Reggeli kávé mellé gondolom – Szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

hogy kissé sivárrá sikerült életem kicsit felkavarom
ill. befejezem azáltal, hogy felkavarom
és örök optimizmusomnak köszönhetően (!) megpróbálom ÚJRA
feltételekkel avagy anélkül (de inkább megbeszélve a feltételeket) kezdem el vele újra az életet
életünk
mert hiányzik
mert hiányzom – zunk
mert tulajdonképpen jó vele és asszem bepánikoltam
mert igaza van, van ő aki feltételek nélkül szeret – tulajdonképpen én is szeretem – és boldoggá akar tenni
tegyen
mindenkinek ez a jó
és nem akarok lerokkant magányos vén öreg ember lenni
nem akarok s hogy mit akarok?
állandó puncit magam mellett, édeset
finom cicit a kezembe minden éjjel -megint a farkam vezet – de nem csak most, nem csak ő – én is akarom, úgy hogy a kettő akarat most egyesül és politikusan, okosan újra építem az életünk… lehet keménykedve megdögölni, de én nem vagyok az a fajta… nem vagyok hős
szeretni vágyó, szeretetre vágyó vén fasz vagyok na!

Most csetelés van

De mindenképpen némi kommunikáció.
És természetesen azonnal besértődik ha nem közeledni érez – és folyton oda lyukad ki, hogy miért vagyunk így?
Vékony mezsgye ez. Nem egyszerű.
Néha hajlok a megegyezésre.
De csak néha.
Amikor hiányzik a punci-cici páros akkor nagyon tudnék kiegyezni Emléxem, egyszer olyan felháborodva kérdezte:
- Remélem nem csak a sex miatt vagyunk együtt!? – akkor azt feleltem, NEM…
Pedig akkor is tudtam és éreztem nagy összetartó erő a jó sex… de maholnap nem tudok.. akkor mi tart majd össze bennünket? ha már most sem az a mélyszeretet… engem nem..
NÉHA OLYAN NAGYON BALFASZ TUDOK LENNI -

Levél Neked

A szomorúságommal kezdődött. Minden azzal kezdődött, hogy olvastam egy írást, sőt több őszinte vallomást melyek az én írásomhoz hasonlatosak. Őszinték, nyiltak és titkosak. S ezektől az írásoktól lettem végtelenül szomorú… mert amit olvashattam, az nagyon mélyen érintett, fájt, eleven húsomba mart. Lelkem padlót fogott és döbbenetttől napokig nem tértem magamhoz, szomorúságom végtelennek tünt. Sajnáltam a helyzetet, az életet, sajnáltam, hogy így kellett lennie, szerencsétlen csillagzat alatt kellett mindennek történnie… Oly mérhetetlen fájdalom lett urrá lelkemen s a döbbenet guzsba kötött… hé hát ilyen lehetséges? van ilyen? s tudom, hogy van s volt… tudom, hogy minden szó igaz s én napokig szóhoz sem jutottam… csendben ültem és vártam, hogy feldolgozzam az olvasottakat…
Aztán elszégyeltem magam, mert óhatatlanul is összehasonlítottam életem problémáját a tiéddel s csak a kellemetlen érzés maradt bennem, mely nem engedett írni…  mit is írhatnék? ezek után milyen alapon írok én itt bármit is…  aztán arra gondoltam ez az én életem, nekem ezek a problémáim, amelyek nevetéségesen eltörpülnek a tiéid mellett, de nekem akkor is ezek a problémáim, én élek velük és nekem ezek a legnagyobb problémák, melyekkel nem könnyű együtt élnem s a te problémád bármennyire is megérint, nekem virtuális…
Ezért tovább írok.
De erőt merítek a TE erődből, csodállak és minden elismerésem a tiéd, mert TE aki felálltál és bejártad azt a nem kis utat, végig csináltad hatalmas akarattal és hittel… az utat, melynek végét még nem is látni, de tovább értél mint sok embertárs akik nagyobb előnnyel indultak s most hol kullognak? úristen hol kullognak…
érdekes volna személyesen is ismerni téged
bizonyára szerencsés akinek köze lehet hozzád
és a gyermekeid is szerencsések, hogy egy ilyen erős és fantasztikus anyjuk van…

Sad – Sorgligt – Szomorú – Traurig – λυπημένος -

- Triste – Smutny – Sedih – 悲しい – Üzücü – दुख की बात है – Brónach – Tužan – სამწუხარო – сумны – Malungkot – Kurb – Trista – Hartseer – Drist – Cумний – տխուր – માઠું – 伤心 – тажни – Surulluninen – Bēdīgs – 슬픈 – బాధతో కూడిన – Kusikitisha…

Harminc nyelven írtam ide, hogy most mit érzek….
szóval van olyan, hogy az ember megrendül és nem talál szavakat, csak érzi a végtelen szomorúságot…
de majd összeszedem magam és később írok…

Súlyos probléma

Reblogged from A Nagy Újrakezdős blog - (Újélet):

lesz ebből, én tudtam, éreztem… és megint úgy kezdődik, hogy kicsit csak, aztán bátrabban balhézik… és aztán már olyanokat mond, hogy nem hajlandó elviselni és kompromisszumot kötni.

ezt már hallottam egyszer és akkor hittem, hogy működhet és megoldjuk… hát nem sikerült.

és most is adok egy esélyt, megbeszéljük című játékot játszuk mint Európai emberek, de asszem mindketten tudjuk nem fog ez működni…

Tovább… 34 more words

Szóval a történelem mindíg ismétli önmagát s csak azt tudnám, miért nem bírok tanulni belőle?

Nő nélküli élet VI. – Sex kötöttség nélkül

(persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás)
és tovább, De jól el vagyok én így, köszönöm szépen!
Nagyon nem kívánok közelebbi kapcsolatot egy akármilyen nővel sem… és ami érdekes nem azt nem szeretném amit nyújtani tud, hanem igazából abból van elegem, hogy nem akarok “megbeszélni” semmilyen randit, mikor – hol – egyáltalán semmit…  a KÖTÖTTSÉG az ami taszít, ami mindenféle kapcsolat alapja, hisz ha már az ember gyerekének van valakije, akkor igazodnia kell hozzá akármilyen mértékben és én nem akarok igazodni, megbeszélni, alkalmazkodni senkihez sem, semmilyen mértékben… most nem! mostanában nem!… persze jó volan egy punci, alkalomadtán egy kis cicizés, puncinyalás és tovább, de úgy-hogy akkor aztán járunk és hova mész és miért nem vagyunk inkább együtt stb .. nos ez nem kell nekem – EZ AZ AMI NEM KELL!!!

Kezdődik minden újra?

Reggel felhívott és rimánkodva kért, hogy folytassuk.
Mert, hogy ő borzasztóan szeret, velem tudja csak elképzelni az életét és engem akar pátyolgatni döglött öreg koromban és ne döntsek helyette, ő megbeszélte önmagával, hogy mire számíthat mellettem, s jó az neki, ezt akarja és soha nem akar mást – mástól… velem tud csak élni, minden úgy jó ahogy akarom, neki jó lesz és ne legyek hülye, ne dobjam el magamtól az odaadó szerelmet amit ő érez irántam, mert tudja nekem is jó lesz és semmi követelőzés, nem kell neki gyerek, nem kell neki semmi és senki csak én az életünkkel együtt…
most erre gombot varrok

fasz kivan
már lassan zárom le és berendezkedtem – jó persze, hogy hiányzik, nem tagadom- hisz hatalmasan jó vele sex és … és… mi is? hát hogy van.. beszélgetni vele, segít, kiegészít… társ is… és mi lesz döglött öreg koromban? hogy leszek magamban? talán ez az utolsó szekér.. talán ez az.. emiatt végtelen szomorúságot érzek, mert nincs kedvem egy újabb nőt betörni, megszokni stb…

tegnap megkérdeztem a lányom, hiányzik e neki? modta, néha gondol rá… de tudom, neki is kettős érzelmei vannak.. néha hiányzik neki, sokszor pedig élvezi, hogy kettesben vagyunk, várja, hogy kettesben menjünk nyaralni, tegnap előtt ő mosogatott el, egyedül, segít a mosásban, önkétn pedig kicsilány még…

fasz kivan- nem tudom mi legyen – kicsit hajlok arra, hogy még egy próbát megér – de aztán az elmúlt kudarc “N”-nel vissza lök a valóságba és akkor megigértem magamnak, hogy nő miatt nem borítom fel még egyszer az életem… és keresem- kutatom magamban, miért örültem annyira mikor elment? hm? mert már csak koloncnak éreztem a nyakamon azért, mert sexeltünk és akartam magamé lenni, ő meg azt akarta, hogy az övé legyek… teher lett, mivel már nem tudom úgy szeretni mint azelőtt…

Agyon adóztatott agyak

sütkéreznek a korai melegben- igen, hosszú hétvége ez,
a pihenés ideje.. ennek megfelelően csendes a város, kerekeznek, drága bringák felvonulásának napja… családok töltik együtt a napot… fagyiznak, sétálnak.. minden rendben.. itt az idő kipihenni az agyon adóztatott agyak fáradtságát… csendesen andalognak, egymás fenekét paskolják séta közben… micsoda nyilvános perverzitás! kutyák kapnak extra séta időt, így aztán értetlenül szaladgálnak, most mi van? kibaszott nyugi van… csendesen álmos langy az egész…
véletlenül nem vihar előtti csend ez?

Nő nélküli élet III.

Magam mosta és vasalta pólóban feszítek ezerrel. mit mondjak, jó érzés a függetlenség beteljesülése. tegnap megírtam a levelet. azonnal felhívott és dumáltunk. és megkérdezte, végleg lezártam e a dolgot – mondtam IGEN … asszem többet nem hív, és nem ír.. eddig az volt a kérése, hogy néha beszéljünk, én meg sosem hívtam, mert könnyűszerrel átcsapott nyafogásba a beszélgetésünk. ezt meg nem akarom hallgatni. egyébként meg mit beszélgessünk? mi mondanivalónk lehet egymásnak és egyáltalán érdekel e engem mi van a hétköznapjaiban?
Megszerveztem az életem, igaz kicsit kevesebb idő jut egyéb dolgokra, mert ma reggel pl porszívóztam és összeraktam a megszáradt ruhákat, majd szombaton elvasalom őket. igyekszem két naponta mosogatni is, mert nem szeretem nézegetni a mosatlan edényeket a konyhában…
Elvagyok, remekül megvagyok.
Élvezem.

Új vadászat avagy hogy legyen

korai vagyok ma
egyszerűen kidobott az ágy
s miközben repültem, a lehetséges áldozatokról tűnődtem
megnyugtató, egy sem jutott eszembe mint potenciális partner
egy két csajszi előfordúl körülöttem, de nem igazán szeretném egyiket sem
új vadászatot kell indítanom, másfelé kell keresgélnem… habár nem kell azt keresgélni jön az magától
csak a szívem legyen tárva-nyitva

de miket is beszélek itt össze-vissza, dehogy akarok én hatalmas szerelemre épülő kapcsolatot, annak mindíg valami olyasmi a vége, vagy legalább is menet közben felmerül az együtt élés mint fontos és jó dolog, aztán esetleg egy közös gyermek, házasság és még mit tudom én mi! a kis faszom akar még egyszer ilyen úton haladni! akarok egy partnert aki nem akar többet tőlem, mint én tőle, jól el van az ő dolgaival és néha beleférek neki mint barátilagos sexpartner…

szerintem ilyen nem létezik de hátha mégis

Van egy pasi

aki vásárolt magának egy vadiúj, sok milliós autót és betette a garázsba.
Van neki egy kb harminc éves dácsiája is és most azzal jár nap mint nap, a drága vadiúj autó a garázsban pihen… persze mindenki arra költi el a pénzét amire csak akarja, de ilyen történetek láttán felforr bennem a düh, hogy lehet valaki ilyen… ?

Jó dolog egyedül lakni? – három

A felmérésben az is olvasható, hogy az evésre nem igazán koncentrálnak az egyedül élők.
Ezt tudom igazolni… az evés egy szükséges marhaság, egyszerűen muszáj és ennek megfelelően, mikor egyedül él az ember akkor vajmi keveset törődik azzal, hogyan eszik… mint a malac néha, tök mindegy mit, hogy hol.. csak valami legyeg a gyomrában és kész… ma reggel egy tányérra összedobtam hat szelet szalámit egy fél paprikát, kis majonézt és két kiflit.. kb hat perc alatt termeltem be… ez volt a reggeli, de csak azért ettem, mert a vércukrom esőben volt, éreztem, ha nem eszek akkor kótyagos lesz az agyam rövidesen.

Jó dolog egyedül lakni!

Van az Indexen egy klassz cikk arról, hogy milyen egyedül lakni, jó doldog-e vagy éppen nem buli. Tíz ok amiért jó vagy rossz. Itt a cikk.
Azt hiszem erről regényeket tudnék írni, hisz éppen most fejeztem be egy három éves kapcsolatot, mégpedíg úgy, hogy alig vártam az egyedüllét minden élvezhető és kellemetlenégét. Éppen elegem lett – de nagyon – a társas életből, annak minden formájából. (nem mondom, a reggeli állandó punci és cici hiányzik, de én mondom nem minden és az ember nem gondolkodhat folyton a farkával!) S hogy ilyen könnyedén lépek túl a három éves kapcsolaton, az is jelent valamit, éppen arról, hogy mennyire nem kívántam már a társas életet és hogy mennyire egyedül akartam már lenni, mint most.

SZABADSÁG. Mindenek előtt a szabadság az ami az egyedül lakást fantasztikussá teszi.
A MAGAM URA VAGYOK. Senki sem dumál bele, mikor mit és hol csinálok és hogyan. Mindig azt teszem amikor éppen kedvem van azt megtenni. Nem tartozom beszámolóval, elszámolással senkinek. Abból a kérdésből lett elegem, hogy: mikor végzel, mikor leszel velem? túl vagyok egy hajtós napon és otthon mi vár? a kötelező beszélgetések, körök futtatása mit, miért és mikor csináltam és mi mikor mit fogunk csinálni. semmit. kukán akarok ülni otthon ha ahhoz van kedvem…

Egyik pont arról szól, hogy egyedül eltunyul az ember.. igen aki egyébként is eltunyul az igen, de akiben ilyen hajlandóság nincs az nem fog eltunyulni, még akkor is igényes marad maga és környezete iránt, ha egyedül marad és nem kell minden pillanatban konrtoll alatt megfelelni a másiknak folyton…
Szeretke egyedül lenni … élvezem

Most már mindig így lesz?

hogy csak surlódunk, csiszolódunk és nem tudunk felszabadultak lenni mert egyikünknek sem az amit szeretne kapni az életétől, nem olyan, még nyomokban sem.
mondjuk nekem az van ami jár, jól van ez így és no problem
neki nagyon nem az, ezt meg is beszéltük (tényleg jó dumálni a dolgokról és olyankor nem finomkodni, mindent kimondani tényleg jó)
szóval lesz ami lesz
mintha megint a függetlenség volna nálam a vezérlő elv… mert oly teher a nehéz lelke, ahogy szenved, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart…
nem tudom meddig megy ez így… még várok egy kicsit és ha nem rendeződik akkor kimondom az

utolsó szót

Az a bajom, hogy

nem tudom megbeszélni a dolgokat, problémákat… ezáltal az életem sem tudom rendbe tenni… ez a baj…
pedig, ha képes lennék megbeszélni a minden nemű apró problémámat a csajommal, akkor jobb lehetne a közös élet.. de ha pedig igazán őszintén elmondanám neki a nincs terveim vele kapcsolatban, akkor még időben tovább állhatna és kezdhetne új életet… mert nincsen semmiféle tervem vele kapcsolatban, nem akarok új életet kezdeni, új családot meg ilyesmi.. már nincs ehhez egy cseppnyi türelmem sem…
azt hiszem, hamarosan elengedem
menjen, szaladnon ki belőlem fesztelen, legyen neki olyan élete amilyet igazán szeretne és amilyet én nem tudok, nem vagyok képes megadni…

menjen el szabadon fesztelen a világba reményekkel teli

Meleg van és a sérültek

baszogatnak
egy pszichologiai eset mind, ki ezért -ki azért. immáron azt sem tudom melyik kollégámmal hogyan viselkedjem…

-hallo – én bele a telefonba
-kezdődik egy munka, kivel menjek? – így a kolléganő
-vidd magaddal a józsit, mert én már vidéken vagyok…
-rendben, szia
-hello

nos ez a beszélgetés zajlott le köztünk, én autóban, ő a főhadiszállásról hívott. délután elém állt a kolléganő és kikérte magának, hogy én hogy beszélek vele, kapjam össze magam, mert vele így nem lehet beszélni és egyébként is… köpni, nyelni nem tudtam. azt igen, hogy szerintem sérült, és nincs értelme vitába szállni vele és kikérni magamnak. csak annyit nyögtem ki neki, hogy bocsi, én nem tartom a viselkedésem sértőnek de majd legközelebb mindenképp meggondolom, hogy szólok hozzá.. erre azt mondja, nem kell ám vérig sértődni… (nem is csak bazd meg a kurva anyádat te hülye beteg picsa)

fasz ki van az ilyenekkel.. nem élég hogy kibaszott meleg van, melózik az ember ezerrel, és még finomkodni kell a sérült lelkével mert össze van omolva a fos életétől! a faszom ki van! nem én szartam össze az életét de én lelkizzek vele! ja…

most stratégiámon gondolkodom, hogy egyáltalán hogy szóljak hozzá… minimálra veszem a figurát az biztos, csak a legszükségesebbet – oké, rendben, nem tudom, jól van… ennyi… ebből talán nem lesz baj…

Tömmedés

Tömmedés

elszabadságoltam magam

jó pár napra vonom ki magam a forgalomból, mit napra, hetekre és próbálok pihenni, aktívan kikapcsolódni rendesen, hogy aztán tovább nyomjam az ipart amíg engedik… szóval mást akarok csinálni és azt amit nagyon élvezek, szeretek, abból sokat akarok csinálni és élményeket akarok, magamnak is és a kislányommal közösen legyenek olyan élményeink amik majd átsegítenek a szürke hétköznapokon.. BASSZUS MILYEN NYÁLAS UNIFORM DUMA EZ? döbbenet!.. szóval jó volna rendesen kikapcsolódni és ha ennyire várom és tervezem, mindig elfog a rettegés, csalódni fogok… szóval nem reménykedem, lazán szabadságolom magam és nem törődöm semmivel. csak leszek mint a befőtt a stelázsi polcom én kikapcsolom az agyamból a munkahelyem, a munkám.. ez az egy biztos lesz az elkövetkező napokban, hetekben…

Enter title here

Lenne írni való is és mondanivaló is.

de nincs időm még a blogommal is foglalkozni.. kurvajó.

Lányom vizsgázik

én meg megyek a folyosóra izgulni, mert fontos neki hogy ha Apa is ott izgul a folyosón… mert akkor érzi, fontos a vizsga meg teljesíteni is kell, hát még ha Apa is ott van… persze meg fogja kérdezni -miért jöttél? nem gondol bele, talán nekem fontosabb hogy őt lássam és érezzem…
szóval izgulunk közösen