Zokni

van egy fiókom.. hegyekben áll benne a zokni.ezt ma állapítottam meg miközben alsógatyát kerestem… iszonyúan sok zoknim van, legutóbb a nőm hozott kb 5-6 párat, hogy legyen… érdekes, a nők ha valakit nagyon szeretnek, ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy zoknival lepjék meg szívük választottját… szóval, a aki nagyon szeretve vagyon, annak sok zoknija van

After pause…

.

..

… megint volt egy kis szünetem.no nem azért mert lenne valami bajom, csak úgy.. élek… élem az életem, kerek.mint a csokitorta és ilyenkor kevés lelkesedés van bennem az írásra… s ez jó vagyon így azt gondolom… ennek a blognak úgy is amolyan pszichológiai szerepet szántam, mikor nem volt talaj a lábam alatt, akkor kellett ennek az írománynak rendbe tenni ill. általal rendbe tennem a lelkem… most jól vagyok, boldog és kerek a világ mint a csokitorta

…

..

.

aszarislevanszarva

Napok óta motoszkál bennem ez a velős gondolat.nem az enyém.már azt sem tudom hol olvastam, vagy hallottam.de ez jár a fejemben immár napok óta: aszarislevanszarva…

Amikor a gyilkos megdöbben…

Amikor a gyilkos megdöbben, hogy áldozatának ugyan olyan érzései vannak mint neki. család, szeretet. símogass meg mindenkit helyettem, mondja az áldozat. és emberibb mint valaha… a gyilkos? hiszi, hinnie kell igazában, jogosságának a kivégzésnek. és ott azok az emberek, akik belehulltak a vízbe, immár halott testként… ők is szerettek, szerették őket és valaki várta őket haza. ha van haza… s ha nincs haza… fantázia panaszlakat. a fantázia megvéd, engem mindenképp megvéd. hiszem hát képzelem… -széthajszolt lelkemmel alig vagyok. sok volt ma mindenből, épp elég… kicsicsillagom ma fényesen ragyogott, fényesebben mint valaha. sokáig álltam az interspár parkolójában s néztem őt. hatalmas volt és ragyogott. nem is tudom. levenni szemem nem bírtam hát csak bámultam, bámultam, bámultam… hideg és beletörődő, formális. Aldo Moro levele a pápához. ilyen lett. feltételek nélkül.. nehéz világ ez. már mindenen túl van ez a társadalom, lezüllött erkölcsileg, morálisan… jaj de nagyon fáradt vagyok… ringass el ó halál. senki se jő. senki se vár, ringass el ó halál… -érdekes, ha fáradt vagyok, folyton a világvége hangulat uralkodik el rajtam. mintha mennék. el mennék és imádkozhatnék, de nem teszem, mert nem tudok és nem is akarok. minden nemű ima helyett könyörög az ember eleget észrevétlenül, csak úgy…

Amikor van kedvem…

Amikor van kedvem csinálni valamit, akkkor nincs időm. Amikor van időm, akkor pedig nincs kedvem semmihez sem. Nem jól van ez így s ha tudnám az okát, akkor biztosan odahatnék, hogy másként legyen. De nem. Nincs másként, régóta nincs. Pedig lenne mit csinálnom, és szeretném is csinálni, de nincs kedvem. Ebben az egyészben az a legjobb, hogy azt csinálok amihez kedvem van. No persze ez sem igaz. Nem is lehet az. Most például van kedvem az íráshoz de nincs semmi amit érdemesnek tartanék arra, hogy leírjam. Pedig az is valami, ha nincs semmi. Tudom. Fontos. Majszolom a vörösborom, vért adtam, kell az utánpótlás. Kicsit zsong a fejem tőle, de nem baj. Tanultam is, de hog y lehet hatékonyan tanulni este kilenckor egy átdolgozott nap után? Természetesen belealudtam. Jól esett. Most pedig megint az lesz, hogy hajnalig nézegetek, mint süket disznó a búzában. Ez sem baj, mert tapasztalat, hogy vannak érdekes dolgok a tévében, mondjuk hajnali kettő és három között. Láttam már olyat, bár tudom, nehéz elhinni. Magyar Televízió meg a tévékettő. Nevetséges mint a parlament… igen így kisbetűvel, parlament. Mert semmi nem indokolja, hogy nagybetűvel írjam. Olyan mint a spejz. Tele van köcsögökkel. Balkezes és jobbkezes köcsögökkel. Nem tudom mit vétettünk, hogy nekünk ilyen országgyűlés (kisbetűvel) dukál. Biztosan van valami vaj a fejünk felett és bünti van. Mindenesetre választani illetve válogatni, azt nem tudunk az biztos. Megérdemli az ország. Ez van. Ilyen hely ez. Szar. Milyen szar hely ez is egy olyan szar hely. De nem panaszképpen írom ám ezt itt, mert én jól vagyok és szarok rájuk. Nem érdekel egyiknek a csomagja sem. Kikapcsoltam őket s szerintem ez az ami nagyon fáj nekik. Csak a dolgaimra koncentrálok és jól van ez így. Elvégre nem foglalkozhatok mindennel. Nem érdekehet minden. Nem forgácsolódhatok szerteszét. A dolgaimra kell hogy koncentráljak és akkor béke van. Lelkem nyugodt. Harmónia és szeretet. Ez is egy nagy baromság. Szeretet. A múltkor láttam egy embert. Szeretetből volt kifordulva az egyik szeme. Úgy tűnt nem hiányzik neki. Nekem sem. Elvégre az ember meg van szeretet nélkül is. Vagy nem? Nem hát. Mindenkinek szüksége van némi pozitív visszajelzésre. Különben kérges lesz a lelke és nagyon gyűlöli majd a világot. Pedig ráfér. Megérdemli. Az idő is egy köcsög. Utolsó putrogány, szemét geci. Mit kezdünk ennyi köcsöggel? Népi iparművészek sem tudnak annyi mázt előállítani amennyivel átlehetne színezni őket. Mennyi baj van. Tele vagyunk problémával. Pedig én jól vagyok. Köszönöm szépen. Elvagyok. Nélkületek. is.

Lányom mondta…

Azért jó, hogy esik a hó, mert ilyenkor nem hallani ha az ember csoszog.

Bölcselet

“Emlékezz erre: törekvésünk abban a reményben gyökeredzik, hog yelérjük, amire vágyódunk, ellenszenvünk célja pedig az, hogy bele ne essünk abba, amit kerülünk. Aki kudarcot vall törekvésében, az szerencsétlen, de még szerencsétlenebb az, aki olyasmibe bonyolódik, amit kerül. Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak, s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de ha a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel. Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal a dolgokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre, (míg nem ismered a helyes élet elveit), száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel;
az olyan hatalmunkban lévő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogadalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen.” (Epiktétosz)

Barack Obama wins historic US election

Democratic Senator Barack Obama says “change has come to America”, after being elected the first black president of the United States.   Electoral College votes
Obama – Democrat 338
McCain – Republican 159

Nagyon örülök! Tulajdonképpen erre számítottam. Pedig féltem, hogy a szavazófülkéban a “csendes” amerikai az afroamerikai ellen szavaz… mert ugye nem illik négerezni, rabszolgázni nyilvánosan sem. Aztán Obama széjjel verte McCain-t. Amerika nagyon megváltozott. Előnyére. Üzent a világnak, a másság elfogadása győzedelmeskedett.  Amerika a tolerancia fellegvára lett. Obama pedig, friss gondolatokkal, mosolygósan okos, értelmes fejével meggyőzte az amerikai népet arról, hogy komoly és hatásos lépéseket tesz az amerikai problémák megoldására…
És McCain elismerte vereségét, majd a nézetkülönbségek ellenére támogatásáról biztosította Obamát a válság megoldásában!
Ez szerintem egy nyílt üzenet a  politikusainknak is… bár, úgy sem értik. Fontosabb dolguk is van, mint az ország dolgaival törődni és azon dolgozni, hogy a nyugat ne egy lapon említsen bennünket a Balkánnal…

Csak nagyon remélni tudom, hogy nem lövik le Obamat…

Hétpecsétestitokvagymi

ZürHajós kért fel arra, hogy írjak le hét olyan dolgot magamról amit nem lehet megtudni a blogom olvasásakor… Köszönöm. Ime:

1, Első lettem az általános iskolai kimittudon. Az 5. osztályban. Fuvoláztam. Iskola szinten futottak még…
2, Hat hónapig voltam a KISZ tagja kötelező jelleggel, mikor önkényesen kiléptem, meghurcoltak. 1982.
3, Szeretem a poposexet (is) csinálni nagyon. Minden irányból. De legjobb volna egy pár mellé beszállni harmadiknak…
4, Gyűlölöm az öltönyt, talán négyszer-ötször volt rajtam eddigi életemben.
5, Huszonöt éven át dohányoztam (13-38). Lányom születése után hagytam abba ideiglenesen, immár hat éve.
6, Kölyökként egyszer csokit loptam egy ábécéből. Elkaptak, megpofoztak. Azóta soha nem nyúltam rossz helyre, tudom mi az enyém…
7, Tisztaság és rend mániás vagyok. Tudom, a zseni átlátja a káoszt, de még is… és legyen tiszta is.

Nekem lenne még egy hetes, olyannyira belejöttem…
Tovább adom a lehetőséget a következőknek kíváncsiságból: terika, Depravator, Ellen-lét, ismerj fel, Ostobapasik, Szakítós-blog, Angelic life.

Csak egy kép

Originally uploaded by _emily_c_

_emily_c_’s photostream
Emily képe, nem tudom kit ábrázol, nem tudom hol van, de nem is érdekel… mintha Krisztust látnám női kivitelben… s nem csak azért mert testtartása hasonlít egy keresztre feszített emberéhez, nem… ahogy néz! az fogott meg, a tekintete… van benne valami sötét titokzatosság, némi fájdalom és az a sok csend… csend és az átkarolt világ… itt vagyok mondja, tessék rendelkezz velem, átkarollak és be is takarlak tisztaságommal…

A virágok völgye

Nincs annál szörnyübb büntetés mint, hogy örökké kell élned.
Mert ha választottál és nem lehet veled a választottad, csak szenvedés a lét megannyi életen át.
Elhagyni mindent és mindenkit a választásod miatt, megbocsátható ha valóban tudod, az ami.
És meglátod, ellened fordul a világ, mert tele van irigységgel, rosszindulattal s nem szívleli a beteljesült életet, szerelmet s lelkeket áldoz fel a próbatételért.
Vagy a választás hiába való, nem is lehetséges? és ha már megtörtént, nem is teljesedhet be? mert mondom, a világ útjában van s akkor eltapos, kíméletlenül…

Lost – once more Kurvapecér

Kurvapecér eltünt.
Sokat gondolkoztam ezen, miért? mi történhetett? hogy egy hatalmasan nagy energiával megépített, jól bevezetett blog tulajdonosa, egyik pillanatról a másikra eltűntet minden nyomot, ami valamilyen kapcsolatba hozható “munkásságával”.
Talán otthon lebukott?
Ahogy már csepegtette az infókat, otthon nem volt minden rendben…

Végül is arra jutottam, hogy a blog, “Egy Kurvapecér naplója” már nem az volt aminek szánta… nem az a közönség látogatta akiknek szánta, egyre több nőnemű olvasója volt, és persze egyre többen ítélték el azt a fajta erkölcsi normát, amit képviselt. Kitelt a becsülete, ellaposodott, sivár és sekélyessé vált, mint talán a létrehozójának lelke. S Qpec barátom látva ezt, elment a kedve az egésztől. S hogy megszüntette, mindenképp vereség. Nem volt benne elég elhivatottság, érzelem és lélek, hogy kitartson ama gondolatiság mellett, amely a “kurvázni jó” életvitelt hivatott népszerűsíteni -s megvédje azt- amelyért oly fenhangon szált síkra még a blog indítása kezdetén. Elbukott.
Ezzel együtt sajnálom.
Hiányzik.

Csak pozitívan 19

“Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.”
Woody Allen

Reggeli helyett 6

Olyan Vivaldis.
Szeretem mikor tiszták a viszonyok (nem csak a légkörire gondolok). Akkor mindig könnyebb a lelkem és felszabadultnak érzem magam. Ilyenkor közelebb vagyok Vivaldihoz is. Persze ha úgy veszem (hétköznapi emberek gondolkodásával), akkor nem sokkal jobb így, de legalább nem gyötröm magam.
Eldöntöttem és eztán ehhez tartom magam. Nem lazítok többé, teszem a dolgom, azt ami érdekel s úgy vélem fontos. A többivel pedig nem terhelem a lelkem s a gondolataim.
Vivaldi közeli állapotban szeretnék lebegni, mert ilyenkor öröm az élet, szárnyalok. S ami érdekes, nem kell sok ehhez, csak tiszta viszonyokra, pozitív gondolatokra… a többi csak fizikai létünk megtestesítői. Na azokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, eddig sem foglalkoztam, sosem volt oly fontos, hogy miattuk gyötörtem volna magam.
Ma olyan Vivaldis napot csinálok magamnak…

A nap legboldogabb embere

Nem tudom, hogy az a két nő mire alapozta, amikor azt mondta: “Maga a mai nap legboldogabb embere!” s közben nyálasan vigyorogtak. Pedig nem történt semmi különös, az az ember egy rendkívül primitív töltelék tévés játékon, ami olyan szar, hogy csak éjjel két órakor lehet műsorra tűzni, és nézi öt ember, nyert egy millió kettőszáz ezer forintot…
Nem tudtam, hogy van ilyen műsor ennyire késő éjjel. Mivel most értem haza a munkából, s nem tudok még aludni, bele néztem. Az alacsony és a magas nő a játék végén egymás szavába vágva nyálaztak s ráomlott az asztalra, rugták le a tűsarkut s láthatóan veszettül szenvedtek és nagy erőfeszítésbe telt nekik emberi tartással végig csinálni ezt a szart. Ez némi értelmet feltételez róluk. Gondolom csak a pénz az ami miatt alázzák magukat és ez teszi érthetővé immár miért a nap legboldogabb embere számukra az az ember aki nyert egy kis pénzt.
Pedig nem sok minden kell a boldogsághoz… néha elég egy jó szó, egy érintés… néha egy kis figyelem vagy épp csak a nyugalom egy csendes őszi délutánon…
Ki lehet még boldog a mai napon? és ha boldog, akkor miért boldog?

Micsoda nép?!

beszavazzák a leghülyébbet… sérült, had mejen… röhej

Bajnokokligája, sörhegyek és a Barátság

Tegnap a barátomnál aludtam, mert ismét összejöttünk meccset nézni és oly sok sör fogyott, hogy képtelen lettem volna haza jönni. Bajnokok Ligája volt… most el kellett gondolkondom kik játszottak… igen, a Mencseszter volt a Vijjareál ellen és bele-bele néztünk a Bájernmünkhen-Szteauabukarest meccsbe is… nem is tudom mi lett az eredmény, de nem is különösebben érdekel, mert nekem nem fontos, egyik csapat sem a kedvencem. Nekem az együttlét volt fontos, együtt lenni a régi jó és szeretett barátaimmal, velük tölteni az időt ez volt a fontos. Jókat dumáltunk, felelevenítettük megint a régiszépidőket… és persze a barátaimról is megtudtam egy sor olyan részletet, amikről nem volt ismeretem, hisz az utóbbi években úgy alakult az életem, hogy eltávolodtam tőlük, sajnos. After that, azt meg is fogadtam, ott este magamnak, hogy olyan, hogy eltávolodom a barátaimtól, soha nem lesz. Senkinek és semminek a kedvéért nem fogom hanyagolni a barátaimat. Mert a barátok rendkívül fontosak… ismernek, szeretnek, tolerálnak, ha kell segítenek, az  idő velük sokkal szebben telik, tartalmasan, szeretetben. És ha az ember közelében érez másokat, akik a barátai, akkor soha sem érzi magát egyedül, magányosnak…

Csak pozitívan 18

“Könnyü boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, minthogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.”
Woody Allen

Egy mondatban

Nem lehet családi kiadásom, hisz nincsen családom!

Csak pozitívan 17

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”   (Veronica A. Shoffstall)

Most erre az idézetre nagyon szükségem van.
Mert nem úgy alakultak dolgaim, ahogy elképzeltem, ahogy szerettem volna. Persze van ilyen az életben, előfordul természetesen és nem is veszem úgy a dolgot, hogy katasztrófa volna. Nincs katasztrófa. Élet van ami megy tovább.
S ő pedig majd eldönti mit akar, és hogyan akarja. S abban a döntésben milyen szerepe van személyemnek. Van e szerepe? Mert most sem építettem rá sokat, kalandoztam és a kalandok már csak ilyenek. Nagy nyereséggel kecsegtetnek, de ellenkezőleg is történhetnek a dolgok és azt nem úgy kell tekinteni mint hatalmasan nagy veszteséget. Csak egy lehetőség volt. Lehetőségekkel pedig tele van az élet.