Köszönet érte
Kicsit sikerült összeszednem magam, igaz úgy könnyű, hogy az ember 12-14 órát dolgozik egy nap.
Most már csak hatalmas szomorúságot érzek, s tudom, helyesen döntöttem akkor és úgy van jól mint ahogy most van, nehéz a lelkem nagyon, de majd lassan felemelkedem ismét.
Valóban jó gondolat, amit Nóritól kölcsönöztem:
Nem azon kell keseregni, hogy vége lett, annak kell örülni, hogy megtörtént.
Hát igen, nem volt semmi az biztos. Életem csodálatos két évét tudhatom magam mögött (az utolsó fél évet nem számítva…) Tartalmas volt, rengeteget kirándultunk, bejártuk az országot és a környék országait is… nagyon tudtunk élni… minden téren a legmagasabb szinten éltük meg a szerelmet. Sokszor volt olyan érzésem, hogy Úristen ilyen nincs is… azt hiszem ez a kapcsolat sokat adott nekem, több lettem mindenképp (vágyak és álmok beteljesülése mindkét részről) és köszönöm N-nek ezt a két évet, meg mindent ami vele járt…
