Csak vagyok, mert én így akarom

Azzal jöttem haza, hogy ma nem csinálok semmit. Nem bringázom, nem látogatom meg a kislányom és nem sétálok, nem megyek fel anyámhoz sem. A ma este rólam fog szólni, kicsit blogolok, levelezek és olvasok… ténfergek és egyszerűen semmi komolyat és tartalmasat nem csinálni. Csak leszek mint a befőtt a stelázsi polcon. Az is lehet, hogy megnézek egy filmet… mostanában sok filmet töltöttem le, de megnézni egyiket sem volt időm és hangulatom. De ma megnézem valamelyiket…
Most downtempo-zok kicsit, (ittam egy kis vörös bort is), lefekszem és meditálok… . Erre vágyom a legjobban és a mostani életem legnagyobb pozitívuma, hogy azt csinálok amit akarok és akkor amikor csak akarom. Szabadnak érzem magam ilyenkor…

Wall-E és a lightos nap

Kislányommal megnéztük a Wall-E című filmet.
Jól szórakoztam, ő is. Kellemes egyéniség ez a Walle, nagyon emberi tulajdonságokkal. Csak megint előjött a nagy amerikai szindróma, hogy a gyermekeknek szánt animációs film történetébe beleteszik a már berögzült és szokásos, amerikai recept szerinti dupla csavart amitől aztán a hatéves elveszíti a fonalat és azt sem tudja, most hol van a Wolle és most mi történt vele? és mi lesz? és egyáltalán most miiiivaaan?
Meg a hatalmasan nagy, világrengető mondanivalót is, a reklámoknak kiszolgáltatott, nagyon utópisztikus jövőember képét, mert a készítőknek az a kényszerképzetük, hogy egy ilyen filmnek mindenkihez kell szólnia, egyszerre kicsiknek és nagyoknak, akkor lehet igazán kaszálni a filmmel… Kifele menet láttam csalódott apukákat, két és három éves csemetékkel bandukoltak ki a teremből. A kicsik biztosan nem élvezték, az apukák pedig az unatkozó kicsik miatt nem.

Kellemes napom volt ma. Keveset dolgoztam, inkább csak mutogattam magam a munkahelyemen, és nem igazán látványos dolgokkal de foglalkoztam ezzel-azzal.

Úgy volt, hogy este bringázom egy kicsit, de aztán még sem.
Nem volt semmi különösebb okom, hogy ne tegyem, csak arra gondoltam, mi lenne ha korábban tenném el magam holnapra? Ehhez nem kell más mint minden esti tevékenységem kicsit előbbre hozok és akkor időben le tudok feküdni s pihenek végre.  Mert ma reggel is sírásókat kellett rendelnem az exhumációmhoz.

Van Morrison – Lover Come Back

“Keresem a szavakat,
Melyeket mondatokká szőve leírok s örömöt okozhat, miközben olvasod.
Most egyetlen dolog van, mit élvezni lehet,
Behunyt szemmel az ablaknál, vagy a szabadban,
Érezni, ahogy végig simít a Napsugár,
És magadba szívni a tavasz friss illatát,
És tudni, hogy milyen csodálatos ez a Világ!”

Gondolatom immár

Valamelyest tisztul a kép.
Kezd a lelkem egy irányban lélegezni, miközben minden más és mindenki eltörpül, haloványodik gyönyörűséges lelke színre lépésével. Ma hallottam a hangját is és még most is búg a fülemben dorombolása és kacagása. Nem volt távoli, egyáltalán nem. A kilométereket átlépve suttogott a szívemben s folyamatosan azt éreztem, hogy a szeme mosolyog. Mosolyog ő maga is immár, mindig ha eszébe jutok. Gondolatom immár.

Esti merengésem – Olvasni jó

Este elüldögéltem a főtéren kicsit (bringázás után) s elnézegettem a fiatalokat, akik a szabadidejüket töltögették éppen ugyan ott. Ültek a padokon a főutca felé fordulva és megnéztek minden elhaladó autót….nem szóltak egymáshoz, csak nagy ritkán… tartalmas program, mit mondjak.
Amikor én ennyi idős voltam mint ők, akkor épp Dosztojevszkij-t olvastam. Az összes művét elolvastam. Minden nagy regényt, novellát, ami csak megjelent tőle. Aztán mikor befejeztem, Tolsztoj került sorra. Heteken keresztül olvastam könyveit. Elvarázsoltak ezek a regények. Annyira azonosulni tudtam a félkegyelművel és a többiekkel, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy a környezetem próbálom megfeleltetni a regényekben olvasottakkal…

Mostanában nem olvasnak a fiatalok. Nem sikk egy könyvről beszélgetni, nincs is affinitásuk hozzá. Nem tudnak olyan miliőt teremteni a környezetükben ami ahhoz kell, hogy egy szép regényt befogadhasson a lelkük. Csak a számítógép, internet, filmek és a játékok. Ez van. Olyanról, hogy katarzisélmény, talán csak hallomásból tudnak, de sajnos megtapasztalni semmi esélyük és ez nagy baj, mert a lelkükből és a személyiségükből látványosan hiányzik majd és képtelenek lesznek a szép romantikus udvarlásra… (vers, finom szavak…)
Ide vonatkozóan van egy viccem:
A discoban fiú a lányhoz.
- Gyüssz táncóni?
- Nem.
- Iszó kólát?
- Nem.
- Na mi van mingyá baszni akarsz?

25 km bringázás +Cool!

Hatalmasat kerekeztem!
Valamivel több mint 25 km-t tekertem röpke másfél óra alatt.
Eddig is bringáztam és el voltam magamtól ájulva, hogy másfél órán át kerekeztem a városban… hát semmi volt a mai turnémhoz képest.  A környező településeken keresztül hajtottam és egész jó tempót tudtam menni, meg a forgalom is lightos volt, nem kellett túlságosan félnem az autóktól sem. Egyszer sem álltam meg. De mikor vissza érkeztem a városba, alig tudtam leszállni a bicikliről. Majdnem összezuhantam, de csak egy pillanat volt, összeszedtem magam, alacsonyabb fokozatra váltottam és bepedáloztam a főtérre, ahol aztán megpihentem kicsit…

Kislányommal… boldogan?

Hisztizett.
Mindenért hisztizett. Mindennel baja volt, mert miért így, miért nem úgy… és egyáltalán. Apa, majd én tudom, elég nagy vagyok hozzá. Ne parancsolgass. -nem parancsolgattam, csak kértem. mondtam neki szeliden…

Igaz nem úgy kezdődött az együttlétünk, ahogy azt ő szerette volna, vagy elképzelte. Péntek este még dolgoznom kellett és ekkor természetesen kevesebb figyelmet tudok fordítani rá, és ő ezt nehezen visele-viseli, pedig megbeszéltem vele, kicsit dolgozom, sőt magammal vittem, mert számára is érdekesek lehetnek az ottani történések. Rángatott, hogy figyeljek rá. épp a munka kellős közepén. Kérleltem, legyen még egy kicsi türelme, valamivel foglalja el magát. Aztán az est további része még elment, de amit ma művelt! Mindenbe belekötött, semmi sem tetszett neki, nem hallgatott rám, és egyszer még kiabált is velem. No akkor fogyott el a türelmem. Rendesen beolvastam neki és kilátásba helyeztem büntetés gyanánt, hogy egy darabig nincs meki és pláza, meg újság és még mit tudom én, hogy mi…. mindaddig, amíg a viselkedése nem lesz olyan ami elvárható egy iskolaérett kislánytól… séta helyett haza vittem… az anyja le volt döbbenve, hogy tök depisen érkezünk. Nem avattam be, ez a kettőnk ügye, gondoltam. Aztán egy gyors puszit nyomtam a kislányom fejére, hogy további szép napot s leléptem.
Majd egy óra múlva, mikor dolgozni indultam és már magam is lehiggadtam, felmentem hozzá. Már a kaputelefonban elnézést kért, kétszer egymás után… mondtam neki, felmegyek, személyesen akarok vele beszélni. A szobájában játszott és leültettem magam elé, hogy figyeljen rám és biztosítottam affelől, hogy szeretem, sőt nyomatékosítottam, hogy effelől nem legyen kétsége, de a viselkedésével nem értek egyet, és nem tudom elfogadni tőle, hogy az apukájával, szüleivel így viselkedjen… ha van valami problémája mondja meg, de dedós hisztikkel ne erőlködjön, mert ahogy kicsi korában, úgy ma sem fogok engedni neki ilyenkor…
Aztán megbeszéltük a holnapi programot, hogy részt veszek a Tádé szülinapján és elmegyünk a búcsúba is.

Azt hiszem elkényeztettem.
Régebben mondta is, hogy Apa te jobb vagy Anyánál, mert te sokkal több mindent megengedsz. Pedig nem azért voltam engedékeny, hogy az exszel szemben szerezzek némi szeretet előnyt, hanem mert egyszerűen csak engedékenyebb vagyok és csak lazábban fogom, mert minden szir-szarra nem zaklatom, csak akkor szólok neki, ha úgy látom hogy olyan dolgot csinál, ami esetleg rá, vagy másra, esetleg valamely értékes dolgokra veszélyes az amit csinál… liberális vagyok vele, nem fogom kordában, nincs szándékomban kortátozni a szabadságát stb… és ezzel a szabadsággal nem tud élni, (hogy is tudna, hat és fél éves) egyre követelőzőbb, immár kevésbé örül dolgoknak, gondolja úgy is megkapja, mindent megkap apától… azt hiszem elkényeztettem. És a mai történések intő példa arra, hogy sürgősen változtatnom kell a nevelési taktikámon. Bár részemről, nem igazán lehet nevelésről beszélni, hisz hetente egy-két alkalommal van velem. De mindenképp változtatnom kell a taktikámon, ha illedelmes és úgymond jól nevelt kislányt akarunk nevelni…

Megfáradt reggel

Kissé befáradtam.
Még írni sem bírok, alig találom a megfelelő betűt…
Kavarog bennem mindenféle dolog… a most mosódik bele a múltba, a jelen azonosul a jövővel… miközben csak jár az agyam, jár…  basszus ennyit agonizálni!
Komolyan mondom, így nem lehet élni! Annyit gyötröm magam, filózok, görcsölök, hogy már nem is tudom mikor volt bennem egy tiszta gondolat. Olyan is van, mikor le kell, hogy álljak, mert érzem a fejem csordultig van és képtelen vagyok lépni. Arra nincs energiám, hogy menjek az utcán… lépést tartsak.
Vajon mindenki ennyit agonizál? mindenen? és mindenkor?
Nem hiszem. S nekem sem kellene.
A legjobban alakul minden, az élet ajándékoz rendesen s én elfogadom örömmel…

Még ilyet! álmos vagyok…

0.35
Egyszerúen leragadnak a szemeim, iszonyú fáradtság vett rajtam erőt… alig vonszolom magam, pedig még le kell zuhanyoznom is… jaj. és hideg van, és rettenesen fogok fázni és mondanivalóm is lenne, de nem bírok már magammal. Másodpercenként esek ájulásos álmosságom karjaiba…

Levelet kaptam

Elolvastam egyszer.
Aztán még egyszer elolvastam.
Hosszan ültem előtte.
Majd bezártam, gondolván ha sokat olvasom, elfogy.
Egyáltalán ha nyitva van itt a laptoppomon.
Takarékoskodni kell vele. Hihetetlen kincs.
Aztán munkából hazatérve, már késő este, újra megnyitottam és elolvastam.
Aztán még egyszer.
Ilyen levelet még életemben nem kaptam.
Egyszerre gyermekesen ragaszkodó és felnőttesen odaadó.
Érzéki és érzelmes. Visszafogott és gátlástalan.
Tele erotikával, huncutsággal.
Agyon tudtam volna szeretni abban a pillanatban, ha az ölemben ült volna akkor, mikor azt a levelet először elolvastam s magamévá tettem…
gondolatban immár nem először.

Magamhoz – Pilinszky János

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

44 azaz negyvennégy

444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444444
44444444444444444444444444444444444444444444444444
444444444444444444444444444
4444444444444
4444444
44

Miben volt más?

Mondják ez a nap más mint a többi… és mégis miben?
Megköszöntöttek. Néhányan… robotok is…  ő is.
“Boldog szülinapot!” -sms
“Köszönöm.”
Ennyi.
Cica-mica volt az első.
Kislányom az utolsó. Egy szép rajzot kaptam tőle, amelyen ő középen és két oldalt anyával és apával sétál a virágos mezőn. Csodálatos rajz. Szép színes és olyan kifejező. Kifejezi, hogy a kicsinek így kerek a világ, még három év távlatából is, hogy ő sétál a napsütésben egy virágos mezőn anyával és apával s mindenki feje felett van egy nagy piros szívecske.
Kicsit elszorult a szívem, mert sajnáltam őt, tudva, hogy ez a vágya soha nem fog már teljesülni. Szétesett a Család. Már három éve és végérvényesen… Büszke volt a rajzára, szép és reprezentatív keretezést kapott. Lelkesen mesélte, mutatta, hogy három pillangó is repül a fejünk felett… és süt a napocska, meg virágok is vannak a mezőn…

Aztán elvittem bringázni. De éhes lett közben. Gondolom mekizni akart, de nem volt nálam pénz és nem tudtam megvacsoráztatni. Az ex-szel nem egyeztettünk, hogy ovi után evett-e valamit, készüljek e arra,hogy éhes lesz… Így nem készültem, meg a sietség miatt el is felejtettem gondolni erre. Megyünk akkor haza- mondtam- és otthon vacsorázol… Milyen szülő vagyok, hogy nem gondolom, hogy őneki enni is kellene?- kérdezte- hát a szülőnek nem az a legfontosabb feladatuk, hogy gondoskodjanak a gyerekükről? … próbáltam magyarázkodni… de már nem volt kedvem… Haza vittem és szomorúan tekertem a nem börtönöm felé…

Gabriella Cilmi pictures

Csak mert igény mutatkozott rá, legyenek képek is… hát tessék, szívesen.

Hétfő reggel two

-a kávét beraktam a hűtőszekrénybe…
-aztán javítottam… a micróba, de nem indítottam el, vissza kellet mennem miatta…
-a meleg kávéba cukor helyett őrölt kávét raktam, volna ha időben nem kapok észbe… már épp borítottam bele…  Még jó hogy időben észbe kaptam… no ez kicsit túlzás részemről ma reggel.
Nem igazán tudom eldönteni mit csinálok…
Jobb volna csak leülni és semmit sem csinálni, megvárni, míg elmúlik ez az állapot… de nem lehet, ma újra munka van. Vége a nyári szabadságnak.

Csak pozitívan 13

Egy kis szín…  még több cukor… (csillag születik minden percben)

“Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, hanem azt, hogy elfogadod a tökéletlenséget.” vki

“I have great faith in fools; self-confidence my friends call it.”
Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak.
Edgar Allen Poe amerikai költő

Totem Destroyer – Játszottam végre

Klasz játékot találtam a Startlapjátékok oldalon, úgy hogy játszottam… Végre!!!
Szeretek játszani… régebben még időm is volt rá… de most kiéltem kissé a játékszenvedélyem.
Különböző építményeken (totemek) van elhelyezve egy talán maya fejet ábrázoló aranyozott szobor. A feladat, úgy kell lebontani a totemeket, hogy a fej ne essen le a földre.  Egy óra alatt megcsináltam a huszonnégy fokozatot… mert olyan ügyes vagyok …

Totem Destroyer

A Nagy Takarítás

Kinyaltam a nem Táncsics börtönt s közben downtempos zenéimet hallgattam, még soha ilyen hangosan.
Törölgettem, porszívóztam, felmostam… az összes helyiséget. Mosogattam is.
Nagy takarítás kívül s belül… igen, közben arra gondoltam, milyen jó volna ha a lelkekben is ilyen egyszerűen és gyorsan menne a takarítás… pár perc egy lélekporszívóval s oda minden apró kis szösz és mösz, ami csak-csak zavarja a lélek gondtalan tovalibbenését… de nem megy. Hetek, hónapok a ki tudja még mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember rendesen kisuvickolja a lelkét a immár tisztán nézhetne előre. Talán egy futótűz kellene… egy földcsúszamlás, tornádó vagy valami armageddon szerűség…

A napokban depresszió kerülgetett, és annak az oka többek között az volt, hogy nem bírok tisztulni. Lassan megy, pedig vár az élet, előttem az reményteli szerelem, barátság, szeretet… ég a lelkem mikor kicsit is elfogadok, mert olyan jól esik, de nem bírok oly odaadó lenni, mint szeretnék, mert nincs még mindig rendben a lelkem…
olyan gúzsba kötöttnek érzem magam, semmiről sem tehetek, csak elszenvedem az állapot fájdalmát.
Nagyon szar ügy ez.

Igen hallhatok rá és megfogadom tanácsát:
“Aki el kell érkezzen hozzád, el fog jönni, amikor már nem leszel görcsös, amikor a többi mást már el tudtad engedni. Lehet, hogy én leszek, lehet, hogy más. De én mindig a barátod leszek…” nem görcsölök…  csak reménykedem, hogy megmarad nekem, lesz türelme hozzám…

Szuperkálifradzsilisztikexpialidózis

CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG
CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG
CSAK EGY KISKANÁL CUKOR KELL S LEMEGY AZ ORVOSSÁG

…
élmény volt és megerősített abban, hogy jól csináltam mindent, jól csinálok mindent…
csak egy kiskanál cukor kell…
az élet hamar lepereg, közeleg a szülinapom és ilyenkor ki nem gondolkodik el azon, vajon jól éli e az életét? – a múlton nem vagyok hajlandó és nem is érdemes sokat rágódni -
de én már napok óta forgatom magamban e gondolatot, milyen most az életem és milyen legyen eztán, hisz az életem nagy részét már leéltem, alig van hátra, talán tíz-tizenöt év…
s milyen legyen hátralévő idő, és egyáltalán mit kezdjek vele???

Azt hiszem én több cukrot teszek bele…

Csak pozitívan 12

“Amikor olyan messzire mentél, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy.”
(grönlandi közmondás)