Reggeli kávé mellé gondolom

hogy szeretem ezt az állapotot, amely nekem oly kegyelmi állapot…
magam vagyok, dolgozni sem megyek, itthon ülök és azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek
s zenét hallgatok az előző életemből
fontos zenék ezek, akkor mérföldkövek voltak a maguk módján
s most hogy egyedül, itt a csendes lakásban hallagatom, megpróbálom mindazt átérezni, megérezni azt amiért ez a zene fontossá vált számomra…
mondom, hogy kegyelmi állapot ez nekem!
rendkívül jó érzés… s ha ügyesen csinálom, újra átélhetem azokat a pillanatokat amelyek bennem vannak, anno véremmé váltak, csak mélyen a tudatalattimban építőkövei énemnek
hagyom, hogy utolérjen, hagyom, hogy minden porcikámmal érezzem a múltam szép pillanatait újra…
élvezem

Ui: aztán beszart a cédé…

Nő nélküli élet VI. – Sex kötöttség nélkül

(persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás)
és tovább, De jól el vagyok én így, köszönöm szépen!
Nagyon nem kívánok közelebbi kapcsolatot egy akármilyen nővel sem… és ami érdekes nem azt nem szeretném amit nyújtani tud, hanem igazából abból van elegem, hogy nem akarok “megbeszélni” semmilyen randit, mikor – hol – egyáltalán semmit…  a KÖTÖTTSÉG az ami taszít, ami mindenféle kapcsolat alapja, hisz ha már az ember gyerekének van valakije, akkor igazodnia kell hozzá akármilyen mértékben és én nem akarok igazodni, megbeszélni, alkalmazkodni senkihez sem, semmilyen mértékben… most nem! mostanában nem!… persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás és tovább, de úgy-hogy akkor aztán járunk és hova mész és miért nem vagyunk inkább együtt stb .. nos ez nem kell nekem – EZ AZ AMI NEM KELL!!!

Nő nélküli élet V. – Házimunkázom IV.

Most mosás van és fűrdőszoba takarítás… valamilyen spriccelő bizbaszt találtam, amire az volt írva, hogy vékonyan permetezni a fürdőszobai dolgokat… nekem az istennek nem akarat kijönni belőle a cucc.. nyomkodtam, tekergettem, majd szétszedtem… már azon voltam, hogy feladom és elkönyvelem, hogy ez nekem nem megy… de nem! nem lehet hogy feladom a harcot! újra nekifutottam s bár nem tudom miért és mitől, de megindúlt az anyag, jól bepermeteztem vele mindent, a mosdód, fűrdőkádat… most dolgozik, no meg a mosógép is… én meg itt írom a blogot…
így vagyok mostanában

Új vadászat avagy hogy legyen

korai vagyok ma
egyszerűen kidobott az ágy
s miközben repültem, a lehetséges áldozatokról tűnődtem
megnyugtató, egy sem jutott eszembe mint potenciális partner
egy két csajszi előfordúl körülöttem, de nem igazán szeretném egyiket sem
új vadászatot kell indítanom, másfelé kell keresgélnem… habár nem kell azt keresgélni jön az magától
csak a szívem legyen tárva-nyitva

de miket is beszélek itt össze-vissza, dehogy akarok én hatalmas szerelemre épülő kapcsolatot, annak mindíg valami olyasmi a vége, vagy legalább is menet közben felmerül az együtt élés mint fontos és jó dolog, aztán esetleg egy közös gyermek, házasság és még mit tudom én mi! a kis faszom akar még egyszer ilyen úton haladni! akarok egy partnert aki nem akar többet tőlem, mint én tőle, jól el van az ő dolgaival és néha beleférek neki mint barátilagos sexpartner…

szerintem ilyen nem létezik de hátha mégis

Megyek tovább – Ő marad

ma megint felhívott és elmondta, mennyire szeret… nagyon nem tudtam vele beszélni, mert a munkahelyemen voltam éppen és zajlott körülöttem az élet… szóval ennek igazán örültem, mármint annak, hogy nem volt lehetséges lelkizni, s viszonylag könnyedén tudtam lerázni…
de sokáig már nem húzhatom, mert reménykedik s abban a tudatban él, hogy legyen türelmes, mindent ígéjen meg és akkor újrakezdődik a közös életünk, vissza áll az őrendje és kész.
no de a helyzet az, hogy én nem vagyok képes erre és nincs is szándékomban visszafogadni, s újra kezdeni mindent.
Kialakulóban van az élet nélküle, sajnálom, hogy ő otthon nincs otthon és nem találja a helyét. Nekem meg annyi munkám van, hogy agonizálni nincs időm, de szándékomban sem áll, mert jól vagyok, kiváncsian nézek az egyedüli életem elé…

Jó dolog egyedül lakni – kettő

Reggel arra ébredtem, hogy ismét ezen filózom, mennyire jó dolog és egyáltalán miért is nem gondolok a negatívumokra? pl: ma reggel álló farokkal ébredtem, merevedett rendesen, s kutattam ennek okát, de az exre nem gondoltam, a szeretkezéseinkre… csak úgy állt. Nos ez a legnagyobb hátránya az egyedüllétnek! A magányos reggel, amikor az ember még félálomban van és puncizni van kedve, vagy a mellette fekvő csajszijának a cicijét van kedve szopogatni, de ami a legjobb amikor arra ébredek, hogy a csajszi éppen szopogatja a farkam, babusgatja és aztán egy klassz dugásba torkollik az egész reggeli ébredés!… szóval ez a legjobb az együttélésben! – az egyetlen és legfőbb előnye – ami most nekem hátrány természetesen, hisz egyedül vagyok, egyedül kelek, de akkor maszturbálok amikor csak akarok…

Jó dolog egyedül lakni!

Van az Indexen egy klassz cikk arról, hogy milyen egyedül lakni, jó doldog-e vagy éppen nem buli. Tíz ok amiért jó vagy rossz. Itt a cikk.
Azt hiszem erről regényeket tudnék írni, hisz éppen most fejeztem be egy három éves kapcsolatot, mégpedíg úgy, hogy alig vártam az egyedüllét minden élvezhető és kellemetlenégét. Éppen elegem lett – de nagyon – a társas életből, annak minden formájából. (nem mondom, a reggeli állandó punci és cici hiányzik, de én mondom nem minden és az ember nem gondolkodhat folyton a farkával!) S hogy ilyen könnyedén lépek túl a három éves kapcsolaton, az is jelent valamit, éppen arról, hogy mennyire nem kívántam már a társas életet és hogy mennyire egyedül akartam már lenni, mint most.

SZABADSÁG. Mindenek előtt a szabadság az ami az egyedül lakást fantasztikussá teszi.
A MAGAM URA VAGYOK. Senki sem dumál bele, mikor mit és hol csinálok és hogyan. Mindig azt teszem amikor éppen kedvem van azt megtenni. Nem tartozom beszámolóval, elszámolással senkinek. Abból a kérdésből lett elegem, hogy: mikor végzel, mikor leszel velem? túl vagyok egy hajtós napon és otthon mi vár? a kötelező beszélgetések, körök futtatása mit, miért és mikor csináltam és mi mikor mit fogunk csinálni. semmit. kukán akarok ülni otthon ha ahhoz van kedvem…

Egyik pont arról szól, hogy egyedül eltunyul az ember.. igen aki egyébként is eltunyul az igen, de akiben ilyen hajlandóság nincs az nem fog eltunyulni, még akkor is igényes marad maga és környezete iránt, ha egyedül marad és nem kell minden pillanatban konrtoll alatt megfelelni a másiknak folyton…
Szeretke egyedül lenni … élvezem

Megint felhívott

és nem igazán örültem neki, mert még csak most kezdem élvezni a magányom és ő folyton azzal üldöz, hogy nagyon szeret és az életét csak velem tudja elképzelni és az ő helye itt van…
van egy olyan érzésem, hogy azzal, hogy hívogat, épp az ellenkezőjét éri el mint amit szeretne… olyan nagyon nem akarom, hogy megint itt legyen!
Most azok az érzések vannak bennem túlsúlyban amelyek inkább eltaszítanak tőle és ami vonzóvá tenné számomra az végtelenül kicsike mostanában…
jaj, most meg a gémélen nyomul..

Éjjel fél háromkor ment el…

sokáig pakolt, magam is elcsodálkoztam, azon, mennyi cucca van… precizen felmérte a lakás minden zúgát, saját holmi után kutatva, néha folytott hangon oda lökött nekem némi kommentet… “hogy a rajongóimnak milyen jó lesz” … vajon kivel beszéltem ezt meg… elégtételt éreznek majd A-ék… aztán sorra vette elő a nylon szatyrokat, egyiket a másik után és mind megtelt… mondtam, segítenék, de az olyan perverz dolog volna tőlem, erre ő: nyugodtan, előbb végzek…
szóval fél három volt mikor bezártam mögötte az ajtót, egy darabig ácsorogtam a szoba közepén a lakáskulcsával… hol van ennek a helye? aztán bedobtam egy mindenes dobozba és kitöltöttem egy deci fehér bort…
most, reggel nagyon üresnek éreztem a lakást, tudom, fájni fog, de azt is nagyon jól tudom, hogy helyesen cselekedtem, később, évek múltán, mikor már nem fáj neki annyira, ő is belátja, és talán még hálás is lesz, hogy megtettem, hogy ezt most és itt meg kellett lépni… becsapni a másikat, csupán kényelmi szempontok miatt és ráadásul, hosszútávon nem igazán tisztességes dolog. bár tudom, sokan így élik az életüket, nem szeretik a párjukat, sok közük nincs egymáshoz, csak már olyan jól megszokták… és változtatni, nehéz és körülményes…
furcsán csendes most a lakás, csak a gép zúgása az ami hallatszik…
sajnáltam nagyon mikor utoljára lépett ki az ajtón, sírt, hogy miért kell ezt megtennie, mikor ő annyira szeret… most hideg fejjel tudtam állni, mert józan ésszel gondoltam át, ez a lépés a helyes és egyetlen lépés amit tehetek… egyszer már léptem és dícstelen csúszás mászás lett a vége, mert gyenge voltam, és az eredmény ugyan az.. megint egyedül vagyok…
megint egyedül vagyok..
megint egyedül..

Puncifüggő

csak ne lennék ennyire puncifüggő
akkor sok minden másra jutna némileg több energiám, dolgaimra például, melyeket immár hetek, hónapok óta érzem elhanyagolva. sok időt emész fel a puncifüggőségem, karban kell tartani a csajszit, vannak kívánságai, néha némi akarata is… pátyolgatom a lelkét is és mikor már nagyon a terhemre van, mert mint egy gyerek, úgy akarja a szeretetet, elfog a harci kedv és a nyelvemen van, hogy keressen magának már valakit mást akinek erre több ideje van…
mert mi lenne, ha nem volna?
sok magányos óra -ami egyáltalán nincs ellenemre- sok magammal foglalkozás, önzöségem maximális kiélése és annak izgalma, hogy ismét kajtatok egy-egy elfogadható csajszi után aki némi jatt ellenében kielégítené a puncifüggőségem… ez lenne… s nem tudom melyik lenne a jobb vagy rosszabb…
aztán az a hivatásos elég lenne-e puncifüggőségem kielégítéséhez? hisz amikor csak mellettem van eMM akkor nem tudom megállni, hogy ne tapizzam meg egy kicsit ne csókoljak bele puncijába, vagy szopogassam meg finom mellbimbóit, olyan belső kényszer ez nekem, hogy valamilyen módon érezzem az állandó punci gyönyörűségét…
szeretem mikor nagyon kielégülten fekszik kiterülve az ágyon és akkor ismét azt teszek vele amit akarok…
aztán megint jó neki.. talán ő is ezt szereti, talán ezért van mellettem. nem egyszer mondta, neki sosem volt olyan jó, soha mint velem… talán ezért tűri azokat a pillanatokat mikor azt kell éreznie, hogy nagyon egyedül lennék a legjobban és már-már felesleges… ilyen esetekre mondtam neki keressen egy kis elfoglaltságot, valami hobbit és hagyjon magamra, mert nagyon kell nekem magam lenni és nem néha…
s megint hiányzik a punci!
most, hogy épp indult el itthonról, lezuhizott és épp akart öltözködni, ott a szoba középén állt meztelenül, elétérdeltem és belenyaltam, megszopogattam a punciját s most a számban érzem finom, édeskés ízét… szóval a hosszútávú kapcsolat baromi sok lemondással, alkalmazkodnikényszerűséggel jár, na!

Lehetett volna…

Lehetett volna az a címe is, hogy nyomott angyal… de nem lett. mert az agyam nyomott, legalább is eddig azt hittem, hogy az, de még sem az.hanem valami más baj van. asszem az idő. az a baj. mindenem nem működik ill.nyikorog.néha alig tudok felkelni az ágyról vagy épp a székről amit akkor ott éppen ülök.aztán ha mégis sikerül akkor meg menni alig tudok.olajozni kellene, de hogy kell azt csinálni?-próbálok mozogni, de mintha nem számítana.függetlenül mindentől letapadt vagyok. ezt kell feldolgoznom mostanában.hogy alig működjek. nem írom le azt a csúnya szót, ami jellemezné halmazállapotom. mert még is van némi önbecsülésem… visszafordítani nem tudom és nem is akarom.minap megkérdezték tőlem, ha újra csinálhatnám az életem hol és mit változtatnék?-sokáig gondolkodtam és nem sok minden jutott az agyamba.talán a feleségemmel máskép élném az un.családi életem, jobban megbecsülném… egyébként minden jól van ahogy van… szeretem az életem.

“a lelkemmel nem tudok mit kezdeni”

Tanulj a tegnapból, élj a mában és reménykedj a holnapban…
ezt írta egyik spanyol barátom a blogjában.bejelöltem, hogy ez tetszik nekem.aztán arra gondoltam, mindenki így él.így kell hogy éljen..az egészséges lélek ez elvek alapján éli meg az életét.-a különbség abban van, hogy nem egyformán értjük meg a múlt üzeneteit, s a holnap miatti félelmünkben nem tudjuk lazán megélni a mát…
-volt egy csajszi anno.mellére tette a mindkét kezem.mintegy jelezne.dugjam meg… nem tettem, mert én hűséges férj akartam lenni. -most van tiszta lelkem és minusz élményem. és az az élmény most segítene… a lelkemmel nem tudok mit kezdeni…

Nehéz ébredés…

Nehéz ébredésen vagyok túl.percekig csak szédölögtem a lakásban, hol valami ruhát keresve, hol a micro és a vécé között próbáltam kitalálni tulajdonképpen miért is keltem fel? és hol is vagyok és legjobb lenne vissza feküdni a jó meleg kényelmetlen ágyikómba.de ez kivitelezhetetlen, mert rengeteg feladatom van ma.-sokan számítanak rám és nem okozhatok nekik csalódást mert szeretem őket.és ha az ember szeret valakit akkor az helyből más helyzet, mint amikor csak szükséges.-szerintem engem nem szeret senki, mert nem hagyok nekik lehetőséget, hogy szeressenek.mert aki szeret az akar is valamit, telán hogy viszont szeressem, vagy kedvességet esetleg figyelmet.nem én nem és … ah teljesen befordultam talán vagy mi a szösz van?-nem is tudok felemlíteni példákat, ki az akit tudnék úgy szeretni.féltem a szabadságom.csak néha esténként hiányzik egy érintés.reggel meg egy útbaindító puszi…

Amikor van kedvem…

Amikor van kedvem csinálni valamit, akkkor nincs időm. Amikor van időm, akkor pedig nincs kedvem semmihez sem. Nem jól van ez így s ha tudnám az okát, akkor biztosan odahatnék, hogy másként legyen. De nem. Nincs másként, régóta nincs. Pedig lenne mit csinálnom, és szeretném is csinálni, de nincs kedvem. Ebben az egyészben az a legjobb, hogy azt csinálok amihez kedvem van. No persze ez sem igaz. Nem is lehet az. Most például van kedvem az íráshoz de nincs semmi amit érdemesnek tartanék arra, hogy leírjam. Pedig az is valami, ha nincs semmi. Tudom. Fontos. Majszolom a vörösborom, vért adtam, kell az utánpótlás. Kicsit zsong a fejem tőle, de nem baj. Tanultam is, de hog y lehet hatékonyan tanulni este kilenckor egy átdolgozott nap után? Természetesen belealudtam. Jól esett. Most pedig megint az lesz, hogy hajnalig nézegetek, mint süket disznó a búzában. Ez sem baj, mert tapasztalat, hogy vannak érdekes dolgok a tévében, mondjuk hajnali kettő és három között. Láttam már olyat, bár tudom, nehéz elhinni. Magyar Televízió meg a tévékettő. Nevetséges mint a parlament… igen így kisbetűvel, parlament. Mert semmi nem indokolja, hogy nagybetűvel írjam. Olyan mint a spejz. Tele van köcsögökkel. Balkezes és jobbkezes köcsögökkel. Nem tudom mit vétettünk, hogy nekünk ilyen országgyűlés (kisbetűvel) dukál. Biztosan van valami vaj a fejünk felett és bünti van. Mindenesetre választani illetve válogatni, azt nem tudunk az biztos. Megérdemli az ország. Ez van. Ilyen hely ez. Szar. Milyen szar hely ez is egy olyan szar hely. De nem panaszképpen írom ám ezt itt, mert én jól vagyok és szarok rájuk. Nem érdekel egyiknek a csomagja sem. Kikapcsoltam őket s szerintem ez az ami nagyon fáj nekik. Csak a dolgaimra koncentrálok és jól van ez így. Elvégre nem foglalkozhatok mindennel. Nem érdekehet minden. Nem forgácsolódhatok szerteszét. A dolgaimra kell hogy koncentráljak és akkor béke van. Lelkem nyugodt. Harmónia és szeretet. Ez is egy nagy baromság. Szeretet. A múltkor láttam egy embert. Szeretetből volt kifordulva az egyik szeme. Úgy tűnt nem hiányzik neki. Nekem sem. Elvégre az ember meg van szeretet nélkül is. Vagy nem? Nem hát. Mindenkinek szüksége van némi pozitív visszajelzésre. Különben kérges lesz a lelke és nagyon gyűlöli majd a világot. Pedig ráfér. Megérdemli. Az idő is egy köcsög. Utolsó putrogány, szemét geci. Mit kezdünk ennyi köcsöggel? Népi iparművészek sem tudnak annyi mázt előállítani amennyivel átlehetne színezni őket. Mennyi baj van. Tele vagyunk problémával. Pedig én jól vagyok. Köszönöm szépen. Elvagyok. Nélkületek. is.

Lányom mondta…

- Apa, jó lenne már szerezned egy barátnőt, mert tiszta kupi a konyhád!
- Jó. Majd fogadok egy bejárónőt…

BUÉK 2009

Boldog új évet kívánok magamnak!

Magánytól való félelmemben

Ellenségemnek sem kívánok olyan napot, mint amilyen az enyém volt ma.
Munka, munka, munka, miközben megpróbáltam elszakadni L-től, halálra váltan szenvedtem s nem is amiatt, hogy elveszítem, sokkal inkább attól, hogy baromira egyedül maradok. Szerintem az emberek szörnyen félnek a magánytól s ezért aztán képesek a világ legszarabb kapcsolatában is tűrve élni, csak ne maradjanak egyedül… én is félek. Nem szeretek egyedül lenni hosszú távon. L jelentett valami kis reményt, hogy talán sikerül összehozni vele egy közös életet, bár nem tudom milyen lenne az, de most hogy lassan bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba, már előtörtek rajtam a magánytól való félelmem jelei. (egyébként a valakivel való közös élettért sem vagyok igazán oda… bár L rendkívül töleráns ember)
Régebben azt gondoltam, nem vagyok magányos, csak egyedül élek, mert olyan sok ember vesz körül… aztán (after that) rá kellett jönnöm, hogy nem vesz körül olyan sok ember, illetve akik körül vesznek azok mind immár a saját életükkel vannak elfoglalva. Senkit nem érdekelne, ha eltünnék hirtelen, mint erőben a vadnyom…

Összeomlás lehet

akár én is összeomolhatnék jelen helyzetemben, de nem teszem… nem vagyok az a fajta, hogy csak úgy összeomoljak…. aki túlélte fiatalon az édesapja halálát, az nem omlik csak úgy össze meg vissza…
semmi nem megy úgy ahogy szeretném és jó volna nekem…
-kislányom csodás természetességgel tessékel ki este abból a lakásból, amely otthonom volt még három éve… szia Apa, jó éjszakát neked is- mondja, és mosolyog is hozzá és már csukja be az ajtót, még ki sem léptem teljesen a lakásból…
-esemesváltás: “ma csúcs voltál a tartózkodásban” – “a kőbe zárt annyit tesz, mint szilárd és rendíthetetlen?” – “célzás ez? igen azt” – “miért célzásnak szántad?” – “nem… nem szántam én semmit sem semminek” – “értem, nem akartam csúcsot dönteni tartózkodásban” OFF részemről…
-a legkisebb baj, hogy a laptoppomban bedöglött a dévédé író… semmit sem tudok menteni, egyáltalán nem tudok csinálni most semmit… gáz ez az egész…

20 kilométer és No Cool

Gondoltam egy órát tekerek kikapcsolódás gyanánt. Az útvolnalat is elterveztem, aztán menet közben derült ki, hogy nem annyi az útvonal hossza, mint a tervem. Több mint húsz kilométer lett és valamivel kevesebb mint másfél óráig tartott a bringázás. Ma sem fáradtam el, pedig lendületesen hajtottam végig a távot… szép falvakon és tájakon vezetett az út.
Mikor visszaérkeztem a városba, már rettenetesen éhes voltam, nem is bírtam volna ki hazáig, így aztán beugrottam a mekibe és megvacsoráztam… majd elüldögéltem kicsit a főtéren és hazatekertem.

Itthon két esemes várt, és egy nem fogadott hívás. Mindegyik L.-től származott…
Hogy biztosan haragszom, most már tényleg haragszom és a többi, és a többi… pedig nem haragszom, de tényleg, csak kissé szomorú vagyok, hogy nem bírom pozitív irányban eldönteni a helyzetünket… de hogy is tudnám, mikor nem én vagyok döntési helyzetben. Ő pedig hezitál és szenved ettől. Nagyon szeretne…

Lelkiállapotjelentésemjaj

Erősen bűntudatom van
Nem vagyok jól
Szenvedek
Tisztázatlan a fejemben minden a szívemről ne is beszéljünk
Képtelen voltam viszonozni amit kaptam
Ő nagyon adott, csupa szívből
Féltett is
Nem mondtam nemet semmire sem, nem lett volna igaz
Nem mondtam igent mert nem lett volna teljes
Jó volna tudni mit akarok
Szerintem képtelen vagyok szeretni már
Elmúltam és nem fogom fel elmúlásom
Elfogadni kellene valahogy
Megérteni is
Befogadni
Felfogni igen felfogni
Megérteni mindenképp
Felfogni
Lehet, hogy nem tudok igazán szeretni már