Kezdődik kettő

Símán ment a dolog, Monica jött, lányom zavarban kissé, aztán ismerkedés, (lányom azonnal odaadta Monikának a gyöngyfüzésefoglakozáson aznap készített karkötőjét) -még hogy irigy, meg féltékeny.. olyan nagylelkű, hogy faladjaamásikat- -…aztán beszélgetés ami pikk-pakkra átcsapott a lányom magánszámába… nem is tudtam, hogy ilyen jó az előadókészsége! azt játszotta, hogy ő egy tévé és mi kapcsolgatjuk, váltogatunk egyik csatornáról a másikra… ő pedig előadta, azt ami épp az adott csatornán látható, igen élethűen. volt ott minden, paprika tévé, tenisz meccs, időjós, minimax… stb… Jól szórakoztunk Monica-val és ez különösen tetszett a nagylányomnak…

Kezdődik…

talán ma találkoznak… nem vagyok e miatt különösebben ideges. csak szeretném nagyon, hogy sikerüljön… lányom már tud róla, hallott róla, nem fogja váratlanul érinteni, megalapoztam már vele ezt a találkozást… de nem tudhatom ennek ellenére hogy reagál… (megszenvedtünk már egy kísérletet)
Amikor először beszéltem Móniról neki az első kérdése az volt, hogy “Ugye nem olyan mint az eN?”
Mit tudom én milyen? kérdeztem magamban, de neki csak annyit mondtam, szerintem nem…
ma találkoznak és meglátjuk… Moninak azt mondtam, nem muszáj, de örülnék neki mert később előnyös lehet a kapcsolatunk szempontjából -vagy hátrányos- fasz tudja már mi lenne a jó… bassza meg. Tényleg nem is tudom mi lenne a jó.. kettős életet élni? hatalmasan nagy baromság.
Pozitívan gondolkodom. Nem erőltetek semmit. Majd meglátjuk, no meg Moni egészen más mint az eN. eddig . így tapasztaltam. eddig..
Kíváncsian várom a folytatást… mi lesz itt?

Ha csak betoppanok…

Ha csak betoppanok nem mindig örül.tudomásúl veszi, hogy ott vagyok és nagy komolyan játszik tovább és egy pillanatra sem méltat. Szólok hozzá de mintha zavarnám, mert ő már betáblázta az estéjét, nem vagyok a tervben és igen feleslegesnek érzem magam ilyenkor. Aztán megbánom, hogy felmentem. Aztán örülök mégis, mert láttam, pusziltam és érintettem. Nem szereti ha csak úgy betoppanok. Nem férek bele…csak tehetetlenül állok a nappali közepén és elkeseredésem határtalan… szeretnék ilyenkor nem élni…

Mostanában…

Mostanában olyan fáradt vagyok-hogy a nap bármely szakában egy pillanat alatt eltudnék aludni.mint amikor az ember lekapcsolja a villanyt. -katt és seképsehang…
Tegnap vettem egy palmolive tusfürdőt, épp olyat amilyet anno eN használt-(unk)-mint mazohista, azzal zuhiztam.mit mondjak.igen magas a léc…
Hamarosan három napot is együtt töltök a lányommal.fogunk kirándulni is és sokat lustizni is fogunk no meg majálisozunk is és bringázás is lesz a programban.valami végtelen nyugalom költözik a lelkembe, mikor vele vagyok.s ez olyan jó.valahogy így szeretnék, ebben a nyugalomban szeretnék elpusztulni…

Reggel? vagy hajnal?

Reggel? vagy hajnal? életvitelemnek mindenképpen éjszaka van.igaz, már kivilágosodott, azt is látom, süt a nap.minden jó lesz.süt a nap, akkor nem lehet baj.-felébredtem, nem is tudom miért ilyen korán.-igaz a nagyfaluba indulok, csak hogy ne legyek már itthon.egy kicsit el innen.sok dolgom nincs.tulajdonképpen semmi sincs.de a nemzetibe benézek, van ott egy kiállítás ami érdekel.aztán talán tekergek.is.ha úgy hozza kedvem, még nem tudom-bár gyűlölöm azt a várost-rettenetesen nagy, mocskos és büdös.és iszonyúan sok az ember, mindig és mindenhol.-aztán arra gondoltam, hazafele beugrom fehérvárra és megérintem rnyuszi karját… aztán eljövök.nem mondok semmit sem, belenézek a szemébe és kész.nem is mondom meg neki ki vagyok.-szerintem észre sem fogja venni.nem is célom hogy észre vegyen.-fantom vagyok.immár.a jobbik oldalról.aztán ki tudja, jobbik e a jobbik, bár ebben az országban ezzzel akifejezéssel csinján kell bánni.jobbik.pozitív szó itt rettenetet jelent.szörnyű.iszonyat ahogy megyünk bele az ország elveszejtésébe.önként és dalolva, micsoda faszkalapok atyagatya, micsoda faszkalapok.és nem fog változni a helyzet, nem is tud változni, mert minuszban az inteligenciahányados… de ezt jobb ha abba hagyom mert keseregni nem akarok, hisz jól van minden. nekem igen és csak ez számít, leszarom.mindent leszarok.-lányom kérdezte tegnap: apa, mi az? barna és büdös? -jaj.. háááát a kaki.. neeem és közben vigyorgott ezerrel: a medve. -szerti a vicceket, egyáltalán szeret nevetni, sokat nevet és humorizál, nekem is folyton viccekkel kell készülnöm, hogy legyen mindig a tarsolyomban egy két ismeretlen, de ez sem olyan fontos, hisz azt is szereti,ha a már unásig felemlegetett vicceket újra elmondjuk és ő ugyan olyan elánnal nevet rajtuk, mint először.. édes, nagyon édes és boldog vagyok hogy van.ő a biztos pont. a tutti, a stabilitásom alapja, ő az aki feltétel nélkül szeret.bizony van ilyen ember és ezért már érdemes élni…

Síelni megyünk

Mindent előkészítettem, megszerveztem. Vasárnap sielés lesz. Nem megyünk messze, csak egy közeli osztrák síparadicsomba, úgy hogy reggel megyünk és este jövünk haza. De nem vagyok happy mégsem, mert a Biztosítás.hu oldalon épp a kettőnk biztosításán munkálkodtam, mikor feltett a program egy kérdést: az utasok adatai, pl lányom személyi igazolvány száma… az nincs, akkor az útlevelének a száma… van?… nem tudom… 
Nem tudom, hogy a lányom rendelkezik-e útlevéllel, vagy sem… Persze van egy spurim, hogy nincs… igaz tavaly voltunk Ausztriában, de akkor valahogy fel sem merült ez a kérdés… s ha pozitívan gondolkodom, akkor miért ne lenne, nem tudhatok mindent… most nem fogok tudni aludni, mind addig, amíg ki nem derül. És ha nincs? Akkor, hogy fogom megmondani neki, ne haragudj, de te nem jöhetsz velünk… ajjaj jaj…

Lányommal boldogan

Lelkemben minden rendben van, mikor szomorúságos pillanatok nélkül, úgy jövök el a lányomtól, hogy vidámak vagyunk és nem úgy éli meg a pillanatot, mintha örökre mennék el. Hülyülünk és jókat nevetünk, valami apróságon. Most például kitalálta, hogy sok-sok puszit ad, egymás után gyorsan-gyorsan. Ezt én viszonzom, de én rendkívül gyorsan tudok puszikat osztogatni, mint egy gépfegyver Erre ő nagyokat kacag, tetszik neki és megpróbálja utánozni, de sosem sikerül. Este mikor eljövök, ezt a játékot játszuk s ilyenkor látom rajta, hogy nem az elválás szomorúsága uralkodik kis lelkén, hanem a közös játék öröme és tudja, hogy holnap úgy is találkozunk ismét. Ilyenkor nyugalom van az én lelkemben is.

Lányom mondta…

Azért jó, hogy esik a hó, mert ilyenkor nem hallani ha az ember csoszog.

Példás és a Jó

segítőkész… szorgalmas… aktív… segítség nélkül megoldja… jól kommunikál… rendes… korának megfelelő… előzékeny… közösségi ember… példás… jó… udvarias… tisztelettudó… fogékony… fantáziadús… választékos… kézügyes… mozgékony… átlagos… kérdez… illedelmes… hasznos… energikus… és a többi… és a többi…
fel nem sorolhatom az összes többit… Lányom osztályzat nélküli értékelése ez.

Neveléstan Post

Sajnos kihozott a sodromból. Minden a kedve szerint történt, játszottunk, hülyültünk meg ilyesmi… Közben megbeszéltük, hogy van még két sor írás gyakorlata és azt a játék végén megcsinálja. Minden szép volt és jó, mind addig, amig eljött a fürdés ideje. Akkor kértem, hogy csinálja meg az ígért gyakorlót és sipirc fürödni. Duzzogva, de neki állt s minden vonalnál nyafogásba tört ki, hogy zavarja, ha beszélünk, aztán zavarja, hogy csobog a víz a fűrdőben… egy darabig csitítottam, kértem, hogy az írásra koncentráljon és ha lehet ne nyafogva beszéljen, mert érthetetlen amit mond. De eztán is csak vinnyogott és nyafogott. Húzott egy vonalat és hisztizve kiradírozta. Aztán megint. Ment ez vagy tíz percen keresztül s csak hergelte magát. Olyan hisztit levágott, csak néztem. Még sírt is. Elhültem, -ő az én lányom… Felemelt hangon kellett rászólnom, hogy ne vinnyogva beszéljen, mert egyszerűen érthetetlen amit mond. Ismételje meg a mondanivalóját! Erre az volt a válasz, hogy hagyjuk békén! Jó, akkor békén vagy hagyva s eljöttem…
Emlékeztettem, megígérte, hogy két sort ír. A hisztizés hatására az anyja már viszakozott volna, de mondtam, ne engedjen, mert akkor a gyerekben az jön le, hogy meg lehet úszni a feladatok teljesítését egy kis hisztivel. Aztán, nyomatékosítottuk benne, hogy legközelebb addig nem lesz játék, amíg a házifeladat nincs elvégezve. Ha a feladat elkészül és marad idő, akkor van játék, ha nem marad idő, akkor nincs. Mert ezt a cirkusz még egyszer nem játszhatja el velünk…
Nem esett jól, hogy keménykedni kellett vele, de a hisztizést nem tudom tolerálni. Eddig is úgy neveltük, bármit szeretne, a szüleivel megbeszélheti és ha egy mód van rá mindent megoldunk. Ilyen szempontból lazán vesszük a dolgokat. A hiszti nem fér bele a kapcsolatbéli repertoárunkba.

Lányom mondta…

- Apa, jó lenne már szerezned egy barátnőt, mert tiszta kupi a konyhád!
- Jó. Majd fogadok egy bejárónőt…

Dicséretesen iskolás

Nagyon megdicsérték. Hogy lelkes, aktív, igyekszik, sokat jelentkezik. Segítőkész és önzetlen. Ügyesen számolgat, szépen ír, okos és széles látókörű. Már nem csicsereg annyit, mint az iskola elején.
A fogadó órán ilyen értékelést kaptunk a lányunk iskolai tevékenységéről.
Büszkeséggel tölt el.
Természetesen megünnepeltük a dicséretet. Sütiztünk az egyik cukrázdában. Sok csokis tortát ettünk. (Morgen kapitány tortája… a legcsokisabb torta a világon) Aztán haza felé majdnem elütötte egy teherautó, mert mint egy kis birka, hirtelen és meggondolatlanul átszaladt az úton… Kisebb szívinfarktus után kértem, többet ne csináljon ilyet, mert apa szörnyen összeomlik ha valami baja lesz. Erre sírdogált egy keveset. Rendesen a lelkére beszéltem s ennek az lett az eredménye, hogy a hátralevő utat úgy tettük meg, hogy kékre szorította a kezem.
Szent a béke… így váltunk el egymástól.
Imádom.

Kislányommal boldogan – Utoljára

“Apa, lécci ne mond mindig azt, hogy kislányom így, kislányom úgy… nem szeretem, mikor bemutatsz az ismerőseidnek, akkor azt mondod, és a kislányom…”
- Jól van kicsim, de Te mindig a kislányom leszel – feleltem.
Azóta figyelek rá, hogy ne mondjam. Lányom, nagylányom, iskolás lányom, kincsem, Manó, kicsim a használatos…
Nem tudom már úgy babusgatni, mint régen. Nem engedi. Tudtam, hogy ez így lesz, hogy valamilyen szinten távolodik, fizikailag függetlenedik (pl: az utcán nem fogja a kezem) , de nem gondoltam, hogy ez ilyen korán bekövetkezik.
Biztosan az iskolás lét az ott látott és tapasztalt viselkedési forma hatására változott meg. Ott gyakran látni, ahogy a kortársai még a kezét sem fogják meg a szüleiknek. Úgy üdvözlik egymást mint a haverok s az utcán csak ténferegnek egymás mellett. Nekem ez új a lányomtól. És kicsit szomorú is vagyok miatta. De nincs mit tenni ez is a felnövés egyik olyan állomása amely a szülőknek nem olyan vidámság.

Kislányommal boldogan 13

A múlt héten már három beírása volt.
Egy azért mert forgolódik és beszélgetésével zavarta az órát.
Egy azért mert az ebédlőben rendetlenkedett.
Egy azért mert indokolatlanul rugdosta a társát testnevelés órán.
Meg kérdeztem tőle, hogy mégis miért rugdosta meg a társát? azt válaszolta: nem tudom.
Tényleg indokolatlanul rugdosódott…

Aztán megígértettem vele, hogy egy hétig nem lesz beírás… ügyelni fog rá és mindig eszébe jut, hogy apának mit ígért. Ez a múlt héten történt szerdán. Ma kedd van, egy nap kellett volna, hogy leteljen a hét…
de itt az új beírás!
“Kedves Szülők, kislányuk a ceruzával játszott a pad alatt és beszélgetett is, ezzel zavarta az órai munkát.”
Anyja kilátásba helyezte, egy hétig zérótévé ha nem kapja össze magát…
Én toleránsabb vagyok. Egy hónapja jár iskolába. Rendkívül mozgékony, energiával, képzelettel és ötletekkel teli teremtés, akinek szerintem hatalmas feladat a padban megmaradni órákon át…
Magam is tapasztaltam: a hétvégén házi feladaton dolgoztunk (köröket rajzoltunk), de öt perc után elkalandozott és eszébe jutott egy játék… aztán megint dolgozott öt percig és újra volt egy ötlete, mit kellene játszani.. nem erőltettem, hagytam, hogy lazítson egy kicsit… aztán vett egy mély lélegzetet és egy szuszra megcsinált annyi munkát mint előtte fél órán keresztül… szóval nem sima ügy a kislányomnak kemény munkát végezni.
Édes feladat volt ez nekem, hogy vasárnap délután elkészítsük együtt a házi feladatot.
Ma meg elfelejtettem megkérdezni, volt e sikere a köreinknek…

Csendes nap

Ma kedvemre való csendes napot tartottam. Olyan napot, amiről mindig képzelődöm, különösen mikor zaklatott a napom, sok a munka, rohangálni való… akkor mindig egy látszólag semmit tevő napról ábrándozom… s most sikerült csinálnom egy ilyet, nem akartam olyan nagy dolgokkal kitölteni, hagytam, hogy csak lazán haladjon előre az idő és közben élveztem, hogy nincs semmi kötelezettség.
Kilencig aludtam, majd kicsit nyomultam az interneten, blog, webpage stb… tanultam az angolt és kicsit dolgoztam is mert az mindig van. Munka.
Délután formaegyet néztem, szokásomhoz híven belealudtam… Palik üvöltözésére ébredtem. Aztán feljött a kislányom egy fél órára, pikk-pakkra csinált nekem itt egy kis felfordulást
Majd megint angollal foglalkoztam és lógtam a hálón ismét.
Közben downtempo…
Ilyen napot máskor is összehozok. Csak az a baj, hogy ha minden jól megy és mondjuk a csillagok is úgy állnak, akkor is csak kéthetente van ilyen napra lehetőségem. Talán ezért is van ekkora értéke a lelkemben.

Újra itthon!

Jelentős késéssel, de megérkeztünk… s a hazai repülőtéri baromságok miatt nem értem oda a suliba a kislányomért. Aztán mikor végre találkoztam vele, olyan nagy örömmel fogadott!!! Szorította a nyakam, mint aki el sem akarja engedni s örökké a nyakamban szeretne lóggni… Nagy boldogság volt ez nekem, pedig csak két napig voltam távol és minden este beszéltünk pár szót telefonon. De akkor is rettenetes boldogsággal fogadott az én kincsem!
Este korán lefeküdtem, mert minden bajom volt, fejem erőteljesen zúgott az élménykavalkádtól, a korai keléstől s mert kissé nehezen viseltem a  leszállást, dobhártyáim szerintem rojtosra szakadtak…
A lábaim még most is oda vannak a rengeteg gyaloglástól.
Kávé sem segített rajtam, energia itallal is próbálkoztam de semmi eredmény, úgy hogy eltettem magam mára.

Kislányommal boldogan 12

Ma együtt csináltuk a házi feladatát.
Basszus harmadik hete iskolás, elsős és van házi… igaz rajzolni kellett csak, de hát akkor is! nos mindegy ha már van, komolyan vettük, mégis csak az első házi feladat!
Többször felmondtuk közösen a Török és a tehenek című Móricz mű elsősöknek való kivonatát, miközben rajzoltunk… azt a jelenetet kellett lerajzolni, amelyik a kislányomnak a legszimpatikusabb. Ő azt választotta, mikor a török számolja a teheneket. (mert neki a matematika a kedvenc tantárgya “azért apa, mert lehet játszani a kék számolós dobozommal).
Rajzolt három tehenet, egy apukát, anyukát és egy kis tehenet. Kiszínezte őket én pedig megrajzoltam a törököt.
Aztán megfürdettem, bár nem kellett sokat segítenem, mert mindent szépen egyedül csinál a fürdőben. Fogat is mosott, meg minden…
Végül érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Büszke vagyok rá, mert olyan szeretni valóan kész egyéniség, tökéletesen tudja mit akar, azt ki is fejezi, sokszor ellentmondást nem tűrően… elnéztem a fűrdőben, olyan magas már és oly szép… és olyan kis huncut még, meg ahogy próbál felnőttesen viselkedni, komolykodni… minden mozdulatát szeretem.

Életemben nem találkoztam még ilyen kedves, klassz csajszival mint ő.

Kislányommal boldogan 11

Egy szarvasról meséltem neki, akit hurokkal elfogtak az orvvadászok. Beleakadt a szarva a hurokba és nem tudott tovább menni a többiekkel:
- és ott maradt egyedül, szomorúan, pedig nagyon ment volna találkozni a lányokkal…
- hogyan találkozni a lányokkal, apa?
- ősszel van a szarvasbőgés, ilyenkor a szarvasfiúk találkoznak a szarvaslányokkal és megszeretgetik egymást, hogy legyenek kis szarvasok- mondtam
- ez olyan mint az anyák napja?
- olyasmi…

Helyzetjelentés – after the long day

Fáradt vagyok.
Lefeküdtem kicsit, hogy beszélgessek önmagammal s belealudtam. Igaz ez máskor is előfordult már, de nem este nyolc órakor. Beszélgettünk, a lehetőségeket diskuráltuk meg, a kapcsolatrendszeremben rejlő lehetőségeket és azon is morfondíroztunk kicsit, hogy mi az amit szeretnék, mire kell koncentrálnom, mi az ami fontos. Jót tesz lelkemnek ha kicsit rendszerezem gondolataim. Segítek magamnak eligazodni szövevényes, kusza életemben, megérteni és átlátni bizonyos folyamatokat.
Belealudtam, mert sokat melóztam a hétvégén, hidegre is fordult az idő s ettől is lefáradtam. Igazából az volt a baj, hogy sok volt az idegi feszültség, a necces dolog ami miatt sokat kellett stresszelnem. Végül minden megoldódott, de hát ráment az idegi nyugalmam. Aztán arra gondoltam, hogy ma lightos napot tartok, rápihenek a hétvégére, erre még ebédelni sem volt időm, annyit rohangáltam.

Kicsit megsértettem L.-t. Semmi extra, csak enyhe kifejezésbeli problémám akadt, ami kissé félreérthetőre sikerült… természetesen félreértette…

Este pedig még lenyomtam két kemény angol órát… ma döbbentem rá, hogy az angol tanárnő rettenetesen kemény tempót diktál. Szinte megállás nélkül dolgozunk, dolgoztat bennünket és természetesen végére teljesen kidőlök.

Angol óra után pedig még a kislányommal elmentünk pizzázni. Hatalmasan nagyokat dumálunk ilyenkor. Szinte minden nap együtt vagyunk egy kicsit, de annyira bírom, hogy ilyenkor oly sok mondanivalója van számomra. És oly sok megbeszélni valója is akad. Szóval nagyon jó vele, és így befejezni a napot, végül is azt mondom, pozitív volt na!

Kislányommal boldogan 10

Alszik.
Teljesen le van harcolva.
A hétvégére rettenetesen kipurcan az isiben. Legfőképpen agyilag van elfáradva és ilyenkor sokat sirdogál… de fizikai sérülései is vannak. Elesett az udvaron és lenyúzta a térdét, melege volt, levetette a zokniját és úgy húzta fel az edzőcipőt, ami aztán feltörte mindkét sarkát. Sebes mindenhol. És aggódik a feladatok miatt is. Vajon a hétvégi írásgyakorlást szépen meg tudja e csinálni, vajon a könyve meg lesz e amit a Réka véletlenül haza vitt? És hétfő reggel be tud e menni egyedül az iskolába, mert a szülő akkor már nem kísérhetik be a gyerekeket az osztályba… olyan kis lelkiismeretes és úgy aggódik, hogy minden rendben legyen… olyan édes!
De nagyon szereti az iskolát, bár már mondja, hogy nehéz feladatok vannak, nem könnyű tanulni, pláne, hogy az ember ilyen sokat tanul… szóval esténként úgy alszik el, hogy az oviról álmodozik…