Kezdődik három

Mert nem esik neki jól, ha kettesben vagyok a lányommal.. mert szeret és nem akar kirekesztett lenni… ja és szereti a lányomat is… sírt is…
Aztán hosszas fejtegetésekbe kezdtem, hogy mennyire fontos a lányomnak, hogy kettesben legyen az apjával… sokat voltunk kettesben és annak egyedülálló milliője van és abba -bárhogy is szeretjük egymást – nem fér bele más mert az a lényege..  a kettesben levés…
Szomorú lettem kicsit, amit persze azonnal felfogott és hogy ő nem akar közénk állni, sőt.. de olyan rossz ilyenkor egyedül..  és akkor elmondtam neki a frankót, azt, hogy anno eN is így kezdte… kicsiben.. és azért vagyok szomorú, mert sajnálnám, ha úgy folytatódna, ahogy anno… de nem fog, mert én nem megyek bele…
És hogy a kislányom a legfontosabb és akkor tudok az lenni neki aki most vagyok, ha a kislányommal a kapcsolatom kiegyensúlyozott és boldog.. ahogy én illetve ő szeretné… és hogy minden más eztán következik … ő is.
S akkor jó minden, ha külön-külön jól vagyunk, én a lányommmal, illetve én vele… s ha mindez rendben van akkor a közös hármas is boldog és emelkedett lesz…
S azt is el kellett neki mondanom, hogy nincs jó helyzetben, mert én már megjártam ezügyben a poklot, ezért kicsit érzékenyebben reagálok minden efféle negatív megnyilvánulásra, és kemény is vagyok… nem engedem, hogy a probléma elhatalmasodjon… szemét módon, csírájában fogom elfolytani…

Zokni

van egy fiókom.. hegyekben áll benne a zokni.ezt ma állapítottam meg miközben alsógatyát kerestem… iszonyúan sok zoknim van, legutóbb a nőm hozott kb 5-6 párat, hogy legyen… érdekes, a nők ha valakit nagyon szeretnek, ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy zoknival lepjék meg szívük választottját… szóval, a aki nagyon szeretve vagyon, annak sok zoknija van

I love you

Meeting you was my fate, becoming your friend was my choice, but falling in love with you was without my control… I love you…

She wrote to me yesterday by sms…

Kezdődik kettő

Símán ment a dolog, Monica jött, lányom zavarban kissé, aztán ismerkedés, (lányom azonnal odaadta Monikának a gyöngyfüzésefoglakozáson aznap készített karkötőjét) -még hogy irigy, meg féltékeny.. olyan nagylelkű, hogy faladjaamásikat- -…aztán beszélgetés ami pikk-pakkra átcsapott a lányom magánszámába… nem is tudtam, hogy ilyen jó az előadókészsége! azt játszotta, hogy ő egy tévé és mi kapcsolgatjuk, váltogatunk egyik csatornáról a másikra… ő pedig előadta, azt ami épp az adott csatornán látható, igen élethűen. volt ott minden, paprika tévé, tenisz meccs, időjós, minimax… stb… Jól szórakoztunk Monica-val és ez különösen tetszett a nagylányomnak…

eM szopása

Felhívott valami apróság miatt. hangjában semmi extra, mint régen, olyan baráti.én is az voltam.nem éreztettem vele sem haragot.sértést se semmit sőt… végül megkérdeztem hogy van?-ironikusan nevetett, jól. -akkor jólvan mondtam és letettem a letefont.
Egy óra múlva küldött egy esemest, mi volna ha este munka után felmennék hozzá, barátilag beszélgetni… sajnos nemet kellett mondanom, mert valóban sok dolgom volt, képtelenség lett volna… de esemesét olvasva rögtön felállt a farkam… amolyan pavlovireflex szerűen ugrott be a kis agyamba: igen jól tud szopni és hatalmasakat élveztem minden egyes alkalommal, mikor leszopott. -főleg az utolsó alakalommal, mikor már széjjel szopta a farkam, azt hittem itt a vég, akkor szétfeszítette combjaim, megmarkolta a heréimet és tövig bekapta volna, ha belefér a szájába az egész farkam… ott durrantam el.mintha az agyam szívták volna le akkora élvezetet okozott… hát ez jutott eszembe az esemese olvasása közben..
azt hiszem felmegyek hozzá…

Váratlanul bukkant fel…

Váratlanul bukkant fel.egy kamion mögött autózott.közvetlen közel jött mögötte s én pedig szemben velük száznegyvennel, majdnem lakott területen.. csak a periférikus látásommal vettem észre az autót és a rendszámtábláját azonnal felismertem.. ő volt. eN. akivel lassan egy éve már, hogy nem voltunk egymáshoz ilyen közel (gyakorlatilag egy méter sem) s milyen érdekes még mindig rááll a szemem, lelkem és felismerem akár kétkiló tempónál is… őt magát nem láttam, mert tükröződött a szélvédő.csak egy sötét folt volt az utastérben…-nem dobogott gyorsabban a szívem, nem kapkodtam a levegőt és még némi veríték sem ült ki a homlokomra.nem is ráncoltam össze.meg nem is bizseregtem-csak tudomásul vettem, ő volt, elment-nem gyűlölöm sőt kerestem az érzést, szeretem e még? de nem találtam semmit.semmit az ég világon, bár biztosan jelent még valamit, hisz egy egész postot szenteltem a vele való találkozásnak…

Utóirat: napközben soxor eszembe jutott a találkozás, elemezgettem magamban, vajon hogy lehetett s rájöttem, talán ő azért húzódott be a kamion mögé oly szorosan, mert nem akarta, hogy észre vegyem, hisz ő meg akarta előzni a teherautót s a kedvező alkalomra várt, kikémlelt s már messziről látta-láthatta, hogy én jövök szemben vele… megbújt talán kicsit…

Miért akar annyira…

miért akar annyira eM? fasztudja én nem … semmi olyan nincs bennem amiért így kellene értem ragaszkodnia, meg aztán azt is megmondtam neki hogy én nem és senkibe sem, nem és nem… csak néha kell dugnom, nem akarok én folyton kefélni és egyébként is mindig újabb és újabb puncira vágyom… valahogy egy-két alkalom után már nem találom érdekesnek azt ami éppen van… meg félek is hogy gúzsba köt valamelyik és nem szabadulhatok, pedig a szabadságom mindenek feletti célt képvisel az életemben… szabad vagyok és nagyon élvezem a szabadságom. oly sok év hűségesben eltöltve. nem tudott elmúlni nyomtalanul. –kirepült a madárka nem akar menni kalitka…

szét fog rohadni a fejem.szerintem szét, mindenképpen… a bőr majd lassan mállik le arcomról, mindig egy kicsi, egy újabb réteg és aztán végképp elrohadok, egyértelműen.. láttam már embereket rohadtak ők is és még is jártak keltek mintha mi sem történt volna…- sajnáltam őket és magam is mert tudtam, hogy én is hasonlóképpen fogok elrohadni, miközben megyek az utcán…- a farkam is lerohad majd.. –miért akar annyira eM? fasztudja én nem …

Manapság a puszi…

Szép mellek - Gyönyörű cicik

manapság a puszi is esemesben érkezik..  cup-cup -arc nélkül, érintés és nyál nélkül- ilyen világ ez…jó
pedig nagyon megropogtattam volna, markolva fenekét s melleihez dörgölőzködve szívtam volna be illatát.-hát erről ma lemaradtam…
és az a hajnali esemes, hogy menjek kávézni! basszuskulcs, még jó hogy nem vettem észre és későn olvastam ahhoz hogy odaérjek. ennek igazán örültem. no nem mintha menekülnék, de mindenképp kerülöm egy kicsit, hogy a távolságot megtarthassam.. nagyon nem kell a bonyodalom nekem, nehezen viselem… s most és ma olyan kurvajó kedvem van!!! folyton vigyorgok mindenen, mint a süketdisznó a búzában…
reggeli értekezleten arcizomtornát végeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül, mert arra gondoltam, milyen pofákat vághatok … feltünt ez másoknak is, de nem értették a dolgot és neheztelően néztek rám, hogy én ilyen komoly dolgok közben mi a fasznak vigyorgok…

mondtam már hogy útálom a komoly embereket? – nagyon útálom őket. fájdalmasan unalmasak és lehangolóak tudnak lenni…-névnapom lévén nem köszöntött meg ma senki sem személyesen… ez is jelent valamit.. vagy nem? de.nem? DE!

nem érdekel, csak punci legyen, elérhető punci kell, no meg cici..
 a cicit igen szeretem.. szerintem anyám engem korán leválasztott, mert mindennél jobban szeretek cicizni…
no lehet hogy ide belinkelek egy cicis képet, olyan ciciről amilyen nekem nagyon tetszik, hisz elvégre ma van névnapom vagy mi a szar van…

szóval ezzel a cicivel elbabrálnék egy darabig…

Egyszer felébredtem…

Egyszer felébredtem illetve arra eszméltem, hogy keményen döngetem hátulról, melleibe kapaszkodtam, le ne essek az ágyról s akkorát élveztem, hogy lezsibbadt mind két fülem is. aztán visszasüllyedtem a DT-be… majd reggel megint azzal ébresztett, hogy orálban vagyok.. és hozta a kávét is. no meg beszélgetni akart… a tervekről akart beszélgetni én pedig nem. -ezért aztán hirtelen felugrottam az ágyból és leléptem… igaz, előtte még hosszan ölelgetett. biztosan jó voltam az ágyban, mert nagyon hálás volt… gondoltam időt nyerek… de nem, mert néhány óra múlva felhívott, hogy este újra hív, legyek szíves vegyem fel a telefont, mert kiakarja beszélni magából minazt ami benne van most a nagy dugások után…
bassza meg! megint lelkizni fogunk. nem akarom megbántani, de nyiltan fogok beszélni, hogy kétségek azért ne gyötörjék semmi képpen sem. viszont nem is olyan rossz vele. csak nem az esetem…-nekem kicsit nagy. de birom a hatalmas melleit. bele sem fér a tenyerembe. és kemény is. ezt nagyon bírom! -de kötöttséget nem akarok. már előre megőrülök, ha arra gondolok, hogy amolyan megalkuvás gyanus helyzetbe kerüljek, mert azt akarom, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon…
nehéz ügy lesz… mindjárt hív… faszom ki van!

Megyek dugni…

Megyek dugni…
semmi terv csak dugás. semmi más nem érdekel. azt mondta főz is ha akarom. nem akarom. csak nasit szeretnék és vörösbort no és cicit és puncit… persze nem olyan sima az ügy, mert nem tetszik. ezért kell a vörösbor. de kurvajólennehajónőlenne -persze akkor nem lenne abban a helyzetben, hogy arra várjon epekedve, mikor tolom fel a pofám végre és bocsátom rendelkezésére a farkam – de most én vagyok az élmény… valamiért tetszem neki, pedig nem tettem semmi olyat amiért szeretnie kellene, sőt, csak kihasználom kívül-belül… még nagyon kedves sem vagyok. mindegy, ő tudja. nekem ez így jó. más nem érdekel. és a távolságot is megtartom, mert nem akarok semmilyen bonyodalomban részt venni. igaz erről már lekéstem, mert folyton zaklat a terveivel, puhatolózik mi a szándékom. igaz még nem omlott össze mert nincs szándékom a dugáson kívül -csak ne hogy túlságosan berugjak, mert holnap még lehet hogy elugrom a nagyfaluba, ha olyan hangulatban leszek…

Tervek nélküli sex…

Tervek nélküli sex, ez kell nekem tőle és mástól is.
De nem. Ő folyton variál, méricskél, vizsgálódik. és tudakozódik. meg
Kombinál.
Folyton jár az agya. Nő.
Oszt-szoroz… tudtam, hogy ez lesz.
A távolságot tartom ezerrel, de már hiányzik a sex megint.
Megpengettem, felmegyek hozzá.
Most örül. Csend van, mert megnyugodott. Felmegyek hozzá.
És folyton bepróbálkozik, hogy van e tervem, ha van, milyen tervem van s csodálkozik ha azt mondom, nincs tervem, vele nincs, senkivel sincs… vele különösen… eszembe jut? igen, hogy ha szeretnék dugni… más tervem nincs vele. nem szeretem. egy cseppet sem. de elfogadom, ha sexuálisan kielégít…
szerintem kurva vagyok. s ez jó. nem vagyok hajlandó érzelmekbe bele menni. sex és más semmi… talán még dumálni sincs kedvem vele.
én ezt választottam és ő ezt elfogadta.
miért kell mindig kombinálni?
miért kell folyton tervezgetni? nem akarok terveket!!!! megőrülök a tervektől..
valaki védjen már meg a tervektől!
csendben voltam két napig. aztán feladta duzzogását. mosolyogtam és megígértem, szombaton felmegyek hozzá. hagyom hogy kielégítse magát és aztán engem is…
jó lesz ez így… más nem kell tőle.. ja, de igen egy kávé majd vasárnap reggel.. az kell még. más nem.

Igen, szemét vagyok…

Igen, szemét vagyok, legalább is én azt gondolnám magamról kívülállóként s milyen jól érzem magam. milyen jó, ha a dolgok úgy alakulnak ahogy én akarom, nekem tetszik. és nem agonizálok, görcsölök, mint tettem mikor eL volt az érzelmeim tárgya. most más a tárgy és agonizálás nélkül, mert nincs érzelem sem, csak tárgy van s ez jó. -bassza meg! milyen köcsög vagyok és milyen jó köcsögnek lenni. bár nem bántom, nem akarom bántani és nem is ígértem semmit, nem hitegettem sem. tudta, nekem csak ennyi kell s bele ment a játékba. most meg hogy többet szeretne, akar… én viszont nem akarom. mi lesz ebből?. nem tudom, de annyira nem is tud érdekelni…-lefoglalnak a bunkó emberek görcsei. munkahelyem bunkói mindent visznek mostanában.lelkem az övék, nem tudok tőlük szabadulni, mert nem is lehet. rámtelepednek és azt akarják forduljak ki. felettem a bunkó és én nem tudok jobban fordulni, mert ő van letapadva ezer évvel. atyagatya mekkora faszkalapok vannak vezető pozícióban. és pofázik olyan dolgokba amihez halvány fingja nincs. nos én elkészültem immár. nem tudom mit gondoljak és mit tegyek, mi legyen a stratégia. kivárok még. aztán majd meglátjuk… a bunkótól ments meg Uram minket!

Most retteghetek…

Most retteghetek, csak ne hogy szerelmes legyen. csak ne akarjon még többet belőlem, mert nem tudnám elviselni. most jó így, szerelem nélküli viszony. tetszik. nekem tetszik. igyekszem nem gondolni rá. és tartom a távolságot, mert ennek a kapcsolatnak ez a lényege. a távolság. s persze a sex… erre szerveződött, kölcsönös egymás megsegítése sexuális hiánygazdálkodás… hm. ebben a válságos időben, még jó hogy nem kell fizetnem érte… csak ne legyen szerelmes, jaj, nem akarom, hogy szerelmes legyen, mert akkor jobban fog neki fájni. és nem akarok fájdalmat okozni, senkinek sem akartam soha sem. és ha mégis akkor bocsi… persze már amúgy is retteg, mi van ha eltűnök. nem nyugtattam meg, hogy ez nem fordul elő, mert azonnal lelépek, ha terhemre lesz, azonnal. mert én olyan eltűnős fajta vagyok…-basszus hogy lehet, azt élvezi ha jéggel kenegetem a testét? és forró is mint a tűz. akkor is ha már ráöntöttem minden maradék pezsgőt. és csak símogat, éjjel egész éjjel. arra ébredek hogy orálban vagyok. van ennél kellemesebb ébredés? a fejem. csak a fejem ne fájna…

Ha úgy akarom…

Ha úgy akarom, tele töltöm a poharam… tisztán, nem keverek bele kólát… ha nincs kedvem zsibbadni, akkor ötven-ötven százalákos keveréket csinálok, aztán a krémesek után jól esik… jól élek… elégedett vagyok és nem parázom a globális világgazdasági válság miatt. mindenki úgy is elveszít mindent, ha beüt a megsemmisülés. nincs menekvés azt gondolom, nem lehet megúszni… sajnos. akkor pedig, ha ez így van, legalább éljünk jól, élvezzük mindazt amit a pénzünkért kapunk, addig amíg kapunk valamit. később már mindegy lesz. nem lesz semmi sem és több időnk marad egymásra. nem nézünk tévét -eddig sem tettem- mert csak minden páros napokon lesz áram. sexelünk majd… kávéra vár holnap reggel… azt hittem viccel, mikor igent mondtam, most meg már nyomul. valahogy vissza kell fognom, mert már a kötődés réme lebeg szemem előtt. még nem kötődöm, de a hadmozdulatok arra irányulnak, hogy kötődjem… de nem akarok semmilyen nemü érzelmet. és minél jobban nyomul majd én annál inkább fogok távolodni. a távolságot én szabom meg. ezt nem engedem ki a kezemből… még egyszer nem. soha többé nem. soha többé… itt már én nem veszíthetek, mindenem oda van, hiába a gazdasági mentőcsomag, semmim sincs és ez így van jól. nem kötődöm és nem is akarok különösebben semmit, senkitől… függni végképp nem… ami megszerezhető azt meg is szerzem, nem fogok habozni, a többi pedig szóra sem érdemes… iszom-eszem és kefélek ha lesz kivel…s nem aggódom semmiért sem vagyok hajlandó lelkizni immár. a többi akár hullaszag. mert mindenki a saját halálának kovácsa.

Megy szerelem nélkül is…

Megy szerelem nélkül is… megy bizony s nem is értem miért agonizáltam korábban e miatt, hogy nincs meg a kellő érzelmi töltés, meg ilyesmi… nem köteleztem el magam s mindketten értjük a lényeget… fantasztikus éjszaka volt… a teknős is megmondta, ami elmúlt az történelem, ami lesz az a jövő homályában és igazándiból azzal kell foglalkozni a mi van… a jelennel, azzal ami most van… azzal kell foglalkozni és élvezni.. igen jól esett ragaszkodása, odaadó nyomulása…és mindez sötétben… zavart volna ha nem vagyok annyira részeg, de rendesen be voltam nyomva, s lemondtam kedvenc foglalatosságomról és becsuktam a szemem… reggel pedig kaptam kávét, narancslevet… és puszit. ez az élet nem az erkölcsrendészet.
s végül egy esemes: “nagyon jól éreztem magam veled”
most itt tartunk…

Eve kontra eM

“Kedves Mici, ma nem volt jó napom… semmi sem jött össze úgy ahogy szerettem volna… ilyenkor természetesen megpróbálok pozitívan gondolkodni és bízni abban, hogy jobb lesz és a dolgok történése jobb sorban rendeződik… de ma nem, sehogy sem akart az irány megváltozni s ahogy haladt előre a nap, úgy csüggedtem egyre csak csüggedtem. Bizonyára voltál már így Te is, amikor a dolgok egyszerűen és megmagyarázhatatlanul mintegy ellened szövetkezve úgy történnek, hogy neked nagyon nem jó. Így volt ez ma velem is, és csak egyet remélhettem, hogy este, vagy éjjel válthatok veled néhány szót s akkor helyre billen a világom egyensúlya, aminek akaratlanul is a része lettél. Lassan és észrevétlenül belopózott csodálatos lelked a szívembe… s e messzeségből is érzem lelked sugárzását, angyalként szárnyalsz köröttem s hogy mindez pár nappal karácsony előtt történik? Hm.. fel nem foghatom.. egyszerűen és egyértelműen része lettél lelkemnek, veled kerek a világ s nélküled szegényebb, szürke és élettelen immár… ez van, semmi célom nincs e levéllel, csak kiírom magamból ami bennem van és eztán könnyebb lesz s tiszta szívvel reménykedem hogy ezután neked sem lesz nehezebb… (Óriás)”

Érzelmi kettőségben élem az életem. Miközben e levéllel adtam tudtára mit is érzek Eve iránt, a személyes találkozásunk előtt, aközben elutasító esemest kültdem eM-nek, aki ma is még próbálkozott, hogy velem tudja elképzelni azt amit szeretne, és egészen biztos, hogy mindketten ugyan azt akarjuk. Megírtam neki, hogy nem tudom miből gondolja, hogy mindketten ugyan azt akarjuk, mikor nekem fogalmam sincs, mit akarok… Eve más! Őt még csak képen láttam, lelkét annál jobban ismerem már és teljesen bele vagyok zúgva. Fantasztikus lelkével, hangjával és okos humorával, emberségével levett a lábamról, szerintem akarva, és akaratlan tette. Ilyen. Ő ilyen, számomra tele szikrával. Még nem is érintettem, nem is találkoztam vele de már most oda vagyok a vágytól, hogy vele lehessek… mert benne megvan a szikra amire vágyom, hogy fellobbantson. A többi meg nem érdekel. Eve van és ez nekem elég.

De miért is ilyen velem az élet? Miért van az, hogy egyidőben van nekem ez a két lány, az egyik engem akar és a kisujjam sem kellene mozdítanom s megkaphatnám, de nem kell, semmit sem érzek vele kapcsolatban és teljesen halott ügy, a másik pedig még ki sem bontakozott, talán nem is fog tovább fejlődni, de én epekedve várom minden pillanatban azt aprócska lehetőséget, hogy beszéljek vele, írjak neki, vagy csak úgy érezzem valamilyen formában a létezését. Szerintem ez a felállás kegyetlenség az élettől… persze tudom, a dolgok nem azért vannak, hogy rendkívüli egyszerűségükkel segítsék az ember életét, nem… lényegük, hogy kihívásokat fogalmazzanak meg az embernek, amelyekre folyton válaszonlni kell és mintegy permanens készenlétben tartja az elmét és szívet. Ez van.

500 post – Jubileum van

At a Glance

500	Posts	525	Comments
3	Pages	525	Approved
54	Categories	0	Pending
204	Tags	0	Spam

Change ThemeTheme Garland with 13 Widgets

Ismét jubilál a blogom!
500 bejegyzés és hozzás 525 beszólás… nem semmi.
Bár nem tudom miért foglalkozom vele, de mégis jólesik kicsit, hogy a személyes naplóm, amit azért hoztam létre anno, hogy kidünnyögjem magam és rendbe rakjam olykor a lelkem, ekkora figyelmet kapott. Sok jó tanácsot és véleményt  kaptam, melyek néha segítettek, ha másban nem is de abban igen, hogy egy olyan aspektusára világított rá az aktuális témámnak, amire jómagam nem gondoltam s aztán elgondolkoztatott… Mindenkinek köszönöm.

Tanácstalan post

Ma egész nap eM-en töprengtem. Reggel voltam nála és megállípítottam, kúrva sokat kell innom ahhoz, hogy éljek az életadta lehetőséggel. És egyáltalán milyen helyzetben vagyok? Tök jó nekem, nagyon jól érzem magam a bőrömben, és szerintem egyáltalán nincs nekem arra szükségem, hogy olyan dolgot tegyek, amihez egy cseppnyi kedvem sincs és esetleg egy sexért megerőszakoljam magam. Nem, nem és nem. eM aranyosan tud mosolyogni, és ha csak a fejét nézem, még tetszik is . De enyhén túlsúlyos, pontosan nem tudom megállapítani mennyire, de mértéke nálam már kiveri a biztosítékot. Nem tehetek róla, a vékony lányokat szeretem, vagy lehalább is az olyan tetszik még akinek meg van mindene. Persze álmaim nője a vékony, hatalmas cicikkel… eM nem tetszik. Pedig azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbb nő az évek múltával elhízik és hasonló lesz mint eM. Gondoltam is rá régen, ha az én feleségem is ilyen lesz, akkor elvállok, biztosan. Hát ez már megtörtént, de az ex még mindig nem kövér…
De miért zárkózom el eM-től, mielőtt egy próbát tennék? Lehet, hogy kedvet kapnék, hisz a nagy cici az adott. Van ismerősöm aki egy pillanatig sem rágódna ezen. Én is azt gondoltam, kemény leszek és élvezem az élet adta gyümölcsök ízét. És tessék, itt filózgatok azon mi tévő legyek. Nem vagyok egy olyan pasi, ezt már látom. Nekem vonzalom kell, a szikra kell, ami beindít bennem minden olyan érzetet, ami nélkül képtelen vagyok némi kapcsolatban lenni…

Vérszívók

Álmomban eL. kiszívta a nyakam. Vagy talán Kinga volt az? nem tudom, de vérszívó volt az biztos…

Kinga, csak egy ölelés

Kinga lenge öltözékben cigarettázott a parkolóban. Arcát nem, csak sziluettjét láttam a bejárati lámpa fénye épp mögötte világított ezerrel. De az alakjáról simán megismertem, olyan fantasztikus lába és hosszú haja csak neki van az office-ban. S most, hogy igen rövid szoknya volt rajta, még élvezetesebb volt a látvány. Nem tudom miért, elindultam felé, gondoltam elsütök egy poént a tüdőgyulladás gyötrelmeiről… s még meg sem szólaltam, a nyakamba borult és sírt. Halkan, csak sírt. Meglepetésemben alig bírtam megszólalni:
- Mi a baj? -kérdeztem, de nem válaszolt, csak folytatta a sírást.
- Bántottak?
- Nem…
- Akkor? Miért sírsz? elhagyott a barátod? -kérdeztem (tudtam, hogy szólózik, nincs barátja, épp azért) s erre elkezdett nevetni… – sokat ittam – válaszolta. Ekkor esett le, hogy az office-ban buli van, névnapi buli.
- Jó hogy jöttél… -súgta a fülembe s folyamatosan ölelt, szorosan.
- Vonzottál basszus, nem lehetett nem jönni, mint a mágnes.
Aztán előkerült egy férfi kollégája.
- Bazd meg! Mióta küzdök, hogy ilyen közel kerüljek Kingához, Te pedig, kiszállsz a kocsiból és a karjaidba omlik!
- Ez azé van, mert sármos pasi vagyok… Egyébként normális esetben messze elkerül, de az alkohol csodákra képes…
- Sírsz? – kérdezte a férfi kolléga…
- Dehogy, csak meglátott, és könnybe lábadt a szeme, annyira örül nekem! – válaszoltam Kinga helyett.. aki ekkor már dölt a nevetéstől. Aztán egy kolléganője is csatlakozott a kis társaságunkhoz. Kinga oda hajolt hozzá és azt mondta: De kár, hogy nem vagy pasi!
- Na jó én megyek… – mondtam, és három puszit nyomtam az arcára, ahol értem…

Kingát, régóta fűzöm, sokszor évődök vele, hogy vinném vacsorázni és egyébként is este ráérek, stb… de mindig csak poénból. Tetszik, jó csaj, de erős dohányos, ezért sem igazán érdekel… De jó vele huncutkodni, poénkodni… tét nélkül, mint egy udvarolgatni neki, nem titkoltan az egyszerű szándékot… De semmi több…
Kinga csak egy ölelés csupán…