Váratlanul toppant be s köpni

nyelni sem tudtam, mert nem voltam felkészülve a látogatására s már abban a pillanatban mikor megláttam a bejárati ajtó kémlelő nyílásán keresztül, tudtam, hogy megint sírni fog az elutasításom követően…
beszélgettünk, vagyis hát ő sokat beszélt arról, hogy mennyire szeret s milyen odaadóan tudná boldoggá tenni az életem, életünk…
(sztem kevés csajszi mond ilyet a pasinak) – ezt ő is kihangsúlyozta, hogy ismerve önmagát, ez nem kispálya amit most művel – osztottam véleményét, de fel kellett hívnom a figyelmét arra a körülményre, hogy megzavart maszturbálás közben és bennem nincs nyoma ama hatalmasan nagyon odaadós szerelemnek, amilyet ő érez irántam és nekem is kellene éreznem, ha azt akarnám, hogy valóban olyan legyen eztán az életünk, mint volt…(olyan meg egyébként sem lesz már sohasem)
szeretem, de már nem úgy… és talán nem lenne fair tőlem, hogy elfogadom az odaadását és én pedig puszta kényelemből és önzésből kihasználnám kényszerhelyzetét… nagyon nem lenne fair tőlem és ez még nekem sem esne jól, ha mondjuk jól megdugnám minden nap, de különösebben nem érdekelne, mind párom. csak mint sexpartner…  szar ügy… nagyon nem volt jó, hogy ide jött… hatalmas sírások közepette ment haza, nem is nagyon akart hinni a fülének, mikor mondtam neki, hogy most szépen menjen haza, vigyázzon magára és majd beszélünk… mikor? nem tudom pár hét múlva… mennyi esélyem van? – kérdezte, negyven százalék – vagy azt kellett volna mondanom, SEMMI
de megdugni sem tudom nyugodt lelkiismerettel… szóval el van ez az egész cseszve és már nem tudom rendbe rakni a lelkemben. SAJNÁLOM
(olyan szép ez a betűtípus, ami ehhez a sablonhoz jár!)

Azt figyeltem meg, hogy

kerülöm azokat a dolgokat, amelyek hozzá vezethetnek… még véletlenül is esetleg összefutnék vele a neten… nem akarom. ezért lopva teszek olyan dolgokat, ahol csekkolhatja, hogy ott vagyok, mert nem akarok beszélgetni vele, sem csetelni sem csak semmit sem akarok… remélem az idő gyógyítja lelkét és talál magának elfoglaltságot ami kicsit kizökkenti a szakítás fájdalmából…

Én szeretkeztem…

vele, reggel ahogy megkívántam, magamra húztam és jó mélyen belenyaltam a puncijába és a popsit sem hagytam ki… sokáig szopogattam a puncit és az alkatrészeit s közben melleit gyömöszöltem… erősen lihegett, gondoltam belejött (a nyomulásom ébresztette fel), elfordítottam oldalra és habozás nélkül farkam, hátulról beledöftem szűk puncijába… döfködtem egy darabig, ő símogatta a combom és jelzett, ütemesen erősítsek bele, ezért komolyabban döngetni kezdtem.. arcát a párnába fúrta, csípőjét előre-hátra keményen tekerte, szóval erősen dolgozott azon, hogy nekem jó legyen… de én nem akartam elmenni, sokáig akartam dugni őt, mert azt nagyon élvezem, hogy ő már egyszer-kétszer elment és én még mindig csak dugom és dugom kimerülésig… aztán belefáradtunk, nem élvezett el… én sem..  egymásra vártunk, ő azt mondta, nem tudott volna semmiképpen sem, én meg nem akartam.. mindketten félbe maradtunk…

szóval én szeretkeztem vele, de ő velem nem…

aztán eszembe jutott, hogy neki most dejavu érzése lehetett, mert úgy dugták meg, hogy ő nem volt benne a buliba… az előző pasija csinálta vele ezt folyton, minden este megdugta, és reggel is… őt pedig a frász már kitörte, mert ha akarta, ha nem, mindig rendelkezésére kellett állnia a pasinak… sokszor nem élvezte, csak várta, hogy a pasi élvezzen már…  ez a szeretkezésünk is ilyen lehetett és én elszégyeltem magam…

szóval ez a helyzet
szeritem ez a végéhez közeledik… az ilyen sex már olyan érzéketlen, kölcsönös nem egymásrafigyelés rutinos nagy szarsága…

Megöleltem…

Megöleltem. alig értem át. olyan furcsa érzés kerített hatalmába… -nagyon azt éreztem, basszus de nem jó helyen vagyok! -el innen… pedig azért mentem, hogy kicsit kedves legyek. meg mert hívott kávézni. hideg volt a kávé, ő meg zavarban volt. meséltem neki mennyi munkám van és hogy este a barátaimmal meccset nézünk és valszeg befogunk nyomni, mert nem csak mi leszünk, hanem egy csomó unicum is lesz ott with many beer… nem állok jót magamért asszem. -éreztem, mondani akar valamit. aztán mégsem.. végül megöleltem és megpusziltam, erre nekem esett, miért vagyok olyan mint az öregek, puszi… távolság. puszi. hátveregetés.-minden jel arra mutat, nem közeledem, érezte ezt… aztán csak annyit kérdezett:
- Szerinted van értelme?
- Minek? -adtam az értetlent, pedig kurvára tudtam, mit jelent a kérdés… álltunk az ajtóban. minek? ismételtem meg a kérdést.. aztán eljöttem.
Pár perc múlva felhívott, küld egy mailt, legyek szíves mindenképp válaszoljak rá, ne úgy mint ahogy szoktam, hetekkel később.-jó. válaszolok.. most várom azt a mélt. de még nem jött… de nem is kell jönnie, tudom mi lesz benne és azt is tudom mit fogok válaszolni rá… egy szó lesz, könyörtelen…
tetszik ez az iméles megoldás.. legalább nem kell a szemébe néznem, hogy én milyen gané vagyok…

Megcsókolt, váratlanul…

Megcsókolt. váratlanul tette, fel sem tudtam készülni rá… pedig kínosan ügyeltem, hogy ne is érjek hozzá, álltunk a boltban és én tartottam a távolságot rendesen. beszélgettünk mint két ismerős, kívülálló szemtanú fejében meg sem fordult volna, hogy hé, ezek dugnak ám! … szóval dumáltunk hétköznapi dolgokról, meg arról, hogy mi is történt velem azóta, amióta nem látott (három napja, micsoda idő!).. és már készültem el, mikor váratlanul adott egy puszit a számra… zavarban is volt a bátorsága és merészsége miatt, én meg csak annyit mondtam: örülök, hogy jó kedved van neked is… aztán kifordultam az üzletből… -itt nagy baj lesz és sírás rívás… látom rajta, szerelmes mint a nagyágyú! -bassza meg most mit csináljak? nem akarom bántani, nem volt szándékomban bántani és eztán sem akarom, de már szerelmes, bassza meg, hát belém szeretett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! a kúrva életbe !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 
és persze küldött egy esemest is az előbb: ‘” ma úgy megleptél, már nem számítottam rá, hogy bejössz, de olyan jó volt, mert már hiányoztál ám tudod… és annyira aranyos voltál, szeretem mikor ilyen jó a kedved, szép álmokat és pussz”  - és az sem zavarja, hogy ilyenkor nem válaszolok napokig… fel sem tűnik neki, sőt jön a következő majd reggel, a reggeli puszivan…  a fasz ki van most már vele… mit csináljak? van olyan hogy a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad? vagy főzzem meg a káposztát és hajtsam el a kecskét?
most megint főhet a fejem, kellett ez nekem?

Miért akar annyira…

miért akar annyira eM? fasztudja én nem … semmi olyan nincs bennem amiért így kellene értem ragaszkodnia, meg aztán azt is megmondtam neki hogy én nem és senkibe sem, nem és nem… csak néha kell dugnom, nem akarok én folyton kefélni és egyébként is mindig újabb és újabb puncira vágyom… valahogy egy-két alkalom után már nem találom érdekesnek azt ami éppen van… meg félek is hogy gúzsba köt valamelyik és nem szabadulhatok, pedig a szabadságom mindenek feletti célt képvisel az életemben… szabad vagyok és nagyon élvezem a szabadságom. oly sok év hűségesben eltöltve. nem tudott elmúlni nyomtalanul. –kirepült a madárka nem akar menni kalitka…

szét fog rohadni a fejem.szerintem szét, mindenképpen… a bőr majd lassan mállik le arcomról, mindig egy kicsi, egy újabb réteg és aztán végképp elrohadok, egyértelműen.. láttam már embereket rohadtak ők is és még is jártak keltek mintha mi sem történt volna…- sajnáltam őket és magam is mert tudtam, hogy én is hasonlóképpen fogok elrohadni, miközben megyek az utcán…- a farkam is lerohad majd.. –miért akar annyira eM? fasztudja én nem …

Dög fáradt vagyok…

Dög fáradt vagyok, fáradt vagyok mint a dög. mintha nem is élnék. szinte alszom azonnal, két gondolatom közt esek k………… és mintha mi sem történt volnavagy a múltkori az a melyik kllllllllllllllllllllkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk … mint amikor az embernke leesi k a feje. és azt hiszi semmi nem történt mert nem fáj és cask úgy simán kattanok  l . és menni kéne, menni kénel .milyen az illata. és táa  szóval tapintatosan csak azért is kicsit hívogatdl ezért oolyn kezdetleges.szép kazccsolat.llllllll megint bele – bele alszom és a lllllllllllllllllllllllllllllllllllll már megint egy óra van.. soha semmire nincs idő…. űvöltve hagyta el a termet– nos megyek aludni, lenne mit meésllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk jóéjszakát nekem

Ciki very Ciki

Nem igazán van nevetségesen kínos és rosszabb dolog annál, mint mikor az ember szakadó hóban, este kilenc órakor a fejéről leesett szemüvegét keresi a sötét bokorban…