Véletlen találkozás

Délután vidéki munkám volt, N.-hez közeli helyen. S arra gondoltam, ha már a környéken járok, felhívom, mi van vele. Amolyan baráti érdeklődés lenne tőlem… Nem volt más szándékom. Csak valóban, érezze, hogy attól még, hogy elhagytam, érdeklődöm iránta, mert nem igaz az, hogy nem szeretem…
Erre azt mondja ott van épp ahova én dolgozni megyek!
Zavarban volt és mint régi jó barátok, akik rég nem látták egymást puszival köszöntünk. Jól nézett ki, lebarnulva a szokásos mosolyával és lobogós, hosszú hajával. Nem igazán beszéltünk, ő egy régi kollégájával beszélgetett, én pedig tettem a dolgom s mikor indulnom kellett elbúcsúztam tőle. Örülök, hogy láttalak -mondtam. Magamhoz vontam és homlokon csókoltam. Hagyta. Én még maradok egy darabig -mondta.
Kétszer néztem vissza, hátha összeakad még egyszer a tekintetünk, de ő nem nézett többet rám.