Sokat dolgoztam ma.
Minden nap sokat kell dolgozni. Egyszerűen nem lehet kevesebbet.
Ráadásul, most itt a gép előtt ülhetek egész éjjel, mert még nincs vége. De ez sem baj.
Élvezem amit csinálok, szeretem a munkám és annak különösen örülök, hogy változtattam és nem kell görcsölnöm egy-egy elhúzódó munka után, hogy otthon egy idegbaj vár rám és el akar számoltatni, hol voltam és miért…
Nyugodt vagyok már és jól érzem magam a bőrömben.
S hogy ma este nem találkoztam a lányommal, az sem zavar, mert tudom, hogy holnap péntek van, és velem lesz két napig gondtalanul, boldogan. Egyébként is voltam az oviban és ott találkoztunk. Annyira bújt. Percekig kapaszkodott a nyakamban.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Szeretem az életem… jól vagyok.
