Péntek van!
S ez a nap nagyon más mint a többi.
Ilyenkor izgalommal várom az estét, mert a kislányom velem lesz, nálam alszik és együtt élünk egy napig.
Boldogan készülök e napra, fáradtságot nem kímélve. S igyekszem tartalmas napot szervezni az én gyönyörűségemnek.
Ő is nagyon várja, még nem igazán tudja melyik nap mikor van és hogyan van az hogy holnap után, de folyton azt kérdezi az anyjától, hányat kell még aludni, hogy péntek legyen?
Takarítottam is. Porszívóztam és felmostam.
A pénteki, fokozott izgalmamra is megkaptam a lecseszést N-től anno.. “minek örülsz? érdekes nekem nem örülsz ennyire… csak pénteken lehet mosolyogni?” – ekkor lelkiismeretfurdalásom támadt és sikeresen lelohasztotta bennem a péntek iránti örömöt.
Nos, most immár szabadon örülhetek és ettől könnyűnek érzem magam és boldog vagyok.
