Meg kellene csak dögleni
nem vágyom másra, csak megdögöljek, egy csendes sarokban… olyan belső fájdalmat érzek, mit még soha… de igen, mégis, éreztem már ilyet, amikor édesapám elment… akkor…
tulajdonképpen nem történt semmi különös, csak beteljesedett a végzetem…
ennyi…
Az Isten szerelmére, mi történt?
kurvapecer
2008, június, 15 at 09:57