In anno, boldog, fájdalom, gondolat, szerelem on 2008, június, 10 Szerző: ujelet Tagged: búcsúzom el
Kicsit sikerült összeszednem magam, igaz úgy könnyű, hogy az ember 12-14 órát dolgozik egy nap.
Most már csak hatalmas szomorúságot érzek, s tudom, helyesen döntöttem akkor és úgy van jól mint ahogy most van, nehéz a lelkem nagyon, de majd lassan felemelkedem ismét.
Valóban jó gondolat, amit Nóritól kölcsönöztem:
Nem azon kell keseregni, hogy vége lett, annak kell örülni, hogy megtörtént.
Hát igen, nem volt semmi az biztos. Életem csodálatos két évét tudhatom magam mögött (az utolsó fél évet nem számítva…) Tartalmas volt, rengeteget kirándultunk, bejártuk az országot és a környék országait is… nagyon tudtunk élni… minden téren a legmagasabb szinten éltük meg a szerelmet. Sokszor volt olyan érzésem, hogy Úristen ilyen nincs is… azt hiszem ez a kapcsolat sokat adott nekem, több lettem mindenképp (vágyak és álmok beteljesülése mindkét részről) és köszönöm N-nek ezt a két évet, meg mindent ami vele járt…
In fájdalom, hétköznap, kapcsolat, mano on 2008, június, 10 Szerző: ujelet Tagged: szenvedésem határtalan
Már nagyon várom, hogy túl legyek ezen a krízisen…
Fáj a veszteség, folyton azon jár az agyam, hogy mennyire mélyen gyökerezik ő bennem s hogy e miatt fáj piszkosul… és ahogy ő nem törődik velem…
Igen ő mindig is céltudatosan élt. Ha beállította az agyát valami cél érdekében akkor az biztosan úgy is lett… még az érzelmeit is képes volt irányítani… biztos nem agonizál már úgy mint én itt és most…
abba is hagyom…
Tegnap panasz volt az oviban a kislányomra és még két barátnőjére…
Remegett az óvónő, mikor mesélte az ex-nek, hogy délelőttös kolléganő rettenetesen fel volt háborodva, de majd részleteket majd ő meséli el ma reggel, aki átélte velük a rettenetet…
Valami szankciót ígértem be a lányomnak, ha tisztázódik a dolog és kimutatható, hogy nem viselkedett úgy, ahogy illene és tudna már viselkedni…
Őrülök, hogy az én kislányom nem olyan, aki ül egy sarokban, és csak noszogatásra mozdul meg…
