In kapcsolat, képzelet, vége on 2008, június, 5 Szerző: ujelet
L.
“Sajnálom, hogy akkor, hónapokkal ezelőtt, egy esti telefonbeszélgetés alkalmával kitetted a szűrömet.”
Én.
“Én is sajnálom, de nem voltam biztos az érzéseimben és nem akartalak megbántani, fájdalmat okozni…”
L.
“És most?”
Én.
“Ha nem teszel semmit, simán mész a tutiba… tök jó lesz és nyugis. de választhatod a bizonytalant is ami minden féle dolognak a lehetőségét magában hordozza…
ha bizonytalan vagy a tutiban akkor ne tedd…
ha félsz a bizonytalantól ne tedd…
ilyen egyszerű-
ja és még azt szeretném mondani, hogy én vagyok mindkét esetben…
az előzőben kaland az utóbbiban valami más.”
L.
“Vagyis?”
Én.
“Tegnapi szavaidból azt vettem le, hogy élni akarsz és kalandot. Ebben tudok segíteni.
Ja és sok igen jó sexet is tudok.”
Az utolsó esemes után nem jött válasz.
Pedig most nagyon világos voltam, ő meg nem tudja mit akar, hisz tegnap mondta, kalandot szeretne, és élni is akar… de nem akar a pasijával házasodni, meg ilyesmi.. s most, hogy nem válaszolt, szerintem mégis a tutit választja… de mit akart? velem lenni és nem kalandot, hanem családot építeni? Hát azt nem. Nem vagyok erre hajlandó… ha megy a tutiba és akarja, szívesen leszek a szeretője, de semmi több…
In anno, kapcsolat, élet on 2008, június, 5 Szerző: ujelet
Találkoztam Anikóval.
Anno, a barátnőm volt. Budapesten dolgozott, és hétvégeken jött haza. Akkor találkoztunk mindig. Gyönyörű kemény és a termetéhez képest nagy mellei voltak. Szerelmes voltam, nagyon. Aztán bevonultam katonának, Debrecenbe. Anikó meglátogatott egyszer, aztán többet nem láttam. Nem írt levelet sem. Néhány hónappal később egy közös ismerősünktől hallottam, hogy férjhez ment Pesten. Néztem egy nagyot, de akkor már nem fájt. Anikó két pasit tartott, én balga meg hittem a kapcsolatunkban.
Aztán egy évtizeddel később felhívott, elvált, a kislányával hazaköltözik… mi lenne ha…
Menj az picsába -mondtam neki és letettem a kagylót.
Évekig nem láttam.
S ma ismét találkoztam Anikóval.
Ugyan olyan kicsi, hasonlít is a régi önmagára… egy kicsit. Jól elbánt vele az idő… alig ismertem meg. Tulajdonképpen meg sem ismertem… Ő köszönt rám. Mivé tud válni az ember, Istenem.
Boldogan nyugtáztam, hogy minden jól alakult anno.
Nagyon örülök, hogy akkor átvert…
In DEPIs, Sex, anno, erotika, gondolat, kapcsolat on 2008, június, 5 Szerző: ujelet Tagged: Sex, vallomás
Kicsit nyomott vagyok.
Nem hivatkozok a borús időjárásra, nem. Már reggel alig bírtam kikecmeregni az ágyból.
Olyan voltam mint a “mosottszar”.
Sokáig üldögéltem az ágyam szélén és eleinte azt sem tudtam ki vagyok… aztán lassan magamhoz tértem és akkor meg azok a reggelek jutottak eszembe, amiket N-nel éltem át… nem lehetett nem sexelni vele… csak rá néztem, ahogy formás fenekével, izmos, kemény combjaival , lapos hasával elterült mellettem, vagy rajtam… és arra ébredtem, hogy épp orálisan játszadozik a … ahh!!!
aztán L.-re terelődtek gondolataim, milyen lenne vele a reggel, itt nálam…
rémkép
sztem csak a misszionárius pózt ismeri… bár ki tudja kiben lakozik vadálat, szende külső mögött…
de veszélyes a nő
aki ennyire nem tudja mit akar az veszélyes, igaz tartani kellemes, mert mindig azt teszi amit csak akar az ember, teljesen kiszolgáltatja magát… de sok gondot okoz, helyette is nekem kell gondolkodnom.
Nem szeretem az ilyen nőt. Szeretem, hogy ha okos és partner… van tartása, tudja mi miért van. Vannak gondolatai és tervei, értékeli kellőképpen önmagát és a másikat is, ezáltal a féltékenységgel még távolról sem ismerszik meg… szóval legyen önbecsülése, tartása, hogy kiegyensúlyozott legyen a kapcsolt vele. Útálok veszekedni. Gyűlölök veszekedni. Nekem minden veszekedésnél megtörik bennem valami… meghal.
