Van ilyen – Pilinszky János

Cseléd akartam lenni. Van ilyen.
Teríteni és leszedni az asztalt.
Ahogy az áldozat föllépked
és a hóhér lejön a dobogóról.

Most az emelvény fokai között
betűz a nap, és ugyanaz a nap,
mintha senkit se vittek volna fel,
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni
és dobogó. Lépcső közé szorult világ.
Senki és semmi. Hétvégi remény.

Végleg vége immár…

Közös képeinket levette az iwiw-ről…
Ez annyit jelent, hogy végleg feladta, már nem számít rám…
Elszámolt a sorssal és helyemet más veszi át. Furcsa érzés. Nem szándékoztam vissza menni hozzá újra, de most, hogy már nem is vár… olyan magamra maradottnak érzem magam.
Pedig semmi sem változott, csak a tudat, hogy már a lehetősége sincs… tudatosan nem kerestem vele a kontaktot, mert akkor sokkal nehezebb lenne megtenni azt amit meg kellett tennem… s most elengedett… már semmilyen szinten nem számol velem… ez a pillanat is eljött és nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen érint…

Micsoda alak vagyok… elhagyom és még nekem fáj.
Nagyon nem jó érzés, hogy ő mással…
Féltékenykedem vagy mi? (igen, mert még azért szeretem NA!!!)

Na gyorsan tegyük magunkat ezen túl, mert ennek így kell lennie… úgy van jól ahogy van…
Előre nézz és a többit elrendezi az idő…

Szép nap a tegnap

Klassz volt a mai napom… illetve a tegnapi.
Kellemes munka és évzáró kerti party az oviban.
Kislányom szerepelt, verset mondott és néptáncolt és moderntáncolt is… tök büszke vagyok rá.
Volt zene is bulizene, no meg bohóc, kaja, pia. Készítettem videófelvételt is végre a gyönyörűségemről… Sokáig elmaradtunk, mert jól érezte magát a kincs. Már majdnem hét óra volt mikor eljöttünk. Aztán elmentünk biciklizni. Eltekertünk az új játszótérre, ami olyan hatalmas, hogy órák kérdése, mire a gyermek átdolgozza magát rajta. Sajnos este nyolckor bezárják, mi pedig nyolc előtt tíz perccel érkeztünk, úgy hogy a Mano rohangált össze-vissza, hogy minden játékot sikerüljön kipróbálnia… nem sikerült. E miatt kicsit bánatos volt, de megnyugtattam, hogy pénteken már kora délután kimegyünk és széjjel játszhatja magát…

Aztán értekeztem egyet a házasságról, bár olyan nehéz téma, szinte feldolgozhatatlan… és minden pillanatban tudnék még beszélni róla, mindig másképp, de hát az lehetetlen, hogy a frankót valaki kimondja… olyan nincs. Emberek vannak és történetek.