Halmazállapotjelentés

Nagyon fáj a seg… fenekem. Feltörte talán a nyereg. Kemény az az ülés és oly sokat bringáztam ma… úgy látszik, ehhez is hozzá kell szoknia a testemnek… mert izom lázam meg ilyesmi nincs… csak a fenekem fáj.

Érdekes, ha van némi remény valamiféle kapcsolatra, mindjárt más az ember lelkivilága… sokkal pozitívabban lát mindent… reményteljes, verőfényes… aztán ha e remény szertefoszlik, akkor meg nagyon elveszett tud lenni a lélek… olyan kis gyámoltalan és védtelennek érzi magát…

Csak pozitívan 4

“Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre.” (Széchenyi István)

Vastag nap ez is

Pedig még nincs vége.
Dolgoztam is, de összekötöttem a kellemest a hasznossal, és magammal vittem a kislányomat is. Élvezte a dolgot, mert egy nagy fesztivál van a városban, rengeteg programmal. Dodzsemeztünk is… végül már ő vezetett, és pedig szorítottam magamhoz, mint egy biztonsági öv, hogy az ütközéseknél ne legyen sérülése.
Népi mesterségekkel ismerkedtünk meg, szövéssel, kovácsolással, asztalossággal ..,
Volt ugrálóház is és egy gigantikus csúszda. Mindent kipróbáltunk.
Aztán pihentünk egy keveset és elmentünk bringázni. Kettőtől ötig tekertünk. Fantasztikusan éreztem magam és a kislányom is kielégülve mondta az anykának: de jó sokat apáztam!!!
És a mai napnak még nincs vége!
Úgy örülök!