Hétfő reggel – kicsit másképp

Újra a fedélzeten. Érdekes, ha az ember egy kicsit kiteszi a lábát, milyen felszabadult tud lenni, szinte érezni a hétköznapok súlyának elvesztését. Lebegés… Aztán amikor visszajön a megszokott környezetébe, még felocsudni sincs ideje, már határidők, számlák, telefonok, kötelezettségek hada lepik el.
- Úristen, ez az én Életem?
- Igen, a tiéd… Te tetted magadnak ilyenné. Lásd be, nem tudsz élni. Sodródsz a megfelelésekkel széjjel és a saját életed pedig lassan fel sem ismered. Tudom, észrevétlen lett ilyen. Csak még egy kicsit, ott is engedj egy picit, aztán már nem is az aminek szántad, vagy szerettél volna.
- Mit tehetek, mit tehetünk?
- Könnyű lenne tanácsokat adni, hogy mit kell tenni, azt magad is nagyon jól tudod. A kérdés inkább az: erőd van e hozzá, megfelelő elszántság és kitartás?
Remény remélhetőleg reménykedhet.