Megfáradt reggel

Kissé befáradtam.
Még írni sem bírok, alig találom a megfelelő betűt…
Kavarog bennem mindenféle dolog… a most mosódik bele a múltba, a jelen azonosul a jövővel… miközben csak jár az agyam, jár…  basszus ennyit agonizálni!
Komolyan mondom, így nem lehet élni! Annyit gyötröm magam, filózok, görcsölök, hogy már nem is tudom mikor volt bennem egy tiszta gondolat. Olyan is van, mikor le kell, hogy álljak, mert érzem a fejem csordultig van és képtelen vagyok lépni. Arra nincs energiám, hogy menjek az utcán… lépést tartsak.
Vajon mindenki ennyit agonizál? mindenen? és mindenkor?
Nem hiszem. S nekem sem kellene.
A legjobban alakul minden, az élet ajándékoz rendesen s én elfogadom örömmel…

Még ilyet! álmos vagyok…

0.35
Egyszerúen leragadnak a szemeim, iszonyú fáradtság vett rajtam erőt… alig vonszolom magam, pedig még le kell zuhanyoznom is… jaj. és hideg van, és rettenesen fogok fázni és mondanivalóm is lenne, de nem bírok már magammal. Másodpercenként esek ájulásos álmosságom karjaiba…