A szerelem olykor… reloaded 2.

Napra nem pontosan, de három évvel ezelőtt egy Ladányi verssel vigasztaltam magam…
http://ujelet.wordpress.com/2008/03/05/vers-ladanyi-mihaly/

szép vers a szerelemről… örök vers ez, mert mindig van aki éppen az elmúló szerelem után néz szomorú szemekkel és miután örömködött kicsit, máris egy új lehetőség után kutat… ilyenek vagyunk.. azt nemtom jó e ez nekünk, de az élet nem unalmas az biztos!

Imádság háború után – Ady Endre

Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Gyakran eszembe jut ez a vers, régi nagy kedvencem… s hogy miért jut eszembe oly gyakran? talán mert amikor veszteség ér, szomorú vagyok valamiért vagy csak az általános depim garázdálkodik lelkemen, ezt a verset dúdolgatom… igen mert úgy ismertem meg, hogy a régi Kormorán együttes énekelte egy csodaszép szöveghez illő dalban ezt a verset és úgy maradt meg a fejemben…
belinkeltem volna a youtube-ról, de nem találtam meg…

Ülünk egymás mellett – József Attila

Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan – mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

Vándordal – Ladányi Mihály

mikor belépsz a házba eltaposod
az összes erre-kószált
asszony lábnyomát

mindennap éjfélutánig várlak
éjfél után szél zörgeti az ajtót

az ember nem gitár
attól is megpendül éjelente
hogy nem talál rá a kezedre

*

kinyújtott kezemre akadtál
pedig csak árván hadonásztam

ha most riadtan elszaladnál
kivénhedt útonálló lennék
kit megríkat nyomorúsága

az kell hogy kifoszthassalak
és miattad bezárjanak
valami boldogabb halálba

Mese – Ladányi Mihály

Legelõször a manók bújtak el
az est füvébe, a manók legelõbb.

aztán tündér-hugaim hagytak el
éjfél után, de még hajnal elõtt.

A boszorkány felsöpörgette a
sárkány barlangját, s õ is elveszett.

Az álmok zavaros vadvizein most
nappalaim lidércfénye remeg.

125s: Smith second as Talmacsi wins

Gabor Talmacsi took his second victory as the reigning 125cc world champion at Misano, when an accident for 2008 championship leader Mike di Meglio provided the Hungarian with hope of retaining his title.

Talmacsi won by 5.4secs from Smith, who equalled his career-best grand prix finish, having also claiming second position in the French Grand Prix.

Talmacsi, who began the race 64 points from di Meglio, has now closed to 39 points behind, while Corsi has advanced from 44 points to 28 from di Meglio with five rounds still to go.

Talmácsi úgy előzte vissza azt a szmissz gyereket, hogy könnybe lábadt a szemem…
Egyszerűen odatette mellé a motort és húzta a gázt. Az angol meg csak nézett s mivel nem akarta összetörni magát ilyen fiatalon, kétszer kellett neki korrigálnia, ez elég volt ahhoz, hogy Talma rezzenéstelen motorral elhúzon mellette és aztán ott is hagyta, mint eb a sz…

Magamhoz – Pilinszky János

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

Monolog – Cica-Mica verse

Attól tartok megörülök

Attól tartok széthasadok

Millió-egy darabba fogok hullani

Talán akkor foglak elérni.

Beteg vagyok, és fázom

Hiába a múltat fogom

Körülvesznek a lángok

De én csak egyet várok

Csak a hitemet, csak azt hagyd meg nekem

Amíg az van, történhet bármi velem.

Csak a hitemet benned és bennem

Hogy egyszer majd fogod a kezem.

Dühit a tehetetlenségem,

Dühit a vágy mi éget,

Dühit, hogy érzek és szeretek

Dühit, hogy bennem létezel!

Tudom, hogy ég és föld

A nagyvilág Én és Te között,

Én mégis, mégis vágyom,

Az érintésed szomjazom.

(2008.05.22. 13:59)

Cica-Mica verse pár nap eltéréssel született, mint ahogy én szenvedtem hasonlóképpen a szakítás után.
Csak prózában siránkoztam nap mint nap, de ő írt egy verset, melyben benne van minden akkori fájdalmam. Ezért idézem, természetesen Cica-Mica engedélyével…

Csöndes, tiszta vers – Kosztolányi Dezső

Secret silence

Nincs semmim… Így megyek magamban -
tip-top – szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén
és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök mezítelen testemet.

Örök szerelem – Reviczky Gyula

Örök szerelem

Régi szeretőm vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Egyszer élünk minden ezer évben,
Férfi vagyok én s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.

S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi ujra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemrül álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.

Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba’,
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.

És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba’ folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál,
Minket örök hűségben talál.

Igy töltöttünk már mi miljom évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerliczének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyu rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ivén!

Bízva nézek a halál elébe:
Mert szivünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam’ a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.

Hervadás, halál, mulás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt és nem lesz vége se.

Dobogó szivem minden paránya,
Mely a míg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene.
Örök álma, örök élete.

Mit tünődöl? Ki tanítna félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint…

Van ilyen – Pilinszky János

Cseléd akartam lenni. Van ilyen.
Teríteni és leszedni az asztalt.
Ahogy az áldozat föllépked
és a hóhér lejön a dobogóról.

Most az emelvény fokai között
betűz a nap, és ugyanaz a nap,
mintha senkit se vittek volna fel,
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni
és dobogó. Lépcső közé szorult világ.
Senki és semmi. Hétvégi remény.

Meddő órán – Tóth Árpád

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Vers – Waltner von der Vogelweide

Waltner von der Vogelweide: A hársfa ágak csendes árnyékában

A hársfa ágak
csendes árnyán,
ahol kettönknek ágya volt,
ott láthatjátok
a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán,
ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány!

Vígan futottam,
ki a rétre,
és kedvesem már várt reám
oly izgatottan
jött elémbe!-
Mily boldogság volt Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg bíz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.

S tréfás-kacagva
hamar ágyat
vetett szép pázsitos helyen
Nevethet rajta
S titkon vágyat
érezhet, aki arra jön,
mert jól láthatja a nyomot,
ejahajhujj!
amit a fejem nyomot.

Ha tudná más azt,
hogy mi jártunk
ott! Ó hogy szégyelném magam!
Nem sejti más azt,
mit csináltunk,
csak ő maga, meg én magam,
meg egy kismadár a fán.
Ejhajahujj!
az nem árul el tán.

A szerelem olykor… – Ladányi Mihály

A szerelem olykor…

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipõfûzõnek, amely kitartott akkor is,
midõn a cipõtalp felmondta a szolgálatot.

Ki érti? – Dsida Jenő

Ki érti?

Szerettem volna adni,
de nem volt: mit. -
Szerettem volna kapni,
de nem volt: kitõl.

Szerettem volna enni,
de üres volt a tányér. -
Szerettem volna menni
de nem volt: hová.

Szerettem volna halni,
de a Halál kitért. -
Szerettem volna élni,
de nem volt: miért.

Fáradt vagyok… 2

Maradt a dög fáradtság… kicsit elbódultam a piától, de most még inkább a fáradtság az úr… ő az erősebb… teljesen oda vagyok.
Azt hiszem, elteszem magam holnapra. Semmi olyan dolgot nem tudok csinálni aminek sok értelme volna…
Aludni kell azt hiszem… most az lesz a legjobb ha alszom… aludni, aludni.

“Fáradt vagyok, ringass el ó halál…
senki se jő, senki se vár,
sivár, sivár, sivár…”

Vers – Pilinszky János

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

- hát néha a költőkhöz kell az embernek fordulnia, mert nekik meg van az a ritka képességük, hogy szavakkal kifejezzék azokat az érzéseket melyeket átélünk, de hijján a kifejezőkészségnek, nem tudunk megosztani a másikkal, sőt magunk sem tudjuk, hogy mit érzünk, de a költemény segítségével megvilágosodunk és akkor már a magunkénak érezzük az írást…

Egy kis Irodalom

Háy János
Lajos utolsó levele Feri feleségéhez

Figyelj Kriszta,
most engem azért ne szivassál! Azt te ne mondjad Kriszta, mert azt én nem hiszem el. Hogy a Feri bement a Westelhez és lehallgattatta a mobilod rögzítőjét. Ezt ne adjad be nekem. A Feri nem olyan fickó, érted. A Ferinek csak feje van, bazmeg, de agya az nincsen. Hogy jutott volna ilyen az eszébe. Ezt egyáltalán nem hiszem. Hogy mi, hogy volt neki egy haverja ott, egy mikrotechnikus. Mi az a mikrotechnikus? Egy alacsony növésű műszaki ember a westelnél. Hogy egy törpefasz, hogy egy törpefasz kockáztatná, hogy adatokat ad ki, hogy így kockáztatná a kétszázezres állását. Nem, Kriszta, ezt az egészet nem veszem be. Odamentél a Ferihez és azt mondtad, hogy van az a Lajos, és hogy meg kell neki mondanod, hogy te szereted ezt a Lajost. Utána meg csodálkozol, hogy a Feri azt mondta, hogy vagy én, vagy a gyerekek. Érted, a Feri se hülye, csak agya nincsen, de nem hülye. Én mondtam neked, hogy ne csináld, hogy soha nem fekszel le vele. Hogy mindig azt mondod, hogy most neked nem lehet, meg aztán, hogy fáradt vagy. Érted, ennyire a Feri se hülye! Csak nem hiszi, hogy örökké vérzel. Azt gondoltad, ha kétnaponta elhasználsz egy csomag betétet a Feri akkor azt benyalja, hogy valami bajod van. Hogy vérzel, azért nem lehet. Aztán a Feri nem kérdezte, hogy mikor mész már orvoshoz? Várta, hogy ott dobd föl a talpad méhrákban. A lakásban a gyerekek előtt? Mert otthon humánusabb a halál. Azt vártad, hogy a Feri azt hiszi?
Szóval a Ferinek már gyanús volt, te meg köptél, hátha a Feri elfogadja. Hogy azt mondja a Feri: Jól van Kriszta, megértem Kriszta. Azt hitted a Feri majd ezt mondja. De most ne lőcsöld rám az egészet. Érted, azt már nem, hogy én minek hívtalak téged hétvégén óránként. Hogy minek hagytam óránként üzenetet a mobilodon. Azért mert hiányoztál, érted, azért. Különben hogy kerül a mobilod a Ferihez. A mobil bazmeg olyan mint az alsógatya. Vagy ti eddig azt is fölváltva hordtátok. Eljöttél hozzám kefélni a Feri gatyájában. Hogy mért hagytam olyan üzenetet, hogy a Feri egy seggfej? Mert egyrészt a Feri tényleg egy seggfej, másrészt ki gondolta volna, hogy a Feri, szórakozásból esemeseket olvas a mobilodról. Azt mondtad a Hazai Attilát kajálja, a Budapesti skizót. Akkor bazmeg hogy jön az én esemeseimhez a Feri.
Hogy a kocsimat is látta a házatok előtt, na ezt hagyjuk. Tudod te hány sötétkék audi jár a városban. Nehogy már a Feri ilyeneket megfigyeljen, amikor riasztót is azért szerelt a dácsiájába, hogy legalább hangra megtalálja. Nehogymár. különben is a konyhaablakból meg nem láthatott, legfeljebb ha kilógatod magad. De a Feri az nem ilyen, az nem akrobata, a Feri.
Szóval te dobtad föl az egészet. Most meg annyit se nyögsz a telefonba, hogy bocs. Hogy bocs Lalikám, tényleg eddig jó volt, de mostmár megint a Ferit akarom, vagy hogy a gyerekeket. Hogy most semmi, csak benyomod a piros gombot, amikor én beszélek, és szétlököd a vonalat. Ez azért nem esik annyira jól az embernek. Azt hiszi mindenki, hogy egy erobiktanárnak nincsen lelke. Hogy egy ilyen ember, mert rendben van testileg és akkor már nem is érez. Hogy csak izom. Azt hiszik, és nem veszik észre, mennyire érzékeny az ilyen ember. Hogy a nagy sportolók, mind milyen érzékenyek voltak. Nem csak az úszók, meg a párbajtőrözők, hanem a súlyemelők is, még a bolgár súlyemelők is. Azok tudtak igazán érezni. Ott volt a fejük fölött a két mázsa, érted, és akkor éreztek legjobban. A lábuk majdnem a föld alatt, már a testük összerogyott volna, csak a lelkükkel, meg az érzéseikkel tartották a mázsákat. És én is olyan vagyok, érted. És nem mondhatja nekem azt a Feri, hogy a Lajos az le van szarva, érted. Mert, hogy neked belőlem csak a testem kellett. Ezt mért kellett a Ferinek mondani, hogy csak ki akartad próbálni, milyen lehet mással. Azért nekem is vannak érzéseim. Hogy te végig átvágtál. Amikor annyira szerettél, akkor az egész csak csalás volt. Hogy én nem is voltam neked az a cuncusod, bumbuskád, nyuszifüled, akit nem hagysz el soha, aki kimentett abból az egészségtelen környezetből, amit a Feri tudott teremteni, hogy végre ülhettél rendes kocsiban, nem olyan szarban, aminek behúz a szél a padlóján. Most akkor nem én vagyok, aki megmentett attól, hogy végképp öreg nőnek hidd magad, aki már semmire nem jó, csak hogy kimossa a gyerekek szaros cuccát, meg vacsorát főzzön, akinek csak azért csapnak a fenekére, mert elállja az előszobában az utat. Most ez mind hazugság volt? Hogy én mennyire érdekes vagyok neked? Hogy milyen jófej, meg mindenki szeret, meg ismernek is? Hogy otthon minden dögunalom? Hogy a Feri egy skizofrén őrült, aki szelvényeket számol a totózóban, otthon meg Nietzschét olvas szabadidőben, mert azt hiszi bele vannak kódolva a nyertes számok? Hogy te maradsz a Ferinél, és én most le vagyok szarva?
Az semmi neked, hogy nekem te kellesz? Az semmi, hogy téged választottalak a tanfolyamról, amikor ott volt az Ibike is például, annak nem volt férje és mennyire hajtott rám. Meg ott volt az Anett is az a kis fekete csaj, akinek kötődések a szülei érted és a Bahamákra, vagy legalábbis egy Bahamára járnak nyaralni. Érted, neked az semmi, hogy téged választottalak, amikor kéthetente indítok újabb csoportot. És én megmaradtam nálad.
Ez a kurva szar a szerelemben, hogy az ember mindenki visszautasít. Ez volt nekem az utolsó, hogy szerelmes legyek. Ennyi csajt elszalasztani, akik mind akartak velem. Én meg csak azt mondtam, hogy ne haragudj, veled nem akarok, te meg nem tetszel, neked meg pasid van. Hogy mindet elküldtem, mert téged akartalak. Te meg egyszerre visszacserélsz a Ferire. Mi vagyok én? Szerinted én egy olyan vagyok, mint egy betétes üdítő, akit így lehet dobálni jobbra meg balra, aztán beadni a Spárba, hogy cseréljék ki egy másikra? Szerinted ezt én annyiban hagyom?
Felhívtam a Ferit, érted, felhívtam, hogy lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés, és ne is gondolkodjon rajta, mert neki már eldőlt. Megvárom a totózó előtt és felspulnizom a haverjaimmal a beleit. És megmondtam neki, hogy kinyomom a szemét aztán, tapintással számolhatja a szelvényeket, és a fülével lesheti a napot. Utána mehet hozzád, de csak emlékezetből állhat föl a farka, mert látni nem fogja még azt sem, hogy ott vagy az ágyon, érted, össze fog keverni a gázkonvektorral, azt mondtam a Ferinek. A Feri meg beszart kurvára, és jött azzal, hogy ott vannak a gyerekek, érted azzal jött a Feri. Meg, hogy ő egyetemet végzett és olyan szerencsétlen a sorsa, hogy neki csak te vagy, és ő mindent kockára tett érted, hogy neki ez az élete, a Ferinek, és hogy én még találhatok mást magamnak, a tanfolyamon. Érted, ilyen szar alak ez a Feri. Nem merte azt mondani, hogy gyere Lalikám, gyere, ha akarod ott vagyok, aztán kard ki kard. Csak sírt bazmeg a telefonban, hogy ne bántsam. Olyan undor fogott el akkor a Feritől, hogy mondtam neki, dögöljön meg. Érted, azt mondtam neki, hogy szarok rá, mert amúgy se tudnék a vizenyős testéhez nyúlni, amúgy se bírnék a remegő pofájába rúgni. Egy gyáva fasz ez a Feri. De hogy lehallgatta volna a mobilodat azt azért nem hiszem, azt azért ne mondjad, hogy hónapokra visszamenőleg, hogy a westelnél van egy ilyen titkos szolgáltatás, olyan, mint a házasoknak a szerető, azt azért nem hiszem el.
Na szia:
Lajos