Élvezem, hogy amikor a kötelezőeknek vége van, akkor sok mindenre van lehetőségem és szabadon választhatok közülük. Csak azon izgulok, hogy a lehetőségekkel jól éljek. Persze ez nem mindig sikerül, néha marad bennem hiányérzet, s azon morfondírozom, hogy jól döntöttem-e és jól használtam e ki a szabadságom adta lehetőségeket aznap. Mert aztán jön a másnap és megint tele vagyok tervekkel, ötletekkel és természetesen ehhez immár megfelelő mennyiségü szabadidővel és szabadsággal rendelkezem. Minden nap.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hajlamos vagyok a tingli-tanglizásra. Csak vagyok és internetezem, mindenféle marhaságokat nézegetek, keresgélek és valóban csak vagyok.
No ilyen este után van néha lelkiismeretfurdalásom. Hogy elkótyavetyéltem az időm. Pedig tudom, szükségem van a felelőtlen időfolyatásra is.
