Három pillanat csupán… two
- tiszta tekintet, olyan nagyon tiszta… kissé tartózkodó, enyhe gyanakvással, de mindenképp nagyon tiszta, barna szemek néztek vissza rám. Engedelmes volt, olyan odaadó. Csendesen hagyta hogy tegyek vele óhajom szerint… a visszafogottan tiszta tekintet volt az
- csend volt már, amikor megjelent rugalmas lépteivel… kislányosan járt, hisz az is… és hogy örült mikor meglátott! aztán csinált néhány cigánykereket és mosolygott… huncut volt az a mosoly, mély fekete szemekkel kacéran nevetett rám… szinte már fekete szeme íve volt az
- lehűlt a levegő, lassan tekertem… nem siettem, közel a éjfélhez, miért siessek. Felnéztem az égre és a hold fénye erősen megvilágította a bárányfelhőket… csoda szép volt, mintha negatívban hajoltam volna át… lassítottam… újra felnéztem, fodrozódott az ég, lágyan és puhán… az aranyos holdfény selymessége volt az
e három pillanat volt az amelyek ma említésre méltóak és talán sokáig emlékezni fogok rájuk, mert (és) erősítik bennem a pozitív életérzést…
