Suli: Az Első napon
Azt a boldogságot látni a kislányom arcán, ahogy reggel a csípős hidegben mentünk az iskolába!
S folyton azt kérdezgette, apa, ugye ma már tanulunk? Tele
izgalommal, várakozással, nyíltsággal, fogékonyan az új iránt,
csordultig tele tanulási vággyal… én édes kis Manóm milyen boldogan
cipelte a méretes iskolatáskáját… s mikor az osztályban már minden a
helyére került, azt kérdezgette, mikor mentek? menjetek már… – mert
azt is tudta, amíg a szülők ott vannak, biztosan nincs tanulás…
Legyen szerencséje és soha ne csalódjon az iskolában, tanulásban,
mindig legyen ereje és lelkesedése a fejlődésre… és olyan emberekkel
találkozzon az évek során, akik pozitív hatással lesznek kis lelkére. ezt szeretném…
Ezért érdemes élni, ezekért a percekért… érdemes volt szenvedni, görcsölni, tűrni és zokogni.
Ezt olyan szépen írtad, eszembe jutatta az én első iskola napomat.
Sok sikert a kis Manónak!
cica-mica
2008, Szeptember, 1 at 19:57
Köszönöm… a nevében is…
ujelet
2008, Szeptember, 1 at 20:48
Szia…örülök, hogy ilyen nagy örömmel ment a kislányod iskolába. Kívánom, hogy lelkesedése csak nagyobb legyen, hiszen kimondhatatlan örömet szerez neked.Igen megérte !Mindaz amit átéltél az elmult időben most sokszoros boldogságot hozott…..semmihez nem hasonlítható. Megható ahogyan mindezt leírtad.
Valéria
2008, Szeptember, 1 at 22:56
Köszi… valóban megérte
ujelet
2008, Szeptember, 7 at 09:02