Kislányommal boldogan – Immár iskolás!
Iskolás lett az én kislányom!!! Valami csodálatos érzés ez nekem!
Mostanában érzem annak előnyét igazán, hogy anno olyan mély fájdalommal, de elhagytam N.-t.
Lelkem felszabadult, időközben arra is rájöttem, hogy érzelmi zsarolás áldozata voltam, de a vak szerelem nem engedte, hogy lássak… csak néztem és csak őt láttam mindenütt.
Most, néhány hónap távlatából látom és fedezem fel az lényeget azt hogy semmi nem volt szent, csak az amit ő akart. Ennek minden áldozatául esett, béketűrő ember lévén csak annyit balhéztam, amennyit muszájnak ítéltem s mikor láttam, hogy semmi értelme, eljöttem…
Mindezek gondolatok annak kapcsán merültek fel bennem, hogy ma lesz a kislányom tanévnyitója, elsőbe megy a Kincs és nagyon büszke vagyok rá. És szabadon, felszabadultan örülhetek ennek, boldogsággal gondolhatok kicsim nagy lépésére… (mert N. mellett gyomorgörcs volt bennem ilyenkor, mert zaklatott ezen dolgok miatt mindig…)
Büszkén, kézen fogva fogok vonulni vele az utcán, ő a szép új ruhájában nagy izgalmak közepette…
Iskolás lett az én kislányom!!! Valami csodálatos érzés ez nekem!
Amit most érzek, az vissza igazolása a múltban megtett nehéz és könyörtelen lépésemnek…
Egyszer minden a helyére kerül…
Látom, Neked is sikerült meghozni egy nehéz döntést… Ilyenkor büszke vagyok az illetőre – holott lila gőzöm nincs róla ki vagy, de olvasgatva több irományod, ezt érzem.
terika
2008, október, 19 at 12:05
köszönöm…
neked is?
ujelet
2008, október, 22 at 08:14
Igen, csak nekem két prüntyőről kellett dönteni, és én voltam, aki kilépett. Nem a női önmegvalósítás miatt, hanem egyszerűen rossz pasit választottam..nehéz ezt belátni. ^^
terika
2008, október, 22 at 12:42
Szerintem nem oly nehéz ezt belátni… van ilyen, nem kevésszer, de a többség marad és kibaszott boldogtalan életéhez még ragaszkodik is, amíg meg nem hal… ez a szomorú…
környezetem tele van ilyen emberekkel…
Te váltottál, kemény döntés volt, de épp ezáltal vagy nemesebb lélek…
és lehet tudni többet a részletekről… pl a porontyokról?
ujelet
2008, október, 23 at 00:12
A porontyok fiúcskák, Kristóf (2éves) és Edvárd (4éves). A szakítást meg majdnem egy évig tervezgettem a fejemben…és hiába ennyi idő, nem nem lehet felkészülni semmire sem eléggé. ^^ Az elválás óta meg már több mint egy év eltelt. Sokáig tartott kiheverni.
terika
2008, október, 24 at 10:41
Nem kis pálya a Te életed sem…
Rossz választás hamar kiderült és becsülni való hogy nem maradtál mellette csak a gyermekek miatt. Gondolom már élvezed a nehéz lépésed gyümölcseit…s meg kaptad már a jutalmad… ellenkező esetben már egy lelki toprongy lennél immár…
ujelet
2008, október, 25 at 21:37
Az újabb nehéz döntést megint meghoztam. (Ez az a post, amiről beszéltem.)
terika
2009, január, 15 at 13:50