In kapcsolat, mano on 2008, június, 4 Szerző: ujelet
Döbbenet! Nem gondoltam volna, hogy ilyen is van!
L. sodródik bele egy kapcsolatba… ma tudtam meg, hogy már eljegyzés is volt! Atya-gatya!
Eljegyzés! És azt mondja, nem akarja igazán az egészet, csak hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. A pasi még várost is képes váltani, feladni mindent ott és új egzisztenciát felépíteni itt, csak L. miatt, vele.
Miközben fogalma sincs arról, hogy L. nem szereti annyira, nem is tudja miért van vele igazából. L. semmit sem akart, mindenre csak bólintott, ám legyen. Sodródik bele a tutiba, mert a pasi természetesen jól el van eresztve állásokkal, pénzel stb. Szóval nem lesz rossz sora mellette. De hát nem szereti. És igazából kalandra vágyik, izgalomra…
Mondtam is L.-nek, hogy ennek ellenére az ő választása ez a pasi lesz, aki mellett tuti nyugis élete lesz, hosszú és baromira unalmas élet…
Nagyot csalódtam benne, no nem azért, mert kacérkodik velem, hisz szívesen vállalom a kaland szerepét, hanem inkább azért, mert ezt teszi az életével, nem törekszik a boldogságra, hanem puszta kényelemből és gyávaságból belesodródik valamibe amihez semmi köze, nem igazán akarja, nem is akarta…
Egyébként én altattam a kislányom ma este. Meséltem neki a görögöket… ez az én mesém, megéri egy post-ban majd leírnom… érdekes mese, de a lányom nagyon szereti… évek óra ezt mesélem neki, némi változtatásokkal.
In gondolat on 2008, június, 4 Szerző: ujelet Tagged: idézet
“Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk.
Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle)
In hétköznap, kapcsolat, szerelem, vége, élet on 2008, június, 4 Szerző: ujelet
Érdekes a szerelem. A szerelem mindent legyőz -mondják-
Valóban?
Akkor én most milyen ember vagyok?
Hiába a nagy szerelem mégis megtettem amit minden zsigerem ellenzett. Minden gyönyörű szerelmes élmény és együttlét ellenére elhagytam. Mert kibékíthetetlen ellentéttel éltünk együtt… szemet hunytam, gondoltam majd megbeszéljük, és minden jó lesz. Megbeszéltük. Aztán folyamatosan, egy picivel mindig rosszabb lett. És a sok konfliktusban éreztem, távolodom tőle. Úgy éreztem ő ellenség, rosszat akar nekem, de legalább is távol akar tartani attól ami számomra nagyon fontos. Még a nagy balhék előtt költöztem el. Nem vártam meg, hogy lealjasodjunk és kettőnkhöz méltatlan primitív veszekedésben nyúzzuk egymást.
Persze nap mint nap felteszem magamnak a kérdést, vajon helyesen döntöttem-e?
Néha nemmel válaszolok, de sokkal többször a válasz igen…
Más. Szabadnapos vagyok.
Gondoltam jól kialszom magam…
Sikerült is hatig ágyban maradnom. Melegem is volt és alig vártam, hogy gép elé ülhessek.
Jó híreket kaptam ezért most nálam minden rendben.
