… megint volt egy kis szünetem.no nem azért mert lenne valami bajom, csak úgy.. élek… élem az életem, kerek.mint a csokitorta és ilyenkor kevés lelkesedés van bennem az írásra… s ez jó vagyon így azt gondolom… ennek a blognak úgy is amolyan pszichológiai szerepet szántam, mikor nem volt talaj a lábam alatt, akkor kellett ennek az írománynak rendbe tenni ill. általal rendbe tennem a lelkem… most jól vagyok, boldog és kerek a világ mint a csokitorta
Már nagyon hiányzik az írás.
S oly sokat kell – kellene – már írnom.
Csodaszámba megy az életem, magam sem hiszem néha.
Gyanus.
S milyen hülyeség, gyanakszom, fel-fel bukkan a kisördög, mikor végre nyugodtan élvezhetném boldogságom.
Ez van. Kibaszottfasza az életem, kerek és boldogságos.
manapság a puszi is esemesben érkezik.. cup-cup -arc nélkül, érintés és nyál nélkül- ilyen világ ez…jó
pedig nagyon megropogtattam volna, markolva fenekét s melleihez dörgölőzködve szívtam volna be illatát.-hát erről ma lemaradtam…
és az a hajnali esemes, hogy menjek kávézni! basszuskulcs, még jó hogy nem vettem észre és későn olvastam ahhoz hogy odaérjek. ennek igazán örültem. no nem mintha menekülnék, de mindenképp kerülöm egy kicsit, hogy a távolságot megtarthassam.. nagyon nem kell a bonyodalom nekem, nehezen viselem… s most és ma olyan kurvajó kedvem van!!! folyton vigyorgok mindenen, mint a süketdisznó a búzában…
reggeli értekezleten arcizomtornát végeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül, mert arra gondoltam, milyen pofákat vághatok … feltünt ez másoknak is, de nem értették a dolgot és neheztelően néztek rám, hogy én ilyen komoly dolgok közben mi a fasznak vigyorgok…
mondtam már hogy útálom a komoly embereket? – nagyon útálom őket. fájdalmasan unalmasak és lehangolóak tudnak lenni…-névnapom lévén nem köszöntött meg ma senki sem személyesen… ez is jelent valamit.. vagy nem? de.nem? DE!
nem érdekel, csak punci legyen, elérhető punci kell, no meg cici.. a cicit igen szeretem.. szerintem anyám engem korán leválasztott, mert mindennél jobban szeretek cicizni…
no lehet hogy ide belinkelek egy cicis képet, olyan ciciről amilyen nekem nagyon tetszik, hisz elvégre ma van névnapom vagy mi a szar van…
Kinga lenge öltözékben cigarettázott a parkolóban. Arcát nem, csak sziluettjét láttam a bejárati lámpa fénye épp mögötte világított ezerrel. De az alakjáról simán megismertem, olyan fantasztikus lába és hosszú haja csak neki van az office-ban. S most, hogy igen rövid szoknya volt rajta, még élvezetesebb volt a látvány. Nem tudom miért, elindultam felé, gondoltam elsütök egy poént a tüdőgyulladás gyötrelmeiről… s még meg sem szólaltam, a nyakamba borult és sírt. Halkan, csak sírt. Meglepetésemben alig bírtam megszólalni:
- Mi a baj? -kérdeztem, de nem válaszolt, csak folytatta a sírást.
- Bántottak?
- Nem…
- Akkor? Miért sírsz? elhagyott a barátod? -kérdeztem (tudtam, hogy szólózik, nincs barátja, épp azért) s erre elkezdett nevetni… – sokat ittam – válaszolta. Ekkor esett le, hogy az office-ban buli van, névnapi buli.
- Jó hogy jöttél… -súgta a fülembe s folyamatosan ölelt, szorosan.
- Vonzottál basszus, nem lehetett nem jönni, mint a mágnes.
Aztán előkerült egy férfi kollégája.
- Bazd meg! Mióta küzdök, hogy ilyen közel kerüljek Kingához, Te pedig, kiszállsz a kocsiból és a karjaidba omlik!
- Ez azé van, mert sármos pasi vagyok… Egyébként normális esetben messze elkerül, de az alkohol csodákra képes…
- Sírsz? – kérdezte a férfi kolléga…
- Dehogy, csak meglátott, és könnybe lábadt a szeme, annyira örül nekem! – válaszoltam Kinga helyett.. aki ekkor már dölt a nevetéstől. Aztán egy kolléganője is csatlakozott a kis társaságunkhoz. Kinga oda hajolt hozzá és azt mondta: De kár, hogy nem vagy pasi!
- Na jó én megyek… – mondtam, és három puszit nyomtam az arcára, ahol értem…
Kingát, régóta fűzöm, sokszor évődök vele, hogy vinném vacsorázni és egyébként is este ráérek, stb… de mindig csak poénból. Tetszik, jó csaj, de erős dohányos, ezért sem igazán érdekel… De jó vele huncutkodni, poénkodni… tét nélkül, mint egy udvarolgatni neki, nem titkoltan az egyszerű szándékot… De semmi több…
Kinga csak egy ölelés csupán…
Brian életéből való klip hűen fejezi ki a hangulatom…
akár hogy is van, az élet szép, az élet mindig tartogat egy csomó meglepetést, ha az egyik oldalon elvesz, akkor ad a másikon, nem kell aggódni, agonizálni… szeretem a független halmazállapotomat, szeretem a lehetőségekkel teli életem, hogy mindig ad csak észre kell venni, nyitott szemmel kell járni…
az élet egy csoda… hatalmasan nagy mérleg és soha nem igazságtalan…
Egy falusi meccs tartogat annyi élményt, hogy mindenképp megéri egy-egy alkalommal időt szakítani rá. Gyakran megfordulok ilyen helyeken és mindig nagy élmény, főleg a minden falusi meccsen tömegével található futball szakértők taktikai tanácsait élvezem:
- Vidrobi! Vidrobi! – egy erősen borízű hang.
- Vidd fö amíg rád nem mennek aztán jóvan! – egy szakértő hölgy tanácsa.
- Ha nem rúgod be, megbaszhattyuk a kúrvaannyukat! – nagyon lepattant férfi.
- Gyerepeti, gyere! Gyerepeti! – egy úr a tömegből.
- Rúgdmábebazdmeg! – jól öltözött férfi, fröccsel a kezében.
Úgy határoztam, hogy gyüjteni fogom az aranyköpéseket…
Gabor Talmacsi took his second victory as the reigning 125cc world champion at Misano, when an accident for 2008 championship leader Mike di Meglio provided the Hungarian with hope of retaining his title. Talmacsi won by 5.4secs from Smith, who equalled his career-best grand prix finish, having also claiming second position in the French Grand Prix.
Talmacsi, who began the race 64 points from di Meglio, has now closed to 39 points behind, while Corsi has advanced from 44 points to 28 from di Meglio with five rounds still to go.
Talmácsi úgy előzte vissza azt a szmissz gyereket, hogy könnybe lábadt a szemem…
Egyszerűen odatette mellé a motort és húzta a gázt. Az angol meg csak nézett s mivel nem akarta összetörni magát ilyen fiatalon, kétszer kellett neki korrigálnia, ez elég volt ahhoz, hogy Talma rezzenéstelen motorral elhúzon mellette és aztán ott is hagyta, mint eb a sz…
A mai napom is világbajnok volt.
Egyszerűen csak nagyszerű. Délután folyamán gondoltam is rá, milyen kár hogy minden nap olyan hamar véget ér és este lesz. Úgy szeretném ha sok-sok órával tovább tartana, mert nagyon jól érzem magam mostanában és most azt sem érzem, hogy gyanúsan jók lennének a napjaim. Egyszerűen csak olyan napokat akarok magamnak, amelyekben én jól érezzem magam, és akik velem kapcsolatba kerülnek, ők is jól érezzék magukat és érezzék, hogy jó velem, miközben én is érzem, hogy jó velük lenni, mert akikkel a napokban összehoz az élet, mind pozitívan és előre gondolkodnak…
Ez a napom is ilyen volt, mint mostanában, harmonikus, felszabadult és kellemesen laza, társas és romantikus… Sokat nevettünk, sütött a nap is és a munka is megvolt… semmi nem volt tehemre, minden úgy alakult, hogy a dolgok menetében kellemesen érezzem magam.
Anyám jól megetetett… valami sajtos, húsos rakott makarónival…
nagyon finom volt, ettem is belőle rendesen, most viszont nem bírok annyit inni, amennyi elég volna.
Ma mindenen nevettem, de ha nem volt min nevetni, akkor magam gyártottam poént mindenből. Például, ebédeltünk egy étteremben s nagy kivetítőn közvetítették az olimpiát. Épp egy magyar asztali teniszező küzdött a bent maradásért. Fényévekkel vezetett a francia. Azon dödörögtünk, mi segíthet a versenyzőnkön. És eszembe jutott a reszkessetekbetörőkegyből a két fazon, mikor gyakorlatilag már lealázta őket a kisgyerek, majd elbújt, ezek meg keresték: -hol van az a kis pondro? -erre a magasabbik: biztos öngyilkos lett.
- a francia megbánja, hogy eljött, leteszi az ütőt és feladja…
De nem, mert a magyar srác fordított és hatalmas hajrában nyert!
Mindig mondom, csak pozitívan, csak pozitívan.
Reggel a boltban Mariann lesi, ma milyen hangulatom van.
Megbeszéljük, mikor milyen és miért. És mindig megnézem az ipari kamerában a fejem tetejét… olyan szép. Amikor vásárolok, csak az látszik benne… az ember feje teteje. Aztán a Mariann mondott valamit, hogy milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák. Erre én:
- képzeld el, mi lenne veled ha úgy néznél ki mint én?
Aztán eszembe jutott egy régi bikini szám, “indokolatlan jó kedv” a címe:
jaj de széles jó kedvem van nem férek a bőrömbe,
szűk ez a város kettőnknek nyihaha nyihaha
jaj de széles jó kedvem van sírás lesz a vége,
gondolj erről amit akarsz, nyihaha, nyihaha…
ha a kritikusnak nincs jobb dolga, tolja le a bikinit,
ha letolta ha nem tolta nyihaha, nyihaha
CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG
CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG
CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG
…
élmény volt és megerősített abban, hogy jól csináltam mindent, jól csinálok mindent…
csak egy kiskanál cukor kell…
az élet hamar lepereg, közeleg a szülinapom és ilyenkor ki nem gondolkodik el azon, vajon jól éli e az életét? – a múlton nem vagyok hajlandó és nem is érdemes sokat rágódni -
de én már napok óta forgatom magamban e gondolatot, milyen most az életem és milyen legyen eztán, hisz az életem nagy részét már leéltem, alig van hátra, talán tíz-tizenöt év…
s milyen legyen hátralévő idő, és egyáltalán mit kezdjek vele???
A székely gyerek megy haza s otthon a konyhában szétmarcangolva találja édesanyját. A nagyszobában a heverőn darabokra tépve találja a kishugát. Édesapja a kisszobában ül a tévé előtt, több sebből vérzik, s egy hatalmas vágás éktelenkedik az arcán. A székely gyerek kérdezi:
- Mi történt itt édesapám?
- Megtámadott bennünket egy medve.
- S az a seb az arcán nem fáj édesapám?
- Csak ha nevetek…
Gyermekkoromban rengeteg viccet ismertem s tudtam kívülről. De manapság ha mesélnek, vagy olvasok egyet, fél pillanat alatt elfelejtem. Most hát lejegyeztem, -nem szó szerint- mert ezen nagyon jót nevettem.
mellre élvezés, fáradt vagyok ringass, nemi élet, kilátszott, kutya erotika,
fa mászóka, szép testek, erotikus történet, nincs kedvem már élni, hajtók dala, vogelweide,
barátságról, ladányi mihály, az a baj, nem sejti más azt, mit csináltunk, csa torzios inga, orális élvezés…
a fenti szavakat és kifejezéseket használták azok a felhasználók, akik az utóbbi időben a WordPress keresőjén keresztül találtak az írásaimra…
meglehetősen érdekes… a mellre élvezésen nem vagyok annyira kiakadva, mint a fa játékokon vagy akár a kutya erotikán… de a torziós inga is elég imponáló, nem?
Nevetnem kellett szerencsétlenségemen…
késő este jöttem el a volt családomtól… én altattam a kislányomat, mert az ex dolgozott…
elmentem az Tescoba, hogy vásárolok magamnak némi ennivalót, mert tudtam, nincs semmim sem otthon (sicc!) … fogtam egy kosarat és sétálgattam… majd raktam a kosaramba egy PC World-öt, úgy láttam jó témákkal foglalkozik a márciusi szám, -régen szerettem- betáraztam a coolból is vagy négy üveggel s effektnek egy édes vörösbort is a kosaramba tettem… még egy csomag étcsokis perecet is választottam, meg néhány zsemlyét, mielőtt még a pénztárhoz vonultam… már nagyon nehéz volt a kosár… alig találtam egy működő pénztárat… beálltam volna a sorba, de a pénztárosnő közölte, csak fél óra múlva tud fogadni, most nem fizethetek…fél éjfél volt… azt akarja mondani, még fél órát kell az áruházban töltenem s utána tudok csak fizetni? igen… akkor nem kérek semmit, mondtam és a kosarat letettem a pultra… a viszont látásra… és eljöttem…
majd azon töprengtem, itt állok kaja, pia és edesség nélkül, minden zárva, otthon semmi ennivaló, semmi innivaló… nos ekkor nevettem fel jóízűen, mert jelképessen is , de nagyon a béka segge alatt éreztem magam…
Jó reggelt! Új hét, új reggel, új nap. Ez a tudat mindíg eltölt kellő optimizmussal. Ilyenkor minden lehetséges, tiszta lappal indulok és igyekszem úgy élni, hogy teljes mértékben örömöm legyen az életemben.
Igen, kellemes nyári szösszenetet láttam az alkalmi színházban. Remek olasz slágerekkel, Cutugno, Celentano stb. Fiatalságom elevenedett meg képzeletemben e dalok hallatán. Fotóztam is, de szerettem volna táncraperdűlni is egyszerre. Gábor lépett egyet előre a színháznűvészet hosszú mérföldkövekkel szegélyezett útján.