Lehetett volna…

Lehetett volna az a címe is, hogy nyomott angyal… de nem lett. mert az agyam nyomott, legalább is eddig azt hittem, hogy az, de még sem az.hanem valami más baj van. asszem az idő. az a baj. mindenem nem működik ill.nyikorog.néha alig tudok felkelni az ágyról vagy épp a székről amit akkor ott éppen ülök.aztán ha mégis sikerül akkor meg menni alig tudok.olajozni kellene, de hogy kell azt csinálni?-próbálok mozogni, de mintha nem számítana.függetlenül mindentől letapadt vagyok. ezt kell feldolgoznom mostanában.hogy alig működjek. nem írom le azt a csúnya szót, ami jellemezné halmazállapotom. mert még is van némi önbecsülésem… visszafordítani nem tudom és nem is akarom.minap megkérdezték tőlem, ha újra csinálhatnám az életem hol és mit változtatnék?-sokáig gondolkodtam és nem sok minden jutott az agyamba.talán a feleségemmel máskép élném az un.családi életem, jobban megbecsülném… egyébként minden jól van ahogy van… szeretem az életem.

“a lelkemmel nem tudok mit kezdeni”

Tanulj a tegnapból, élj a mában és reménykedj a holnapban…
ezt írta egyik spanyol barátom a blogjában.bejelöltem, hogy ez tetszik nekem.aztán arra gondoltam, mindenki így él.így kell hogy éljen..az egészséges lélek ez elvek alapján éli meg az életét.-a különbség abban van, hogy nem egyformán értjük meg a múlt üzeneteit, s a holnap miatti félelmünkben nem tudjuk lazán megélni a mát…
-volt egy csajszi anno.mellére tette a mindkét kezem.mintegy jelezne.dugjam meg… nem tettem, mert én hűséges férj akartam lenni. -most van tiszta lelkem és minusz élményem. és az az élmény most segítene… a lelkemmel nem tudok mit kezdeni…

Nehéz ébredés…

Nehéz ébredésen vagyok túl.percekig csak szédölögtem a lakásban, hol valami ruhát keresve, hol a micro és a vécé között próbáltam kitalálni tulajdonképpen miért is keltem fel? és hol is vagyok és legjobb lenne vissza feküdni a jó meleg kényelmetlen ágyikómba.de ez kivitelezhetetlen, mert rengeteg feladatom van ma.-sokan számítanak rám és nem okozhatok nekik csalódást mert szeretem őket.és ha az ember szeret valakit akkor az helyből más helyzet, mint amikor csak szükséges.-szerintem engem nem szeret senki, mert nem hagyok nekik lehetőséget, hogy szeressenek.mert aki szeret az akar is valamit, telán hogy viszont szeressem, vagy kedvességet esetleg figyelmet.nem én nem és … ah teljesen befordultam talán vagy mi a szösz van?-nem is tudok felemlíteni példákat, ki az akit tudnék úgy szeretni.féltem a szabadságom.csak néha esténként hiányzik egy érintés.reggel meg egy útbaindító puszi…

Amikor van kedvem…

Amikor van kedvem csinálni valamit, akkkor nincs időm. Amikor van időm, akkor pedig nincs kedvem semmihez sem. Nem jól van ez így s ha tudnám az okát, akkor biztosan odahatnék, hogy másként legyen. De nem. Nincs másként, régóta nincs. Pedig lenne mit csinálnom, és szeretném is csinálni, de nincs kedvem. Ebben az egyészben az a legjobb, hogy azt csinálok amihez kedvem van. No persze ez sem igaz. Nem is lehet az. Most például van kedvem az íráshoz de nincs semmi amit érdemesnek tartanék arra, hogy leírjam. Pedig az is valami, ha nincs semmi. Tudom. Fontos. Majszolom a vörösborom, vért adtam, kell az utánpótlás. Kicsit zsong a fejem tőle, de nem baj. Tanultam is, de hog y lehet hatékonyan tanulni este kilenckor egy átdolgozott nap után? Természetesen belealudtam. Jól esett. Most pedig megint az lesz, hogy hajnalig nézegetek, mint süket disznó a búzában. Ez sem baj, mert tapasztalat, hogy vannak érdekes dolgok a tévében, mondjuk hajnali kettő és három között. Láttam már olyat, bár tudom, nehéz elhinni. Magyar Televízió meg a tévékettő. Nevetséges mint a parlament… igen így kisbetűvel, parlament. Mert semmi nem indokolja, hogy nagybetűvel írjam. Olyan mint a spejz. Tele van köcsögökkel. Balkezes és jobbkezes köcsögökkel. Nem tudom mit vétettünk, hogy nekünk ilyen országgyűlés (kisbetűvel) dukál. Biztosan van valami vaj a fejünk felett és bünti van. Mindenesetre választani illetve válogatni, azt nem tudunk az biztos. Megérdemli az ország. Ez van. Ilyen hely ez. Szar. Milyen szar hely ez is egy olyan szar hely. De nem panaszképpen írom ám ezt itt, mert én jól vagyok és szarok rájuk. Nem érdekel egyiknek a csomagja sem. Kikapcsoltam őket s szerintem ez az ami nagyon fáj nekik. Csak a dolgaimra koncentrálok és jól van ez így. Elvégre nem foglalkozhatok mindennel. Nem érdekehet minden. Nem forgácsolódhatok szerteszét. A dolgaimra kell hogy koncentráljak és akkor béke van. Lelkem nyugodt. Harmónia és szeretet. Ez is egy nagy baromság. Szeretet. A múltkor láttam egy embert. Szeretetből volt kifordulva az egyik szeme. Úgy tűnt nem hiányzik neki. Nekem sem. Elvégre az ember meg van szeretet nélkül is. Vagy nem? Nem hát. Mindenkinek szüksége van némi pozitív visszajelzésre. Különben kérges lesz a lelke és nagyon gyűlöli majd a világot. Pedig ráfér. Megérdemli. Az idő is egy köcsög. Utolsó putrogány, szemét geci. Mit kezdünk ennyi köcsöggel? Népi iparművészek sem tudnak annyi mázt előállítani amennyivel átlehetne színezni őket. Mennyi baj van. Tele vagyunk problémával. Pedig én jól vagyok. Köszönöm szépen. Elvagyok. Nélkületek. is.

Lányom mondta…

- Apa, jó lenne már szerezned egy barátnőt, mert tiszta kupi a konyhád!
- Jó. Majd fogadok egy bejárónőt…

BUÉK 2009

Boldog új évet kívánok magamnak!

Magánytól való félelmemben

Ellenségemnek sem kívánok olyan napot, mint amilyen az enyém volt ma.
Munka, munka, munka, miközben megpróbáltam elszakadni L-től, halálra váltan szenvedtem s nem is amiatt, hogy elveszítem, sokkal inkább attól, hogy baromira egyedül maradok. Szerintem az emberek szörnyen félnek a magánytól s ezért aztán képesek a világ legszarabb kapcsolatában is tűrve élni, csak ne maradjanak egyedül… én is félek. Nem szeretek egyedül lenni hosszú távon. L jelentett valami kis reményt, hogy talán sikerül összehozni vele egy közös életet, bár nem tudom milyen lenne az, de most hogy lassan bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba, már előtörtek rajtam a magánytól való félelmem jelei. (egyébként a valakivel való közös élettért sem vagyok igazán oda… bár L rendkívül töleráns ember)
Régebben azt gondoltam, nem vagyok magányos, csak egyedül élek, mert olyan sok ember vesz körül… aztán (after that) rá kellett jönnöm, hogy nem vesz körül olyan sok ember, illetve akik körül vesznek azok mind immár a saját életükkel vannak elfoglalva. Senkit nem érdekelne, ha eltünnék hirtelen, mint erőben a vadnyom…

Összeomlás lehet

akár én is összeomolhatnék jelen helyzetemben, de nem teszem… nem vagyok az a fajta, hogy csak úgy összeomoljak…. aki túlélte fiatalon az édesapja halálát, az nem omlik csak úgy össze meg vissza…
semmi nem megy úgy ahogy szeretném és jó volna nekem…
-kislányom csodás természetességgel tessékel ki este abból a lakásból, amely otthonom volt még három éve… szia Apa, jó éjszakát neked is- mondja, és mosolyog is hozzá és már csukja be az ajtót, még ki sem léptem teljesen a lakásból…
-esemesváltás: “ma csúcs voltál a tartózkodásban” – “a kőbe zárt annyit tesz, mint szilárd és rendíthetetlen?” – “célzás ez? igen azt” – “miért célzásnak szántad?” – “nem… nem szántam én semmit sem semminek” – “értem, nem akartam csúcsot dönteni tartózkodásban” OFF részemről…
-a legkisebb baj, hogy a laptoppomban bedöglött a dévédé író… semmit sem tudok menteni, egyáltalán nem tudok csinálni most semmit… gáz ez az egész…

20 kilométer és No Cool

Gondoltam egy órát tekerek kikapcsolódás gyanánt. Az útvolnalat is elterveztem, aztán menet közben derült ki, hogy nem annyi az útvonal hossza, mint a tervem. Több mint húsz kilométer lett és valamivel kevesebb mint másfél óráig tartott a bringázás. Ma sem fáradtam el, pedig lendületesen hajtottam végig a távot… szép falvakon és tájakon vezetett az út.
Mikor visszaérkeztem a városba, már rettenetesen éhes voltam, nem is bírtam volna ki hazáig, így aztán beugrottam a mekibe és megvacsoráztam… majd elüldögéltem kicsit a főtéren és hazatekertem.

Itthon két esemes várt, és egy nem fogadott hívás. Mindegyik L.-től származott…
Hogy biztosan haragszom, most már tényleg haragszom és a többi, és a többi… pedig nem haragszom, de tényleg, csak kissé szomorú vagyok, hogy nem bírom pozitív irányban eldönteni a helyzetünket… de hogy is tudnám, mikor nem én vagyok döntési helyzetben. Ő pedig hezitál és szenved ettől. Nagyon szeretne…

Lelkiállapotjelentésemjaj

Erősen bűntudatom van
Nem vagyok jól
Szenvedek
Tisztázatlan a fejemben minden a szívemről ne is beszéljünk
Képtelen voltam viszonozni amit kaptam
Ő nagyon adott, csupa szívből
Féltett is
Nem mondtam nemet semmire sem, nem lett volna igaz
Nem mondtam igent mert nem lett volna teljes
Jó volna tudni mit akarok
Szerintem képtelen vagyok szeretni már
Elmúltam és nem fogom fel elmúlásom
Elfogadni kellene valahogy
Megérteni is
Befogadni
Felfogni igen felfogni
Megérteni mindenképp
Felfogni
Lehet, hogy nem tudok igazán szeretni már

Csend van és…

hulla szag.
Csend van a távolból egy zörej sem hallik, napok óta semmi nem mozdul.
Mobilom néma, váratlan esemesek sem zaklatnak, vártak meg pláne nem… teljesen elhagyatott vagyok. Egy levél sem rezdül. Nem neszez semmi itt.
Csend van. Tulajdonképpen az van amire vágytam. Most megkaptam. Itt vagyok, ők meg valahol. Nem tudom hol, de itt nincsenek az biztos. Talán nyaralnak. Vagy csak elmentek, el innen s én maradtam. Nincs jel és semmi szándék. Senki és semmi.
Csend van és hulla szag…

Hobo Blues Band – Nem hallod, üvöltök

Már nem érzem azt a fájdalmat, amely napokkal ezelőtt szinte megbénított…
enni sem tudtam, gondolkodni és dolgozni is képtelen voltam.
De megértettem, nincs szüksége rám, felszabadult számára terhes kötődésünktől… új utat jár, és én ebbe nem férek bele… ez van. Már nem fáj annyira.

Nem sírok és nem panaszkodom,
nem mondom el másnak mi a bajom,
de ha felnézel a csillagokra, oda fel van írva… nem jut eszembe a folytatás

Viszont megtaláltam azt a dalt, amely akkor jutott eszembe, mikor szakításunk éjszakáján eljöttem tőle:

Ez a 251. post… Helyzetjelentés

Maszturbál egy szőke… rózsaszinű vibrátorral.
L.-nek annyi. Holnap kérdőre vonom, hogy miért próbált becsapni?
Ezzel sztem végleg lezárom…

N. meg nagyon hiányzik… sokat gondolok a testére és a közös élvezetekre.
Amikor hazajöttem, végtelen szomorúnak éreztem az albérletem.
Igaz, szomorú voltam ma egész nap. Egyedül éreztem magam. Meg magányosnak.

Ma jubilált a blogom… 250 bejegyzés.
Most nyomatják neki hátulról… mármint a szőkének.
Vörösboros kólával próbálom a hangulatomat feljavítani, de
rá kellett jönnöm, hogy a bánat jó úszó… ez van.

Remélem mindenkinek…

REMÉLEM MINDENKINEK SZÉP HÉTVÉGÉJE VAN!

Felébredtem

Még hajnal sincs…
Mindjárt négy óra-
Nem tudok aludni, már vagy fél órája próbálom kitalálni vajon miért?
Éhes vagyok.
Pisilnem is kellett.
Még jó hogy bloggolok… most legalább van mit csinálnom.
Végig néztem a tévécsatornákat ki milyen tartalommal tölti meg az éjszakát. Érdekes. Egy csomó adó hangyás, néhány mozicsatorna nyomja az amerikai filmeket, no és a Hustler…
Ezen a csatornán természetesen kefélnek… de  annyira gagyi módon! Az a szitu, hogy egy iszonyú nagy udvar kellős közepére a rendező kirakott egy lepukkadt sárga fotelt és azon dugott egy néger izomember egy alsókategóriás szőkével… rettenetesen röhejes volt…

Vajon mi az oka az álmatlanságomnak?
Talán az, hogy korán -már tizenegykor- lefeküktem?  (gondoltam kipihenem magam)
Zavar az ex lépése? -mert most aztán valóban magam maradtam? -már partnerkapcsolatilag?
(de ez nem igaz, mert van némi remény… Az eL.

Az imént heves szívdobogásom is volt… talán magas a vérnyomásom?
Vagy csak levegőtlen kissé a Táncsics börtöne? (igaz már nem ez a neve, de új viszont még nincs)

Végleg vége immár…

Közös képeinket levette az iwiw-ről…
Ez annyit jelent, hogy végleg feladta, már nem számít rám…
Elszámolt a sorssal és helyemet más veszi át. Furcsa érzés. Nem szándékoztam vissza menni hozzá újra, de most, hogy már nem is vár… olyan magamra maradottnak érzem magam.
Pedig semmi sem változott, csak a tudat, hogy már a lehetősége sincs… tudatosan nem kerestem vele a kontaktot, mert akkor sokkal nehezebb lenne megtenni azt amit meg kellett tennem… s most elengedett… már semmilyen szinten nem számol velem… ez a pillanat is eljött és nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen érint…

Micsoda alak vagyok… elhagyom és még nekem fáj.
Nagyon nem jó érzés, hogy ő mással…
Féltékenykedem vagy mi? (igen, mert még azért szeretem NA!!!)

Na gyorsan tegyük magunkat ezen túl, mert ennek így kell lennie… úgy van jól ahogy van…
Előre nézz és a többit elrendezi az idő…

Véletlen találkozás

Délután vidéki munkám volt, N.-hez közeli helyen. S arra gondoltam, ha már a környéken járok, felhívom, mi van vele. Amolyan baráti érdeklődés lenne tőlem… Nem volt más szándékom. Csak valóban, érezze, hogy attól még, hogy elhagytam, érdeklődöm iránta, mert nem igaz az, hogy nem szeretem…
Erre azt mondja ott van épp ahova én dolgozni megyek!
Zavarban volt és mint régi jó barátok, akik rég nem látták egymást puszival köszöntünk. Jól nézett ki, lebarnulva a szokásos mosolyával és lobogós, hosszú hajával. Nem igazán beszéltünk, ő egy régi kollégájával beszélgetett, én pedig tettem a dolgom s mikor indulnom kellett elbúcsúztam tőle. Örülök, hogy láttalak -mondtam. Magamhoz vontam és homlokon csókoltam. Hagyta. Én még maradok egy darabig -mondta.
Kétszer néztem vissza, hátha összeakad még egyszer a tekintetünk, de ő nem nézett többet rám.

“sohanemlátotttalánbarátaim”

A mai az első este, hogy kissé lehangolt vagyok és magányosnak érzem magam.
Ebben részben közrejátszik a “sohanemlátotttalánbarátaim” kapcsolatának alakulása. Kísértetiessen hasonlít az N-nel való kapcsolatomhoz… S mikor arról olvastam, hogy szakítás van, nem lepődtem meg. Benne volt a levegőben, aztán az is kiderült, hogy mi váltotta ki a végső összeomlást. Azt hiszem a fiú nem fog tudni elboldogulni azzal a lelki teherrel amit számára a lány előélete jelent, mert olyan, szóval így van összerakva. Igaz most szent a béke, de azt gondolom, hogy ha nem számolnak el egymással nagyon, mondom NAGYON ŐSZINTÉN akkor valóban csak kárász életű lesz a béke és hamar jön a végső és nehéz s nagyon remélem nem mocskos szakítás…

S hogy miért vagyok oly szomorú?
Azért mert tudom, hogy nem fog nekik sikerülni. Mert a fiúban oly mélyen gyökerezik a féltékenység, hogy csak ideig-óráig fog tudni uralkodni magán… csak idő kérdése, mikor esik neki a lánynak újra, hogy bizonyos dolgokat megváltoztasson rajta, hogy hozzá hasonlóvá tegye és ezáltal birtokolni tudja, illetve felügyelni még a gondolatait is. S persze ez nem egy kispálya, mert a lányt is kemény fából faragták. Muszáj is neki keménynek lennie, legalább is kifele ezt kell mutatnia, mert vele is kemény az élet és ha nem keménykedik ellenében akkor a jelen viszonyok közt nem tudna életben maradni… Én nem tudnék az biztos. Ennél sokkal jobb körülményeket hagytam el a lelki békémért. S most jól érzem magam. De félek, hogy eljutnak oda, mikor jobban fogják érezni magukat ha nincsenek együtt. A sex nem minden. Egy darabig gyógyír csak a problémákra. Aztán már nem segít az sem.

Persze szeretném ha nem lenne igazam. Az volna a jó. Ha tévedek. Ebben az esetben, szinte kívánom azt, hogy tévedjek.

Meddő órán – Tóth Árpád

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Probléma – a második

mindig sikerül neki elterelni a figyelmet eredendő problémájáról…
nagy taktikus…
azt sem tudom, akarom-e kiugrasztani a bokorból…
mert igazság az hogy félek a végső következményektől…
hogy marad az egyetlen lépés, ami egyikünknek sem jó, és én sem akarom azt mert nagyon tudok szenvedni magányosan…
inkább megpróbálom kordában tartani, irányítani, kezelni…
s közben reménykedem…