Csodálatos reggel

-ben volt ismét részem… kölcsönösen elégítettük ki egymást, először én őt és aztán ő engem… megfigyeltem, szereti és felizgatja ha kicsit erőszakoskodom vele, kemény kézzel szorítom le a párnára miközben élvez s ilyenkor még nagyobb a boldogsága… (persze, biztosan minden nő szereti ha a pasija finom keretek közt erőszakosan nyomul) aztán én következtem, mélyen a torkába eresztette a farkam.. ezt nagyon tudom élvezni… aztán muszáj volt megharapdálnom, oly finom mindene, legszívesebben széjjel harapdálnám a gyönyörűségtől… imádom a reggeleket vele.a reggeleket is imádom vele… még akkor nyomulok rá, mikor még alszik s ilyenkor arra ébred, hogy már benne vagyok.s ez hatalmasan tetszik neki… szóval csodálatos volt a mai reggel is

Új világ van, vagy csak mindig ilyennek kellett volna lennie és sosem másnak?

Kerek és boldog. Szerelmem olyan álomszerű. Fiatal, csinos, piszok jó alakja van, okos és hatalmasan nagyon szeret. Jó vele bármit is csinálunk, sétálni, beszélgetni, dugni, kirándulni, aludni, malackodni… ez a jó szex alapja  Mindene megvan és oda van értem. Elfogadja a helyzetem, vele él, bele éli magát, sőt, úgy ahogy azt kell még segít és akarja hogy jó legyen nekem…
Itt tartunk ma és most. Panaszra semmi okom, hózsanákat zengedezni arról, hogy mennyire boldog vagyok, pedig nincs kedvem, pedig tehetném… de valahogy akkor van kedvem írni, mikor depis vagyok. Tudom nem helyes ez a hozzáállás, hisz akkor kapok korrekt képet e világi életemről és lelkemről, ha a pozitív életérzésemből is lejegyzek egy s mást. Hát majd igyexem… asszem.

Pause kettő

.

.

.

Már nagyon hiányzik az írás.
S oly sokat kell – kellene – már írnom.
Csodaszámba megy az életem, magam sem hiszem néha.
Gyanus.
S milyen hülyeség, gyanakszom, fel-fel bukkan a kisördög, mikor végre nyugodtan élvezhetném boldogságom.
Ez van. Kibaszottfasza az életem, kerek és boldogságos.

.

.

.

A boldogság és Ő

A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem

Amíg nem kerültem el hozzád

A boldogság és én az vadonatúj szerelem

Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam

Bölcs nyugalom árnyékában

Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán

Most, hogy itt vagy már velem

Most van mit féltenem

Mert a boldogság és én az te meg én

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam

Bölcs nyugalom árnyékában

Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán

Most, hogy itt vagy már velem

Most van mit féltenem

Mert a boldogság és én az te meg én

Oooh,

Mert a boldogság és én az te meg én

A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem
Amíg nem kerültem el hozzád
A boldogság és én az vadonatúj szerelem
Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én

Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen

A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én
Oooh,
Mert a boldogság és én az te meg én

Ezt a verset, vagy dalszöveget kaptam ma Monicatól vallomás gyanánt…
s azt a használati utasítást mellékelte hozzá, hogy úgy érzi, minden sora igaz, róla szól, mintha ő írta volna… nekem…
szeret… egyre jobban… s már érzem, felelős vagyok miatta, mert teljesen megszelidítettem…

Go to Roma

Nagy kalandozásom újabb állomásához érkeztem. Go to Roma… és nem egyedül, mint anno Londonban. Tulajdonképpen nem igazán volt-van kedvem egyedül tekeregni a világban. pedig az eredeti tervem az volt, kóborgok mindenfelé mint a süket disznó a búzában. De hamar kiderült, semmi kedvem ehhez és így nem is mentem sehova… csak kisebb kalandozásokat tettem az országon belül. De most ismét irány a nagyvilág! Go to Roma… szállás, repjegy rendben… most szervezem a helyi közlekedést

Manapság a puszi…

Szép mellek - Gyönyörű cicik

manapság a puszi is esemesben érkezik..  cup-cup -arc nélkül, érintés és nyál nélkül- ilyen világ ez…jó
pedig nagyon megropogtattam volna, markolva fenekét s melleihez dörgölőzködve szívtam volna be illatát.-hát erről ma lemaradtam…
és az a hajnali esemes, hogy menjek kávézni! basszuskulcs, még jó hogy nem vettem észre és későn olvastam ahhoz hogy odaérjek. ennek igazán örültem. no nem mintha menekülnék, de mindenképp kerülöm egy kicsit, hogy a távolságot megtarthassam.. nagyon nem kell a bonyodalom nekem, nehezen viselem… s most és ma olyan kurvajó kedvem van!!! folyton vigyorgok mindenen, mint a süketdisznó a búzában…
reggeli értekezleten arcizomtornát végeztem és nem bírtam ki röhögés nélkül, mert arra gondoltam, milyen pofákat vághatok … feltünt ez másoknak is, de nem értették a dolgot és neheztelően néztek rám, hogy én ilyen komoly dolgok közben mi a fasznak vigyorgok…

mondtam már hogy útálom a komoly embereket? – nagyon útálom őket. fájdalmasan unalmasak és lehangolóak tudnak lenni…-névnapom lévén nem köszöntött meg ma senki sem személyesen… ez is jelent valamit.. vagy nem? de.nem? DE!

nem érdekel, csak punci legyen, elérhető punci kell, no meg cici..
 a cicit igen szeretem.. szerintem anyám engem korán leválasztott, mert mindennél jobban szeretek cicizni…
no lehet hogy ide belinkelek egy cicis képet, olyan ciciről amilyen nekem nagyon tetszik, hisz elvégre ma van névnapom vagy mi a szar van…

szóval ezzel a cicivel elbabrálnék egy darabig…

Az a helyzet, hogy

mától fogva tudok hátrafele kocsolyázni!
Igen, megcsináltam! Tudtam, hogy meg tudom csinálni, bíztam benne, magamban s én mondom, mindig megéri a befektetett energia meghozza a gyümölcsét, semmi sem hiábavaló, csak bízni kell magunkban és gyakorolni kell és nem sajnálni az időt, pénzt, energiát! Tudok hátrafele korizni! A virágot az öltözőbe legyenek szívesek, ha kérhetem, köszönöm…

Eve kontra eM

“Kedves Mici, ma nem volt jó napom… semmi sem jött össze úgy ahogy szerettem volna… ilyenkor természetesen megpróbálok pozitívan gondolkodni és bízni abban, hogy jobb lesz és a dolgok történése jobb sorban rendeződik… de ma nem, sehogy sem akart az irány megváltozni s ahogy haladt előre a nap, úgy csüggedtem egyre csak csüggedtem. Bizonyára voltál már így Te is, amikor a dolgok egyszerűen és megmagyarázhatatlanul mintegy ellened szövetkezve úgy történnek, hogy neked nagyon nem jó. Így volt ez ma velem is, és csak egyet remélhettem, hogy este, vagy éjjel válthatok veled néhány szót s akkor helyre billen a világom egyensúlya, aminek akaratlanul is a része lettél. Lassan és észrevétlenül belopózott csodálatos lelked a szívembe… s e messzeségből is érzem lelked sugárzását, angyalként szárnyalsz köröttem s hogy mindez pár nappal karácsony előtt történik? Hm.. fel nem foghatom.. egyszerűen és egyértelműen része lettél lelkemnek, veled kerek a világ s nélküled szegényebb, szürke és élettelen immár… ez van, semmi célom nincs e levéllel, csak kiírom magamból ami bennem van és eztán könnyebb lesz s tiszta szívvel reménykedem hogy ezután neked sem lesz nehezebb… (Óriás)”

Érzelmi kettőségben élem az életem. Miközben e levéllel adtam tudtára mit is érzek Eve iránt, a személyes találkozásunk előtt, aközben elutasító esemest kültdem eM-nek, aki ma is még próbálkozott, hogy velem tudja elképzelni azt amit szeretne, és egészen biztos, hogy mindketten ugyan azt akarjuk. Megírtam neki, hogy nem tudom miből gondolja, hogy mindketten ugyan azt akarjuk, mikor nekem fogalmam sincs, mit akarok… Eve más! Őt még csak képen láttam, lelkét annál jobban ismerem már és teljesen bele vagyok zúgva. Fantasztikus lelkével, hangjával és okos humorával, emberségével levett a lábamról, szerintem akarva, és akaratlan tette. Ilyen. Ő ilyen, számomra tele szikrával. Még nem is érintettem, nem is találkoztam vele de már most oda vagyok a vágytól, hogy vele lehessek… mert benne megvan a szikra amire vágyom, hogy fellobbantson. A többi meg nem érdekel. Eve van és ez nekem elég.

De miért is ilyen velem az élet? Miért van az, hogy egyidőben van nekem ez a két lány, az egyik engem akar és a kisujjam sem kellene mozdítanom s megkaphatnám, de nem kell, semmit sem érzek vele kapcsolatban és teljesen halott ügy, a másik pedig még ki sem bontakozott, talán nem is fog tovább fejlődni, de én epekedve várom minden pillanatban azt aprócska lehetőséget, hogy beszéljek vele, írjak neki, vagy csak úgy érezzem valamilyen formában a létezését. Szerintem ez a felállás kegyetlenség az élettől… persze tudom, a dolgok nem azért vannak, hogy rendkívüli egyszerűségükkel segítsék az ember életét, nem… lényegük, hogy kihívásokat fogalmazzanak meg az embernek, amelyekre folyton válaszonlni kell és mintegy permanens készenlétben tartja az elmét és szívet. Ez van.

ismét Pé :-)

Ma találkoztam másodszor Pé-vel.
Miközben vártam a soromra, jól végig mértem. Megnéztem mindent rajta, amit csak látni engedett. Hosszú barna haját a hat hosszú ősz hajszállal… hány éves lehet? nem igazán tudtam megállapítani. Talán a harmincat kerülte el nem rég… talán, de mindenképp közelebb van a harminchoz, mint a harmincöthöz, szerintem. Megnéztem mekkora melle van, a kezét s a köpeny alatt próbáltam szememmel kikutatni milyen a csípője, feneke, combja, lába…
Kezdetben kissé mogorva vagy talán csak hivatalos volt amikor az előttem lévőt számolta, aztán sorra kerültem és mindjárt sikerült is megnevettetnem. Egyszerre kérdeztük egymástól: hogy van? Ez mint kiderült jó indítás volt, magával hozta a derűs folytatást. Beszélgettünk pár mondatot, de nem bonyolódtam bele túlságosan, mert a mögöttem álló család, -mindketten ismertük őket- bekapcsolódott és immár hármasban fűztük a szót. A legjobban az tetszett, hogy vidám és pozitív hangulatban tudtam elköszönni tőle, tőlük. Visszanéztem, még sokáig mosolygott… lelkemben én is
Örülök neki, hogy jó kedvre deríthettem, mert csuda kellemes látvány amikor mosolyog… Először megijedtem, hogy nincs jó kedve, s a múltkori, csak nagyon ritka pillanatok egyike volt, de nem. Most is olyan jó volt vele beszélgetni. Azt mondta, igen jól érzi magát a helyzetében… és mosolygott. Erre elsütöttem kedvenc poénom, hogy amikor megkérdezik tőlem, hogy vagyok, mindig azt válaszolom, élet és halál között vagyok, de nagyon jó!

Szeretlek benneteket!

Hé! Ti akik ide írtok és olvastok!

Szeretlek benneteket!

Dicséretesen iskolás

Nagyon megdicsérték. Hogy lelkes, aktív, igyekszik, sokat jelentkezik. Segítőkész és önzetlen. Ügyesen számolgat, szépen ír, okos és széles látókörű. Már nem csicsereg annyit, mint az iskola elején.
A fogadó órán ilyen értékelést kaptunk a lányunk iskolai tevékenységéről.
Büszkeséggel tölt el.
Természetesen megünnepeltük a dicséretet. Sütiztünk az egyik cukrázdában. Sok csokis tortát ettünk. (Morgen kapitány tortája… a legcsokisabb torta a világon) Aztán haza felé majdnem elütötte egy teherautó, mert mint egy kis birka, hirtelen és meggondolatlanul átszaladt az úton… Kisebb szívinfarktus után kértem, többet ne csináljon ilyet, mert apa szörnyen összeomlik ha valami baja lesz. Erre sírdogált egy keveset. Rendesen a lelkére beszéltem s ennek az lett az eredménye, hogy a hátralevő utat úgy tettük meg, hogy kékre szorította a kezem.
Szent a béke… így váltunk el egymástól.
Imádom.

Reggeli helyett 6

Olyan Vivaldis.
Szeretem mikor tiszták a viszonyok (nem csak a légkörire gondolok). Akkor mindig könnyebb a lelkem és felszabadultnak érzem magam. Ilyenkor közelebb vagyok Vivaldihoz is. Persze ha úgy veszem (hétköznapi emberek gondolkodásával), akkor nem sokkal jobb így, de legalább nem gyötröm magam.
Eldöntöttem és eztán ehhez tartom magam. Nem lazítok többé, teszem a dolgom, azt ami érdekel s úgy vélem fontos. A többivel pedig nem terhelem a lelkem s a gondolataim.
Vivaldi közeli állapotban szeretnék lebegni, mert ilyenkor öröm az élet, szárnyalok. S ami érdekes, nem kell sok ehhez, csak tiszta viszonyokra, pozitív gondolatokra… a többi csak fizikai létünk megtestesítői. Na azokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, eddig sem foglalkoztam, sosem volt oly fontos, hogy miattuk gyötörtem volna magam.
Ma olyan Vivaldis napot csinálok magamnak…

A nap legboldogabb embere

Nem tudom, hogy az a két nő mire alapozta, amikor azt mondta: “Maga a mai nap legboldogabb embere!” s közben nyálasan vigyorogtak. Pedig nem történt semmi különös, az az ember egy rendkívül primitív töltelék tévés játékon, ami olyan szar, hogy csak éjjel két órakor lehet műsorra tűzni, és nézi öt ember, nyert egy millió kettőszáz ezer forintot…
Nem tudtam, hogy van ilyen műsor ennyire késő éjjel. Mivel most értem haza a munkából, s nem tudok még aludni, bele néztem. Az alacsony és a magas nő a játék végén egymás szavába vágva nyálaztak s ráomlott az asztalra, rugták le a tűsarkut s láthatóan veszettül szenvedtek és nagy erőfeszítésbe telt nekik emberi tartással végig csinálni ezt a szart. Ez némi értelmet feltételez róluk. Gondolom csak a pénz az ami miatt alázzák magukat és ez teszi érthetővé immár miért a nap legboldogabb embere számukra az az ember aki nyert egy kis pénzt.
Pedig nem sok minden kell a boldogsághoz… néha elég egy jó szó, egy érintés… néha egy kis figyelem vagy épp csak a nyugalom egy csendes őszi délutánon…
Ki lehet még boldog a mai napon? és ha boldog, akkor miért boldog?

The London – part one

Hatalmasan nagy élmény volt.
London színkavalkáddal teli, bazi nagy katlan. A színkavalkád az emberfajtákra és a nacionálékra vonatkozik. Együtt él és nap mint nap közlekedik ott angol, török, arab, olasz, lengyel, magyar, spanyol, orosz, román, japán, kínai… stb. Sötétek, feketék, négerek a fehérekkel és a sárgákkal. S oly jól meg vannak, senki nem nézi meg a másikat, teljesen természetesen veszik az érdeklődést, nem csodáznak azon ki milyen. Megszokott a másság, csúcson a tolerancia. S ami a legfontosabb egy nyelvet beszélnek, az angolt. (persze egymás között anyanyelvükön karattyolnak) Azt hiszem van mit tanulnunk tőlük s azt is gondolom, hogy amig ilyen elzárt világban élünk, addig mindig csodabogár lesz a másfajta ember.

Rengeteg embertől kértem segítséget.Vándorlásaim során sokat gyalogoltam abból a megfontolásból, hogy így jobban megismerem a várost. Hallom, szagolom és minden érzekszervemmel magamba szívom a lüktetését. Mert lüktet. Minden útcán sok az üzlet és rengeteg az ember, akik kedvesek és segítőkészek, ha nem is mindig sikerült tökéletesen angol nyelven elmondani mit akarok, ők próbálták kitalálni, sőt türelmesen megvárták míg még egyszer nekirugaszkodom a mondatnak. Néha mosolyogtak, de láttam rajtuk, hogy respektálják az erőfeszítéseim. Persze, azzal nem segítettek volna, hogy lassabban beszélnek Amit eleinte tisztán megértettem az egyedül a metro hangosbemondónője volt, mert lassan és érthetően, gondolom a sok idegenre és turistára is gondolva mondta: disz íz viktoria sztéisön, juken cséndzs…

Újra itthon!

Jelentős késéssel, de megérkeztünk… s a hazai repülőtéri baromságok miatt nem értem oda a suliba a kislányomért. Aztán mikor végre találkoztam vele, olyan nagy örömmel fogadott!!! Szorította a nyakam, mint aki el sem akarja engedni s örökké a nyakamban szeretne lóggni… Nagy boldogság volt ez nekem, pedig csak két napig voltam távol és minden este beszéltünk pár szót telefonon. De akkor is rettenetes boldogsággal fogadott az én kincsem!
Este korán lefeküdtem, mert minden bajom volt, fejem erőteljesen zúgott az élménykavalkádtól, a korai keléstől s mert kissé nehezen viseltem a  leszállást, dobhártyáim szerintem rojtosra szakadtak…
A lábaim még most is oda vannak a rengeteg gyaloglástól.
Kávé sem segített rajtam, energia itallal is próbálkoztam de semmi eredmény, úgy hogy eltettem magam mára.

Kislányommal boldogan 12

Ma együtt csináltuk a házi feladatát.
Basszus harmadik hete iskolás, elsős és van házi… igaz rajzolni kellett csak, de hát akkor is! nos mindegy ha már van, komolyan vettük, mégis csak az első házi feladat!
Többször felmondtuk közösen a Török és a tehenek című Móricz mű elsősöknek való kivonatát, miközben rajzoltunk… azt a jelenetet kellett lerajzolni, amelyik a kislányomnak a legszimpatikusabb. Ő azt választotta, mikor a török számolja a teheneket. (mert neki a matematika a kedvenc tantárgya “azért apa, mert lehet játszani a kék számolós dobozommal).
Rajzolt három tehenet, egy apukát, anyukát és egy kis tehenet. Kiszínezte őket én pedig megrajzoltam a törököt.
Aztán megfürdettem, bár nem kellett sokat segítenem, mert mindent szépen egyedül csinál a fürdőben. Fogat is mosott, meg minden…
Végül érzékeny búcsút vettünk egymástól.

Büszke vagyok rá, mert olyan szeretni valóan kész egyéniség, tökéletesen tudja mit akar, azt ki is fejezi, sokszor ellentmondást nem tűrően… elnéztem a fűrdőben, olyan magas már és oly szép… és olyan kis huncut még, meg ahogy próbál felnőttesen viselkedni, komolykodni… minden mozdulatát szeretem.

Életemben nem találkoztam még ilyen kedves, klassz csajszival mint ő.

Kislányommal boldogan 11

Egy szarvasról meséltem neki, akit hurokkal elfogtak az orvvadászok. Beleakadt a szarva a hurokba és nem tudott tovább menni a többiekkel:
- és ott maradt egyedül, szomorúan, pedig nagyon ment volna találkozni a lányokkal…
- hogyan találkozni a lányokkal, apa?
- ősszel van a szarvasbőgés, ilyenkor a szarvasfiúk találkoznak a szarvaslányokkal és megszeretgetik egymást, hogy legyenek kis szarvasok- mondtam
- ez olyan mint az anyák napja?
- olyasmi…

L. a Story five

Tegnap itt volt ismét s egy varázslatos másfél órát töltöttünk együtt. Eleinte visszafogott volt, kissé talán szényenlős aztán később bevállalós és belemenős. Tetszett nagyon. Mindene rendben van, rég nem volt dolgom ilyen csodálatos nagy mellekkel. Valahogy mindig szép, de kismellű csajaim voltak, de eL! Nem fér el a tenyeremben s finom mellbimbóval a tetején! Totál beindultam tőlük.
S olyan finom a bőre, mint a legfinomabb bársony. Kérdeztem is tőle, használ e testápolót? ritkán, mondta. Akkor szerencsés, no meg fiatal…

Olyan finom és puha 2

Igen nagyon puha és nagyon finom volt ma is… mindenhol, mindene… melle nem fér el a tenyeremben hamvas és pihe puha lágyság… oly odaadó és heves, ahogy csókol (szopogatja a nyelvem közben)… bőre mint egy kisbabáé, fehér és selymes (csókomra termett)… és igen puha… s mikor hagyja, tegyek vele amit akarok, lehunyja szemét és átadja magát az élvezetnek…

Este jó, este jó, este mindig jó…

Alszik. Már tegnap érezni lehetett, hogy fárad. Iskolában töltött első hét kimerítette. Érzékeli már, hogy mi a különbség az ovi és az isi között. A játék itt csak kikapcsolódás és nem a fő tevékenység immár. Elfáradt, igaz elvittem este még moziba is, a Mamma Mia-t néztük meg. Féltem kicsit, hogy túlságosan felnőttes lesz neki, de azért egész jól vette az akadályt. Igaz, folyton beszélt, kérdezett, mindent pontosított, hogy jól érti-e, meg ilyesmi. Szerintem idegeire mentünk a szomszédoknak, de sebaj, ő ilyen a moziban. Mindent megtárgyal. Mindent meg kell tárgyalnia… mondta is a tanárnéni, hogy szeret csacsogni. És én ennek örülök.
Most alszik. Simogattam a buksiját miközben nézte a barbis mesét és úgy aludt el. Szeretem, mikor ilyen meghitt esténk van. Nagyon szeretem őt.