Tisztán és Reggeli
Azt hiszem tisztába kell tennem a gondolataimat, eldönteni, mi a fontos és mi nem. Élni a helyzetemből adódó lehetőséggel s nem görcsölni. A múlt még nem zárult le, legalább is a lelkemben, nem. A jövő pedig nélkülem is elkezdődött (ill. ha nem megyek vele, a jövő nélkülem is meg van köszöni szépen) s jó volna aktívan és pozitívan részese lenni. Nem kell aggodalmaskodni és önsajnálattal pusztítani magam és ezáltal ellehetetleníteni a lehetőségeket. – Ha meglátom, felismerem – addig kár erőlködni, izzadni és depizni bármi miatt is. A múltból tanulni kell. Még nincs vége, minden elevenen él a lelkemben és ezen rágódom még kicsit, kiszívom belőle azt a tapasztalati tudást, amit csak lehet és aztán tovább lépek. Csak ne lenne oly fájdalmas művelet ez az egész…
Hiba belekapaszkodni minden kis apró élet adta lehetőségbe. Szétforgácsolja az energiáimat és néha azt sem tudom hol áll a fejem, szívem. Már régóta próbálkozom az életem egyszerűsítésésvel, de úgy látszik, ez egy olyan feladat, amely erősen meghaladja a képességeimet. Valahogy koncentrálnom kellene a szertefoszlott életem az álmaimmal együtt. Akkor lenne nagyobb esélyem a minden tekintetben nyugodt és kiegyensúlyozott, harmonikus életre…
(most könnybe lábadt a szemem, oly szépen megfogalmaztam azt amiről tulajdonképpen már a válásom óta lecsúsztam… De én optimista vagyok, megrögzött optimista.)
