Váratlan vallomás egy
Kicsit nyomott vagyok.
Nem hivatkozok a borús időjárásra, nem. Már reggel alig bírtam kikecmeregni az ágyból.
Olyan voltam mint a “mosottszar”.
Sokáig üldögéltem az ágyam szélén és eleinte azt sem tudtam ki vagyok… aztán lassan magamhoz tértem és akkor meg azok a reggelek jutottak eszembe, amiket N-nel éltem át… nem lehetett nem sexelni vele… csak rá néztem, ahogy formás fenekével, izmos, kemény combjaival , lapos hasával elterült mellettem, vagy rajtam… és arra ébredtem, hogy épp orálisan játszadozik a … ahh!!!
aztán L.-re terelődtek gondolataim, milyen lenne vele a reggel, itt nálam…
rémkép
sztem csak a misszionárius pózt ismeri… bár ki tudja kiben lakozik vadálat, szende külső mögött…
de veszélyes a nő
aki ennyire nem tudja mit akar az veszélyes, igaz tartani kellemes, mert mindig azt teszi amit csak akar az ember, teljesen kiszolgáltatja magát… de sok gondot okoz, helyette is nekem kell gondolkodnom.
Nem szeretem az ilyen nőt. Szeretem, hogy ha okos és partner… van tartása, tudja mi miért van. Vannak gondolatai és tervei, értékeli kellőképpen önmagát és a másikat is, ezáltal a féltékenységgel még távolról sem ismerszik meg… szóval legyen önbecsülése, tartása, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolt vele. Útálok veszekedni. Gyűlölök veszekedni. Nekem minden veszekedésnél megtörik bennem valami… meghal.
