Reggeli kávé mellé gondolom

hogy szeretem ezt az állapotot, amely nekem oly kegyelmi állapot…
magam vagyok, dolgozni sem megyek, itthon ülök és azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek
s zenét hallgatok az előző életemből
fontos zenék ezek, akkor mérföldkövek voltak a maguk módján
s most hogy egyedül, itt a csendes lakásban hallagatom, megpróbálom mindazt átérezni, megérezni azt amiért ez a zene fontossá vált számomra…
mondom, hogy kegyelmi állapot ez nekem!
rendkívül jó érzés… s ha ügyesen csinálom, újra átélhetem azokat a pillanatokat amelyek bennem vannak, anno véremmé váltak, csak mélyen a tudatalattimban építőkövei énemnek
hagyom, hogy utolérjen, hagyom, hogy minden porcikámmal érezzem a múltam szép pillanatait újra…
élvezem

Ui: aztán beszart a cédé…

Kezdődik minden újra?

Reggel felhívott és rimánkodva kért, hogy folytassuk.
Mert, hogy ő borzasztóan szeret, velem tudja csak elképzelni az életét és engem akar pátyolgatni döglött öreg koromban és ne döntsek helyette, ő megbeszélte önmagával, hogy mire számíthat mellettem, s jó az neki, ezt akarja és soha nem akar mást – mástól… velem tud csak élni, minden úgy jó ahogy akarom, neki jó lesz és ne legyek hülye, ne dobjam el magamtól az odaadó szerelmet amit ő érez irántam, mert tudja nekem is jó lesz és semmi követelőzés, nem kell neki gyerek, nem kell neki semmi és senki csak én az életünkkel együtt…
most erre gombot varrok

fasz kivan
már lassan zárom le és berendezkedtem – jó persze, hogy hiányzik, nem tagadom- hisz hatalmasan jó vele sex és … és… mi is? hát hogy van.. beszélgetni vele, segít, kiegészít… társ is… és mi lesz döglött öreg koromban? hogy leszek magamban? talán ez az utolsó szekér.. talán ez az.. emiatt végtelen szomorúságot érzek, mert nincs kedvem egy újabb nőt betörni, megszokni stb…

tegnap megkérdeztem a lányom, hiányzik e neki? modta, néha gondol rá… de tudom, neki is kettős érzelmei vannak.. néha hiányzik neki, sokszor pedig élvezi, hogy kettesben vagyunk, várja, hogy kettesben menjünk nyaralni, tegnap előtt ő mosogatott el, egyedül, segít a mosásban, önkétn pedig kicsilány még…

fasz kivan- nem tudom mi legyen – kicsit hajlok arra, hogy még egy próbát megér – de aztán az elmúlt kudarc “N”-nel vissza lök a valóságba és akkor megigértem magamnak, hogy nő miatt nem borítom fel még egyszer az életem… és keresem- kutatom magamban, miért örültem annyira mikor elment? hm? mert már csak koloncnak éreztem a nyakamon azért, mert sexeltünk és akartam magamé lenni, ő meg azt akarta, hogy az övé legyek… teher lett, mivel már nem tudom úgy szeretni mint azelőtt…

Találkozunk wazze

mert találkozi kell
egyszerű véletlen folytán alakult úgy, hogy muszáj volt felvennem vele a kapcsolatot és megbeszélni egy találkozót
ez nagyon meglepte, gyakorlatilag elcsuklott a hangja, mikor beszéltünk s el is mondta, őszintén, hogy ő erre nem készült fel, pláne arra, hogy a háziorvosa nekem adja a fogamzásgátló tabletta receptjét, hogy hát adjam oda a páromnak… a doki nem volt képben s én nem világosítottam fel, minek most magyarázkodni…
szóval, hogy odaadjam neki a fogamzásgátló tabletta receptet…
enyhén szólva érdekes a szitu
tudom, hogy az ilyesmit folyton szedni kell, és ha az ember szakít a pasijával, attól még nem áll le a szervezete, a tablettát szedni kell, hogy a folytonosság meglegyen
de miért nem áll le?
mert bármikor szükség lehet a védelemre
és miért zavar ez engem?
bizsergek ott legbelül mikor rá gondolok
hogy találkozunk
esetleg … nem is tudom milyen taktitkát folytassak
vajon volt e már szüksége a védelemre? vagy csak kinéz valami, azért fontos azt rendelni és szedni?
szerintem nem…
mikor anno találkoztunk, akkor is védelem alatt állt és mint kiderült egy hónapos szakításban volt az előző hosszú kapcsolatából s közben azért már szükség volt a védelemre!
most is ez a helyzet… basszus mekkora duma van a hűségről és a tiszta mély érzelmekről és egyáltalán!
és ez megy, mindjárt? két héttel a szakítás után? szép
persze valszeg a bosszú is munkálkodik, hogy megmutassa azért ő jó nő és szüksége van rá más férfinek, ha már én dobtam… -így csinált az előtte lévő ex is… gyakorlatilag a szakítás után három hónappal férjhez ment… döbbenet, hogy most is hasonló a helyzet (egyébként mindenben hasonlóan alakult a helyzet)
utálom az egészet!

Puncihegyekkel ébredtem ma

s ahogy lassan tértem magamhoz, mindenhol az ő punciját láttam, ahogy hajat mos és lehúzom a bugyiját, ahogy főzés közben megpuszilom a csiklóját, ahogy reggel még félálomban letámadom, ahogy csak úgy felkínálja nekem kis szopogatásra, ahogy védekezik, hogy most ne, ahogy öltözés közben rányomulok, ahogy pisil, ahogy franciázás közben az egész punciját felfalom, ahogy behatolok s ő csak fekszik kiterítve…

szóval állt a farkam megint rendesen

És nagyon igaz:
ÉHES DISZNÓ MAKKAL ÁLMODIK

Déja-Vu – again

Belenéztem a régi bejegyzéseimbe, mert úgy rémlik a mostani helyzet igen csak hasonlít az öt évvel ezelőtti szituációra.
Lelkiismeretemmel harcolok
Fáj a fejem
Probléma – az első
2008-as bejegyzések ezek. ÚRISTEN miket éltem át és próbálkoztam, küzdöttem, miközben már tisztán látszott, kapcsolatunk halálra van ítélve.

Persze ez most más szitu, valamivel enyhébb kivitelben, de az alapok ugyan azok.
Megint van az igérgetés a hatalmasan nagy szerelem bizonygatása.
Szóval nincs alku.
VÉGE – ENNYI – VOLT

Megint felhívott

és nem igazán örültem neki, mert még csak most kezdem élvezni a magányom és ő folyton azzal üldöz, hogy nagyon szeret és az életét csak velem tudja elképzelni és az ő helye itt van…
van egy olyan érzésem, hogy azzal, hogy hívogat, épp az ellenkezőjét éri el mint amit szeretne… olyan nagyon nem akarom, hogy megint itt legyen!
Most azok az érzések vannak bennem túlsúlyban amelyek inkább eltaszítanak tőle és ami vonzóvá tenné számomra az végtelenül kicsike mostanában…
jaj, most meg a gémélen nyomul..

Anno, mikor nagyon szólóban voltam,

és korábban hazaérkeztem a munkából, előszeretettel maszturbáltam egyet, semmi erőlködés, bekapcsoltam az számítógépet és belekukkantottam a sexképkollekciómba… -szerintem ilyen minden pasinak van, vagy legalább is kellene, hogy legyen- és felizgattam magam, felpörgettem amennyire csak bírtam és hurrrráááá…
most nem maszturbálhatok, mert puncizni akarok este és nem tudnék teljesen toppon lenni, már nem megy csak úgy, egyik a másik után… húsz éve még sorozatban, többször is, de mostanság már nem és nem én tehetek róla, egyszerűen nem, pedig puncim is van hozzá, egy nagyon gyönyörűséges punci -

és egyáltalán hogy meg tud változni minden, nem csak a maszturbáció miatt mondom, de sokszor az ember gyerekének az kell ami épp nincs… miért nincs tökéletes élet? miért kell folyton valami másért küzdeni? fasz kivan… elfáradtam egy kicsit, mostanában sok volt a meló, stressz meg ilyesmi… ilyenkor dugni sincs sok kedvem, inkább azt szeretem, ha a csajom orálisan kielégít… máskor meg nagyon punciba lennék, egész nap, mint most is, de elkeserítő, hogy nem tudok… nem akar…

egy jó music, némi füstölni való és adj neki, relax ezerrel.. ez kellene- de aztán folyton eszembe jut mindig valami tenni való és már nem is az ami.. basszus még kikapcsolni sem tudok … bassza meg, bassza meg..

bassza meg…

valami másik punci kellene- néha olyan nagyon megtudnék új puncikkal, cicikkel ismerkedni.. muszáj cicikel megismerkednem, minden cici egy kihivás, titok és öröm, kielégülés– oh ha tudnák a lányok mennyire jó dolog a cicivel foglalatoskodni!

mindnen pasi cicifüggő… meg punci.. punci körül forog a világ .. ez van, szeretem ezt a világot.

megint

féltékenykedik
megint beszól s megint megjegyez
lassan újra elérjük azt a pontot, mikor nincs tovább
szóltam neki időben, hogy ez a pont ma közelebb van mint régen
s ez a pont simán elérhető

Malcolm Mclaren – Waltz Darling

 

Nem is oly rég meghalt egyik kedvenc muzsikusom, zeneszerzőm aki rendkívül érzékeny és sikeres producer is volt, hisz sok nagy név nőtt ki kezei közül, miközben maga is hatalmasan nagyokat alkotott s zenéi helyenként igazi mérföldköveknek számítanak a popzene, világzene művészetének országútján.
Malcolm McLaren az illető. Emlékezem rá ezzel a dallal… most ezzel… aztán majd később még felemlegetek néhány szép muzsikát tőle.

Én szeretkeztem…

vele, reggel ahogy megkívántam, magamra húztam és jó mélyen belenyaltam a puncijába és a popsit sem hagytam ki… sokáig szopogattam a puncit és az alkatrészeit s közben melleit gyömöszöltem… erősen lihegett, gondoltam belejött (a nyomulásom ébresztette fel), elfordítottam oldalra és habozás nélkül farkam, hátulról beledöftem szűk puncijába… döfködtem egy darabig, ő símogatta a combom és jelzett, ütemesen erősítsek bele, ezért komolyabban döngetni kezdtem.. arcát a párnába fúrta, csípőjét előre-hátra keményen tekerte, szóval erősen dolgozott azon, hogy nekem jó legyen… de én nem akartam elmenni, sokáig akartam dugni őt, mert azt nagyon élvezem, hogy ő már egyszer-kétszer elment és én még mindig csak dugom és dugom kimerülésig… aztán belefáradtunk, nem élvezett el… én sem..  egymásra vártunk, ő azt mondta, nem tudott volna semmiképpen sem, én meg nem akartam.. mindketten félbe maradtunk…

szóval én szeretkeztem vele, de ő velem nem…

aztán eszembe jutott, hogy neki most dejavu érzése lehetett, mert úgy dugták meg, hogy ő nem volt benne a buliba… az előző pasija csinálta vele ezt folyton, minden este megdugta, és reggel is… őt pedig a frász már kitörte, mert ha akarta, ha nem, mindig rendelkezésére kellett állnia a pasinak… sokszor nem élvezte, csak várta, hogy a pasi élvezzen már…  ez a szeretkezésünk is ilyen lehetett és én elszégyeltem magam…

szóval ez a helyzet
szeritem ez a végéhez közeledik… az ilyen sex már olyan érzéketlen, kölcsönös nem egymásrafigyelés rutinos nagy szarsága…

A szerelem olykor… reloaded 2.

Napra nem pontosan, de három évvel ezelőtt egy Ladányi verssel vigasztaltam magam…
http://ujelet.wordpress.com/2008/03/05/vers-ladanyi-mihaly/

szép vers a szerelemről… örök vers ez, mert mindig van aki éppen az elmúló szerelem után néz szomorú szemekkel és miután örömködött kicsit, máris egy új lehetőség után kutat… ilyenek vagyunk.. azt nemtom jó e ez nekünk, de az élet nem unalmas az biztos!

Bujjék bele…

Új esztendő… új remények és új kívánságok… -mekkora baromság- miért kellene nekem új élet meg remény és akármi… én reménykedem amikor akarok, ha van fogadalmam az év közben is megvan, nem kell nekem ahhoz az új év… meg január elseje.. az a baj, hogy nem sikerült olyan nagyon benyomni szilveszterkor amennyire akartam, illetve terveztem. -gondoltam a csajom is lealjasodik és egy jót dugunk úgy totál matán még nem csináltuk… el is terveztem, hogy fogok vele fajtalankodni, meg ilyesmi.. aztán az lett a vége,hogy én iszonyúan lealjasodtam, ő pedig moderált módon volt kótyagos- lefeküdtünk, nem állt fel, hát besélgettünk.. és valami komoly filozófiai képletet próbáltam elmagyarázni neki, de nem tudtam egy értelmes mondatot összeraki..- persze ezt már ő mesélte el másnap,hogy nagyon kíváncsi lett volna a fejtegetésem végére, mert bennünket érintett a dolog, de úgy látszik, már sosem fog kiderülni mi is volt ama tételem lényege – eszenciája… s mivel tisztán ittam a sört és az unicumot, másnaposságnak még árnyéka sem vetődött rám.

Hát ez volt és ezt gondoltam leírni az újévvel kapcsolatban így első bejegyzés gyanánt. -és még sokkal többet szeretnék írni, mert jönnek a belső kényszerítő erők, de sajnos időm nincs már annyi mindenre… -pedig most bele-bele olvasgattam a régi feljegyzéseimbe és oly jó volt újra átélni – gondolni a régi dolgokat, még ha azok nem is voltak olyan jók annak idején… szóval jó hogy van ez a blogom,  örülök neki.

Kezdődik…

talán ma találkoznak… nem vagyok e miatt különösebben ideges. csak szeretném nagyon, hogy sikerüljön… lányom már tud róla, hallott róla, nem fogja váratlanul érinteni, megalapoztam már vele ezt a találkozást… de nem tudhatom ennek ellenére hogy reagál… (megszenvedtünk már egy kísérletet)
Amikor először beszéltem Móniról neki az első kérdése az volt, hogy “Ugye nem olyan mint az eN?”
Mit tudom én milyen? kérdeztem magamban, de neki csak annyit mondtam, szerintem nem…
ma találkoznak és meglátjuk… Moninak azt mondtam, nem muszáj, de örülnék neki mert később előnyös lehet a kapcsolatunk szempontjából -vagy hátrányos- fasz tudja már mi lenne a jó… bassza meg. Tényleg nem is tudom mi lenne a jó.. kettős életet élni? hatalmasan nagy baromság.
Pozitívan gondolkodom. Nem erőltetek semmit. Majd meglátjuk, no meg Moni egészen más mint az eN. eddig . így tapasztaltam. eddig..
Kíváncsian várom a folytatást… mi lesz itt?

eM szopása

Felhívott valami apróság miatt. hangjában semmi extra, mint régen, olyan baráti.én is az voltam.nem éreztettem vele sem haragot.sértést se semmit sőt… végül megkérdeztem hogy van?-ironikusan nevetett, jól. -akkor jólvan mondtam és letettem a letefont.
Egy óra múlva küldött egy esemest, mi volna ha este munka után felmennék hozzá, barátilag beszélgetni… sajnos nemet kellett mondanom, mert valóban sok dolgom volt, képtelenség lett volna… de esemesét olvasva rögtön felállt a farkam… amolyan pavlovireflex szerűen ugrott be a kis agyamba: igen jól tud szopni és hatalmasakat élveztem minden egyes alkalommal, mikor leszopott. -főleg az utolsó alakalommal, mikor már széjjel szopta a farkam, azt hittem itt a vég, akkor szétfeszítette combjaim, megmarkolta a heréimet és tövig bekapta volna, ha belefér a szájába az egész farkam… ott durrantam el.mintha az agyam szívták volna le akkora élvezetet okozott… hát ez jutott eszembe az esemese olvasása közben..
azt hiszem felmegyek hozzá…

Lehetett volna…

Lehetett volna az a címe is, hogy nyomott angyal… de nem lett. mert az agyam nyomott, legalább is eddig azt hittem, hogy az, de még sem az.hanem valami más baj van. asszem az idő. az a baj. mindenem nem működik ill.nyikorog.néha alig tudok felkelni az ágyról vagy épp a székről amit akkor ott éppen ülök.aztán ha mégis sikerül akkor meg menni alig tudok.olajozni kellene, de hogy kell azt csinálni?-próbálok mozogni, de mintha nem számítana.függetlenül mindentől letapadt vagyok. ezt kell feldolgoznom mostanában.hogy alig működjek. nem írom le azt a csúnya szót, ami jellemezné halmazállapotom. mert még is van némi önbecsülésem… visszafordítani nem tudom és nem is akarom.minap megkérdezték tőlem, ha újra csinálhatnám az életem hol és mit változtatnék?-sokáig gondolkodtam és nem sok minden jutott az agyamba.talán a feleségemmel máskép élném az un.családi életem, jobban megbecsülném… egyébként minden jól van ahogy van… szeretem az életem.

Nyomott aggyal…

Nyomott aggyal ébredtem… talán a fejemen aludtam.vagy magamra borítottam az egyetlen szekrényem.nemtudom..homályos tekintettel néztem körül.s komolyan el kellett gondolkodnom hol vagyok s egyáltalán mivaaaan? – tegnap azért jobb volt.-állt a farkam ezerrel és eN-re gondoltam, tizenkilenc lehetséges helyzetben keféltünk, végig gondoltam az összeset.(magasles, konyha, medence, autó, történelmi romok, solarium…stb) -kibaszott fasza volt vele a sex.-sohaseholsenkivel nem volt olyan jó mint vele s imádtam nézni dugás közben, ahogy a sportosan izmos teste megfeszült s kéjesen elalélt alattam v.épp felettem, mikor hogy… nem úgy mint eM-el.akivel csak sötétben csináltam.-szerintem fel sem állt volna ha látom… -most megpróbálom összeszedni magam, életet lehelni testembe mert tanulni szeretnék, muszáj tanulni, kell. tegnap csak olvastam. mikor nincs energiám a leckéhez, akkor csak olvasok, most éppen a Suttogó-t. élvezem, nagyon jó fordítás kellemes olvasni, még ilyen angolgyengének is mint amilyen én vagyok. de épp elég ha olvasok. néha kiszótárazok egy-egy szót, ami többször felbukkan és már zavar, hogy nem értem. aztán megyek tovább.lazán.férfiasan … (ez a vége igen nagypofájú lett…)

Nagy szerelmek ha eljönnek…

Miközben szövögetem aktuális nőügyeim, hezitálok és néha nyűgösködöm vagy épp reménykedem no meg rettegek, valami történt. Nem tudom én voltam e az oka, okozója, s ha igen akkor mit tettem, hogy így legyen, de ami történt az szerintem nem véletlen.
Két napon belül két régi, nagy szerelmem tűnt elő a múlt halvány ködéből:
Márti, akit nem láttam 25 éve. Székesfehérváron él, anno barátok voltunk, többször voltam nála és nagyon szerettem. Édesen mosolygós, kedves és vidám lány volt, törékeny álomlány… az iwiw-en jelöltük meg egymást, két nagy fia van, sokat kirándulnak és a mosolya ugyan az maradt… most levelezünk.
S ma kaptam levelet Anditól, akivel a kilencvenes évek elején jártam. Két éves kapcsolatunk eleve halálra volt ítélve a szüleinek konzervativizmusa miatt, mert a hosszú hajammal nem voltam kívánatos személy a szemükben. Andi ennek ellenére szeretett, én voltam neki az első. Mindenben.
Vele hoztuk össze a nagy szexuális csúcsom, csúcsot, kilencszer élveztünk mindketten egyik együttlétünk során. Akkor már Kaposvárott tanult, s titokban jött haza egy este, hogy szülei ne tudják meg, s nálunk aludt, reggel pedig a korai busszal utazott vissza. Csodálatos volt vele az élet. Aztán Budapestre került egyetemre és neves textiltervező lett belőle. Mai levelében kérdezi: emlékszem e rá, van e kedvem találkozni vele… hát persze. Hogy a fenébe ne! Semmit sem kívánok jobban mint, hogy újra belenézhessek a gyönyörűségesen szép égszínkék szemébe…
S hogy mi történt, nem tudom. Miért e két nagy szerelmem felbukkanása? Miért nem előre mennek e dolgaim, miért a múlt játszadozik velem, miért nem a jövőbeni kapcsolataim épülnek szépen? Régi, soha el nem feledett arcok tűnnek fel inkább és érdeklődnek felőlem. Vajon miért?
Most ebben a pillanatban nagyon boldog vagyok, hogy az életem olyan volt amilyen, megbánni nem bánok semmit, sőt büszke vagyok rá, hogy ezek az emberek még a mai napig szeretettel gondolnak rám!
Juj de kibaszottfasza az élet!!!

The London – part four

Olyan méltatlannak és egyben perverznek éreztem Erzsébet királynő arcképével díszített  papír tíz fontost zsebembe gyűrni közvetlen a farkam mellé!

Bámészkodtam az Earls Court Road-on, figyeltem a jövés menést, a hazafelé igyekvő embereket. Olyan sokfélék! Például, kerékpározik egy polós, rövidnadrágos srác, mellette sétál egy öltönyös úriember kigombolt zakóval, majd egy nagykabátos hölgy igyekszik az egyenruhás kislányával, aztán bőröndös néger hölgy csapat húz el mellettem. Változatos emberkavalkád és mindenki oly természetes…
S váratlanul megszólított egy fehér fiatal ember: “verizdö ándergrand sztéisön?” – Természetesen útba igazítottam…

iPod-ot hallgatnak a hajléktalanok!
és épp olyan (Nike) hátiputtija van az egyiknek, mint nekem…

Az élelmiszer üzletek éjjel 11-ig vannak nyitva… amiből rengeteg van, mint ahogy az éttermekből is… olyan mintha itt senki sem vacsorázna otthon. Kilenc után minden tele van emberekkel. Láttam egy cselzi szurkolói kocsmát dugig tele emberekkel, sőt az útcán is rengetegen áldogáltak, sörrel a kezükben s csoportokban verődve beszélgettek.

Liverpool – Einthoven – InterMilan – Werder Bremen

ők fociztak ma este, nekem meg nem volt kedvem inni…
a pizzából természetesen belaktam s miközben nagyokat ettünk s a többiek ittak, addig a csapatok rúgtak hat gólt… ebből csak kettőt láttunk, mert folyton kapcsolgattuk a tévét, hol egyik, hol a másik mérkőzést néztük és valahogy nem sikerült eltalálni a ritmust… sosem azt a meccset néztük ahol épp rugdosták a gólokat…
de ettől nem lettünk különösen szomorúak, mert azért együtt voltunk és jókat dumáltunk a régi szép időkről
például, arról, hogy anno együtt voltunk münkhenben és néztük élőben a bájern-herta meccset az olimpia stadionban… igen kellemes kirándulás volt!!! -ittunk desperádoszt és néztünk háromdés mozit… kilenvenhatban volt mindez…
nagyon fontos és igen jó dolog a barátokkal összejönni és együtt lenni kicsit…
nekem mostanában ők jelentik ez egyetlen igazi kikapcsolódást és szórakozást…

The London – part three

Jó dolog ha az embernek vannak tervei.
Jó dolog megtervezni egy ilyen utazást, legalább is az utazás kötelező részét, ami fix. El kell jutni a célállomásig és onnan haza is kell jönni.
Megterveztem én is a Londoni villámlátogatásomat. Szinte percre pontosan kicentiztem mindent, térképem is volt és leírásom, mikor, merre kell mennem, hogy oda találjak a szállásra. Óramű pontosan történt minden odafelé.

Aztán a back to home már nem volt olyan sima.
Mert kiderült, Londonban két órával korábban be kell csekkolni, mint ahogy indul a gép. Ez jelentősen átszabta a tervem, mert az is kiderült, hogy a 9.50-es induláshoz a reptéren kell lenni 7.50-kor. S figyelembe véve, hogy a busz a Victoria Station-től fél óránként közlekedik a Stansted repülőtérre, de a menetidő valamivel kevesebb, mint másfél óra, fél hétkor már az állomáson kell lenni. Igen ám, de nem volt metró hajnali hatkor. Taxit kellett rendelnem és azzal menni a Victoria Station-re. És természetesen ugrott a reggeli…
A taxissal kellemesen elbeszélgettem, a munkájáról, majd kérésemre pontosan oda vitt, ahonnan a Terravision busz indult. A repülőtéren majdnem mindenről lemaradtam, mert hiába ültem ott már fél nyolckor abban a tudatban, hogy két órával korábban kell ott lenni, és én már vagyok, de addig be is kell csekkolni… a két órás időhatárig. (ezt sem mondta senki)

Miután túl voltam mindenféle procedúrán, megvizsgálták még a fogkrémemet is kisétáltam a 48. Gate-hez. Ott kiderült hogy késik a gép egy órát. Aztán többet. S annál is többet. Végül is két és fél órás késéssel sikerült felszállnunk. A pilóta megígérte, hogy igyekezni fog és a késésből lefarag egy kicsit. Hát ezen elgondolkodtam, hogy tud egy repülő mondjuk húsz percet behozni a késéséből… talán a pilóta tud a kertek alatt egy rövidebb utat?…

Hát úgy tud, hogy magasabban közlekedik, mint a megszokott… ennek mondjuk nagyon örültem, mert oly csoda volt a látvány!!!  egyszerűen nem bírtam levenni a szemem az alattunk elterülő felhős földről…
a másik trükk, hogy a leszállást később kezdi meg s így rövidebb a leszállás, gyorsabban veszítünk a magasságunkból… nos ennek már nem örültem annyira, mert majd szétszakadt a dobhártyám. Megfájdult a fejem is, dobhártyáim még éjjel is zúgtak, sajogtak…