Reggeli helyett 8 – homework

Hatalmasan hatékony vagyok.
Ébredés után beprogramoztam a mosógépet egy szineseco etapra, felporszívóztam a hajszálakat (basszus hogy nekem mennyi hajam kihullik egy nap!) s miközben porszívóztam a mikró volt olyan szíves és megmelegítette a kávémhoz a vizet. Porszívó után elkészítettem a kávét s most itt ülök… de hallom már, hogy a mosógép éppen centrifugáz – kipakolom a ruhákat és megyek dolgozni
Szeretem mikor ilyen hatékonyan, jól szervezetten, gördülékenyen zajlik a hétköznap…
Hogy mikor fogok reggelizni?
TITOK

 

Nő nélküli élet III.

Magam mosta és vasalta pólóban feszítek ezerrel. mit mondjak, jó érzés a függetlenség beteljesülése. tegnap megírtam a levelet. azonnal felhívott és dumáltunk. és megkérdezte, végleg lezártam e a dolgot – mondtam IGEN … asszem többet nem hív, és nem ír.. eddig az volt a kérése, hogy néha beszéljünk, én meg sosem hívtam, mert könnyűszerrel átcsapott nyafogásba a beszélgetésünk. ezt meg nem akarom hallgatni. egyébként meg mit beszélgessünk? mi mondanivalónk lehet egymásnak és egyáltalán érdekel e engem mi van a hétköznapjaiban?
Megszerveztem az életem, igaz kicsit kevesebb idő jut egyéb dolgokra, mert ma reggel pl porszívóztam és összeraktam a megszáradt ruhákat, majd szombaton elvasalom őket. igyekszem két naponta mosogatni is, mert nem szeretem nézegetni a mosatlan edényeket a konyhában…
Elvagyok, remekül megvagyok.
Élvezem.

Nő nélküli élet I. – Házimunkázom

tehát vagyok… mosok, főzök, takarítok…
Most pl fekete holmit mosok a mosógéppel… elég zajosnak tűnik – nem tudom mindent jól csináltam e – meg egyáltalán elég anyagot tettem e bele a mosószerből és az öblítőből… (tegnap volt itt az exwife, és tőle érdeklődtem meg mi mire való
Holnap felmosok és vasalok – vasalásból ez lesz a második alkalom… azt hiszem szeretni fogom. Kikapcsol. (igaz, més sokat kell tökéletesítenem a technikám, ha nem hangzik nagyképűen vasalási technikáról beszélni az én esetemben… relax. Rájöttem, hogy annyi ruhát kell a hétvégén rendbe raknom, hogy azok kitartsanak egész héten, hisz hétközben, megy a meló ezerrel, ilyen dolgokra nincs időm. Tetszik.

Hétfő reggel

illetve kedd, de olyan érzésem van mintha hétfő lenne! mert minden reggel egy új élet… tőlem szabadon.
Reggel az első gondolatom az volt, hogy fogom szervezni a napjaim, hisz lesz szabadidőm bőven és ha nem akarok minden nap maszturbálni, akkor el kell foglalnom magam. Persze teendő van bőven, úgy hogy nem aggódom, mindennek meg lesz az ideje. Ami még fontos, hogy takarékos életet kell élnem, hogy egy kis pénzmagot gyűjtsek – ez persze nem könnyű, hisz a fizetésem immár a béka segge alatt van a befektetett energiákhoz és időhöz képest. Ők is takarékoskodnak… rajtam.

De süt a nap, öt fok van, talán már nem fúj a szél sem mint tegnap, úgy hogy minden készen áll arra, hogy egy jó napom legyen!

Meleg van és a sérültek

baszogatnak
egy pszichologiai eset mind, ki ezért -ki azért. immáron azt sem tudom melyik kollégámmal hogyan viselkedjem…

-hallo – én bele a telefonba
-kezdődik egy munka, kivel menjek? – így a kolléganő
-vidd magaddal a józsit, mert én már vidéken vagyok…
-rendben, szia
-hello

nos ez a beszélgetés zajlott le köztünk, én autóban, ő a főhadiszállásról hívott. délután elém állt a kolléganő és kikérte magának, hogy én hogy beszélek vele, kapjam össze magam, mert vele így nem lehet beszélni és egyébként is… köpni, nyelni nem tudtam. azt igen, hogy szerintem sérült, és nincs értelme vitába szállni vele és kikérni magamnak. csak annyit nyögtem ki neki, hogy bocsi, én nem tartom a viselkedésem sértőnek de majd legközelebb mindenképp meggondolom, hogy szólok hozzá.. erre azt mondja, nem kell ám vérig sértődni… (nem is csak bazd meg a kurva anyádat te hülye beteg picsa)

fasz ki van az ilyenekkel.. nem élég hogy kibaszott meleg van, melózik az ember ezerrel, és még finomkodni kell a sérült lelkével mert össze van omolva a fos életétől! a faszom ki van! nem én szartam össze az életét de én lelkizzek vele! ja…

most stratégiámon gondolkodom, hogy egyáltalán hogy szóljak hozzá… minimálra veszem a figurát az biztos, csak a legszükségesebbet – oké, rendben, nem tudom, jól van… ennyi… ebből talán nem lesz baj…

elszabadságoltam magam

jó pár napra vonom ki magam a forgalomból, mit napra, hetekre és próbálok pihenni, aktívan kikapcsolódni rendesen, hogy aztán tovább nyomjam az ipart amíg engedik… szóval mást akarok csinálni és azt amit nagyon élvezek, szeretek, abból sokat akarok csinálni és élményeket akarok, magamnak is és a kislányommal közösen legyenek olyan élményeink amik majd átsegítenek a szürke hétköznapokon.. BASSZUS MILYEN NYÁLAS UNIFORM DUMA EZ? döbbenet!.. szóval jó volna rendesen kikapcsolódni és ha ennyire várom és tervezem, mindig elfog a rettegés, csalódni fogok… szóval nem reménykedem, lazán szabadságolom magam és nem törődöm semmivel. csak leszek mint a befőtt a stelázsi polcom én kikapcsolom az agyamból a munkahelyem, a munkám.. ez az egy biztos lesz az elkövetkező napokban, hetekben…

háegyenegy és az Influenza ellen

Mentem a dokihoz, hogy beadja a háegyenegy vírus elleni a szurit. Megbeszéltük, reggel korán ott vagyon a rendelőben. Ott voltam, ötödikként érkeztem. Egy idősebb úr hangja hallatszott ki a rendelőből, beszélgetett a dokival.. itt fáj, ott fáj… aztán folyton újra kezdte… -ha lenne vizitdíj, nem itt lenne, az is biztos- gondoltam, majdnem háromnegyed óráig tartotta fel a sort, és ekkor már oly sokat voltak, ráadásul nem hívott be az asszisztens előbb. várjam ki a sosom a sok beteg közt.. azt aztán nem.. eljöttem. így nem kaptam meg az infuenza elleni védőoltást… aztán lehet hogy eztán meghalok..

Mostanában…

Mostanában olyan fáradt vagyok-hogy a nap bármely szakában egy pillanat alatt eltudnék aludni.mint amikor az ember lekapcsolja a villanyt. -katt és seképsehang…
Tegnap vettem egy palmolive tusfürdőt, épp olyat amilyet anno eN használt-(unk)-mint mazohista, azzal zuhiztam.mit mondjak.igen magas a léc…
Hamarosan három napot is együtt töltök a lányommal.fogunk kirándulni is és sokat lustizni is fogunk no meg majálisozunk is és bringázás is lesz a programban.valami végtelen nyugalom költözik a lelkembe, mikor vele vagyok.s ez olyan jó.valahogy így szeretnék, ebben a nyugalomban szeretnék elpusztulni…

Eszemfaszom megáll…

Eszemfaszom megáll, kikapott a reál…akkor ki a király? (real-liverpool 0-1) -valaki mondja meg milyen az élet, valaki mondja meg miért ilyen? már miányzik… basszus, már hiányzott, hogy nem jelentkezik, egész nap semmi a reggeli kávé óta… aztán az előbb jött egy esemes, jó éjszakát… neked is és még mellékeltem egy mosolyt is… mert már mennék hozzá… csak még nem tudom melyik éjszaka lenne jó. vagy megint a szombat este kellene felmennem hozzá. vár. folyton vár. és én mennék már… hiába állat az ember, mindenképpen… s  pasi dugni akar, a nő pedig azt akarja, hogy megdugják. aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik. pedig más is érdekelheti az ember gyermekét. például, hogy miért ölik a romákat? hogyan éljük meg az elszegényedést? ki a hibás és miért éppen ő? – az este műsorvezetőnője kúrva jó csajszi… tetszik. bár nem tudom ki tanítja őket beszélni, de úgy kommunikálnak, hogy nem mozog a szájuk. érdekes. ez érdekel. miért? miért ne? ? ? ? ez az amerikai kérdés. miért ne? csak. just because

Pergős Post

Korai kelés, vigyek a lányomnak száraz ruhát, mert elesett az iskolában s a nagy hó miatt vizes mindene. 
Kolléga üzeni, ő nem tud bejönni a rendkívüli hóhelyzet miatt. Kettő kilométerről.
Egy másik kolléga harmincról is beér.
Egyedül látom el a napi feladatokat. Délután kettőkor négy munka, mindegyik más-más helyszínen.
Gondoltam, felfedem eddig titkolt képességem és osztódni fogok, hogy egy időben több helyen is dolgozhassak. De végül nem tettem.
Rohanás a suliba, mert az ex nem tud odaérni időben a gyerekért. Kiderül, az osztálytársnője apukája is megfeledkezett a lányáról. Így aztán két gyermek haza szállítása, két meló között. Rohanás tovább.
Elkészülök. Kész mind a négy munka. Hátra dőlök. Még egy órám van a következő akcióig.
Elmarad az angol óra az esti munka miatt.
Este indulnék a lányomhoz matekozni, telefon, vidéki, váratlan munka. Sürgős.
Hét óra. Matekozunk. De már olyan fáradt, hogy megint hiszti, sírás-rívás. De a házit meg kell csinálni. Megcsináljuk. Megnyugszik mindeki.
Kilenc óra. Meki. Vacsora gyanánt Cézár saláta.
Itthon számítógép, maradék munka befejezése.
Fél egy. Megyek aludni. 
Mit is akartam ma csinálni?

Várom már, nagyon várom

Reggelenként azzal az izgalommal nyitom ki az ablakkom, hog y végre megjött, igen, itt van, minden hó fehér… Esett a hó!
De nem. Nem esett, csak a lucskos, szürke, ködös reggel van. Szomorú és reménytelen.

Barack Obama wins historic US election

Democratic Senator Barack Obama says “change has come to America”, after being elected the first black president of the United States.   Electoral College votes
Obama – Democrat 338
McCain – Republican 159

Nagyon örülök! Tulajdonképpen erre számítottam. Pedig féltem, hogy a szavazófülkéban a “csendes” amerikai az afroamerikai ellen szavaz… mert ugye nem illik négerezni, rabszolgázni nyilvánosan sem. Aztán Obama széjjel verte McCain-t. Amerika nagyon megváltozott. Előnyére. Üzent a világnak, a másság elfogadása győzedelmeskedett.  Amerika a tolerancia fellegvára lett. Obama pedig, friss gondolatokkal, mosolygósan okos, értelmes fejével meggyőzte az amerikai népet arról, hogy komoly és hatásos lépéseket tesz az amerikai problémák megoldására…
És McCain elismerte vereségét, majd a nézetkülönbségek ellenére támogatásáról biztosította Obamát a válság megoldásában!
Ez szerintem egy nyílt üzenet a  politikusainknak is… bár, úgy sem értik. Fontosabb dolguk is van, mint az ország dolgaival törődni és azon dolgozni, hogy a nyugat ne egy lapon említsen bennünket a Balkánnal…

Csak nagyon remélni tudom, hogy nem lövik le Obamat…

Pause

.

.

.

.

.

.

.

.

Atletico, Athén, Werder, Liverpool

Már nem tudom ki-kivel játszott, de meccseket néztünk, unikumot és sört ittunk…
egyiket a másik után.. s jókat dumáltunk…
most enyhén részeg vagyok, de jól vagyok, mert a mai napom egy katasztrófális ideg baj volt s mint egy lazításképpen jó volt inni…

Reggeli helyett – a tegnapról

A mai nap csak jobb lehet.
Olyan Vivaldisan kezdődik és ez már feljogosít némi bizakodásra.
Nem tudom mi történt tegnap. Gondolom nem jól álltam hozzá a dolgokhoz, az első csúszást nem bírtam pozitívan lekezelni és agyamban elszabadult a pokol..
Aki szóba állt velem azzal összevesztem, mindennel és mindenkivel bajom volt, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, de még tök normálisan sem. Sőt ha valami rosszul tudott alakulni, akkor az biztosan negatívba fordult. Délután könyörögtem magamnak, bár csak lenne vége már a mai napnak s számolgattam, mikor is… erre az este hatra tervezett egy órás munkámból éjjel fél egykor értem haza… akkor már nem akartam semmit…
feladtam a küzdelmet s lenyomtam három deci vörösbort…

ja és a csapatommal sem sikerült a bemutatkozás… 0-6

Sírásókat ide!

Reggel olyan nehezen tértem magamhoz, hogy már azon gondolkodtam, sírásókat hívok, hogy exhumáljanak…
Ma mindenképp korábban lefexem… kettő előtt mindenképp… egy körül legalább… vagy talán már éjfélkor…

Méregtelenítettem

Ekkora baromságot!!!!!!!!!!!!
Nekem ebből a belső tisztálkodásból nem jött le más, mint az hogy gyümölcs ide, gyümölcs oda, a rettenetes éhség érzet volt az ami egész nap meghatározta a lelkivilágom!
Úgy döntöttem, gyümölcsnapot sem tartok többé, jól áll nekem mocskosul a halál

Reggeli helyett 6

Olyan Vivaldis.
Szeretem mikor tiszták a viszonyok (nem csak a légkörire gondolok). Akkor mindig könnyebb a lelkem és felszabadultnak érzem magam. Ilyenkor közelebb vagyok Vivaldihoz is. Persze ha úgy veszem (hétköznapi emberek gondolkodásával), akkor nem sokkal jobb így, de legalább nem gyötröm magam.
Eldöntöttem és eztán ehhez tartom magam. Nem lazítok többé, teszem a dolgom, azt ami érdekel s úgy vélem fontos. A többivel pedig nem terhelem a lelkem s a gondolataim.
Vivaldi közeli állapotban szeretnék lebegni, mert ilyenkor öröm az élet, szárnyalok. S ami érdekes, nem kell sok ehhez, csak tiszta viszonyokra, pozitív gondolatokra… a többi csak fizikai létünk megtestesítői. Na azokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, eddig sem foglalkoztam, sosem volt oly fontos, hogy miattuk gyötörtem volna magam.
Ma olyan Vivaldis napot csinálok magamnak…

Félelemmel töltve

Egy nő és a pasija (sötétek voltak mint az éjszaka) sokáig szöszmötölt az ótépé automatánál. Gyerek erőlködött a babakocsiban, az önműködő ajtóval szórakozott. A harmadik, egy férfi, fél lépéssel mögöttük, mintegy testével fedezte a műveletet végzőket. Fél szemmel láttam, 24 000 forintot akartak felvenni, de a kártyán limit volt s nem sikerült nekik. Sokszor próbálkoztak, a nő annyira süket volt, semmit sem értett abból amit az automata kommunikált nekik, folyton csak azt mondogatta: “mosmicsinnyállak?”. A pasija próbálta fordítani, kevés sikerrel, csak böszmén nézett a távolba, mintha neki ehhez semmi köze sem lenne. Aztán sokadszorra is újra próbálkoztak. Már vagy hatan várakoztunk türelemmel. Két srác feladta. Bennem volt az önkéntelen kérdés, talán segíthetek? Mi a probléma?
De nem mertem szólni hozzájuk. Szemem előtt lefutott a film, ahogy ezek kicsinálnak, mi a fasznak pofázok bele az ő dolgukba, meg aztán menjek a kurva anyámba…
Láthatóan többen a sorban is erre gondoltak, mert senki sem sürgette meg őket, ha nem megy, húzzanak a francba innen… Negyed óra félelem volt az ótépé automata fülkében…
(megfigyeltem, ezek úgy állnak, hogy szinte csak a sarkuk ér a földre s a feneküket összehúzzák, mintha folyamatosan seggbe lennének kúrva)

Reggeli helyett nyomottan

dupla takaró… ájulás… no tévé no music… kemotoxos bogár ébredése… hol vagyok? az ébresztő telómat is kibaszom a francba… jaj… hol vagyok ilyen nyomott? kávé cukorral, talán segít… kávé cukorral.. kellene egy kis napfény… kávé cukorral… emerkettőpetőfi…