Lelkem terhes…

Lelkem terhes-.csend van. kordinációm instabil. köcsög Palik meg újabb kísérletet tesz arra, hogy megértse a formaegy lényegét… tök esélytelen a faszi. egyszerűen nincs agya hozzá, nem tehet róla. ilyenkor monják valakire, hogy tehetségtelen… főztem kávét.-elmosogattam        …meg porszívóztam is- basszus … elfogyott az unicum tegnap este, miközben a magyar válogatott hatalmas sikert ért el! egy nullra megverte albániát!!!!!! igen, a magyar legények egyszerűen fenomenálisak, élmény volt nézni, ahogy küzdöttek, hogy elkerüljék a vereséget… kikapcsoltam kicsit jó volt.- de nem feledtem egy percre sem, hogy megérkezett a MÉL… jó hosszú, és a lényege az, hogy legyek szíves hagyjam hogy szeressen. és ő mindent megtesz értem, mert ő szeretni akar engem, csak engem… neki nem jó így, nem látja rajtam az igyekezetet. olyan vagyok néha mint egy idegen. tényleg. olyan. -most elmegyek dolgozni kicsit.nem kicsit.nagyot. -aztán este  ha lesz erőm válaszolok a mélre…

Levelet kaptam

Elolvastam egyszer.
Aztán még egyszer elolvastam.
Hosszan ültem előtte.
Majd bezártam, gondolván ha sokat olvasom, elfogy.
Egyáltalán ha nyitva van itt a laptoppomon.
Takarékoskodni kell vele. Hihetetlen kincs.
Aztán munkából hazatérve, már késő este, újra megnyitottam és elolvastam.
Aztán még egyszer.
Ilyen levelet még életemben nem kaptam.
Egyszerre gyermekesen ragaszkodó és felnőttesen odaadó.
Érzéki és érzelmes. Visszafogott és gátlástalan.
Tele erotikával, huncutsággal.
Agyon tudtam volna szeretni abban a pillanatban, ha az ölemben ült volna akkor, mikor azt a levelet először elolvastam s magamévá tettem…
gondolatban immár nem először.

Last letter to her (eN)

szia

sokat vívódtam azon, írjak-e vagy sem, mikor ma megláttam a szerelmed fényképeit…

végül úgy döntöttem, megírom neked, hogy már nem érzem azt az eszeveszett fájdalmat és a képeiteket látva még inkább megnyugodtam…
igen nagyon jó hogy a dolgok e képen történtek, látom, szárnyalsz, boldog vagy és ez jó…

mindezt csak azért tudatom veled, hogy ha netán volt egy cseppnyi érdeklődésed is irántam, akkor megnyugtassalak, nincs semmi baj immár…
igaz én nem tudlak lekapcsolni magamban téged mint egy villanyt, nap-nap minden pillanatában gondolok rád egy picit… inkább szeretettel, mint gyilkos fájdalommal…s ma már tudok józanul is gondolni rád … felfogtam és megértettelek téged, látom a lényeget kettőnk dolgában is…

szia

Levél a Jézuskának

“Kedves Jézuska!
Nagyon szeretném, hogy jó legyek és hozzál nekem sok ajándékot,
vagy amennyi belefér.
1, Interspárban kapható lovacsak
2, új távirányítós autó
3, Barbi baba lovacskával (nyereggel s ami hozzá tartozik még)
és amit még gondol a Jézuska…
4, Elmo plüss állatka
Köszönöm
2008 06.07.”

Kislányom írta, illetve én írtam ő diktálta…

Én már nem kérek semmit a Jézuskától… nincs kívánságom, amire szükségem van úgy is megveszem… azt veszek amit akarok, a pénz nem számít és szeretek magamra költeni… minden ok nélkül vásárolok, néha csak kedélyállapot javítónak…

Hatalmasan hosszú

Ma korán lefexem. Mert reggelente egyre nehezebben exhumálom magam… éjjel kettő, amíg általában fent vagyok és most érzem, fáradok, úgy hogy ma korábban lefexem. Küldtem neki, N-nek egy két és fél flekkes levelet. Döbbent lesz reggel, mert egy, nem számít komoly levélre, még inkább ilyen hosszúra… kiteregettem mindent. Olyan vízválaszó szerű írás… nem jó nekem ha nincsenek tisztában a dolgok.. senkinek sem jó az… Olvassa csak. Szerintem reggel nem lesz ideje rá… olyan hosszú… talán soha sem írtam még ekkora levelet, ráadásul tartalmasat is…

Az Ítélet napja 2

“Szia! Nem igazán jutok szóhoz, ami a montázst illeti, főleg, hogy nem hiszem, hogy odaadtam neked azokat a képeket, amiket még Pesten csináltattam… Ha mégis, akkor kérlek, a többivel (amiket te készítettél) együtt titkosítsd le egy dvd-n, vagy kettőn-hármon, vagy égesd el, robbantsd fel,mert sosem lehet tudni, hogy kiknek a kezébe kerül… mindenesetre meglepett.

Az jó, hogy hiányzom, de még mindig kevés ahhoz, hogy együtt éljünk. Ha eddig nem vezetett utad vissza hozzám, ezután sem fog. Úgyhogy én már letettem a dologról. Nem is igazán szeretném veled megosztani a munkahelyi és egyéb dolgaimat, mert nem látom értelmét. Nehéz bármit is írni. Nem rajtam múlt, azt tudom. Lehet, hogy később még írok, de most nagyon felkavaródtam.”

Nem lepett meg. Valóban azt a reakciót váltotta ki levelem amire számítottam. Most nagyon megbántottam. S azt hiszem lezárhatom ezt a szálat is… végre … s végleg magamra maradtam… pedig jó játékok voltak ezek…

Levél a …

“ne haragudj, de tényleg ne, csak nem szeretnék veled úgy találkozni, hogy nem döntöttél. nem vagyunk egymásnak, én most ebben élek. majd ha társam leszel, száz százalékosan kiállok melletted, így nem tudok.”

Azt hiszem nem kell ragozni… ennyi volt…

Levélre válaszolva 3

Ma kaptam tőle ezt a levelet.

“Persze, nagyon szép lenne, ha minden reggel együtt ihatnánk kávénkat, este tévé előtt elájulhatnánk, és tudnánk, hogy nap mint nap számíthatunk a társunkra. Igen, ez nagyon szép lenne. Mondtam, hogy nekem már nincs veszítenivalóm… Neked most van… Ha nem látod, hogy miben változtunk, ha nem érzed, hogy nem mindennapi érzések kötnek össze minket, ha hagyod, hogy ezek beteljesülés nélkül vesszenek, tegyed. Ennél többre vagyunk érdemesek..együtt.. “

Szomorú vagyok ilyenkor. Mert olyan fantasztikusan indult közös életünk. Olyan csodálatosan nagy volt a szerelem. Minden összeállt, minden nekünk dolgozott, hogy életünk rövid időn belül egy magasabb szinten zakatoljon tovább. És aztán feketébe öltözött minden. Nehéz leírni mit érzek, mennyire fáj… Kisérletünk volt egy szellemi és érzelmi piedesztálon élni életünket. Féltékenységnek hívják azt a rákfenét, amely mindent tönkre tett. De olyan intenzitással, hogy még ma sem tudom feledni, még a mai napig nem tudtam úgy feldolgozni, hogy erre a levélre igent mondhatnék nyugodt lelkiismerettel, szép jövőben bízva.

Levélre térek…

Az alábbi levelet kaptam ma este:

“Rohadtul éhes vagyok, és főzni sincs kedvem, valamit kéne itt Keszthelyen harapni, na de minden olyan messze van. És haza sincs kedvem menni, elég volt a magányból. Tényleg vágyom már családra. Nincs értelme semminek. Hajtok a nagy semmiért. Jó lenne már…

Ha számít neked valamit is, hogy mit gondolok, mert tudod, én ezt gondolom, ezt szeretném, és ugyanolyan jogom van ezt gondolni, mint neked azt, hogy te nem. Szeretlek téged, és azért mert nem hozom szóba, attól még szeretnék veled élni. Tudom, ilyenkor jön az, hogy szóba sem állsz velem, és szerintem ezt nem teszed helyesen, na de veszíteni már nem tudok. Szeretjük egymást, és ez az alapja mindennek, még ha te mást is gondolsz.

Bocs, csak rohadtul egyedül vagyok. “

ennyi… szépen tudtomra adta s nem újdonság amit írt… és abban az esetben, ha nem én lennék a címzett, hanem egy harmincas éveihez közelítő fiatalember, azt mondom, lezárom a gépem és rohanok hozzá… de nem az vagyok. .. már nagyjából túl egy családos csalódáson, tönkre menve… és ha nem lenne bennem olyan erősen életbevágó az apai érzes, már nem is lennék… szóval nem nekem szól az a levél… nem én vagyok a címzett… tévedés, hogy ennyire kapaszkodik belém… szép és okos, biztos vagyok benne, hogy megtalálja azt az igazit… én semmilyen szinten nem vagyok az és nem is tudok az lenni egy huszonhat éves lánynak… én kifutó modell vagyok…