal ..,
Volt ugrálóház is és egy gigantikus csúszda. Mindent kipróbáltunk.
Aztán pihentünk egy keveset és elmentünk bringázni. Kettőtől ötig tekertünk. Fantasztikusan éreztem magam és a kislányom is kielégülve mondta az anykának: de jó sokat apáztam!!!
És a mai napnak még nincs vége!
Úgy örülök!

Megnyugodtam immár

Sokat dolgoztam ma.
Minden nap sokat kell dolgozni. Egyszerűen nem lehet kevesebbet.
Ráadásul, most itt a gép előtt ülhetek egész éjjel, mert még nincs vége. De ez sem baj.
Élvezem amit csinálok, szeretem a munkám és annak különösen örülök, hogy változtattam és nem kell görcsölnöm egy-egy elhúzódó munka után, hogy otthon egy idegbaj vár rám és el akar számoltatni, hol voltam és miért…
Nyugodt vagyok már és jól érzem magam a bőrömben.

S hogy ma este nem találkoztam a lányommal, az sem zavar, mert tudom, hogy holnap péntek van, és velem lesz két napig gondtalanul, boldogan. Egyébként is voltam az oviban és ott találkoztunk. Annyira bújt. Percekig kapaszkodott a nyakamban.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Szeretem az életem… jól vagyok.

Szép nap lesz…

A mai nap tartalmasnak ígérkezik.
Egy kis angol tanulás és internetezés után anyámnál ebédelek.
Aztán kirándulás gyanánt elvégzek egy maszek melót.
Közben elindul a forma egy, de arra biztosan nem érek haza, ezért beállítom a dvd felvevőt és mikor hazaérek megnézem.
S végül este bringázom egy jót, felavatom az új kerékpáromat.
Ennyi, lehet hogy még valamilyen filmet is megnézek majd… majd meglátom. Bár éjjel is néha rám jön az angol tanulhatnék…

Hétvégi letargia és depi

Elkeseredett vagyok.
Ismét előjöttek a régi problémák. Képes egy nyugodtnak induló vasárnapot tönkrevágni, csak azért, hogy az történjen amit ő akar. Csak vele lehet lenni, csak vele lehet foglalkozni. Ha nem ez történik akkor képes olyan hangulatot teremteni, hogy szinte állnak a kések a levegőben. S hogy a másik mit szeretne, az neki nem fontos… minden azért van és kell lennie, hogy ő jól érezze magát és ha nincs e miatt hangulatom akkor én vagyok a hibás…
Szombaton, megint dolgoztunk. Alig tudtam a kislányommal játszani, mert ha nem dolgozom? akkor napokig hallom, hogy miért is nem dolgoztam, bezzeg ő. Fájt. Ő jött oda hozzám, hogy na menj egy kicsit játsz a lányoddal… olyan lealázónak éreztem. El is határoztam, hogy ma vele leszek egy kicsit. Muszáj vele lennem, mert nagyon hiányzik a ragaszkodása, ölelése, csacsogása.
Nem is tudom mi lesz a nyaralással. Tavaly oly szép hosszú hétvégét töltöttünk a Balaton parton  kettesben a kislányommal. Azóta  is azt emlegeti. Az idén is szeretne menni, én is. De mi lesz N.-nel?
Pedig feltett szándékom, hogy kettesben megyünk…

Egész nap a gép előtt

Úgy alakult, hogy ma egész nap a gép előtt ültem -ülök- és telepítek. Újra mindent, mert rendszerakadozás volt… meg lassú is volt a gép. Most rendesen kótyagos vagyok, nem irigylem azokat, akik egész nap a számítógép előtt ülnek és a monitort nézik. Nem tudnám hosszú távon elviselni, már most olyan mehetnékem van. Pedig még meg kell írnom egy cédét is.

Fagyás van

Számomra nincs idegesítőbb, mint amikor a computerem lefagy, vagy fagyogat és perceket kelljen várni mire történik valami! Egyébként is kevés az időm, folyton rohanásban vagyok és akkor jön nekem itt mindenféle akadozással… hetek óta készülök a rendszer újratelepítésére, de soha sincs simán két órám szabad.

Elment a kutya

Sokat dolgoztam a héten. Azért igyekeztem, hogy legyen megfelelő mennyiségű idő egymásra is. Volt hogy csak este tízkor érkeztünk el egymás intimzónájába s ez látszólag megviselte szegényt. S most pedig itt a hétvége megint. Ráadásul elment a kutyánk. Pasizni. Igaz még ilyen nem volt hármas életünkben. Véletlenül nem volt keményen bezárva a retesz, és tegnap éjjel olyan buli volt az udvaron, hogy nem bírt magával és addig-addig lökötte a kerítésajtót, hogy kinyílt… és elment. Mindketten korán indultunk dolgozni, keresésre nem volt időnk… N. sírt. Meg zokogott is kicsit. De mindenki vígasztalja, köztük én is, hogy majd visszajön, nem kell kétségbe esni. Kibulizza magát és rájön, hogy a pasik nem adnak neki enni minden reggel. Aztán haza jön.

Munka és a Szabadidő

Időben dolgoztam volna, de csúsztatták a dolgot egy órável későbbre. Így most öt helyett hatra kell mennem és ez azt jelenti, hogy ismét később érek haza… tulajdonképpen szinte soha nem bírok hazaérni hatnál előbb, csak nagy ritkán öt és fél hat körül… legtöbbször fél hét, vagy később… néha elmerengek azon, hogy mennyivel kevesebb szabadidőm van, volt életemben, mint egy átlagos embernek… no nem mintha oly különleges volnék, csak a munkám olyan, hogy nem jár hozzá szabadidő, illetve nagyon kevés… pedig sok dolgot tudnék csinálni, ha volna, mert folyton tele vagyok tervekkel… de nincs.. és minden csak terv marad… aztán amikor képződik egy-egy óra lyuk az életemben, akkor pedig hirtelen azt sem tudom mit kezdjek vele… mint most… mert annyi nincs, hogy valami nagy projectbe vágjam bele a fejszémet… igy aztán írok… s ez is csak pozítívum… sztem.

Mostanában…

Sokat dolgoztam a múlt hónapban. Mindenkinél többet. Sajnos a rendszer olyan, hogy nincs sok értelme. Nem látszik meg a jövedelmemen. Ezért kicsit lazítok mostanában. Nem eröltetem a dolgot, mert a rendszer lényegéből adódóan nem sok értelme van, inkább magamra és életemre fordítom a képződött szabadidőt.
Kicsit bombázom N-t. Zaklatom, hogy megszokja… mi az ami elvárható tőlem, mi az amit adni tudok és ki vagyok én. Ezért aztán tegnap előtt is volt egy esti elbeszélgetésünk. Ezzel töltöttük az esténket. Beszélgettünk. Néha van olyan érzésem, hogy nem sok értelme van az egésznek. Optimista ember lévén bízom a dolgok jobbra fordulásában. Teszek is érte ezerrel. Nem várom a sült galambot. De néha elfáradok és azt gondolom, hogy reménytelen eset. Aztán mindig tanulok valamit, hogy bánjak vele és akkor mindig nagyon jó egy darabig. Aztán kezdődik elölről minden…

Ma minden volt…

Ma minden volt, mint a búcsúban.
Ami a legfontosabb, hogy a kislányommal játszottam elég sokat, bár szerinte nem eleget. Természetesen neki semennyi sem elég az apából s ez így is van rendjén. Sírt is mikor eljöttem… szerintem élete meghatározó érzelmi élménye lesz, hogy apa este elmegy… s ez nagyon fáj… Miért kell elmennie? Miért nem lehet annyit az apjával amennyit csak akar… jó kérdések ezek…
Távirányítással küldtem N-nek virágot a munkahelyére. (nem először fordult elő) Első gondolatom, hogy rongyolok és személyesen adom át, de erről letettem, nem akartam akkora nyomatékot adni az ügynek. Csak tudatni akartam, akár hogy is alakul, én szeretem. Azonnal hívott, meglepődött és nagyon örült. Jól esett neki. Előszőr megijedt a három szál vörös rózsa láttán, de aztán bevillant neki, hogy az én stílusom futárszolgálattal közvetíteni szerelmemet. Ettől aztán megnyugodott s amikor a kis borítékot is meglátta a kis levellel: “azé szeretlek” kellemes napsütés melengette szívét. Persze este várta a rideg valóság, nem vagyok mellette az ányban… megint egyedül kell lefeküdnie…
L-t viszont ma csak egy villanásnyira láttam. Gondolom került, mert az esemesemre nem reagált, egyáltalán… talán azt gondolja haragszom… ha tudná, hogy semmilyen szinten nem éri el az ingerküszöböm az ügy… csak néha kívánom mert olyan klasz nagy mellei vannak… Nekem sosem volt nagy mellű csajom… ezért izgat a dolog annyira.. olyan nagyon bele tudnám temetni az arcom a mellei közé… és olyan sokáig…
A munkahelyemen sikerült a dolgaimat úgy intéznem, hogy gyakorlatilag sziesztáztam. Nem csináltam semmit. Illetve csak egy icipicit. Ahhoz meg kedvem is volt. Igy aztán szépen csordogált az életem…
Most pedig vörösbor némi kólával… már elfogyott, megyek és nyitok egy narancsos cool-t…

Fáradt vagyok…

“Fáradt vagyok, ringass el ó halál…”

Végtelenül elfáradtam ma. Sok volt a munkából, fáj a fejem, oda vannak a szemeim. Alig látok. Semmihez nincs kedvem, erőm … most kifejezetten jó hogy egyedül vagyok. Nehéz lenne valamiféle társas életet élni. Kicsit blogolok, közben egy kis vörösbor kólával, a háttérben az Elemi ösztön és aztán megpróbálok dolgozni is egy kicsit. Végleg befejezni a munkából mára kimért penzumot…
Elemi ösztön… Szeretem ezt a filmet… Sharon Stone hűvös és titokzatos játéka igen magas szint… ja és nagyon izgatóak az erotikus jelenetek a filmben.

Mindennapi lenyomat

Hosszú volt a mai nap. Illetve a tegnapi. Kislányommal a mekiben vacsoráztunk jutalomból, mert ügyesen teljesített az iskolában, a felvételin. Szerintem kicsit zavarta, hogy én is ott vagyok. Megfigyeltem rég, hogy ha én is közelben vagyok, akkor nem igazán tud természetesen viselkedni. Kicsit lámpalázas. Izgulós. De aztán szépen megoldotta a feladatokat, no nem lett minden tökéletes, de nem is várta el tőle senki… így aztán a mekiben vacsoráztunk… Aztán dolgoztam. Beültem a gépem elé és ahogy haladtam előre a tennivalókkal, úgy jutott eszembe újabb és újabb dolog amit még el kellett végeznem…Rengeteg kérést teljesítettem, mert tele vagyok igérvényekkel… igérni azt tudok, szemrebbenés nélkül. Hamar tizenegy óra lett s be kellett végre fejeznem. Beugrottam a tesco-ba, körülnéztem, válogattam, egy kicsit vásároltam is. Olyan dolgokat vettem, hogy egy külső szemlélőnek rögtön lejön, egyedül vagyok. Férfi egymagában. Nem tudom miért, de vettem egy pár fekete zoknit is… meg cool-t… mostanában szívesen fogyasztom. Vodka és citrom. Finom. Egy kicsit bódít, csak annyira hogy ne legyek tiszta. Aztán sokat gondolok rá. Mit csinálhat éppen? Kivel van éppen? Hol van és meddig? Biztosan alszik már. Hisz fél egy van. Ufókról szóló műsor zörög a háttérben, miközben várom, hogy zuhanyzáshoz megfelelő hőmérséklet legyen a lakásban… mert hideg van még. Lassan melegszik fel itt minden. De nem is igazán, mert személytelen és hűvös az albérletem… ez van.