Reggeli gondolatok
Végre ismét napsütéses reggelre ébredtem.
Vivaldi.
Persze az első dolog ami ébredéskor az eszembe jutott, N. volt…
Gondolom még jó darabig így lesz, ezért különösen nem szomorkodom miatta. Tudomásul vettem a megváltoztathatatlant és előre nézek… élek szerencsére, nem olyan borzasztó a helyzet mint amikor a pánikomban gondoltam. Valóban nagy igazság, hogy nem azért kell bánkódni, hogy végetért, hanem annak kell örülni, hogy megtörtént, ha már egyszer a dolgoknak így kell lenniük. És ha erre gondolok, akkor valóban jól érzem magam, de ha arra gondolok, mit veszítettem, akkor most azonnal beleverem a fejem a falba…
