Reggeli kávé mellé gondolom

hogy szeretem ezt az állapotot, amely nekem oly kegyelmi állapot…
magam vagyok, dolgozni sem megyek, itthon ülök és azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek
s zenét hallgatok az előző életemből
fontos zenék ezek, akkor mérföldkövek voltak a maguk módján
s most hogy egyedül, itt a csendes lakásban hallagatom, megpróbálom mindazt átérezni, megérezni azt amiért ez a zene fontossá vált számomra…
mondom, hogy kegyelmi állapot ez nekem!
rendkívül jó érzés… s ha ügyesen csinálom, újra átélhetem azokat a pillanatokat amelyek bennem vannak, anno véremmé váltak, csak mélyen a tudatalattimban építőkövei énemnek
hagyom, hogy utolérjen, hagyom, hogy minden porcikámmal érezzem a múltam szép pillanatait újra…
élvezem

Ui: aztán beszart a cédé…

Most csetelés van

De mindenképpen némi kommunikáció.
És természetesen azonnal besértődik ha nem közeledni érez – és folyton oda lyukad ki, hogy miért vagyunk így?
Vékony mezsgye ez. Nem egyszerű.
Néha hajlok a megegyezésre.
De csak néha.
Amikor hiányzik a punci-cici páros akkor nagyon tudnék kiegyezni Emléxem, egyszer olyan felháborodva kérdezte:
- Remélem nem csak a sex miatt vagyunk együtt!? – akkor azt feleltem, NEM…
Pedig akkor is tudtam és éreztem nagy összetartó erő a jó sex… de maholnap nem tudok.. akkor mi tart majd össze bennünket? ha már most sem az a mélyszeretet… engem nem..
NÉHA OLYAN NAGYON BALFASZ TUDOK LENNI -

Earth & Fire – Memories (1972)

Most ez a kedvencem. -csontig hatol ez a dal s a lány hangja eszméletlen… stílusban nagyon hetvenes, de ha jól meggondolom eszméletlen modenr dal is egyben… ahogy az egyik kommentelő írta Úristen! mi a pokol történt a zenéve?
persze fejlődött…
de ami most megy a rádiókban kultúra címén az valami gyalázat… primitív szövegek, nyálas tengereken bikinis libák vonaglanak és úgy tesznek mintha énekelnének…
anno nem kellett a faxni, egyszerűen csak a dal kellett…  egy dal…

Én szeretkeztem…

vele, reggel ahogy megkívántam, magamra húztam és jó mélyen belenyaltam a puncijába és a popsit sem hagytam ki… sokáig szopogattam a puncit és az alkatrészeit s közben melleit gyömöszöltem… erősen lihegett, gondoltam belejött (a nyomulásom ébresztette fel), elfordítottam oldalra és habozás nélkül farkam, hátulról beledöftem szűk puncijába… döfködtem egy darabig, ő símogatta a combom és jelzett, ütemesen erősítsek bele, ezért komolyabban döngetni kezdtem.. arcát a párnába fúrta, csípőjét előre-hátra keményen tekerte, szóval erősen dolgozott azon, hogy nekem jó legyen… de én nem akartam elmenni, sokáig akartam dugni őt, mert azt nagyon élvezem, hogy ő már egyszer-kétszer elment és én még mindig csak dugom és dugom kimerülésig… aztán belefáradtunk, nem élvezett el… én sem..  egymásra vártunk, ő azt mondta, nem tudott volna semmiképpen sem, én meg nem akartam.. mindketten félbe maradtunk…

szóval én szeretkeztem vele, de ő velem nem…

aztán eszembe jutott, hogy neki most dejavu érzése lehetett, mert úgy dugták meg, hogy ő nem volt benne a buliba… az előző pasija csinálta vele ezt folyton, minden este megdugta, és reggel is… őt pedig a frász már kitörte, mert ha akarta, ha nem, mindig rendelkezésére kellett állnia a pasinak… sokszor nem élvezte, csak várta, hogy a pasi élvezzen már…  ez a szeretkezésünk is ilyen lehetett és én elszégyeltem magam…

szóval ez a helyzet
szeritem ez a végéhez közeledik… az ilyen sex már olyan érzéketlen, kölcsönös nem egymásrafigyelés rutinos nagy szarsága…

A szerelem olykor… reloaded 2.

Napra nem pontosan, de három évvel ezelőtt egy Ladányi verssel vigasztaltam magam…
http://ujelet.wordpress.com/2008/03/05/vers-ladanyi-mihaly/

szép vers a szerelemről… örök vers ez, mert mindig van aki éppen az elmúló szerelem után néz szomorú szemekkel és miután örömködött kicsit, máris egy új lehetőség után kutat… ilyenek vagyunk.. azt nemtom jó e ez nekünk, de az élet nem unalmas az biztos!

Bujjék bele…

Új esztendő… új remények és új kívánságok… -mekkora baromság- miért kellene nekem új élet meg remény és akármi… én reménykedem amikor akarok, ha van fogadalmam az év közben is megvan, nem kell nekem ahhoz az új év… meg január elseje.. az a baj, hogy nem sikerült olyan nagyon benyomni szilveszterkor amennyire akartam, illetve terveztem. -gondoltam a csajom is lealjasodik és egy jót dugunk úgy totál matán még nem csináltuk… el is terveztem, hogy fogok vele fajtalankodni, meg ilyesmi.. aztán az lett a vége,hogy én iszonyúan lealjasodtam, ő pedig moderált módon volt kótyagos- lefeküdtünk, nem állt fel, hát besélgettünk.. és valami komoly filozófiai képletet próbáltam elmagyarázni neki, de nem tudtam egy értelmes mondatot összeraki..- persze ezt már ő mesélte el másnap,hogy nagyon kíváncsi lett volna a fejtegetésem végére, mert bennünket érintett a dolog, de úgy látszik, már sosem fog kiderülni mi is volt ama tételem lényege – eszenciája… s mivel tisztán ittam a sört és az unicumot, másnaposságnak még árnyéka sem vetődött rám.

Hát ez volt és ezt gondoltam leírni az újévvel kapcsolatban így első bejegyzés gyanánt. -és még sokkal többet szeretnék írni, mert jönnek a belső kényszerítő erők, de sajnos időm nincs már annyi mindenre… -pedig most bele-bele olvasgattam a régi feljegyzéseimbe és oly jó volt újra átélni – gondolni a régi dolgokat, még ha azok nem is voltak olyan jók annak idején… szóval jó hogy van ez a blogom,  örülök neki.

eM szopása

Felhívott valami apróság miatt. hangjában semmi extra, mint régen, olyan baráti.én is az voltam.nem éreztettem vele sem haragot.sértést se semmit sőt… végül megkérdeztem hogy van?-ironikusan nevetett, jól. -akkor jólvan mondtam és letettem a letefont.
Egy óra múlva küldött egy esemest, mi volna ha este munka után felmennék hozzá, barátilag beszélgetni… sajnos nemet kellett mondanom, mert valóban sok dolgom volt, képtelenség lett volna… de esemesét olvasva rögtön felállt a farkam… amolyan pavlovireflex szerűen ugrott be a kis agyamba: igen jól tud szopni és hatalmasakat élveztem minden egyes alkalommal, mikor leszopott. -főleg az utolsó alakalommal, mikor már széjjel szopta a farkam, azt hittem itt a vég, akkor szétfeszítette combjaim, megmarkolta a heréimet és tövig bekapta volna, ha belefér a szájába az egész farkam… ott durrantam el.mintha az agyam szívták volna le akkora élvezetet okozott… hát ez jutott eszembe az esemese olvasása közben..
azt hiszem felmegyek hozzá…

Nyomott aggyal…

Nyomott aggyal ébredtem… talán a fejemen aludtam.vagy magamra borítottam az egyetlen szekrényem.nemtudom..homályos tekintettel néztem körül.s komolyan el kellett gondolkodnom hol vagyok s egyáltalán mivaaaan? – tegnap azért jobb volt.-állt a farkam ezerrel és eN-re gondoltam, tizenkilenc lehetséges helyzetben keféltünk, végig gondoltam az összeset.(magasles, konyha, medence, autó, történelmi romok, solarium…stb) -kibaszott fasza volt vele a sex.-sohaseholsenkivel nem volt olyan jó mint vele s imádtam nézni dugás közben, ahogy a sportosan izmos teste megfeszült s kéjesen elalélt alattam v.épp felettem, mikor hogy… nem úgy mint eM-el.akivel csak sötétben csináltam.-szerintem fel sem állt volna ha látom… -most megpróbálom összeszedni magam, életet lehelni testembe mert tanulni szeretnék, muszáj tanulni, kell. tegnap csak olvastam. mikor nincs energiám a leckéhez, akkor csak olvasok, most éppen a Suttogó-t. élvezem, nagyon jó fordítás kellemes olvasni, még ilyen angolgyengének is mint amilyen én vagyok. de épp elég ha olvasok. néha kiszótárazok egy-egy szót, ami többször felbukkan és már zavar, hogy nem értem. aztán megyek tovább.lazán.férfiasan … (ez a vége igen nagypofájú lett…)

Váratlanul bukkant fel…

Váratlanul bukkant fel.egy kamion mögött autózott.közvetlen közel jött mögötte s én pedig szemben velük száznegyvennel, majdnem lakott területen.. csak a periférikus látásommal vettem észre az autót és a rendszámtábláját azonnal felismertem.. ő volt. eN. akivel lassan egy éve már, hogy nem voltunk egymáshoz ilyen közel (gyakorlatilag egy méter sem) s milyen érdekes még mindig rááll a szemem, lelkem és felismerem akár kétkiló tempónál is… őt magát nem láttam, mert tükröződött a szélvédő.csak egy sötét folt volt az utastérben…-nem dobogott gyorsabban a szívem, nem kapkodtam a levegőt és még némi veríték sem ült ki a homlokomra.nem is ráncoltam össze.meg nem is bizseregtem-csak tudomásul vettem, ő volt, elment-nem gyűlölöm sőt kerestem az érzést, szeretem e még? de nem találtam semmit.semmit az ég világon, bár biztosan jelent még valamit, hisz egy egész postot szenteltem a vele való találkozásnak…

Utóirat: napközben soxor eszembe jutott a találkozás, elemezgettem magamban, vajon hogy lehetett s rájöttem, talán ő azért húzódott be a kamion mögé oly szorosan, mert nem akarta, hogy észre vegyem, hisz ő meg akarta előzni a teherautót s a kedvező alkalomra várt, kikémlelt s már messziről látta-láthatta, hogy én jövök szemben vele… megbújt talán kicsit…

Hol a sztori?

Hol a sztori?-kell a sztori.a sztori. -mindig kell valami sztori. az embernek sztori kell.lételem.az hatodik elem… -nincs sztori- másfél órás telefonbeszélgetés volt. némi mosolygós poénos mondat után számonkérés.düh és szitkozódás -holnap feljössz kávéra? -nem… sírás.nyafogás, követelőzés.meg a bezzeg és hogy akkor egyáltalán minek? miért én? engem? -becsaptál és környéke -holnap feljössz kávéra? -nem… felelősségáthárításezerrelés lelkiismeretfurdaláskésztetés.. hallgat ok -szóval nem? -nem… szia, szia………… ….. ….. .. .
százbolhaszázbolha egyszer jó
a telefonbeszélgetés óta nem láttam, nem hallottam felőle. nem is hiányzik, hisz akkor sem kellett igazán, mikor volt. mert volt csak volt próbaképpen, csak dugásra volt. meg bujálkodásra jó volt. beszélgetni sem akartam vele igazán soha. nem az én sílusom nem tetszett soha. nem akartam tőle semmi egyebet tőle soha. csak teszteltem magam, milyen az érzelem nélküli sex, tud e működni egy kapcsolat csak a néhasexre építve és no program és terv. próba volt és lám. bebukott. ennyi. semmit nem bánok és sajnálok. megtörtént és nem én követtem el- nem történt meg, holott én követtem el…
Hol a sztori? -kellene egy kis sztori. -magam vagyok és vágyom a sztorira.bár munkám van elég…

“a lelkemmel nem tudok mit kezdeni”

Tanulj a tegnapból, élj a mában és reménykedj a holnapban…
ezt írta egyik spanyol barátom a blogjában.bejelöltem, hogy ez tetszik nekem.aztán arra gondoltam, mindenki így él.így kell hogy éljen..az egészséges lélek ez elvek alapján éli meg az életét.-a különbség abban van, hogy nem egyformán értjük meg a múlt üzeneteit, s a holnap miatti félelmünkben nem tudjuk lazán megélni a mát…
-volt egy csajszi anno.mellére tette a mindkét kezem.mintegy jelezne.dugjam meg… nem tettem, mert én hűséges férj akartam lenni. -most van tiszta lelkem és minusz élményem. és az az élmény most segítene… a lelkemmel nem tudok mit kezdeni…

Reggeli helyett – a tegnapról

A mai nap csak jobb lehet.
Olyan Vivaldisan kezdődik és ez már feljogosít némi bizakodásra.
Nem tudom mi történt tegnap. Gondolom nem jól álltam hozzá a dolgokhoz, az első csúszást nem bírtam pozitívan lekezelni és agyamban elszabadult a pokol..
Aki szóba állt velem azzal összevesztem, mindennel és mindenkivel bajom volt, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, de még tök normálisan sem. Sőt ha valami rosszul tudott alakulni, akkor az biztosan negatívba fordult. Délután könyörögtem magamnak, bár csak lenne vége már a mai napnak s számolgattam, mikor is… erre az este hatra tervezett egy órás munkámból éjjel fél egykor értem haza… akkor már nem akartam semmit…
feladtam a küzdelmet s lenyomtam három deci vörösbort…

ja és a csapatommal sem sikerült a bemutatkozás… 0-6

Liverpool – Einthoven – InterMilan – Werder Bremen

ők fociztak ma este, nekem meg nem volt kedvem inni…
a pizzából természetesen belaktam s miközben nagyokat ettünk s a többiek ittak, addig a csapatok rúgtak hat gólt… ebből csak kettőt láttunk, mert folyton kapcsolgattuk a tévét, hol egyik, hol a másik mérkőzést néztük és valahogy nem sikerült eltalálni a ritmust… sosem azt a meccset néztük ahol épp rugdosták a gólokat…
de ettől nem lettünk különösen szomorúak, mert azért együtt voltunk és jókat dumáltunk a régi szép időkről
például, arról, hogy anno együtt voltunk münkhenben és néztük élőben a bájern-herta meccset az olimpia stadionban… igen kellemes kirándulás volt!!! -ittunk desperádoszt és néztünk háromdés mozit… kilenvenhatban volt mindez…
nagyon fontos és igen jó dolog a barátokkal összejönni és együtt lenni kicsit…
nekem mostanában ők jelentik ez egyetlen igazi kikapcsolódást és szórakozást…

East – Játékok 1994

Nyitány – Messze a felhőkkel – Szállj most fel – Kék fekete látomás – Gyémántmadár – Lélegzet – Nézz rám – Üzenet – Epilóg – Remény

Ez egy olyan lemez, melyet először eLPé változatban vettem meg, aztán ahogy haladtunk a korral, megvettem CD-n is. Mert ez a zene nekem minden pénzt megér. Azon kevés lemezek közé tartozik, amelyik mérföldkőnek számít a zenei ízlésem kialakulásában. Igényes light-os rock zene kellemes melankóliával, költői szövegekkel.
Anno 1120 ft volt…

… Trabanttal mentünk Ljubljanába Muddy Waters, Fats Domino és Rolling Stones lemezekért. Hideg volt, karácsony előtt… sokáig tartott az út, a kocsit édesapám adta kölcsön, ma is csodálkozom azon, hogy megkaptam a család féltett kincsét, hisz nem voltam akkor még gyakorlott vezető… domborítottam Gabi előtt… kocsival érkeztem érte… mondtam, majd én elviszlek Ljubljanába… szinte egész nap autóztunk, vásároltunk és aztán a haza felé vezető út!… Istenem de csodálatos volt! …éjjel volt már, Gabi fogta a kezem, fejét vállamra hajtotta és szótlanul sokáig szótlanul ültünk… közben az East szólt… a legyek, barna legyek… szállj most fel… gyémánt madár… nézz rám, ha az utak körbe futnak… nézz rám… lelkünk egybe forrt és semmit nem kellett mondanunk, mindketten ugyan arra gondoltunk… mély szerelem, végre nyugalom, csak mi ketten, a légüres térben… úsztunk és lebegtünk, lelkünk körtáncot járt a zene hangjaira…

immár negyedszer hallgatom ma este ezt a lemezt és minden alkalommal ezeket a képeket látom lelki szemeimmel s törnek fel az emlékek megállíthatatlanul…

András volt…

igen, valamikor András volt…
illetve most is András, de közel sem hasonlít régi önmagához… talán a szeme, az értelem a szemében  még a régi… s most folyton búcsúzkodik…
s a többi? a múlt… azon döbbentem meg, hogy embernek ennyi baja hogy lehet?
kezdődött Parkinson kórral, aztán melléje jött egy rákos daganat… meg egyéb.
Ma már lebénult ember, menni nem tud, pelenkázni kell és a gyógyszerektől gyakran hallucinál…
fele akkora mint anno…
a régi szép időkről beszélgettünk, mikor még a lányával jártam, kölyök kutya koromban… de szép is volt! akkor András magas beosztású fontos ember volt… “az árkosban” -meg alkoholista… az is …
évekkel később úgy hozta a sors, hogy kollégák lettünk, ő volt a főnököm egy ideig… aztán veszekedtünk is, ő mint őskövület, én pedig az ifjú suhanc aki a sarkaiból forgatja ki a világot és tesz a régi tekintélyekre, konvenciókra… e miatt párszor összezördültünk…
ma azt mondta ott mozdulatlanúl az ányban: ha bántottalak valaha is, most bocsánatot kérek… és Isten áldjon, köszönöm, hogy meglátogattál… minden jót neked… - és bal kézzel fogott velem kezet, mert a jobb karját már nem tudja mozgatni… Isten veled is kedves András…

Kislányommal boldogan – Immár iskolás!

Iskolás lett az én kislányom!!! Valami csodálatos érzés ez nekem!

Mostanában érzem annak előnyét igazán, hogy anno olyan mély fájdalommal, de elhagytam N.-t.
Lelkem felszabadult, időközben arra is rájöttem, hogy érzelmi zsarolás áldozata voltam, de a vak szerelem nem engedte, hogy lássak… csak néztem és csak őt láttam mindenütt.
Most, néhány hónap távlatából látom és fedezem fel az lényeget azt hogy semmi nem volt szent, csak az amit ő akart. Ennek minden áldozatául esett, béketűrő ember lévén csak annyit balhéztam, amennyit muszájnak ítéltem s mikor láttam, hogy semmi értelme, eljöttem…

Mindezek gondolatok annak kapcsán merültek fel bennem, hogy ma lesz a kislányom tanévnyitója, elsőbe megy a Kincs és nagyon büszke vagyok rá. És szabadon, felszabadultan örülhetek ennek, boldogsággal gondolhatok kicsim nagy lépésére… (mert N. mellett gyomorgörcs volt bennem ilyenkor, mert zaklatott ezen dolgok miatt mindig…)
Büszkén, kézen fogva fogok vonulni vele az utcán, ő a szép új ruhájában nagy izgalmak közepette…
Iskolás lett az én kislányom!!! Valami csodálatos érzés ez nekem!

Amit most érzek, az vissza igazolása a múltban megtett nehéz és könyörtelen lépésemnek…
Egyszer minden a helyére kerül…

Boldog szülinapot my Blog!

“Hát igen, hello világ.
Ismét itt az örök mezőkön. Ismét egyedül, de nem magányosan. Csak egyedül. Eltelt az első nap. Ez immár a harmadik újra kezdésem. Gondolkodóba is estem, hányszor lehet egy ember életében, vagyis hányszor lehet újra kezdeni? Nekem ez a harmadik. Nagyon sokan egybe is belehalnak…”

Ezzel a gondolattal indult, és immár Egy éves a blogom.
Ez idő alatt 343 post-ot írtam, és 231 comment kapcsolódik hozzá. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, nem is érdekel. Annak örülök igazán, hogy kitartottam, és remek lenyomata ez a harmadik új életemnek. Nagy érték ez nekem mert meggyőződésem, hogy az effajta naplók sokban hozzá segítik az embert az önmaga megismeréséhez, elfogadásához, amennyiben ez még nem történt volna meg… bár sokkal inkább a világot, az életet szeretném kicsit jobban megismerni azáltal, hogy önmagammal teljesen tisztában vagyok, leszek…

Esti merengésem – Olvasni jó

Este elüldögéltem a főtéren kicsit (bringázás után) s elnézegettem a fiatalokat, akik a szabadidejüket töltögették éppen ugyan ott. Ültek a padokon a főutca felé fordulva és megnéztek minden elhaladó autót….nem szóltak egymáshoz, csak nagy ritkán… tartalmas program, mit mondjak.
Amikor én ennyi idős voltam mint ők, akkor épp Dosztojevszkij-t olvastam. Az összes művét elolvastam. Minden nagy regényt, novellát, ami csak megjelent tőle. Aztán mikor befejeztem, Tolsztoj került sorra. Heteken keresztül olvastam könyveit. Elvarázsoltak ezek a regények. Annyira azonosulni tudtam a félkegyelművel és a többiekkel, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy a környezetem próbálom megfeleltetni a regényekben olvasottakkal…

Mostanában nem olvasnak a fiatalok. Nem sikk egy könyvről beszélgetni, nincs is affinitásuk hozzá. Nem tudnak olyan miliőt teremteni a környezetükben ami ahhoz kell, hogy egy szép regényt befogadhasson a lelkük. Csak a számítógép, internet, filmek és a játékok. Ez van. Olyanról, hogy katarzisélmény, talán csak hallomásból tudnak, de sajnos megtapasztalni semmi esélyük és ez nagy baj, mert a lelkükből és a személyiségükből látványosan hiányzik majd és képtelenek lesznek a szép romantikus udvarlásra… (vers, finom szavak…)
Ide vonatkozóan van egy viccem:
A discoban fiú a lányhoz.
- Gyüssz táncóni?
- Nem.
- Iszó kólát?
- Nem.
- Na mi van mingyá baszni akarsz?

Agyamba égett az arca

Sokat gondolok rá.
Ha valami jó történik velem, azonnal eszembe jut, de jó volna megosztani vele.
Aztán rádöbbenek, hogy nincs.
Sokat gondolok rá.
Hogy éppen most mit csinál, vagy ekkor és ekkor mit szoktunk csinálni, gondozzuk a kertet, játszunk a kutyával, szeretkezünk, tévét nézünk, zuhanyozunk…
De már nem érzem azt az eszeveszett fájdalmat. S ez jó.
Megértettem, felfogtam és ez sokat segített a lelkemen, de azt nem jelenti, hogy nem is gondolok rá. Dehogy nem. Minden pillanatomban gondolok rá egy kicsit, sok szeretettel.

Reggeli helyett.. Új Élet.

Nem igazi fény volt… csak visszatükröződött valamelyik szemközti ablakról…
De én akkor is egy halvány reggeli fénysugárnak éreztem, mint régen.
Új reggel, új fény, Új Élet.
Vivaldi.

Meg nem tudnám mondani, miért keltem fel ilyen korán. Pedig vasárnap van. És dolgozni is csak később kell mennem. Talán mert nem vacsoráztam? Talán mert túl sok volt este a folyadék, vagy mert nem érek rá elkezdeni az új életem s ezért sietek? Pedig az új élet már elkezdődött. Itt is, ott is, amott is.

Látta, padlón vagyok és még bevitt egy jobb egyenest. Azt hiszem teljesen kibillent a mérleg nyelve… nálam a nulla értek. Nem baj, innen szép nyerni. Lassan felállok és csinálom tovább. Ez a rend. Tovább kell menni mert szükség van rám. Kislányom számít rám és én része akarok lenni az ő kis életének.

Reggel van megint, az a kis napfényfoszlány volt számomra a reménysugár. Gyorsan elillant, de volt és én még láthattam halvány fényét… ez a fontos. Láttam és részese voltam egy csodának. Gyorsan elillant de nem bánom. Boldog vagyok, hogy megtörtént…