Lehetett volna…

Lehetett volna az a címe is, hogy nyomott angyal… de nem lett. mert az agyam nyomott, legalább is eddig azt hittem, hogy az, de még sem az.hanem valami más baj van. asszem az idő. az a baj. mindenem nem működik ill.nyikorog.néha alig tudok felkelni az ágyról vagy épp a székről amit akkor ott éppen ülök.aztán ha mégis sikerül akkor meg menni alig tudok.olajozni kellene, de hogy kell azt csinálni?-próbálok mozogni, de mintha nem számítana.függetlenül mindentől letapadt vagyok. ezt kell feldolgoznom mostanában.hogy alig működjek. nem írom le azt a csúnya szót, ami jellemezné halmazállapotom. mert még is van némi önbecsülésem… visszafordítani nem tudom és nem is akarom.minap megkérdezték tőlem, ha újra csinálhatnám az életem hol és mit változtatnék?-sokáig gondolkodtam és nem sok minden jutott az agyamba.talán a feleségemmel máskép élném az un.családi életem, jobban megbecsülném… egyébként minden jól van ahogy van… szeretem az életem.

Reggel? vagy hajnal?

Reggel? vagy hajnal? életvitelemnek mindenképpen éjszaka van.igaz, már kivilágosodott, azt is látom, süt a nap.minden jó lesz.süt a nap, akkor nem lehet baj.-felébredtem, nem is tudom miért ilyen korán.-igaz a nagyfaluba indulok, csak hogy ne legyek már itthon.egy kicsit el innen.sok dolgom nincs.tulajdonképpen semmi sincs.de a nemzetibe benézek, van ott egy kiállítás ami érdekel.aztán talán tekergek.is.ha úgy hozza kedvem, még nem tudom-bár gyűlölöm azt a várost-rettenetesen nagy, mocskos és büdös.és iszonyúan sok az ember, mindig és mindenhol.-aztán arra gondoltam, hazafele beugrom fehérvárra és megérintem rnyuszi karját… aztán eljövök.nem mondok semmit sem, belenézek a szemébe és kész.nem is mondom meg neki ki vagyok.-szerintem észre sem fogja venni.nem is célom hogy észre vegyen.-fantom vagyok.immár.a jobbik oldalról.aztán ki tudja, jobbik e a jobbik, bár ebben az országban ezzzel akifejezéssel csinján kell bánni.jobbik.pozitív szó itt rettenetet jelent.szörnyű.iszonyat ahogy megyünk bele az ország elveszejtésébe.önként és dalolva, micsoda faszkalapok atyagatya, micsoda faszkalapok.és nem fog változni a helyzet, nem is tud változni, mert minuszban az inteligenciahányados… de ezt jobb ha abba hagyom mert keseregni nem akarok, hisz jól van minden. nekem igen és csak ez számít, leszarom.mindent leszarok.-lányom kérdezte tegnap: apa, mi az? barna és büdös? -jaj.. háááát a kaki.. neeem és közben vigyorgott ezerrel: a medve. -szerti a vicceket, egyáltalán szeret nevetni, sokat nevet és humorizál, nekem is folyton viccekkel kell készülnöm, hogy legyen mindig a tarsolyomban egy két ismeretlen, de ez sem olyan fontos, hisz azt is szereti,ha a már unásig felemlegetett vicceket újra elmondjuk és ő ugyan olyan elánnal nevet rajtuk, mint először.. édes, nagyon édes és boldog vagyok hogy van.ő a biztos pont. a tutti, a stabilitásom alapja, ő az aki feltétel nélkül szeret.bizony van ilyen ember és ezért már érdemes élni…

Nehéz ébredés…

Nehéz ébredésen vagyok túl.percekig csak szédölögtem a lakásban, hol valami ruhát keresve, hol a micro és a vécé között próbáltam kitalálni tulajdonképpen miért is keltem fel? és hol is vagyok és legjobb lenne vissza feküdni a jó meleg kényelmetlen ágyikómba.de ez kivitelezhetetlen, mert rengeteg feladatom van ma.-sokan számítanak rám és nem okozhatok nekik csalódást mert szeretem őket.és ha az ember szeret valakit akkor az helyből más helyzet, mint amikor csak szükséges.-szerintem engem nem szeret senki, mert nem hagyok nekik lehetőséget, hogy szeressenek.mert aki szeret az akar is valamit, telán hogy viszont szeressem, vagy kedvességet esetleg figyelmet.nem én nem és … ah teljesen befordultam talán vagy mi a szösz van?-nem is tudok felemlíteni példákat, ki az akit tudnék úgy szeretni.féltem a szabadságom.csak néha esténként hiányzik egy érintés.reggel meg egy útbaindító puszi…

Majdnem kurva

vagy is Majdnem szűz… ez a film címe… igen gyenge, amolyan magyar álmos film, ami igen jó témát dolgoz fel igen unalmasan… -ezt nézem már egy ideje, de minek? nemtom. csak nézem, igaz melette mást is csinálok, pl beszélgetek ezzel-azzal, csetelek… pedig már jó volna go to bed, mert fáradt vagyok.. . megfáradtam a hosszú hétvégébe, no meg a mai nagyfalusi kirándulásba, mert ott volt a táncháztalálkozó és néhány éves szünet után újra érezhettem a népzene csodálatosan bizsergető vibrálását… -basszus, nagy akció: az egyik pasit a csajszi lefújta zöld festék spray-vel. miközben a pasi éppen súlyt emelt, fekve és kvázi nem bírt védekezni mekkora baromság… mindeki elment aludni… még bírom, kicsit. szeretek sikertörténetekről hallani, olyan pozitívan töltött életkisérletekről… és mint állandó optimista, reménykedem is, hogy sikerül nekik… akkor költözz el. ez van. menj ahova akarsz -ez lesz, most szakítanak… nem is szeretik egymást. vagy talán csak nem tudják kimutatni. pedig beszélni és kimutatni kell… szerintem én féltékeny vagyok-azért nem akarok senkit magam mellé, mert féltékeny vagyok és ez fáj… ha már közöm van hozzá, birtokolni akarom. s tök jó hogy semmi közöm hozzá. – ma a táncháztalálkozóban jutott az agyamba, hogy milyen jó, nincs állandó nőm s legalább nem kell vásárfiát vennem senkinek sem.. gondoskodni sem kell -pedig mikor este hazaértem, igen egyedül éreztem magam… ilyenkor nem jó. aztán elfoglaltam magam egy kis angolházifeladattal… .. .

Amikor van kedvem…

Amikor van kedvem csinálni valamit, akkkor nincs időm. Amikor van időm, akkor pedig nincs kedvem semmihez sem. Nem jól van ez így s ha tudnám az okát, akkor biztosan odahatnék, hogy másként legyen. De nem. Nincs másként, régóta nincs. Pedig lenne mit csinálnom, és szeretném is csinálni, de nincs kedvem. Ebben az egyészben az a legjobb, hogy azt csinálok amihez kedvem van. No persze ez sem igaz. Nem is lehet az. Most például van kedvem az íráshoz de nincs semmi amit érdemesnek tartanék arra, hogy leírjam. Pedig az is valami, ha nincs semmi. Tudom. Fontos. Majszolom a vörösborom, vért adtam, kell az utánpótlás. Kicsit zsong a fejem tőle, de nem baj. Tanultam is, de hog y lehet hatékonyan tanulni este kilenckor egy átdolgozott nap után? Természetesen belealudtam. Jól esett. Most pedig megint az lesz, hogy hajnalig nézegetek, mint süket disznó a búzában. Ez sem baj, mert tapasztalat, hogy vannak érdekes dolgok a tévében, mondjuk hajnali kettő és három között. Láttam már olyat, bár tudom, nehéz elhinni. Magyar Televízió meg a tévékettő. Nevetséges mint a parlament… igen így kisbetűvel, parlament. Mert semmi nem indokolja, hogy nagybetűvel írjam. Olyan mint a spejz. Tele van köcsögökkel. Balkezes és jobbkezes köcsögökkel. Nem tudom mit vétettünk, hogy nekünk ilyen országgyűlés (kisbetűvel) dukál. Biztosan van valami vaj a fejünk felett és bünti van. Mindenesetre választani illetve válogatni, azt nem tudunk az biztos. Megérdemli az ország. Ez van. Ilyen hely ez. Szar. Milyen szar hely ez is egy olyan szar hely. De nem panaszképpen írom ám ezt itt, mert én jól vagyok és szarok rájuk. Nem érdekel egyiknek a csomagja sem. Kikapcsoltam őket s szerintem ez az ami nagyon fáj nekik. Csak a dolgaimra koncentrálok és jól van ez így. Elvégre nem foglalkozhatok mindennel. Nem érdekehet minden. Nem forgácsolódhatok szerteszét. A dolgaimra kell hogy koncentráljak és akkor béke van. Lelkem nyugodt. Harmónia és szeretet. Ez is egy nagy baromság. Szeretet. A múltkor láttam egy embert. Szeretetből volt kifordulva az egyik szeme. Úgy tűnt nem hiányzik neki. Nekem sem. Elvégre az ember meg van szeretet nélkül is. Vagy nem? Nem hát. Mindenkinek szüksége van némi pozitív visszajelzésre. Különben kérges lesz a lelke és nagyon gyűlöli majd a világot. Pedig ráfér. Megérdemli. Az idő is egy köcsög. Utolsó putrogány, szemét geci. Mit kezdünk ennyi köcsöggel? Népi iparművészek sem tudnak annyi mázt előállítani amennyivel átlehetne színezni őket. Mennyi baj van. Tele vagyunk problémával. Pedig én jól vagyok. Köszönöm szépen. Elvagyok. Nélkületek. is.

Hideg van s poFÁZOM

mindenki beteg, szüttyög… fázom, igaz a fűtést még nem izzítottam be, nem is akarom még… de kurva szar ilyen hidegben zuhanyozni… nem is szeretek de muszáj… bár a kosz egy ideig rakódik aztán kopik… nem írt, nem válaszolt, de talán nem is írtam neki … de nem írt az biztos, a csaj meg feldugta… teljesen… hiányzik, nagyon… próbálkoztam nála, mi lenne ha? de azt mondta, nem tudja megoldani… szép csupasz punci… zuhizni kellene már nagyon, de még megiszom a kis borocskámat és megyek… ronda segge van basszus… fekete… nem szeretem a feketéket… ma is próbálok korábban go to bed… elő vettem a téli pizsimet mert nem akarok megfagyni… hideg van… fázom és hiányzik L… jó vele… szereti mindenemet s ez jó… érdekes, mindig van aki szeret… akad itt-ott… ezért aztán nem is csüggedek sosem… atyagatya mélytorkosborz… nem semmi… finom ez a bor… osztrák… pár kortyot ittam csak, de érzem máris… erős és finom… szép melle van L.-nek… szeretem ahogy kihámozom a cicifixből… hatalmas és kicsi édes mellbimbókkal… jó összeállítás… minden megvan… jó lett volna ha ma feltud jönni… agyon szeretgettem volna… szereti ha szeretem… én is… no megyek tisztálkodni, no meg go to bed…

Svédek, Desperados no meg a magyar himnusz

Már akkor elveszítettük a meccset, mikor hallgattuk a himnuszokat…
Játékosaink a balsorstól megátkozva küzdöttek az első félidőben, aztán pikk-pakk-ra kaptunk két gólt…
Vért izzadva, de sikerült a mieinknek egy amolyan becsületbeli gólt összekaparni a végére, de semmi több…
a sorsunkban van megírva… semmi esély…
Okosan hagyta a svéd válogatott, hogy erőlködjünk az elején, gondolván, biztosan kipurcan a magyar mind mentálisan, mint fizikailag..(mint általában) s valóban… csak az egy félidőre kalibrált nemzeti tizenegy vesszőfutásának újabb állomását nem volt jó nézni…
Mindennek a Himnusz az oka…  mondom már régóta, hogy ez a gyász zene csak ellenünk van, nem hogy lelkesítené a magyar érzelmeket, nem… letöri még azt is ami véletlenül az emberrel együtt jött a világra…

Ui: Ez van. Ami jó volt az egészben, hogy kedvenc barátaimmal Desperados és Delirium mellett néztük a meccset s egymást. Jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk, röhögtünk mindenféle régi történeteinken. Egy bizonyos kor felett az ember már jókat tud szórakozni a régen volt történetein, emlékezünk meg ilyesmi de jó is, hogy volt!

-reggel kell tennem ezt a kiegészítést, mert este, a sok piától már nem volt erő tovább írni ezt a postom-

Fáradt vagyok – az agyam van oda

Sok volt ma a munkából, meg meleg is volt… elfáradttam. Agyilag lemerült bennem az elem. Némi nyomás nehezedik a fejemre, mintha szűk sapka lenne a buksimon. Szemem is oda van, ma már egyszer könnyezett, de nem is egyszer… két alkalommal, igen, kétszer. Nincs is kedvem nem is tudom milyen tévéműsort nézni, filmet vagy akármit, mert nem lenne figyelmem hozzá… csak a downtempos zenéimet hallgatom… azok ilyenkor csodákra képesek. Semmi sincs, de még is kikapcsolnak… lüktet és egy kis feszültséggel teljes monotonitás… ez jó. Szeretem. Zsongok és az agyam lassan lekapcsol…

Reggeli helyett kérdések

Hova lett?
Vajon hova lett a Vivaldi? a mosolya és pozitív tekintete?
Mikor áll össze az élet? meddig kell tanulni? szokni a létezést?
És egyáltalán kell e foglalkozni ilyesmivel?

Csak pozitívan 17

“Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.”   (Veronica A. Shoffstall)

Most erre az idézetre nagyon szükségem van.
Mert nem úgy alakultak dolgaim, ahogy elképzeltem, ahogy szerettem volna. Persze van ilyen az életben, előfordul természetesen és nem is veszem úgy a dolgot, hogy katasztrófa volna. Nincs katasztrófa. Élet van ami megy tovább.
S ő pedig majd eldönti mit akar, és hogyan akarja. S abban a döntésben milyen szerepe van személyemnek. Van e szerepe? Mert most sem építettem rá sokat, kalandoztam és a kalandok már csak ilyenek. Nagy nyereséggel kecsegtetnek, de ellenkezőleg is történhetnek a dolgok és azt nem úgy kell tekinteni mint hatalmasan nagy veszteséget. Csak egy lehetőség volt. Lehetőségekkel pedig tele van az élet.

Csend van és…

hulla szag.
Csend van a távolból egy zörej sem hallik, napok óta semmi nem mozdul.
Mobilom néma, váratlan esemesek sem zaklatnak, vártak meg pláne nem… teljesen elhagyatott vagyok. Egy levél sem rezdül. Nem neszez semmi itt.
Csend van. Tulajdonképpen az van amire vágytam. Most megkaptam. Itt vagyok, ők meg valahol. Nem tudom hol, de itt nincsenek az biztos. Talán nyaralnak. Vagy csak elmentek, el innen s én maradtam. Nincs jel és semmi szándék. Senki és semmi.
Csend van és hulla szag…

Hirtelen egyedül vagyok

Most egy kicsit a két pad közt érzem magam és rettenetesen megijedtem.
Hirtelen éreztem magam nagyon egyedül és nem is ugrott be elsőre mi a fenét kezdjek magammal.
Aztán megnyugodtam, tulajdonképpen ezt akartam, élvezni egy kicsit az egyedüllétet, mikor senki nem szól bele abba, éppen mikor mit csináljak. Álltam az Interspár parkolójában és egy pillanatra mégis bepánikoltam. Most mi lesz? Mert terveztem, hogy a kislányommal bringázni megyünk, de azt mondta az ex, hogy nem lehet, mert a barátjával és a lányommal hármasban vacsorázni mennek. (nem jelentettük be előre a programot… hiba volt) Azonnal viszakoztam, hisz az is fontos dolog, hogy ők is együtt legyenek, legalább is nekik én meg nem rondíthatok bele. Így aztán ugrott az esti kerekezés. Akkor megyek egyedül. De ezt elvetettem, mert eszembe jutott, hogy tanulnom kell, angolból van egy rakás házi feladat, meg szavakból is dolgozatot írunk hamarosan. Este pedig meccs is lesz, olyan amit már érdemes nézni.

Hobo Blues Band – Nem hallod, üvöltök

Már nem érzem azt a fájdalmat, amely napokkal ezelőtt szinte megbénított…
enni sem tudtam, gondolkodni és dolgozni is képtelen voltam.
De megértettem, nincs szüksége rám, felszabadult számára terhes kötődésünktől… új utat jár, és én ebbe nem férek bele… ez van. Már nem fáj annyira.

Nem sírok és nem panaszkodom,
nem mondom el másnak mi a bajom,
de ha felnézel a csillagokra, oda fel van írva… nem jut eszembe a folytatás

Viszont megtaláltam azt a dalt, amely akkor jutott eszembe, mikor szakításunk éjszakáján eljöttem tőle:

Ez a 251. post… Helyzetjelentés

Maszturbál egy szőke… rózsaszinű vibrátorral.
L.-nek annyi. Holnap kérdőre vonom, hogy miért próbált becsapni?
Ezzel sztem végleg lezárom…

N. meg nagyon hiányzik… sokat gondolok a testére és a közös élvezetekre.
Amikor hazajöttem, végtelen szomorúnak éreztem az albérletem.
Igaz, szomorú voltam ma egész nap. Egyedül éreztem magam. Meg magányosnak.

Ma jubilált a blogom… 250 bejegyzés.
Most nyomatják neki hátulról… mármint a szőkének.
Vörösboros kólával próbálom a hangulatomat feljavítani, de
rá kellett jönnöm, hogy a bánat jó úszó… ez van.

Szabadidő hirtelen

Reggel haza kellett vinnem a kislányom, mert nem volt jól…
éjjel háromkor újra hányt egy nagyot, aztán megkönnyebbült és folyamatos simogatásom  -hasimat apa- elaludt… de nem volt rendes alvás, folyamatosan dobálta magát, nem nyugodott meg a pocija…
úgy hogy reggel haza vittem, hogy az anyja ápolja… meg hiányzott is neki…

most magamra maradtam… estig szokott velem lenni a kislányom, de most képződött egy csomó szabadidőm… érdekes, mennyire nem tudok mit kezdeni ilyenkor a reám szakadt idővel… tulajdonképpen a legnagyobb probléma az, hogy rengeteg minden tenni valóm volna, sok-sok kedvelt időtöltésem és olyan is ami kötelezettség, de nem bírok választani… próbálok valamiféle prioritást felállítani, de sokszor csak vagyok és hagyom, hogy az idő szerteszálljon…

küldtem esemest mindkét érintettnek… N. és L.-nek… tiszta Hollandia NL…
N. az utolsó ímélemre sem válaszolt, úgy hogy tőle nem várok sokat… de L. válaszolt, épp az előbb…
legalább lélekben, távkapcsolatban nem érzem magam egyedül…
esemes kontakt… ez is egy szint…

Felébredtem

Még hajnal sincs…
Mindjárt négy óra-
Nem tudok aludni, már vagy fél órája próbálom kitalálni vajon miért?
Éhes vagyok.
Pisilnem is kellett.
Még jó hogy bloggolok… most legalább van mit csinálnom.
Végig néztem a tévécsatornákat ki milyen tartalommal tölti meg az éjszakát. Érdekes. Egy csomó adó hangyás, néhány mozicsatorna nyomja az amerikai filmeket, no és a Hustler…
Ezen a csatornán természetesen kefélnek… de  annyira gagyi módon! Az a szitu, hogy egy iszonyú nagy udvar kellős közepére a rendező kirakott egy lepukkadt sárga fotelt és azon dugott egy néger izomember egy alsókategóriás szőkével… rettenetesen röhejes volt…

Vajon mi az oka az álmatlanságomnak?
Talán az, hogy korán -már tizenegykor- lefeküktem?  (gondoltam kipihenem magam)
Zavar az ex lépése? -mert most aztán valóban magam maradtam? -már partnerkapcsolatilag?
(de ez nem igaz, mert van némi remény… Az eL.

Az imént heves szívdobogásom is volt… talán magas a vérnyomásom?
Vagy csak levegőtlen kissé a Táncsics börtöne? (igaz már nem ez a neve, de új viszont még nincs)

Új Élet. Third-2.

A város zajára ébredtem.
A társasházban valaki már korán felkelt és zuhanyzott, sokáig folyatta a vizet. Elindult a forgalom, autók jönnek- mennek a ház előtt. Forgalmas utcában élek.
Főztem egy jó kávét, bekapcsoltam a tévét és most azon érzés kerített hatalmába, hogy mennyire más.
Anno (!) reggel egy kellemes sex után főztem a kávét, felesleges zajoknak foszlánya sem volt. Szerettem ott, vele élni.

De most csak előre akarok nézni.
Fel kell építenem az új életem, mégpedig úgy, hogy az tartalmas legyen, kislányom is jól érezze magát benne, élményekkel legyen gazdag mindkettőnknek.
Ma veszek egy bringát magamnak, hogy sokat kerékpározhassak a kislányommal is.
Kell egy hifi is mert semmilyen zenegépem nincs és hiányzik a zene, a Petőfi rádió.

Meddő órán – Tóth Árpád

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Elveszett itt minden

Szépen széjjelvágtam a kapcsolataimat… mind azt a kettőt… és most fáj. Amíg cselekedtem a dolgokat nem is voltam igazában annak tudatában mit is csinálok. De most nagyon rám tört, hogy egyedül maradtam. És most fáj. Árvának érzem magam és nagyon elveszettnek. Legszívesebben eltűnnék, mint erdőben a vadnyom…

Az Ítélet napja 2

“Szia! Nem igazán jutok szóhoz, ami a montázst illeti, főleg, hogy nem hiszem, hogy odaadtam neked azokat a képeket, amiket még Pesten csináltattam… Ha mégis, akkor kérlek, a többivel (amiket te készítettél) együtt titkosítsd le egy dvd-n, vagy kettőn-hármon, vagy égesd el, robbantsd fel,mert sosem lehet tudni, hogy kiknek a kezébe kerül… mindenesetre meglepett.

Az jó, hogy hiányzom, de még mindig kevés ahhoz, hogy együtt éljünk. Ha eddig nem vezetett utad vissza hozzám, ezután sem fog. Úgyhogy én már letettem a dologról. Nem is igazán szeretném veled megosztani a munkahelyi és egyéb dolgaimat, mert nem látom értelmét. Nehéz bármit is írni. Nem rajtam múlt, azt tudom. Lehet, hogy később még írok, de most nagyon felkavaródtam.”

Nem lepett meg. Valóban azt a reakciót váltotta ki levelem amire számítottam. Most nagyon megbántottam. S azt hiszem lezárhatom ezt a szálat is… végre … s végleg magamra maradtam… pedig jó játékok voltak ezek…